Asta litván nő, és éppen hazautazott a nővérétől. Csinos alakja, vonzó melle, kedves arca van. Elvált, a kisfia volt vele.

Másfél órát beszélgettünk, s meglepett, milyen mélységig enged bepillantani az életébe. A válásáról esett szó, (egy másik nőért hagyta ott a férje), a hitéről (katolikus), a munkájáról (tanárnő). Lubickoltam a lelkében, nem volt előttem zárt kapu. Készséges volt, alárendelődő és érdeklődő. Elrohant az a másfél óra. Semmire sem mondta, hogy nem, kicsit meg is ijesztett, vajon nincs valami pszichés defektusa, hogy ilyen engedékeny?

A házasságom sokkal nagyobb veszélyben forgott ezalatt a másfél óra alatt, mint korábban bármilyen bombázó mellett a Balatonon.

Mert ez a nő elsősorban a LELKÉVEL fogott meg. Az őszinte odaadásával. A NŐ – iességével. Meg van az email címe, de nem tudom, írok-e neki. Ez nem szimpla mellészexelés lenne (ami szintén gáz), hanem szerelem.

Jobb lesz lapítani, és eléggé felejteni.

férfi