Aki folyamatosan ecseteli, mennyire oké, az bizony a lelke mélyén kételkedik önmaga erejében valamilyen téren. Van ismerőseink, rokonaink közt mindannyiunknak ilyen. Hallgathatjuk mennyire jól teszi amit tesz. Közben elgondolkodhatunk lassan azon, hogy mi nem vagyunk annyira rendben. Valahogy könnyebb ha távolabb vagyunk tőle. Miért is ecseteli hosszan, hogy ő jól tesz mindent? Önmagát győzködi mindezzel? A kételyeit kell lepleznie? Kerüljük őt el? Hagyjuk magára? Hogyan segíthetünk rajta? Dicsérgessük? Változó kinél mi válik be. A bizonytalanság gyógyítható? Orvosolható? Ha sikerül olyan területre kerülnie, melyen erős lehet, kiteljesedhet, alkotni bír, akkor a bizonytalansága lassan az átélt sikerek hatására csökken. Megélheti az erejét. Támaszt kap tőle. Tehát ha lehet tereljük új területekre. Ismerjük a viccet? „Valahogy olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégsem?” :) Kati