Az én szeszélyeim az ő szeszélyeivel kompatibilisek-e? Senki sem normális mindenben, azt már tudjuk. Szokták mondani:”Az ég óvjon a túl normálistól.” Ők azok akik a legdurvább dolgokat rejtik a túlzott tökéletes képpel. Szóval azon áll vagy bukik a kapcsolat sok esetben, hogy mennyire tudjuk összehangolni azokat a bizonyos szeszélyeket. Talán nem is csak a párkapcsolatra igaz ez, hanem azokra a munkákra is, ahol párban kell összehangoltan dolgoznunk a kollégával. Mennyire tudjuk egymás dolgait tolerálni. Konstatáljuk, hogy neki ez van. Ezen nemigen fog tudni gyökeresen változtatni. Legjobb esetben is maximum mérsékli, ha egyáltalán elismeri és készséges. Tehát be kell terveznünk a képbe. Mintegy együtt kell élnünk vele. Lehet az például kényszeresség, vagy maximalizmus, feledékenység, szétszórtság egyebek. Senki sem tökéles. Mi sem. Még ha közhely is. Megértő tolerancia kell. Valamint lelki erő, amivel túllépünk mindezen. Ahogyan a rokonainknál is. Hiszen oda születtünk. Nem válogathatjuk meg őket. Legjobban szemléltetik ezt azok a filmek, ahol ünnepek idején a nagy család különféle hóbortos tagja jelen van a képben, az összejövetelen.  Kati :)