A szőlő

Mindig írásra ihlet. Az első napsugarak megjelenésekor megmetszettem a tőkéket, amiket még apám ültetett. Úgy metszettem, ahogy mutatta nekem. Utolsó időkben a karomra támaszkodott és lassan haladtunk végig a sorok közt az udvarban, a kertben. Mindig elbizonytalanodom kicsit metszés közben és ilyenkor pedig látom, hogy a munkát elég jól végeztem. Nyáron bujtattam a hajtásokat, tördeltem a felesleget. Most az édes fürtöket kosarakba szedem és adok a rokonoknak barátoknak, ismerőseimnek, ahogyan anyám is tette. Örülnek. Közelebb hozza egy kicsit az embereket. Jó érzéssel tölt el. A vitamin erősíti az immunrendszerüket. Egy kis erőt kapnak tőlem. Köszönöm a tudást, amit a felmenőim adtak nekem. Hálát érzek. :) Kati

élet

Vélemény, hozzászólás?