Önérvényesítő. Asserere=felszabadítás. Úgy érvénesíti jogait, hogy közben tekintettel van másokra. Ám elcsúszhat agresszivitás irányába. Tör előre rendületlenül. Az érdekét érvényesíti minden körülmények között. Ha csak egy mód van rá. Ha véletlen nem érvényesülhetett az érdeke, akkor olyan szinten frusztrált hogy addig mesterkedik, míg megszűnik ez az akadályoztatottság. Nevezhető rámenősnek, célratörő, céltudatosnak. Lehet nő vagy férfi. Ismerünk a közelünkben, rokonaink, szomszédaink, kollégáink között ilyen embert. Milyen érzés a közelében? Milyen megtapasztalni, hogy  neki minden helyzetet profittal kell zárnia? Mi pedig maximum asszisztálhatunk csak? Sokan tudnánk regényeket mesélni ebben a témában. Igenis a túlzott önérvényesítéssel gond van. Még akkor is, ha korunkban ez a viselkedés tesz sikeressé. Az őszinte bevallja, hogy agresszív, amikor ennyire őnérvényesítő, asszertív. Lehengerlő. Nézzük csak a tigrist a Micimackó filmekben. Összeugrál mindenkit leterít fölborít, két vállra fektet. Aztán hányszor kullog szomorúan el. Boldog az asszertív, sikeres? Megannyi szingli mesélhetne. Amikor nagyon megszokja ezt a rámenősséget. Figyeljük csak a piacon keresztül csörtetőket? Vagy az árusokat. Az erőteljes főnököket. Nézzük csak a sikerorientáltak magánéletét! A beszélgetésmódjukat. A célratörést. Menekülünk a közelükből érthetően. Mentjük az irhánkat, amennyire lehet. Mértéket tartani ezen a téren hogyan lehet, ha valaki önmagát fékezni szeretné? Illetve távolságot hogyan tarthatunk, hogy az auránkba ez a típus ne gyalogoljon túlzottan be? Megannyi elgondolkodtató kérdés. Ugye?  :) Kati