Nem vezettem 10 évig, mert a padkához szorított egy agresszív buszos. Bár nem sokkal az eset után próbálkoztam ugyan, de egy kamionos mellettem haladva indexelt jobbra balra felváltva, hogy helyet teremtsen magának a jobbra kanyarodáshoz. Nem értettem mit is szeretne. Gondoltam el megyek mellette. Ám a közelében jobb oldalt, félelmetes volt ahogyan a recsegés ropogás jelezte, nem biztos,hogy megáll,hiszen a jobbra fordulást megkezdte és ehhez 2 is sávot igényel.  Az egyik beteg hozzátartozóm gyakran kellett kórházba szállítanom, hát félve bár, de újra volán mögé ültem.  Az egyik ismerős hölgy bátorító félmondatát nem felejtem: „Csak szépen mész a többiek után” Erőt adott. Hiszen én sem vagyok rosszabb az átlagtól. Eszembe juttatta az iskolaérettségi vizsgálatra való sorakozást. A sok hasonló korú kicsivel mentem. Akkor éreztem ennyire. Nem vagyok rosszabb kevesebb a többiektől én sem:)  Hallottam egyszer a pszichológia tudományának hazánk egyik legnagyobbikától: Erőnket meghaladó munkák előtt képzeljük el a teendőt felosztva. Így fejezte ki magát: „A mamut feldarabolása.”    Amikor nemrégiben 8 hónapon belül két közeli hozzátartozóm elveszítettem, az unokabátyámmal beszélgetve a terveimet próbálgattam körvonalazni. Mire ő bátorítólag csak ennyit mondott: „Ki fogsz teljesedni. „Azóta eltelt 1 év és igaza lett. Gyakran erőt adóak olyan egyszerű félmondatok, amiről nem is hinnénk milyen hosszú ideig megmaradnak a gondolatainkban. Szinte hipnotikus erővel bírnak. Akár több hónapos terápiától is erősebben hatnak.  :)Kata