Miért az  az illető kell, akinek én nem, akiért magunkat törni kell? Átéltük már mindannyian. Miért van ez?  Sokan kérdezik a  szakembereket. Persze van amikor sikerül rábukkannunk olyanra, aki dicsér, a bókja szárnyakat ad, és beindít minket. Tud bánni a lelkünkkel. Úgy tudja dicsérni a női lábat, az alakot, hogy attól a hölgy szárnyalni kezd. Például ilyen bók hallatán magam igazi szexis valakinek érzem. Szinte sugározni kezdek és igyekszem megerősíteni a rólam jelzett pozitív képet. Hiszen természetesen nem szeretjük, amikor leszólnak, velünk elégedetlenek. Azt mondják: „Ha hízol akkor majd tetszeni fogsz. Szedjél fel pár kilót a válladra, növeld a mellbőséged. „Akkor azt élem át: „Nem vagyok elég ennek az embernek. ” A férfiak is átélhetik ezt. Hiszen érzékelik a nő szemében, ha elégedett a partner külsejével, szellemiségével és más emberi értékeivel. Az elismerést  tapasztalni lehet. A gesztus, a mimika ebben a szavaktól is őszintébben jelez. Visszatérve a címre, létezik provokáló helyzet, amikor valaki  nekünk nagyon tetszik, de az illetőnek mi nem. Elindíthat bennünk törekvést, arra, hogy a külső, belső tulajdonságainkat fejlesszük, hozzuk még jobb szintre. Motiválhat erőfeszítésekre. Mintegy kiprovokál fejlődést. Vegyük észre az előre vivő dolgot, minden rossz helyzetben! Tudjuk, ha valamin változtatni nem lehet, akkor váltsunk szemléletet! Erőt kívánok mindehhez!  :)Kati