Melyik a vonzóbb? A gondoktól gyötört nő?
Édesanyám lassan 65 éves. Egyedül él (illetve velem) és állandó teljesítménykényszerben él, a család terhe az ő vállán nyugodott, (szerető férje volt, aki közben a mezőn dolgozott!) mentegetőzik nekem, a fiának (!), ha lefekszik nyugdíjasan a saját otthonában, ahová szeretetből fogadott be, hogy ne kelljen hajléktalanszállón élnem; nem meri bevallani, hogy vágyik rá, hogy néha én gondoskodjam róla, és ne neki kelljen a háztartás napi robotját a vállán hordania állandóan; meggyőződése, hogy csak akkor méltó mások szeretetére, ha teljesít érte, és lehetőleg ember felett, mert csak úgy a kötelességet teljesíteni, az semmi, az smafu!
B…a meg, bőgni tudnék!
Én ezt nem értem patriarchátus alatt, és minden feministával egyetértek, és tüntetni is hajlandó vagyok elmenni velük, ha ezt tűzik a zászlajukra, hogy „TÖBB LEVEGŐT A NŐKNEK!” (Már amelyiknek tényleg kell. Nem minden nő él ilyen életet. Ezt nem szokták megemlíteni, hogy sok nőnek van szerető, megértő, segítő párja. Ejnye-bejnye!)
Keménykezű Uraim! A félelem NEM alázat! A szorongás NEM alázat! Az az alázat, amikor valaki valamit önként, szeretetből ad oda; hajt fejet; vonul vissza. (Férfiaknak is jól áll, különben.) Egy igazi Férfi meri kiszolgáltatni magát – kér, és vállalja, hogy szembe kell néznie vele, nem kapja meg, amit akar. Vagy nem úgy, vagy nem akkor. Ettől is Férfi, hogy nem függ másoktól, talpon marad akár az egész világgal szemben is. Akár a legszeretettebb teremtménnyel szemben is, akiért az életét adná, ha tehetné, és büszkén, örömmel tenné.
Én élő Isten kapcsolat nélkül bele nem mernék vágni. Élő Isten kapcsolattal? Nézz a kereszten fuldokló Megváltóra! Előre tudta, és végigcsinálta! Egyedül szinte a világgal szemben! Pár nő és egyetlen részvétteljes férfi állt keresztje lábánál.
Vagy a boldog és kiegyensúlyozott?
Egy öntudatos Férfi elvárja, hogy a társa megmondja, ha valami nem jó, ha van egy megvalósítandó ötlete, ha eltérő a véleménye. Hogy szabadon és igazán, és sugárzón Önmaga legyen. Mert ilyen NŐ – vel jó együtt lenni. És ez a Férfi elvárja, hogy hallgassanak rá, hogy ne lépjék át a hatáskörét, hogy a végső szót ő mondja ki, és rá is éppúgy odafigyeljenek. És van türelme nem erőt alkalmazni a legvégsőkig. Mert bízik a másikban, hogy össze tudják csiszolni azt, ami éppen, per pillanat nem illeszkedik.
Az alázat édestestvére az önérzet. Csak önérzetes ember tud igazán alázatos lenni. Hiszen neki van miből adnia. Önérzetét háttérbe szorítja és meghajol más előtt. Csak alázatos ember tud igazán önérzetes lenni. Valami fontos miatt, háttérbe tolja eredendő empátiáját, és magát, valamint az ügyet, amit képvisel, tolja előtérbe.
Alázat önérzet nélkül: meghunyászkodás, lábtörlő pozíció.
Önérzet alázat nélkül: gőg és önteltség, világtaroló kegyetlenség.
Ez férfire-nőre egyaránt igaz.
VAN igazsága az emancipációnak és a feminizmusnak. És Férfi, aki erre is tekintettel van.
;-)
Zoli
Az a szörnyű, hogy mindezt itt fentebb (a tartós boldog házasság receptje) jó ha egy ezrelék ismeri.
(évtizedek óta élünk boldogan a nejemmel – lényegében a felsoroltak szerint)
Igen, talán az állam jobban kezébe vehetné az ügyet. Kötelező házassági felkészítő tanfolyamok, miről szól a házasság, milyen fázisai vannak, mi tartja egybe, és milyen külső hatásokkal kell megbírkózni. Én a válások számát is korlátoznám háromban. Aki ennyi dő alatt nem talál párt magának, abban benne lehet a hiba. Talán ösztönzőleg hatna, hogy TÉNYLEG jól válasszanak az emberek. Sokszor egyszerűen a személyiségük éretlen, máskor pedig nincsenek felkészülve rá, hogy egy gyorsan változó világban hogyan lehet megőrizni valami fontosat a szétzilálódástól.
Valamit szeretnék hozzáfűzni a fentiekhez, évtizedekig nem gondoltam arra hogy különösebben tisztázni kellene az itt-ott említett ősközösség – patriarchátus viszonylatot az emancipáció után több évtizeddel. Egész mostanáig amikor hírek jelennek meg róla, hogy férfiak tömegesen verik a feleségüket , futtatják a lányokat CSB. és mindenféle erőszakokat követnek el a nők ellen. Ettől pedig törvényekkel kell védeni (mármint a férfiaktól) a nőket és gyerekeket, szerintük . Pár hónap alatt hála a net-nek rengeteg infót csipegettem össze : Ezek szerint létezik egy agresszív nőszervezetekből álló laza hálózat amelyek a média (hírközlés, újságok, TV, Rádió, Internet) eszközeivel élve a több évtizedes teljes egyenjogúságot elhallgatva nemcsak előjogokat kezd követelni hanem férfiellenes diszkriminációra buzdít. Eleinte csodálkoztam nálunk ha a fele igaz annak amit a kampányokban állítanak akkor az nem kerülhetné el (faluközösség) a figyelmünket ( lépten nyomon összevert megerőszakolt futtatott asszonyokkal, nőkkel kellene találkoznunk). Nos összegezve rövidke félévszázadom tapasztalatait túlzás nélkül állítom fizikai erőszakkal minimum 50%-ban a nők élnek (de ha igaz hogy a férfiak szégyenként, elhallgatják efféle sorsukat akkor más szám jönne ki). A feministák szavaiból arra következtetek ISTEN-i szerepet tulajdonítanak férfitársaiknak ha jól értem mi férfiak ( ISTENI szerep) nem jól végezzük dolgainkat mi tehetünk a nők sikertelenségéről kielégítetlenségéről kudarcairól, (különös tekintettel néhány cikk utáni panaszáradatra) , közben kihívóan gúnyosan emlegetik „most épp’ hol vagytok ti férfiak?”. (aki élt a kommunizmus uralkodása alatt az tudja a vallást és istent ugyanígy pécézték ki, ez valami extrémista elhajlás lehet) Visszatérek a patriarchátusra ugye közismert a főemlősök legközelebbi rokonaink viselkedése nagyon sokban azonos (nem hasonló, azonos) velünk 2.5 millió évre becsülik a különálló emberiség létét ebből kb. 50.000 évet tesz ki a patriarchátus amit másképpen mai civilizációnak nevezünk, mit jelentett megjelenése? A nők és a férfiak hierarchikus csoportjában az alfák férfiak/nők (szaporodók) és különböző alacsonyabb rangú nők valamint a szélen kirekesztve lézengő fiúk férfiak csoportjai. A váltás után a férfiak eddig kirekesztett csoportjai utódnemzési és gondozási feladatokhoz jutottak, felbomlott az ősközösség. Nagyon sok addig passzív erőforrást felszabadítva nyilván a kiválasztott nők és férfiak nagyon sokszor megpróbálták az eredeti hierarchiát visszaállítani de eddig nem sikerült. Talán nem hiszed, hogy az alfa (és még egy csomó betű) jelenség létezik, de ha belegondolsz mindegy minek nevezed ,nincs emberi közösség rangsor született elsőség nélkül. A minden a szaporodás, Ranschburg mondta ha már nem élhetünk örökké legalább a génjeink fennmaradását biztosítsuk.
Emlékezzünk meg szüleinkről akik állami támogatás jogi védelem nélkül életszeretetből vállalták megszülésünket, felnevelésünket. Pusztán azért mert tudták , ha nem teszik meg akkor üres lesz az életük, esélyt adtak a bennük élő szeretet továbbélésére. (És a géneknek, most derül ki a miénk értékes-e mert az övék eddig fönnmaradt)