Ér egy sérelem. Elmondjuk a hozzánk közel állónak. Ő pedig szinte minden esetben a velünk kontaktusban levő problémás mellett érvel. Ez fáj. „Miért teszi?”-kérdjük. Azért, hogy képes legyél objektívebben látni. Nem akarok objektív lenni. Támaszt igényelek. Olyat, aki szolidális velem. Érezzem, hogy nem vagyok egyedül. Valaki együtt érez velem. Egy hajóban evezünk. Ismerős helyzet, gondolom. Számtalanszor lejátszódott a szüleim között. A velem élővel is és a gyerekemmel is. Azért teszik, mert erősnek éreznek. Mi pedig önmagunkat nem? Elgondolkodtató. Sokat töprengtem ezen. Szeretnénk az illető támogatását, de valamiért nem adja meg. Kikövetelni, kikényszeríteni nem lehet. Ha nem pártol, nem pártol. Máshol kell keressünk lelki segítséget. A szimpátia vagy van vagy nincs. Eröltetni nem lehet. Aki benne van, nagyon tudja milyen ez a fajta helyzet. Mamám szavaival élve, amelyik kocsi nem vesz fel, az után szaladni felesleges. Lesz majd, amelyik igen. :) Kati