Britney Spears – Criminal (egy jónak induló sztori elcs…tt folytatással)

 

 

 

 

 

 

 

Oké, láttátok a klipet. Én elhiszem, van ilyen. Az úriembernek látszó bűnöző, és a bűnözőnek látszó úriember. Ettől jó az eleje, a puer férfi, aki nem férfi, csak annak akar látszani, ezért férfias erejével simán terrorizálja a nálánál gyengébb nőt, ugyanakkor annyi önfegyelem nincs benne, hogy a neki csalódást okozó nő helyett ne rögtön másnál keressen vigasztalást. Alázat meg szikra se: nem miattam pucolt a csajom a mosdóba, mert úgy megaláztam nyilvánosan, hogy össze kell szedje magát, ha ki akarja bírni mellettem… Ez egyben az őszinteséget, és főleg a magammal való őszinteséget is kizárja. Miután Varga Péter Spielhóznijában olvastam elég sok olyan fiatalemberről, (de magam is ismerek párat) akik a „minél többet döngess meg, nem számít milyen áron” elvet vallják, én ezt is könnyen elhiszem, meg azért a femik sem ok nélkül rázzák a ketrecet sokszor.

Ok, ezután jön a Szabad Férfi, akinek „farkasa van”. Nem gond nem udvariasnak lenni, és egy nőért kiállni. Veszni hagyni munkát, becsületet, csak mert szüksége volt rá a másiknak. És ez szerető. Potens, érzéki, gyengéd. Másnap ő viszi be a kávét kettejüknek. A rohadt hímsovén patriarchája nemcsak oltalmazza a nőt, de még gyengéden gondoskodik is róla!

A másik szemét nőáruló, agymosott meg örül, hogy végre NŐ lehet egy Férfi mellett.

Na, eddig volt jó a film.

NEM ellenség a társadalom. Persze, hogy nehéz egymást kibírni néha, de rengeteget köszönhetünk is egymásnak. Olyan rossz, hogy van betegbiztosítás? Hogy az adónk el nem lopott részéből fenntartják, amink van? Néha meg még új is épül? Hogy egymásért dolgozunk: a postás kiviszi a csomagjainkat, a netszolgáltató a gyors levelezésben segít, az újságok információval látnak el, az írók kimozdítanak a napi rutinból, miközben valamit át is próbálnak adni, az utcaseprő meg arról gondoskodik, hogy jó érzés legyen végigsétálni az utcán, és nem mellesleg van némi része benne, hogy ma már a pestis gyakorlatilag ismeretlen betegség. Emléke velünk van, de amúgy…

Persze, hogy nagy erő férfi és nő szerelme: egyszer végiggondoltam, mi minden bontakozott ki abból, hogy az exem és én életre-halálra szövetséget kötöttünk. Két gyerek (persze mint egy átlagos apa, én mindkettőért odáig vagyok) modern lakás, autó, berendezés (az se volt olcsó, hogy a Maris bökje meg) külföldi munkavállalás. Tényleg meglepődtem, mennyi mindenünk van fizikailag és lelkileg is. És a miénk a nehéz házasságok közé tartozott.

Biztos, hogy nehéz izgalmasan tálalni kb. másfél percben, mi minden születik férfi és nő frigyéből, pláne ha hozzáteszem, hogy ott a társadalmi szerepvállalás is: embereket adnak a jövő társadalmának, és konkrétan fejlesztik a jelen társadalmát. Dolgoznak, magyarul. Az egyik legszembeszökőbb példa erre a Szenczy házaspár, ahol a nő magáévá tette férje vízióját, és együtt szolgálják a Föld szenvedőit. Hogy ez unalmas?

Az?

Néhányunknak Szombathelyen a Sándor elmesélte, milyen volt, amikor menekült tábor mellett laktak Dél-Kelet Európában, és próbáltak segíteni az ott élőknek. Naponta lefilmeztek egy rózsaszín ruhás kislányt. Meg nem érinthették, mert be nem mehettek hozzá. Az elveszett gyermek, nem lehetett tudni, tartozik-e valakihez, vagy elszakadt a családjától és most bolyong jószándékú, de nyomorult helyzetben lévő, és IDEGEN emberek közt. Az ötödik nap tájától nem tudták többet filmezni. Megbetegedett és meghalt.

Vagy mikor háborús övezetbe mentek menteni. És egy éjjel nem aludtak, mert folyamatosan tűzvonalban voltak, és csak a fedezékeikben bízhattak, Istenen kívül. Másnap eggyel kevesebben gyűltek össze: egy férfit találat élt és meghalt. Lélekben legalább hármat bucskázott a Sándor ettől a lelki ökölcsapástól. NAGYON megkérdőjeleződött benne minden, amiben addig annyira hitt. És akkor jött egy öreg néni, és megkérdezte: „Lelkész úr, akkor készülhetünk az Istentiszteletre?” És Sándor megértette, hogy az Élet megy tovább, és Isten néha áldozatot ad a gonosznak, mert az különben örökre elveszne.

Szóval NEM unalmas társadalmat építeni. Talán ha nem a három rétegű wc papír, meg a mikroszemcsés fogkrém lenne a hajló fejes fogkefével a legnagyobb gondunk… Ha kirobbannánk már besavanyodó nyugati kultúránkból oda, ahol tényleg életek múlnak a pénzen… lehet jobban magunkra találnánk, lehet átélnénk, hogy kaland az élet, a pszichénk megerősödne és kivirulna, boldogabbak lennénk, noha önként hordoznánk terheket, és a Világ? Nos:

SZEBB lenne.

remény földje

Vélemény, hozzászólás?