Butolni

meghajtóA számítógépes szaki ajánlotta, vegyek meghajtót és gyorsabban tölt be a gép. Az idő pénz. Ez igaz. Nézem a kutyám, amint a kenyerét reggel szépen, komótosan a két mancsa közt tartva majszolja. Az evésnek a módját megadja. Örül neki, ez a nap fénypontja. Együtt érzek vele, az én napomnak is ez egy élménye, látni az elégedettségét, ahogy belefeledkezik a majszolásba, magát az örömnek szinte átadja. Közben fontolgatom, a fizetésem hogyan is osszam, hogy jusson minden fontosra. A kütyüre, ami gyorsít invesztáljak? Ismerünk embereket, akikkel, ha beszélünk sürgetnek.  Némelyik még a mondandónk közben is sürgetve mondja: „Igen, igen, igen…” Azért, hogy a beszédtempót fokozza. Mindenből a lényeget akarja és gyorsan. Tempó, tempó! Ahogyan a torna órán a tanár buzdít ütemesebb mozgásokra. Ott ennek a sürgetésnek helye van. De akarunk lenni a való  életben olyan valaki közelében, aki sürget minduntalan? Természetesen, jó, ha a gépünk minél gyorsabb. Addig is csinálhatunk fontosat. Irritáló, ha a netünk be van lassulva.  Ám sajnos az embernek is fel kell gyorsulnia. Megszokjuk, hogy ha az egérrel rákattintunk a gépre, akkor az pillanatok alatt, az információt elénk rakja. Elvárnánk, hogy a másik ember is ha rá pillantunk a tőle várható legtöbbet, a maximumot elénk pakolja. Adja oda! Fel vagyunk háborodva, ha nem teszi. Emlékszem apám hányszor a tyúkokat figyelte, amikor a kukoricát csipegették felfele. Közben mindenről töprengeni lehetett. De messze kerül az ember ezektől a dolgoktól a folytonos pörgéssel. Érdemes? Vagy a gép bedarál minket, mivel nem emberi a tempó, amit ránk erőltet. Szokjuk meg? Van még módunk lázadni ellene? :) Katityuk

Vélemény, hozzászólás?