Neked ez a Frédi kell Mondja Vilma anyja a Flinston család egyik epizódjában a lányának, amikor az panaszkodik a párjára.

Mintha csattogna, pattogna az ostor, úgy hajtják sok munkahelyen a tempót. Már nem emberi a ritmus. A kapkodásban, elvész a lényeg. Túl sok plusz terhelést rónak az emberre. A nagy pörgésben sérül a munka minősége és az emberek idegrendszere. Mindeközben amiről már annyiszor írtam mindenhol jelen vannak a hibára vadászók, akik teljes gőzzel fókuszálnak, arra, hol találnak valami hibát. Mintha egy vadászpuska lógna a vállukon. Hopp meg van. Lehet büntetni. Sajnos ennek kiégés a következménye. Mit tehetünk ellene? Hogyan trenírozzuk önmagunkat a stressz ellen. Illetve, hogyan edzzünk, hogy ha az ilyen stresszt eltüntetni nem lehet. Milyen mantrákat mormoljunk, amikor felfedezzük, hogy túlhajtani akarnak minket, illetve kiszúrtak az irigyeink és vadásznak ránk. Lenyomni törekednek. Kérjünk segítséget azoktól, akiknek a fennmaradás elég jól megy! :) Kati

Mi mindentől is tudunk félni? Milyen mértékben? Blokkol vagy félünk és azzal együtt belemegyünk helyzetekbe? A  merészség igen érdekes téma. A félés ha sokáig fenn áll szorongásos típussá tesz. Ha az is fixálódik, nem ritka, hogy pánikossá válnak emberek. Vagyis le kell magunkat amennyire lehet állítani. Van persze egy normál egészséges óvatosság. De nyuszivá sem akarjuk, hogy váljon például a gyerekünk. Milyen attitűdöt alakítsunk ki a gyerekeinkben illetve milyenre formáljuk önmagunkat. Mert igenis önnevelés is létezik. Bár alapot jelent a szüleink nevelése, de nem végérvényes. Sokat formálhatunk önmagunkon.  Akarnunk kell. Képzeljük el, milyenné szeretnénk válni. Milyenre tudnánk felnézni? Abba az irányba sorakoztassunk teendőket! Lassan azzá leszünk. :) Kati

Kipróbáljuk meddig mehetünk el. Van amikor pedig mértékletesen működünk. Érthető. Kíváncsi mindenki arra, mennyit bír a szervezete. Győzelem, amikor sikerül önmagunkat meghaladva elérni egy kitűzött célunkat. Aztán a fennsíkon állva új célt fogalmazunk magunknak. Közben megértjük, az öröm a küzdés maga. Kihívást találni nem is mindig egyszerű feladat. Nagyon kell passzoljon a motiváció az érdeklődésünkhöz. Ha mindig csak a mértékletes mezőben működünk, akkor ritka az eufória. Tehát a lécet emelnünk kell magasabbra. Bajnoknak érezhessük időnként magunkat. Volt akitől a napokban ezt tanultam.Van merszem tanulni az utódaimtól is, ha az élet úgy hozza. :)  Kata

Aki járt kocsival, és kerékpárral is, érzi micsoda különbség van a két közlekedésmód között. A biciklivel járva közelebb kerül a világ. Illatokat érezhetünk, amiket autóban ülve nem. Szombatonként a nyitott ablakokból édes sütemény illatok áradnak ki az utcákra. Az út mellet napraforgókon hálókkal védik a szotyolát. Ilyesmi mellet autóval elsuhan az ember. Családias pillanatokat láthatunk a teraszokon, udvarokban, kertekben. A madarak, kutyák hangja is közelebb kerül. Élést tapasztalunk. Autókban pedig elszigeteltebben üldögélünk egyedül közlekedve. Tehát valahogy biciklizve közelebb kerülhet hozzánk az élet. Az ég, a levegő, a fák. Az útra lehullott diók adták tegnap az ebédem. Sőt a vacsorám is ez lesz. Micsoda kincsek mellett suhanunk nap mint nap el! Csukott szemmel élünk éveket. Miért is szendergünk? Miért nem ébredünk fel? Kinek engedjük meg, hogy felébresszen?  Álljunk meg egy pillanatra a rohanásban! Gondolkodjunk el! :) Kati

Az ember jelleme munka közbeni együttműködés során is megismerhető. Megfigyeltem a közelmúltban néhány embert munka közben. Például ismerhetünk valakit évekig. Kialakul róla egy kép bennünk. Amikor úgy adódik, hogy dolgozunk vele felfigyelünk rá, hogy amit javasolunk, azt nem veszi figyelembe. Csak a saját elképzelését hajlandó alkalmazni. Amit ajánlunk, azért sem teszi. Ha nem akarok vitát, tudomásul veszem. Magamban elkönyvelem. Ő ilyen.  Egy másik illetőnél pont az ellenkezőjét figyelhettem meg. Nagyon szeretett volna békés együttműködést. Mondta, hogy mit hogyan kell csinálni, mert az a díszítés például, úgy lesz jó. Aztán hátrébb húzódott és engedte, hogy legyen a másiknak is döntési lehetősége. Képes vagyok engedni? Miben? Figyeljük meg önmagunkat, mennyire vagyunk képesek megtenni ezt a másikkal együttműködve? A háttérben természetesen ott az érdek. Mennyire fontos a résztvevőknek a jó viszony? Legutóbb egy nagyon igaz állítást olvastam, mely szerint a jó munkamorál fontosabb, mint a képességek. :) Kati

Túl szigorú. Az érzés nélküli számító. Aki empátiára, megértőségre képtelen. Sosem ad még egy esélyt senkinek. Pedig az ember hibázik. Nem gép. Akinek él a közelében ilyen, tudja miről beszélek. Hát még ha a partnere vagy a főnöke ilyen! Mint egy hidegvérű gyilkos. Ítél. Elítél.  Könyörtelen, kíméletlen, rideg, hideg. Mintha fegyházban dolgozna. Az igazán erős, mint tudjuk, nem bántja a gyengébbet, hanem felemeli. A lelki terror is bántás, nem csak a tettlegesség.  Állatot tartva, gyereket nevelve megtudjuk milyen sokszor vagyunk kénytelenek következetlennek lenni. Megérteni, hogy bár hibát hibára halmoz az ember, mégis valahogyan a dolgok kialakulnak, fejlődnek. Ehhez bizony bölcs megértőség kell.  Belátni, hogy mi magunk sem vagyunk hiba mentesek. Akkor mástól milyen alapon várnánk el. Igazságtalanság lenne. :) Kati

Az is aki a szívet rabolja el. Például a dzsigoló, aki haszon szerzési céllal behálózza a kiszemelt magányost.  Lehet kitartó is és hosszabban rá van állva az áldozatára. Hallom a hölgyek panaszát. Javasolta egyiknek rendszeresen a férfi, hogy bölcsebb eladnia azt amiben él. Természetesen segített volna felélni. Szívesen választanak özvegyet, frissen elváltat, aki még érzékenyebb lelkileg sebzett. Udvarlás elején még invesztálnak befektetésnek tekintve éttermi, színházi meghívásra, elmennek táncolni is akár. Később sehova. Telefonálhat is esténként  hosszan. Később mindezt nem csinálja. Lassan a valódi arcát megmutatja. Amennyiben meghiúsul a célja a hölgy szívét összetöri. Hogyan vigyázhat a lelkére a lelki egyensúlyára a kiszemelt áldozat? Próbáljon kételkedni. Legyenek fenntartásai. Persze valamikor csak elkezdi megkedvelni az udvarlót. Alig van rá mód, lelki sérülés nélkül ilyet megúszni. Vigasz lehet, hogy túljutva megerősödik az ember. Megedződik lelkileg. Átlát jobban a közeledőkön, akinek ilyen sebe is van. :) Kata

Kolléganők beszélgettek  arról, hogy olyan fiú lett a párja, akire az anyukája úgy rá van nőve, mint a szőlőre a komló. Leválaszthatatlan szinte. Érkezik is a tanács:” Menekülj! Sosem leszel elég jó! Mindig fog találni hibát. Ha nem talál akkor kreál. ” Pedig hibázni emberi dolog.  „Készülj fel rá, hogy erősen megfigyel, elemez és mint egy tigris őrzi a fiát.  Küzdelem.” Nem  könnyű megengedni, hogy a gyerekünk elkövethesse a saját hibáit az életben. Nem könnyű a gyerekünket elengedni.  Hát még, ha nem is akarja elengedni egy mama a fiát. Láthattam sokszor, amikor anyukám velem magára maradt, mert apám, ment a mamájához. Mennyi év telt el és a tipikus helyzetek alig változnak. Láthatok manapság is elengedésre képtelen anyákat. Némelyik attól fél, ha a korosodó férje elmegy, akkor magára marad egyedül. Vissza tartja hát a fiát támasz, segítő gyanánt. Nem lesz a földön olyan lány, akit megtűrne a gyereke mellett. Feloldható valahogyan az ilyen helyzet? Kérdéses. Pedig az lenne ideális, ha mindenki elégedett lehetne. :) Kati

Igen érdekes írást olvastam, mely után erősen elgondolkodtam, a nyeregben levőkről, a hatalomra törekvőkről és az alázatosakról. Nem elsősorban gazdasági oldalról van szó. Persze teljesen nem választható le az anyagi állapot. Inkább a lelki oldalról vizsgálnám. Azt firtatnám, hogy miért írták? :”Az alárendeltség felszabadítani képes.” Azon a ponton tudom ezt elfogadni, hogy aki megélt igen mélypontokat, az képes értékelni igazán mindent. Az írás a kötöttségről szólt. A Keleti nők jobban tűrik.  Míg mi a többé kevésbé perverzióhoz soroljuk a szexualitásban, addig keleten ez a normalitásnál van a vágy a megkötözöttségre, kiszolgáltatottságra, alázatosságra. A divatban is olyan fehérneműket láthatunk újabban, amik erre utalnak. A  szexben lehet, hogy izgató átélni a kiszolgáltatottságot. Állítólag, különösen azok, kedvelik akik más téren hatalmi pozícióban vannak. Addig a lelkiekben ez hogyan van? Mazochista, aki rendszeresen olyan helyzetbe keveredik, ahol bántják. Áldozat?  Mártír? Vagy analóg a helyzet a lelkiek terén való alázatos átélésnek a szexuális területivel?  Élvezi az illető ha bántják. Nézzük a mindennapokban!:  Sok a panasz, teher, nehézség, megoldandók. Javasolják, tekintsük kihívásnak, hiszen, úgyis amint megoldunk valamit, keletkezik egy újabb probléma.  Vagy élvezik az emberek, hogy nehéz helyzetben vannak?  A párkapcsolatokban is hatalomra törekvés van. Például mondjuk egy hímsoviniszta hajlamú férfi igyekszik a nőt lealázni, gúnyolni, szavakkal bántani. A párja sír, szenved, alázatos, kötött. Ahelyett, hogy menekülne, marad. Gondolkodjunk el mindezen! Mely ponton ismertünk magunkra? :) Kata