Nem egyszerű találni kisebb munkára embert. Például a kémény javítására. Láttam dolgozni egyik kertes háznál valakit, megkértem elvállalja -e, ezt a munkát. Ketten érkeztek. Védik kutyáim és más is a házam. Csak az egyik érkező munkás jött be. Jelezte 1 hét múlva majd jön, még lesz némi dolga a befejezéssel. Elköszönt. Kérték segítsek, mert nem indul be a kocsijuk. Elküldtek szerszámért, amire a rokonom szerint nem volt szükség. Óvatos voltam. Megéreztem a csalárdságot.  Okítsuk a szingli hozzátartozóinkat, ismerőseinket!  Vigyázzunk egymásra! Lehetünk bármikor mi is a cselesek célpontja. :) Kata

Ellenőrzés. Terhes tud lenni, ha ellenőriznek, számon kérnek. Firtatják, hogy mit miért tettünk. Olvassák, amit leírtunk, kihallgatják a beszélgetéseinket. Magyarázatot követelnek. A spontaneitás, az ihlet oda ilyen helyzetben. Hogyan lehet alkotni, újat létrehozni, ha túlságosan figyelnek? Akinek kevésbé érdekes az élete, nincs ötlete, azért, hogy színesítse, hajlamosabb a másik életének túlzott megfigyelésére. Valamint, hogy azt túlzott kritikával illesse. Jut eszünkbe amikor utalnak rá, hogy az ablakból a szomszédok megfigyelnek, akár kertes házak utcáiban, akár a körfolyosós belvárosi házakban. Olvastam a környékbeliek véleménye kicsit a kivetített lelkiismeret. Megszólnak, ha nagyon kirívó a viselkedésünk a környékbeliekétől, nagyon eltér, Hallom mennyire nehéz az ismert emberek élete, mert túlságosan figyelik őket folyton. vizslatják, mikor ejt hibát, elemzik. :) Kati

 Nem telepített redőnyt, mert azzal gond lehet. Inkább egész életében csak sötétítő függönye van. Sosem tudja meg milyen egy forró nyári napon a redőny mögötti sötét hűvös árnyas szoba. Télen pedig mínusz 18 fokban a lakás hogyan burkolózik be a leeresztett redőny mögött.  A hang is kiszűrve. Délben is varázsolható éjszakai sötétség. Mindezt nem tudja meg, aki nem vállalta be, hogy el szokott romlani olykor ez a szerkezet. Óvatossága erősebb volt, mint a kockázat vállalása. Az otthonában és az életében is igaz lehet sokunk mentalitására ez a gondolkodás mód. Igaz ez egy ismerősömre és a redőnyre, de igaz ez sokunk kockázat vállalására és elkerülő üzemmódjára. Már csak az a kérdés, hogy ki miben mer kockáztatni és milyen dolgokban választja inkább az elkerülést. Mennyire belemenős. Mennyire áll bele a dolgokba, ahogy manapság mondani szokás.  :) Kati

Torna után szedelőzködünk. Az egy utcában lakó barátnémat majd viszi haza a szomszéd emberke, aki lassabban készülődik. Hátraszól a barátném:” Elmegyek addig a patikába.” Figyelmeztetem:”Ne menj, mert zárva!” Hiába szólok, nem hallja. Mire az emberke:” Hagyjad, csak hadd menjen! ”  Milyen vagy már!-mondom és nevetünk. A másik fiú még rá is kontráz: ” Ha nincs nyitva, majd kinyittatja.” Ezen az egész csapat jót nevet. Mert a barátném tényleg olyan:) Milyen jól is tud indulni így a nap. Mekkora ereje van a humornak! Még a kevésbé szépségest is szebbé vonzóbbá varázsolja.   Hallhattam számtalan előadásban, milyen gyógyító ereje van. a nevetésnek. Hányan választanak inkább kevésbé sármos srácot, ám de humorosat. A humorosság magas intelligenciát takar. Az összefüggéseket az illető más módon látja. Meglát új érdekes kapcsolatokat. Akarunk az ilyen ember közelében lenni többet, sőt sokat. Vonz magához. Sodródunk oda. Nevetni, mosolyogni vágyunk. Különösen, ha sok gondunk van.  :) Kata

Hallgatom az ismerőseim történeteit, melyekben arról beszélnek, hogy amelyik férfi az unalmasabb asszonyt választotta, most sóvárog a színes, sugárzó buja után. Párkereséskor tartott tőle, hogy a buja, kikapós feleség lesz és gond lesz vigyázni rá, megtartani, ezért inkább egy  visszafogottat vett el. Most pedig unja a nejét, aki szorgos, de jégcsap. Két  ismerősöm is ilyen helyzetben van. Az egyik úr, amolyan alfahím. Megoldja, hogy legyen azért az életében színes, izgalmas párja is. Nem válik, mert meg akarja a családi értékeket is tartani. Naponta friss, meleg étel. Maximalista otthon. A házon kívüli párja  nem adná fel a munkáját, azért, hogy naponta a főztjével és a makulátlan otthonnal szolgálja ezt a férfit.    A másik férfi is folyton panaszkodik a hűvös asszonyára. Hiába a nagy rend a lakásban, ha semmi játékosság, semmi fantázia, semmi szexi nincs a nejében. Hallgatom ezeket a történeteket és elgondolkodom. Óvatosak voltak a választáskor az urak. Sokan inkább az egyszerűbb lányt veszik el. Noha tudják önmagukról, hogy igényük van szexis, izgalmas nőre, de nem kockáztatnak.  Aztán egy életen át bánják a választásukat. :) Kata

Szállóige volt a családunkban. A mama a sógornőjével gyakran versengett azon, hogy melyikük szorgosabb. Sorolták, milyen munkákat végeztek el egy-egy nap. Volt amikor azt mondta egyikük a másiknak: ‘Az semmi, az nem munka.” Ez persze fájni tudott. Hiszen aki elvégezte, elfáradt. Elgondolkodtam ezen, mert a napokban említettem egy embernek, hogy mosom az ablakokat. Erre hallom, kommentálja, hogy annak nincs látszata. Felelevenedett anyáim diskurzusa. Rájöttem, hogy ilyenkor a másik elismerést várna, de nem kap. Tiszteletlenek vele. Lenézik, semmibe veszik. Pedig dicséret járna, várna. A fájdalom sértettséget szül. Megorrol, akinek semmibe veszik a munkáját. Hogyan kell kivívni a tiszteletet? Hogyan kell megjelölni a személyiségünk határait? Nem is olyan egyszerű ez. Állítólag nemet kell mondani egy egy dologra. A tisztelet mögött szimpátia van. Elismerés. Ha ezen a ponton hibádzik a kontaktus, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy mi oka van? Azt szokták a neten írni: „Van azzal egy gond, ha mindenkit magad elé engedsz. Azt mutatod nekik, hogy te nem vagy fontos.” Az alázatot tehát ne vigyük túlzásba. :) Kata

Eltérő szokások. Gyűjtik a szennyest és leviszik egy mosodába állítólag Amerikában. Olvasom, hogy bérházakban szintenként van mosógép, azért,hogy, ha meghibásodna, nehogy eláztasson mindent, mert nagy a költség. A másik véglet volnék, aki, ha hazaér kimosom, akár kézzel is amit levetek, fürdésnél. Ha egy mód van rá, nem tenném szívesen idegenek után a holmim egy közös mosógépbe. Talán csak legvégső esetben, ha más megoldás nincsen. Elgondolkodtató, hogy kinek hol van a határ. A teste, a személyisége milyen határokat igényel. Mennyire merev a határai módosítását tekintve. Eszünkbe juthatnak túlélések háborús időkben, amikor zsúfolt vagonokban szállítottak embereket. Sokat kibír az ember. A másik véglet is létezik, amikor a kényszeresek túlzásokba esnek. Az emberi a közép úton lehet. Önmagunkkal leginkább tanácsos mindenre felkészülni. Testileg, lelkileg edződni, mert megtapasztalhattuk, hogy bármi megtörténhet. Egy háborús helyzetet teremtő járvány megláttatta velünk, hogy milyen helyzeteket tud produkálni az élet. Túlélő üzemmódban mennyit bír ki az ember? Mennyire kell edzeni önmagunkat testileg, lelkileg? Mi a jutalma a túlélőnek? Az élés. Érdemes? :) Kati

Hajolhatunk, emelhetünk, nyújtózkodhatunk. Motiválni képes. Hiszen nem akarjuk, hogy csúnya legyen. Képes még enerváltabb időszakainkban is kicsalogatni minket és mozgásra bírni. Ahogyan tovább él az, akinek háziállatról kell gondoskodnia, úgy a kert is képes erősíteni minket. Tekinthetjük a személyedzőnknek. Tavasszal berozsdásodva még lehajolni nehézkesebben megy. Ám amikor már naponta teszünk ezt azt a kertben egyszer csak nyugtázhatjuk, hogy egyre könnyebben szedjük fel akár hosszabb ideig hajlongva, guggolva is a dolgokat. Igazodunk egymáshoz. Mi is a kertünkhöz és persze a kertünk is hozzánk. Az érzékenyebbek érzik az üzeneteit. Mi hol érzi jobban magát. Figyeljük a jeleket! Hiszen üzen. Invitál lustább időszakokban is mozgásra. A mozgás pedig az élés. A mozdulatlanság a vég. Ahogy már annyiszor írtam, tekintsük lehetőségnek!  :) Kati

Hallgatom, a korosodók bölcselkedését:”Kezdjük értékelni a pedagógusokat, miután az otthon tartott gyerekek a szülőket kiborítják. Eztán a pedagógust kevésbé kell bántani. Megértőbben kell hozzájuk állni. Az idegrendszerüket feláldozzák. Az orvosokat is hasonlóan, jobban meg kell fizetni. Rádöbbenünk, mennyivel inkább nekik jár több fizetés, mint a focistáknak, akik tulajdonképpen csak szórakoztatnak.”  Olvashatjuk:” Stadionok helyett kórházakra fordítsunk ezután többet!” Érthető persze, ha mozgásra motiváljuk a tömeget. Megelőzni a betegeskedést, egészséges életmóddal lehet. Abba pedig a mozgás nagyon bele tartozik.  Ám, ha későbbiekben is járványok következnek, akkor rá kell készülni, fel kell erősödni a gyógyászat terén, amennyire csak lehet. A kertünkre is másként tekinthetünk eztán. Nem csak rendbe tenni való teendőre, hanem olyan lehetőségre, amiben mozogni lehet. Értékeljük, átértékeljük a teendőinket, lehetőségként kezeljük. Az otthonlétre is másként gondolunk. Sokan vágyódnak nyugdíjassá válni. Amikor kötelező otthon tartózkodni elvágyódnak. Ha sokáig kell a munkahelyen lenni, akkor valóságos kincs az otthon tölthető idő. Ám amikor kijárási tilalom van, akkor menne az ember ha csak lehet el fele. Értékelünk, átértékelünk. Szemléletet váltunk. :) Kati

Beborítja a kertet a gyümölcsfák virágszirma. Kavarog a tavaszi szél. Cincálja az apró zöld levélkéket. Virágba borult a cseresznye, a szilva, a körte és az almafa. Gyönyörű gyümölcsfa virág csokrok hajladoznak. A látványuk elfeledtet minden rosszat. Gondot szorongást, félelmet elteker. A sárga és a piros tulipánok szegélyezik az utat. Szinte az emberre rászólnak. :”Ne töprengj, ne agyalj! Csak gyönyörködj! Maradj!Figyelj csak arra, ami most van!” Lesz-e és ha igen, milyen lesz a majd? Ezzel a fák, a virágok, a kutyáink nem foglalkoznak. Csak az ember színezi be a jelent is a jövő gondjaival. Mintha csak akarná, hogy ne legyen egyszerű a holnap.   Ne bonyolítsd túl az életed magadnak.!  A kert tanít a föld mutat. Ezzel foglalkozz, ami itt van! :) Kata