Megfigyelni, megvizsgálni alaposan, mintha mikroszkóp alatt volna. Ezt jelenti a górcső alá venni kifejezés. Milyen érzés a nap jelentős részében a főnök vagy a tanár figyelő tekintetét élvezni, arról sokan tudnának mesélni. Persze felnőttnek lehet választani. Lehet szabadabb foglalkozást választani. Lehet önmaga főnöke, az összes ezzel járó felelősséggel.  Dönthetünk hogy legyen. Barátném említette egyszer, hogy ő inkább a kassza kezelését átengedi a férjének, mert nem akar töprengeni azon, hogyan ossza be a jövedelmet. Korábban pedig ő tette. Hasonló a helyzet az idővel. A hatalom felelősséggel jár akár az idő, akár az anyagiak beosztásáról van szó. A  szabadság nagy kérdése is felvetődik ilyenkor. Az egyéni vállalkozó szabaddá tudja önmagát tenni, ha szükséges, hiszen önmaga főnöke. Cserébe akkora a felelőssége, hogy így szinte fizet ezzel azért az előnyért, ilyen terheltséggel. Amikor beosztottak vagyunk, akkor sok felelősség a főnökünkre kerül, ezért cserébe az időnk szabad beosztásával fizetünk. Dönthetünk, mit választunk. A megfigyeltség szintén a beosztott lét vele járója. Az örökös ellenőrzöttség. Persze önnön magunkat is figyeljük, hogy a saját elvárásunknak megfelelően tesszük -e a dolgunkat. De a főnök és a kollégák megfigyelése, amikor ellenőrzik és minősítik a tevékenységeinket fárasztóbb.  :) Kató

Amikor nem görcsösen törekszünk biztonságot teremteni, vagyis ezen késztetésünkön képesek vagyunk kicsit lazítani, akkor már nem akarunk annyira megfelelni. Pál Ferenc egyik okfejtését próbálom tovább gondolni, feldolgozni. Tehát némi kaland mindez. Valamivel lazábban a létezésünkhöz hozzáállni. Hiszen úgysem lehet mindent túlbiztosítani. Mindig valamilyen momentum úgyis közbe fog jönni, ha meg is próbálunk jó alaposan előrelátóak lenni. Régen ötéves terveket kellett készíteni és ahhoz igazodni. Manapság gyorsabban változnak a dolgok. Kevésbé van lehetőség hosszú időre előre tervezni. Szert kell tennünk egy olyan képességre, amivel szinte úszunk az árral és élünk az adódó felbukkanó lehetőségekkel. :) Kati

Törekszünk megfelelni önmagunknak is és a velünk szemben támasztott követelményeket is szeretnénk teljesíteni. Tehát másoknak is. Alkalmazkodásból lehet a túl sok elvárás következtében fokozatosan önfeladás. Hol a határ? Problémák  a túlzott megfelelési vággyal szoktak lenni. Illetve azzal, ha erőnk felett többek szimpátiáját szeretnénk megnyerni. Hiszen úgysem lehet mindenkinek megfelelni. Bele kell törődnünk, hogy képtelenség. Szerencsés esetben olyasmivel tölthetjük dominánsan az időnket, amit teljesíteni nem esik nehezünkre. Ahol a megfelelni vágyást nem is érezzük nehézségnek, mert adódik belőlünk a fő tevékenységünk, a munkánk. Jellemző ránk. Legjobb képességeink kerülhetnek felszínre. Például az ápolónak a gondoskodásra való hajlama érvényesülhet, a színésznek a szereplési vágya és az exhibicionista hajlama. A pedagógusnak pedig az a késztetése mely szerint szeretné átadni mindazt amit tud. Az önismeretünket kell egyre inkább tökéletesítenünk, egy életen át. Azért, hogy rátaláljunk és azzal foglalkozhassunk ami a leges legjobban mi vagyunk.   :) Kati

Alkalmazkodni helyzetekhez. Megfelelően viselkedni. Megfelelően megjelenni. Önmagunkkal önazonos lenni. Tudjak tükörbe nézni és önmagam elfogadni. Igen ez is én vagyok. Ilyen is vagyok. Ezt is tudom csinálni. Természetesen sok dologban kezdő vagyok. Különösen amikor új dolgokat próbálok ki. Mintegy kalandozom. Önmagam kompetenciáit felmérem. Lám ezt is tudom. Van amit még alig, van amit már viszonylag elfogadható módon. Amikor váltok, az új helyzethez igazodom, alkalmazkodom. A tőlem telhető szinten megfelelni próbálok. Elsősorban önmagamnak, és az adott helyen a szabályoknak. Mennyi helyen van teendőm? Mennyi szerepünk van? Melyikben találjuk meg leginkább önmagunkat? Váltáskor valóságos kaméleonnak érezhetjük önmagunkat. Még küllemben is. Hiszen egész más a megjelenésünk ügyeink intézésekor és kerítés festéskor, az utcán közlekedve vagy füvet nyírva. Igazodni próbálunk a megannyi helyzethez, több kevesebb sikerrel. Esetenként botladozva. Megértően tekintünk a többiekre, ha nem éppen tökéletesen sikerül. Van ahol velünk is megértőek, ám van ahol a kontrolláló maximalista. Önmagával szemben és velünk is magasra helyezi a lécet. A helyünket hol találjuk meg? Melyik szerepkörben vagyok leginkább önmagam? :)Kata

A túl lelkiismeretes, aki lábon hord ki szinte mindent. Például, még a mumpszos megbetegedés is szünetre éri el. Mintha csak a szervezete tudomásul venné, hogy ritkán állhat le. Örökmozgó, akár a cápa. Szinte állva alszik, mert folyton valami elfoglaltsága van. Nem is nyaral. A kifogásokat sorolja másoknak és önmagának: anyagiak, ez az…  Mi elől menekül az örökös tevékenykedésbe? Miért halogatja a leállást? Lehet, hogy belül feldolgozatlan szomorúság van? Olyasmi, amit valahogy még a megfelelő helyre kell pakolnia. Ugye mindannyiunknak van ilyen ismerőse vagy esetleg mi magunk vagyunk ilyenek. Akkor pedig különösen érdemes elgondolkodni  a miérteken.:) Kata

A nokedli amit krumplival készítenek és pirított savanyú káposztával kevernek össze. Gyakran volt kiskoromban nálunk, mert olcsó és vitamindús étel. Hideg szürke téli nap jut róla eszembe amikor behúzódtunk anyámmal a meleg szobába és ilyet ettünk. Beteg voltam és vele voltunk kettesben. Ilyenkor nem rohant a tőlem sürgősebb teendői után. Hanem velem töltötte a napot. Énekelt velem az unokatestvéreimtől kapott énekkönyvből. Ilyenkor a gyerekek szervezete mintha csak kimenőt kérne a rohanó világ elvárásaiból, követelményeiből. Hadd lehessen újra egy kicsit anya melegséges közelében. Szürke borongós esős hideg napon jut ez eszembe, amikor egyedül a szobámba húzódom. Emlékeztet a helyzetre a légkör. Mintha csak most is itt lenne velem a mama. Pedig már 10 éve odaát van. Szülőként, ha a gyerekeim köhögni kezdtek, a drukk elindult mindig bennem, hogy hiányozniuk kell és azt hogyan pótolják be, mert körülményes. Ám ilyen melegséges élmények is erősítik az embert. Útra valót adnak az életre.  :) Kati

Ha süvít a szél, ne add át magad a hangulatának. Úgy is mondhatnánk, ilyenkor a” Gondolat stop” ideje van. Majd ha szelíden simogat a nap sugara, mikor melengeti a hátad, akkor vonj le következtetéseket és készíts terveket! Kell persze a szél is, hogy hozzon tisztább levegőt. Fogadjuk el, hogy szükséges! Próbáljuk meg túlélni ezt az időt! Kitartás. Tépi a ruhánkat, rángatja. Átfázunk. Legalább a gondolatainkkal ne bántsuk magunkat! Többen is hajlamosak vagyunk önostorozásra, mint hinnénk. A gondolatnak pedig teremtő ereje van. Tehát ne ilyen időben vegyük sorra gondolatban a bajainkat! Ilyenkor csak bátorítsuk önmagunkat, hogy úgyis el kell a viharnak múlnia! Örökre nem maradhat. Képzeletben fogjuk kézen a bennünk élő kicsit és bátorítsuk: Rövidesen jobb idők várhatóak. :) Kata