Egyéb kategória bejegyzései

Felkarolni a bennem élő kisgyereket

anya gyerek esőben képOtt van örökre. A kiskorunkban elszenvedett sérüléseket szépen sorban, türelmesen helyre igazgathatjuk. Megértően gondoljunk azokra akik nevelgettek. Feltehetőleg sokszor ügyetlenkedtek, ejtettek rajtunk sebeket. Amikor mi próbáljuk nevelgetni az utánunk következőket, mi is gyakran rontunk el helyzeteket. volt amikor olvastam, kész csoda, hogy normális felnőtté cseperedünk fel, annyit hibázik, aki minket nevel. Hiszen érthető, ő is csak ember. Rohannia kell. Meg kell feleljen sok helyen. Annyiszor láthatunk gyerekeknél megértő tekintetet, ha kellően figyelmesek vagyunk. Olyankor a kicsi is magában nyugtázza, van ennek a szerencsétlen felnőttnek is elege. Vissza térve a bennünk örökre megmaradó kicsi sebeit orvosolgatnunk sosem késő. Gondoljuk végig, mi bántott. A mostani eszünkkel értékeljük át úgy az akkori történést, mintha saját kicsi énünk szülője lennénk. A szakemberek javallják több helyütt, hogy képzeljük el, amint kézen fogjuk azt a kis ént és tovább megyünk vele. Ez a fajta feldolgozás igenis segít. Hiszen tudjuk, agyunk fele képekkel gondolkodik. :) Kati

..És akinek lelkében szép az ének, az hallja a mások énekét is szépnek…..

cica,gyerek állat ember” A saját hangod hallod minden dalban” Csodálatos idézet. Elgondolkodtató, mikor első gondolatunk például az, hogy meglopnak minket. Mikor feltételezünk naivan jót? Mikor reménykedünk rendületlenül a végsőkig? Bizony ott van bennünk amit kivetítünk. El kell ismerjük a gyarló késztetések bennünk is megvannak bizonyos szinten. Ha beismerjük, máris könnyebb lépegetnünk előre. Nagyon fontos az önismeret. Mire is van késztetésem?  Milyen mértékben? Miért pont arra? Honnan ered? Hogyan terelgethetem jó fele? Mikor van az, hogy a kívül állók gyarlóbbnak feltételeznek, mint amilyen vagyok? Miért gondolnak ravasznak, mikor valójában csak botladozom? Izgalmas kérdések. Ha már néhányra sikerül választ bányásznunk a lelkünkben, megérte elgondolkodnunk. :) Kati

Miscsicska

pöttyös tálkaSokszor írok a szingli létről. Igen sokan élnek egyedül. A fiatalabbak 35 éves koruk utánra tervezik többen is a család alapítást. Sok az elvált és az özvegy is. Amikor kiröppennek a gyerekek a fészekből, az úgymond „üres fészek szindróma” következtében gyakorta a házaspár is külön él tovább. Akár válás nélkül is. Gyerekként szinte mindenkinek van macija és kis tálkája, amiben a leveskét, főzeléket a szüleitől, a nagyitól kapja. Hazánk több részén beszélnek tótul. Ahol én nőttem fel ott is. Az ilyen kis tálkákat nevezik tótul miscsicskának. Nekem is volt kis tálkám, természetesen. Emlékszem ahogyan anyukám és a  nagymamám abba adott nekem enni. Most a kutyusaim előtt is ilyen kis tálka van. Nézem és eszembe jut hányan esznek ilyen kis tálkából ma. Hány egyedül élő eszegeti az ennivalóját naponta magányosan. A kis adag ennivalóját kikanalazza, az edénykéjét elmossa. Mennyi korosodó eszeget magányosan. Az életünk kezdetén és a vége felé is a kis tálkával. Hiszen, szokták mondani:  „öreg fát átültetni…” körülményes volna.  :) Kata

Mint egy lábon kihordott infarktus…

A-karacsonyi-keszulodes-probara-teszi-az-emberi-kapcsolatokatAz ünnepek lebonyolításáról írta valaki. Lehetne akár melegséges is. Ám annyi dolgot kapcsolunk hozzá, hogy végül legtöbbünknek kimerítő lesz. Egyszerűsítendő tehát. Ahol lehet csökkentsük az ünnepek körüli teendőket, terheket. Mindig tegyük fel magunkban a kérdést! Fontos ez?  Tényleg kell? Jobb lesz tőle? Összpontosítsunk a lényegre. Akkor talán sikerül megóvni önmagunkat attól, hogy a felhajtás mintegy bedaráljon minket. Azt is olvastam, próbára teszi a kapcsolatokat az ünnep. Csak úgy, mint a nyaralás. Érthető, hiszen a cél az együttlét kellemesebbé tétele lenne. Viszont a lebonyolítás során gyakran úgymond  a gyereket is kiöntik a fürdő vízzel. Maradjon meg tehát a lényeg! A meleg, meghitt, nyugalom. Erre van a  legnagyobb szüksége  manapság mindenkinek. :) Kati

Megfelelni törekszünk

rabItt is, ott is. Szeretnénk belül átélni elégedettséget. Igyekszünk a betervezett teendőinket elvégezni tőlünk telhetően. Tudjuk hol, mi az elvárás. Amennyire csak képesek vagyunk legjobb tudásunk szerint ellátjuk amit kell. Szeretnénk, hogy ne legyen senki elégedetlen. Vagy legalábbis minél kevesebben.  Természetesen lelki erő kell a frusztrált helyzet elviseléséhez, hiszen minden téren nem lesznek velünk elégedettek. Amikor már annyi az elvárás, hogy az teljesíthetetlen, akkor emlegetik a túlterheltek azt a bizonyos „teszek rá” kapszulát. Érthető. Emberből vagyunk. Pihennünk, feltöltődnünk is kell. Adni csak úgy bírunk, ha magunk is felerősödhetünk. :) Kati

Az odaátiak és mi

lélek2Igen változatos módon viszonyulunk a meghaltakhoz. Van aki beszél velük. Van aki, naponta gyakran gondol rájuk és üzenő jeleknek véli a történéseket. Van aki pedig úgy gondolja, hogy meghalás után semmi sincsen. Gyakran hallani el kell engedni a meghaltat. Szokták mondani: ” Élők az élőkkel, holtak a holtakkal.” Idővel belenyugszik az itt maradó. Fokozatosan megszokja azt a helyzetet, hogy a hozzá tartozója odaát van. Igen változó a gyászmunka időtartama.  Egyik ismerősöm azt mondta: „Ahány együtt töltött év volt a közeli hozzátartozóval, annyi hónap a fájdalom gyógyulása.” Lényeg, hogy lelki egyensúlyba kerüljön a gyászoló, amennyire csak lehet. Segítsünk ebben tőlünk telhetően önmagunknak is és a többieknek is. Bármikor kerülhetünk ilyen helyzetbe. Nagy megértő türelmet igényel. Siettetni nem lehet. Igen változó időtartamú a gyászmunka. Lehet hónapok, vagy akár 5 év is, míg gyógyul a seb. Egyéni érzékenységtől függ. Az érzékenység pedig szintén értékelhető pozitívumként és teherként is. Észre venni az apróbb rezdüléseket is, ez bizony kifinomult lélekre vall. Akár egy érzékeny műszer. Mint egy óra. Fájdalom esetén pedig a hiperszenzibilis  egyén mélyen érez, sír, gyötrődik. Természetesen  jó, hogy a szép pillanatokra is érzékeny a reakciója. :) Katalélek

Olyan mint egy pszichológiai hadviselés

ellenőrzés1Például a folytonos ellenőrzés, bűntudatkeltés olyan, mint egy pszichológiai hadviselés. Ha úgy érezzük soha nem végzünk valamit igazán jól. Maximalista rokon vagy kolléga, esetleg főnök szokta a hozzátartozóval, illetve beosztottal éreztetni, hogy soha nem eléggé jó. Mindig található hiba abban amit elvégzett. Egyéni vállalkozó, akár önmagával is bánhat így. Kimerítő a maximalista közelében való lét. Önnön magának is kimerítő. Hiszen önmagával szemben is a legmagasabbra helyezi az elvárásokat. Ám emberi dolog hibázni. Elfogadni, ha a dolgok elég jól mennek. A megértő türelmes hozzáálláshoz, empátiával, elfogadáshoz bizony emberi nagyság kell. Higgadtan konstatálni, ha az egyén fejlődni akar és képes. törekvő. Hibázni is engedjünk. Szabad legyen. :) Kati

Imprinting, követés, függés…

társfüggőImprinting a jelenség neve, amikor a tojásból előbújnak a kiscsibék, az első megpillantott mozgó dolgot követik. Ez a tyúkanyó. Tőle várhatnak élelmet, meleget. Ez a kiszolgáltatottság jutott eszembe. Aztán a társfüggőkön is töprengtem. Amikor valaki egy másik emberrel bele kerül nagyon kiszolgáltatott helyzetbe. Mindkét fél számára fárasztó helyzet. Annak is aki függ a másiktól és annak is akitől függenek. Fiúval lánnyal ugyanúgy megtörténhet. Talán lányokkal valamivel gyakrabban történik ilyen. Például a szülői házból házasságba kerülnek. A férj anyagilag eltartja. A nő pedig függ tőle. Gyerekként követi. Mit él át ilyenkor egy ember? Függeni valakitől ilyen szinten. Hosszan. Esetleg egy életen át. Nem kívánunk ilyen állapotot a gyermekünknek. Ne kelljen mástól betegesen függenie. Erősítenünk kell tehát, hogy képes legyen önálló életre. Jusson el szellemileg és minden téren a tőle telhető legjobb szintre.  :) Kati

Megszeliditeni az oroszlánt

békeA végsőkig pacifista szerint legyen béke minden áron. Az ellenséges helyzetekben, ahol úgymond fogást keresnek rajtunk, mert teszem azt jelen van ellentétes érdek vagy irigység, esetleg bármi más, hogyan is tudunk elviselhető légkört teremteni? A végsőkig bízni abban, hogy megoldható, működő képes szintre juthatunk. Amikor nincs arra mód, hogy elkerüljük a másikat, mert kontaktusban kell maradnunk, de érezhető valamiért az ellenséges érzület, mit tehetünk, hogyan viselkedjünk? Legyen az rokon, szomszéd vagy kolléga. Megoldás lehet körbe járni a dolgot. Elemezni. Kihívást jelent ilyenkor is higgadtnak maradni és normális kontaktusban lenni az illetővel. Küldeni tetteinkkel egyre csak a jót és hinni a végsőkig, hogy jön fordulat és egyszer csak jobb lesz. Mintha csak egy oroszlánt akarnánk megszelíditeni, olyan ez. A keresztény elvek szerint, ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel. Van akibe ez igen mélyen beivódik. Bélyegezhetik manapság a szlengben lúzernek. Figyelhettem a rokonaim közt 2 férfi testvér hozzáállását a konfliktusos helyzetekhez. Az  egyik nem teketóriázott, visszavágott a támadója legérzékenyebb pontjára, frappánsan, ha támadás érte. A másik elszámolt 20-ig, aludt rá egyet. Az orvosok gyakorta említik, adja ki magából az ember. Ha nincs rá mód, hogy azzal, akivel a konfliktus van megbeszéljük (mert esetleg az állásunk elvesztenénk), akkor legalább beszéljük mással vagy írjuk ki magunkból. Ha már annyiszor kimondtuk, hogy magunk is unjuk, akkor csökken a feszítése. Bölcs dolog  szociális védő hálót teremtenünk. Partner, házastárs, élettárs, szülők, testvérek, unokatestvérek, barátok, ismerősök, terapeuta segíthet. Éljünk vele! Inkább, mint magunkban tartani mindent.  Ne szégyelljünk panaszkodni. Még mindig inkább ez legyen, mint a szervezetben tumor képződjön elfojtásoktól. Férfiaknak ez némileg körülményesebben megy. Viszont az is tény, hogy hasonló problémával küszködővel megbeszélve a gondunkat, segít egy fajta szolidáris szövetséget alkotni.Máris nincs annyira magára hagyatva egyedül a világban az ember. :) Kati

A csibész

azert-is1„Mondd csak, te vonzod a hülyéket?”-Kérdezte barátném egyik nap tőlem. A provokatív típus motivál  az eminens fajtából erőket. Azt hiszem ezért jön gyakran össze a rendesebb lány csibészekkel. Még családi viszonylatban is tapasztaltam ezt. A nagypapám különös, kreatív ember volt. De a viselkedésétől a rokonok tartottak erősen. Amikor a vállalkozásommal az udvarába kerültem, kérdezték tőlem a testvérek: „Te nem tudod, hogy milyen?” 12 évig voltam ott, sikeresen. A cikkeimet is volt amelyik barátom úgy jellemezte, hogy úgymond eminens, napközisek. Lehetne benne több rosszaság, szerinte.Hiszen a gyarlóság is az ember része. A magam fajta szemlél, megfigyel, elemez. Kellünk mi a világba, hogy mintegy kiegészítsük a merészebbeket. Voltam szenvedély függő közelében is hosszú évtizedekre. Láthattam önmagában hogyan kűzd, azért,hogy felül kerekedhessen a rossz késztetések felett. Ne legyen az az erősebb. Ne döntse le. Mert sajnos elpusztíthatja az embert. Ilyenkor keserűen végig aszisztáljuk a történéseket. Ami tőlünk telhető megtesszük. Sajnos nem lehet megmenteni minden embert. Nem egyszerű tudomásul venni, hogy vannak dolgok, amik tőlünk erősebbek. Fel is adhatnánk, de a helyzet is, az ember is kihívást jelent. Ki is a csibész, akkor ilyen esetben? Aki megy szinte az árral szemben? Mint egy megszállott. A végsőkig, abban a hitben, hogy amennyire csak lehet tőlünk telhetően jobbítani kell. Késztetés ez. Törekvés. Rendet rakni a fejekben. Hiszen tudjuk, ott dől el minden.  :) Kati