Egyéb kategória bejegyzései

Haj a szemben. Újra és újra kócosan

haj a szemben 2Zavaró tényező. Valahogy bárhogyan is rendezzük az életünket, mindig van valami momentum, ami még nem „stimmel”. Mint amikor a haj a szemünk előtt a tökéletes tiszta látást megzavarja. Mi magunk generáljuk azt, hogy legyen még valami, amivel foglalkoznunk kelljen? Tőlünk indul ki mindez? Eszközölünk nehezítéseket a saját életünkben? Van egyáltalán olyan, aki ki meri jelenteni, hogy most tökéletes az élete? Tehát az egyén addig addig bonyolít maga körül,  míg teremt még egy megoldandót, amit még javítgatnia, tökéletesítenie kell?  Nehogy túl egyszerű legyen az élete. Az egyszerű talán unalmas. Azt hallottam az eseménytelen, sivár,  unalmas, ahol nincs szükség erőfeszítésre, hasonló stressz reakciókat kelt, mint amikor túl magasra tesszük a lécet. Amikor túl sok az elvárás vagy az inger. Örökké fejlődnünk kell? Emeljük a lécet. Talán egy fajta adrenalin függés ez. Az izgalmi szintet emelnünk kell. Mintha kihívást, kalandot lenne késztetésünk teremteni az életünkben. Hiszen mozgás az élet. A változatlan, megszokott, unalmas. Módosítgatni kell. :) Kati

Mikor a közeliek java odaát, akkor egyre kevésbé fáj a saját elmúlás

öreg gyerekkelHogyan lehet vissza cibálni az élők közé a gyászolót? Élettel. Mozgással. A mozgás élet. A mozdulatlanság halál. Leállás. A leginkább mozgásban levők a kicsik. Nincs megállás. Rendületlenül róják a köröket. Aki vigyázott már 2 évesre, az tudja milyen. Egy olimpikont megkértek utánozza egy gyerek mozdulatait. Délre feladta. A kicsi megrázta magát és a tovább ment. Amikor nagyikat kérnek „babysitterkedésre”, bizony kapnak edzettséget a kicsik általi tréninggel. Lehet ez is az egyik oka, amitől több az idős nő, mint a férfi. Tehát mozgásra serkentő tényezőket kell iktatni az életünkbe, ami éltet. Mi motivál leginkább mozgásra egy embert? Természetesen a gyerek. Valamint az, hogy a kicsiknek baja ne essen.Volt olyan kezdeményezés- hallottam a legutóbbi pszichológiai konferencián, hogy szociális otthonokba kicsiket vittek át az intézetből, illetve normál óvodából. A két korosztály egymásra igen jó hatással volt. Most, hogy az orvostudomány fejlődésével, egyre több betegség gyógyítható és így a népesség átlag életkora magasabb, több az idős ember. Ám a technika fejlődésével sajnos a depresszió, a szorongás, a pánik is. Az ember nehezen tud a gépek tempójával lépést tartani. Élünk tehát, de a kedélyünk sokszor sérül. Javítandó! Agyalhatunk a megoldásokon.:) Kató

Nonstop kontroll

robotMennyire fárasztó, ha állandóan ellenőriznek? Tudna mesélni róla sok olyan akit folyton figyelnek. Mint a börtönben örökké szem előtt kell lenni, nehogy hibát kövessen el. Pályakezdőként iskolaotthonban tanítottam, ahová, már igen korán hozhatták a gyerekeket és sokukért még este is csak későn jöttek. Egész nap szem előtt voltak a kicsik, amitől bizony kimerültek. Szót kellett fogadni és 12 órát is viselkedni fegyelmezetten.Új munkahelyre kerülve is figyelnek. A főnökség, tudni akarja, a munkaerő beválik-e. A dolgát jól végzi? Ért hozzá? Nem lop, esetleg? A kollégák is fürkésznek. Az új akár konkurens is lehet. Ha a dolgát jobban végzi, tényleg konkurens is lehet, hiszen egy létszámcsökkentés alkalmával, a gyengébbet küldik el. Valamint a már kialakult dolgokhoz hogyan áll az új? Elárulja-e a nem megengedett tevékenységeket. Hiszen mindenhol van olyan titkos ügy, amikről a vezetőség nem tud. Az új dolgozó milyensége, beilleszkedése pedig még kétséges. Ki az ismerőse? Kinek mit mond el? Mennyire erős? Mennyire kell tartani tőle? Mennyire alkalmazkodik? Támadó? Simulékony? Igazat mond? Nem lop? Szinte vizslatják az embert. Ez bizony fárasztó lehet. Ha például sofőr, akkor a munkahelyi úton megy? Külön útjai ne legyenek. Más munkahelyen is figyelik, hogy a munkahelyén csak minimális mértékben végezzen a dolgozó privát tevékenységet. Így a dolgozó robottá válik szinte. Még leülnie is alig lehet. Az életkedve is elmegy. A munkához pedig munkakedv kell. Lendület. Inspiráció. Ötlet. Az élet más területén is a kontroll túl erős az embereken. A net. terjedésével pillanatok alatt szinte lekáderezik az embert. Milyen is? Milyenek a képei? Mennyit időt tölt géppel? Miket csinál? Kik az ismerősei? Alig marad szabad tere. Privát szférája. Amibe idegenek nem furakodnak, tolakodnak be. Pedig igenis szükség van ilyenre. A személyes életterünkbe, az auránkba ne hatoljanak be! Maradhassak robot helyett ember. :)Kati

„Erre arra sírva jár, nincsen nyugovása, nincs vigasztalása. Merre menjek én szegény, keserűségemben

kéz napfényPünkösd közeledik, ami húsvét után a 7. vasárnap. Húsvét után az 50. nap. A feltámadás után Krisztus megjelent az apostoloknak. Mit jelent  a Pünkösd ? A Szentlélek  ezen a napon áradt ki  Jézus tanítványaira, az apostolokra.-olvashatjuk. „Szent Magdolna elmene ama reggel sírva, S az Úr Jézust nem lelé a kinyílott sírban.  Erre, arra sírva jár, nincsen nyugovása: Elvesztette Jézusát, nincs vigasztalása. ,,Hol lelem föl Jézusom, akit elvesztettem? Merre menjek, én szegény, keserűségemben. Erdőkön és hegyeken kiáltozom érted. Halmokon és völgyeken csak tégedet kérdlek.  Tengerekre indulok, örvényekre szállok. Tenger mélye mit nekem, ha nyomodban járok!  Újra a szent városon, mindig egy a jártom: Jézus, Jézus merre vagy? szüntelen kiáltom.  Merre láttad őt, felelj, fényes nap az égen? Te tudod tán, merre jár az én fényességem.  Három-király csillaga, mutass nékem utat. Mert amíg fel nem lelem, szívem meg nem nyughat.  Volna bár a vállamon szárnyam, mint a sasnak. Édes Jézus, utánad szállnék a magasnak.  Levették a keresztről, eltemették sírba. Ah, de üres már a sír, elgördült a szikla.  Mégis újra visszahív sírjához a lélek. Hátha mégis visszajő? Oda visszatérek.  S míg a kertészt keresem s ,,Uram hol van?” kérdem: Ô megszólít: ,,Mária!” S megroskad a térdem.  Ó háromszor boldog én! Uram megismertem. Mennyei szent szeretet elárasztja lelkem.  Jézust látni szüntelen: semmi sincs ily édes. Nincs boldogság fogható lelkem öröméhez.  Hogyha enyém Jézusom, enyém lesz az élet. Engedj Uram, örökké egyesülni véled.”

Özvegyek éneke

pihe„A halál és Élet harcra szállt.
Meghalván az Élet a halálon úr lett…-Hangzik el a Dicsőség  című énekben. Elgondolkodtatott és meg is hatott ez a szöveg. Eszembe juttatta azt a küzdelmet, amit megannyi ember tesz, amikor a társa, szülője gyógyíthatatlan beteg. Minden tőle telhetőt megtesz. Ám  van, amikor mégis tudomásul kell venni, hogy ennyi. Jelentős idő tartam mindezt feldolgozni. Valaha is bele lehet nyugodni? Igen nagy türelem kell önmagunkhoz. Elfogadni, hogy lassabban gyógyulunk fel a veszteségek után. Az emberi lélek és idegrendszer nem gépezet. Hányan bánják, hogy túl érzékenyek. Pedig az érzékenység érték. Gyakran nem könnyű a kifinomultság. Összehasonlíthatnánk az órás és a kazánkovács munkáját. Az érzékük, az adottságuk, a tehetségük a munkájukhoz más. Az aprólékos precizitás, a türelem, a finomság, az erő, a kitartás mindkét területen más. Mindkettejük munkájára nagy szükség van. Mindkét működésmódra  szintén. Van mindannyiunkban ilyen, különböző mértékben. Fogadjuk el. :) Katiélet

Nekem is van anyukám, akkor is, ha odaát

anya gyerek esőben kép

Mamák, akik odaát vannak. Segítgették útjainkat. Talán azután is, hogy már odaát vannak. Sokszor egyetlen módja marad elfogadni, az elfogadhatatlant, ha úgy véljük, képesek most is segíteni minket a dolgainkban. Ők ismerték legjobban, az életünket, a gyenge pontjainkat. Megnyugtató tud lenni, ha arra gondolunk lélekben velünk vannak. Az ember a lelke mélyén gyerek marad. Amikor bajban van igenis eszébe jut az anyukája. Nincs mellettünk állandóan, akkor sem, ha még él.Tehát elképzeljük, mit mondana.Hogyan bátorítana, nyugtatna, biztatna, buzdítana. Régen ezt hogyan is csinálta? Milyen mintát adott? Ő szeretett a legjobban. Mióta odaát van a mama azóta lett az évben számomra még egy halottak napja. Nekem az elmenetele után 5 év kellett, hogy már csak zsibbadjon és ne sajogjon a hiánya. Pedig hányszor dacoltam és voltam makranc! Ahogy a költő mondja: „Ordítottam toporzékoltam: „Hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra! „Köszönök mindent, amit kaphattam, Mama :) Katacsiksomlyoi_maria

Alázat,tisztelet

G.,T.'17Amit a ma emberének tanulnia kell. Például egy nyelvvizsgához. El kell fogadnom, hogy az idegen nyelvben más szabályok élnek. Illetve más területen, például beteg ápolás esetén, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy az ápolandót megmentsem. A természetben, elismerem, hogy fontosak az állatok, a növények. Tisztelem az életet. Ezek az élőlények megannyi szépséget adnak nekem. A ma embere túlságosan önmagát tolja előtérbe. A mondatai is túl sokszor így kezdődnek: „Én azt gondolom… Pedig akkor is kaphatna sokat, ha a túlzott önmagára figyelést sokszor felváltaná az, hogy másokra is nagyon figyel. Talál bennük szépséget. A  könyöklő versengés, pozíció szerzés, sikerre törekvés  megfigyelhető, korunkra jellemző tünet. Magyarázatot is lehet rá találni könnyen. Ám kétséges, hogy boldogabbá teszi e az embert, amikor előrébb jutott a törtetéssel. Gondolkodjunk el ezen! Tanuljunk, dolgozzunk, tőlünk telhetően.  Szellemi fizikai erősödésünk közben figyeljünk másra is. Az igazán erősek képesek  nyújtani kezet. Segíteni, emelni a gyengébbet. :) Katiháttal '17

Így nem lettem … az

csufigaz.Olyan mintát láthattam minden nap, hogy magától értetődő volt, az ember mindig tesz vesz. Legtöbb esetben olyat, amihez ért, tehát szívesen és kedvvel. 13 éves koromtól a nyarakat végig dolgoztam, nyári munkában például újság hordással. Kaland volt. Hajnali 4-kor felkelni, érezni a hajnalt. Ilyenkor az ember a munkát megtapasztalja, megszokja. Ez erőt és tartást is ad. A gyerekeimnek is igyekeztem mintát adni a szorgoskodásra. Amikor egyedül maradva könnyű kalandos rövid távú kapcsolatokra invitáltak volna, tudtam nem az az utam. A szülőknek,különösen a kislányos apáknak fontos lehet a fenti néhány mondat. A pszichológia konferencián kifejtették hazánk neves lelki szakemberei, professzorai, mindezt magasabb szinten is. Konkrétan hallhattam kerekasztal beszélgetést a nők helyzetéről a XXI.században.Valamint a társkeresések alakulásáról napjainkban Dr. Hevesi Kisztina előadását. Utalt rá,sajnos első alkalomra törekednének az ismerkedéskor a legintimebb egyezőséget is leellenőrizni az udvarlók. Szemléletes példát mondott: Ha az elejtendő vad önmagát azonnal a tányéron adja, akkor mennyi dolog kimarad. A tempó felgyorsításával az emberek mi mindenből zárják ki magukat, mennyi élmény marad el. Várakozás, kételkedés, izgalom, találgatás, bizonytalanság. Hogyan taníthatjuk meg a lányainkkal, hogy más út is van? Az írásom elején ízelítőt adtam. A fiainkat, pedig szinén a kitartó, türelmre kell neveljük. :) Kata

Futkosó

futA katonaságnál az a hely, ahol azok vannak, akiknek, minden teendőt futva kell elvégezni. A közelünkben is láthatunk olyan túlterhelt embereket, akik loholva végzik a teendőiket. Például, aki valamiért egyedül van és a férfias, nőies teendőket egyaránt meg kell csinálnia. Szokták emlegetni, a nők terheltségét, amikor dolgoznak, háztartást vezetnek, gyereket nevelnek. De a válás vagy özvegyülés után egyedül maradó férfi vagy nő helyzete sem könnyebb. Nemrégiben láttam a neten egy képet, amin egy farkas volt. A szöveg pedig mellette a magányosnak is tennie kell, amit a falkában élő tesz, csak neki egyedül. Tudnak, akarnak segíteni a párban, családban élők, ha látnak ilyen túlterhelt egyedül levőt? Azt kérdeztem tudnak?  Rajtuk is igen sok teher van. Marad még energia az utódokra való figyelésen kívül másokra?  Akarnak? Vagy csak kifogásokra  és a saját temérdek dolgukra hivatkoznak? Tény, hogy valóban mindenki igen elfoglalt. Azért szerencsére, még akadnak, akiknek pillanatnyilag olyan életszakaszuk van, hogy az éppen nehéz terhelt  segítségére legyenek idővel, figyelemmel, fizika, anyagi segítségekkel. Ne feledjük bármikor kerülhetünk segítséget igénylő  helyzetbe. :) Kata

 

Alak és hangulat

fittenBevalljuk vagy sem ez 2 olyan alapvető dolog a tudatunkban, ami sok mindent elindíthat. Motivál arra, hogy változtassuk az életmódunkat, másképp szervezzük a napjainkat. A  hangulatunk mint belső, az alakunk, mint külső jellemzőnk és igen, bevalljuk vagy sem alapvetően befolyásol. A hangulatunk átszínezi a napjainkat, Ha lehangolt, depresszívebb időszakaink vannak, akkor ez a döntéseinken is érezhető. Visszahúzódóbban, kételkedőbben, némelyek szinte paranoiásan viszonyulnak a többiekhez. Eleve a depressziósak számára nehézkesebb a döntéshozatal. Az alak pedig a külső megjelenésünk miatt alapvetően fontos. Senki nem vitatja az első benyomás fontosságát. Például állásinterjú és első randevú alkalmával, módosítja az életünk további alakulását. Ha látunk olyanokat, akik feladták az alakjuk formálását, akkor érezhetjük, hogy bizony nagyon nem mindegy milyen formában közlekedünk a világban. A sportolással az alakunk is a hangulatunk is javulhat. Endorfint kaphat az agy és kedvezőbb színben látjuk a dolgokat. Evidens és mégis elfelejtik sokan. Panaszkodnak egykedvűségre, idegességre, szorongásra. Gondolnak megoldásként nyugtatóra, akár italra. pedig a testedzést kell elővenni megoldásnak. NAPONTA. :) Kata