Egyéb kategória bejegyzései

Rétegek, holmik

szortirozas_gardrob_cipellokTársadalmi rétegek. Ki mit engedhet meg? A tehetősebb shoppingolhat, az újak közt válogathat. Vehet akár felesleges dolgokat. Akinek pedig nagyon nem megy lomtalanítások idején találhat bőven, még használható holmikat. Számukra ez a shoppingolás. A szelektálások alkalmával akinek nagyon nem jól alakult az anyagi  helyzete keresgélhet a kirakott holmik közt ezt azt. Gazdát cserélnek a ruhák, bútorok, egyebek. A jobb módúaktól vándorol a kisebb keresetűekhez. Látható olyan is, aki felszedi a még használható ruhákat, aztán bálásként eladja. Ellepik az embereket a tárgyak. Aki az előző rendszerben élt többet, megszokta, hogy megbecsülje a dolgokat. Ma már az a szokás, hogy a vétel után minél rövidebb időn belül le kell cserélni a holmikat, újabbra.Vigyázni rá, javítani nem divat. :) Kata

Kurázsi mama

kurazsi_6Brecht Kurázsi mama  című darabjában a főszereplő az előadás végén  egyedül húzza a szekeret. Aki egyedül marad manapság kénytelen egyedül húzni a terheit. A darab-beli háború analóg a mai világban való nehezítésekkel. Megannyi egyedül maradó Kurázsi mama húzza a szekeret.A nehézségek edzik őket. Nagy kihívás fenn maradni ilyen helyzetben. Fenn maradni, túlélni, létezni, ameddig csak lehet. Nem szívesen kér segítséget sok ember.  Van elég gondja mindenkinek. Húzza egyedül, ha pedig már nem megy, nyugtázza: ” Tőlem ennyi tellett, amit bírtam, megtettem. Ennyi kurázsi volt bennem”.  :) Kati

Félkarú óriás

felszekAki úgy nőtt fel, hogy a szülei, nagyszülei párban éltek öreg korukig, az amikor egyedül marad, önagát félkarúnak érzi. Egy képről jutott eszembe mindez. A képen nincs meg a széknek az összes lába, mégsem borul fel. Emlékszem kiskoromból a gyerekdalra: „Ó de szép ez a három lábú szék” . Lehet fennmaradni stabilan úgy is. Valami módon kiegészülni. Hogyan tudjuk önmagunkat megerősítenI? Mindenképp tanácsos magunk köré,  magunk alá szociális hálót vonni. Képezni. Akik segítenek, amikor nehézségeink keletkeznek több területen. Bebiztosítani önmagunkat, amennyire lehet. Van persze, aki állítja, ő el van remekül egyedül is. Párokat látva, azért belegondol, milyen lenne az, akivel jól el lenne. Lehet életben maradni egyedül is, hiszen az éléshez levegőre, vízre és élelemre van szüksége az embernek, de  együtt valakivel  kedélyesebb. Az egyedül létet még büntetésre is alkalmazzák, például magán zárkába kerül, aki főben járó bűnt követ el, hiszen a hosszas egyedüllét meg tudja törni az embert. :) Kati

A babaházban

ibsen-nora„A papa megmondta a dolgokról mit helyes, hogy gondoljak. Ha nem azt gondoltam, akkor eltitkoltam”-panaszolja a főszereplő az Ibsen: Nóra című darabban.”Éltem apám babaházában, majd a férjemhez átadtak és ott is ezt folytattam.”Aztán felelősséget kell vállalni egyszer csak. Egyedül is önállóan. Rendszeresen műsorra tűzik a színházak, ezt a művet, mert hálás darab. A tetőfokon kifejtik: Nem csak az a dolga a világban, a nőnek, hogy feleség legyen és anya, hanem hogy emberré váljon. Itt nő az aki a felelősségvállalásról, jelenít meg főszereplőként helyzetet. Egy fiú, férfi önállósodása, felelősségvállalása sem könnyebb. Ugyanúgy bukdácsolnak ilyen szempontból a világban, mint a hölgyek. Jó lenne maradni ameddig csak lehet gyereknek, de előbb utóbb elkövetkezik az idő, amikor felelősen kell döntenünk egyedül, önállóan mindenben. Persze össze kapaszkodva valakivel azért valamivel könnyebb. De mindenképp jót tesz az egyénnek, ha tölt egyedül is időket. Házasságokat láthatunk ahol eltolódva feleségen nyugszik a döntésekért a felősség. Van ahol a férjen. A kapcsolat dinamikája szerint  aki a dominánsabb és kiteszi önmagát a kihívásoknak. Felvállalja a felelősséget, aki belemenősebb, aki a helyzetekben általában a felelősséget magára vállalja. Úgymond, aki „elviszi a balhékat”, ha a dolgok rosszul alakulnak. Illetve, akié az érdem, ha a döntések nyomán a dolgok jobbra fordulnak.:) Kata

„A halál kudarc”

felulemelkedesHallhattuk egy paptól egy rádiós adásban. Tovább gondolhatjuk ezt a kijelentést. Első gondolatunk lehet az, hogy cáfoljuk. Hiszen ha valaki 90 felé jár, akár végelgyengülhet. Még ez sem igaz, mert állítják sokan, hogy az emberi szervezet 120 évet is képes lenne élni. Tehát akkor elfárad? Megadja magát? Örök létre vágyik szenderülni? Miért nem jó neki itt? Mennyit mesterkedett az emberiség azon, hogy javítgassa az élet minőséget! Mégsem sikerült? Ha nem jó itt lenni a többségnek. Vagy eddig jutott az emberiség, egyenlőre ezen a ponton tart? Élnek korosak 80-90 évig. Ettől tovább elég kevesen. A többség elmegy 70 körül. Vagyis nem könnyű élni? Sőt kifejezetten nehéz? Segítség kell a nehézségek elviseléséhez? A mesterséges segédletek pedig (pl alkohol,gyógyszerek..) elviszik az embert? Akkor mi az ami segíthet? Egyértelműen a melegség, a szeretet. Törekedjünk létrehozni belőle  amennyit  csak tőlünk telik, ha lehet :) Kati

Vegyél fel! Ölelj magadhoz! Tegyél le! Hagyjál békén!

a-ferfi-amikor-oda-vanEzek a periódusok nemcsak a gyermeki fejlődés kezdeti időszakaira jellemzőek. A párkapcsolat is ilyen  fokozatokon megy keresztül. Az ismerkedés idején, nem tudunk betelni egymással, ha kölcsönös a szimpátia. Magunkhoz ölelnénk a másikat minduntalan. Később ha már a kevésbé előnyös oldalakat is megtapasztaljuk igényeljük, hogy tegyen le a másik és legyen némi távolság is olykor. Ám ha összeillünk, akkor nem akarjuk, hogy ez hosszú ideig tartson. Hosszabb idő elteltével, a sok megszokás után jelentkezhet a „Hagyjál békén” időszak. Ám még ilyenkor is érdemes kipróbálni, hogy ha valóban eltöltünk a másiktól távolabb időt, akkor várjuk-e vissza a másikat. :) Katavagy-el-a-kotodesre-mindenkiben

Isten kölcsön adott ajándéka a gyerek

babamosolyAmíg a kamaszodik élvezzük a vele tölthető időket. Utána ha jól fejlődik helyettünk már egyre inkább a kortársaival szeretne tölteni annyi időt amennyit csak lehet. Felnőtté válva pedig szeretné ha helyette inkább mással foglalkoznánk. Olyan igazságok ezek, amiket nem egyszerű tudomásul vennünk. Vegyél fel! Ölelj magadhoz! Tegyél le! Hagyjál békén! Ezek az időszakok jellemzik a kontaktust a gyermekeinkkel  a kezdetektől, addig amíg felnőnek. Valahogyan el kell fogadnunk, tudomásul kell vegyük. Ha úgy tetszik bele kell törődnünk ebbe. Magunknak is a kortársaink felé fordítani figyelmünket, hogy könnyebben menjen. Evidensnek tűnik, de mégis újra és újra tudatosítanunk kell. :) Katioda-bujos-baba

Viszonylagosság

bridget-zarkozottalUgyanaz a nő egyik férfi mellett nyitottabb, egy erősebb mellett pedig lehet visszahúzódóbb. Relatív. Mit hoz ki belőle egy partner? Mely tulajdonságait erősíti és melyeket nyomja el? Meddig tűri ezt? Mi az amiben fejlődhet? Kinek az oldalán érzi azt, mintha a dolgok a helyükre kerülnének? Szokták mondani kicsit az ellenkező nemű szülőnket keressük a partnerünkben. Ez már némileg segíthet, hiszen felnőtté válásunkig az majd 2 évtized. Addig az apjáról lesz egy képe a férfiakról a nőnek. Ha jó volt a kapcsolatuk és némileg hozzá hasonló ember mellett érzi magát a helyén, akkor ez a választásban kis segítséget jelenthet. Valamennyire a fiúk is az anyjukhoz hasonló nőt keresnek. Olyan nő mellett érzik valamelyest otthonosan magukat. Még ha voltak is konfliktusaik addig amíg felnötté váltak. Az ember ha lehet a megszokott dolgain csak kis mértékben változtat. Többnyire ez a tapasztalat :) Kata

Akinek szinte szétterül az egója és akinek nagyon nem

introvertalt-emberekIsmerjük a típust, amelyik sugározza: ő a leg. Akinek a közelében szinte megsemmisülünk, mert át kell éljük, hogy sehol sem vagyunk hozzá képest. Mi a teendő? Olyan erőteljes az egyén, hogy a mellette levő másiknak alig marad lehetősége érvényesülésre. Hogyan oldható fel a helyzet? A 9 és fél hét című filmbeli Elizabeth a film végén lépeget el fele. Nem bírta az erőteljes ember mellett. Mintha szétterülne az egója az illetőnek. Legyen akár partner, rokon, vagy kolléga, a közelében levőnek nincs egyszerű dolga. A lehengerlő közelében védekezünk, hiszen a saját énünknek is érvényesülnie kell valamennyire. Védekezünk és bizonyos idő után akár kerüljük is a másikat, érthetően. „A túl nyitott emberekből remek színészek válhatnak. Ők nem riadnak vissza attól, hogy kicsit „túldíszítsék” a viselkedésüket, ami nem csak színpadon, de egyszerű társaságban is előfordul. Hátránya, hogy nem feltétlenül tudják, mikor kell leállni, vagy visszavenni a kiselőadásból, és ezzel ellenszevesek lehetnek másoknak. Ez általában nem szándékos, de ritkán tűnik fel nekik.”(Az élet extrovertáltan) „A másik, az introvertált, nem egy betegség vagy anomália, ez egy személyiség. A definíció szerint, ilyenkor a saját fejünkben élünk, és csak úgy tudjuk feltölteni az energiaszintünket, ha egyedül vagyunk. A szociális interakciók elfárasztanak és leszívnak minket, és szükségünk van csendre és magányra, hogy újra emberek legyünk.Ha folyamatosan mély vízbe dobnak, mielőtt energiát gyűjthettünk volna előtte, vagy olyan környezetben kell léteznünk, ahol nem értenek meg minket, komoly szorongásos betegségeket, pánikrohamokat, vagy egyéb fizikai tüneket is kifejleszthetünk. Túlgondolunk és túlanalizálunk sok mindent, mert túl sok időt töltünk el a fejünkben.”(Használati utasítás introvertált emberekhez) :)Katiextrovertalt-introvertalt

 

Odaát

ajto-a-vilagossagraVan-e vagy nincs, talány. Amikor apámmal gyászoltuk a mamám, apám még erős volt és állította semmi sincs.Én viszont. kifejezetten kértem, ha van és bírnak, akkor segítsenek a közeliek, mert biztosan szükségem lesz rá. Idén sajnos már ő is odaát van. A hideg ősz beköszöntekor a kert is mutatja az elmúlást. Ma a szőlőlugasok alatt a reggelimet ismét néhány mézédes fürt adta. Most is felidéztem őt és kértem, segítsen. A szél a kabátom sapkájába kapott és úgy megrángatta, hogy még hátra is fordultam. Apám telepítette a szőlőket és tanította, hogyan gondozzam. Az elmémbe épült a tudása. Részemmé vált ő is. Hányszor láttam őt ugyanígy örülni az édes szőlőszemeknek. Elégedetten ízlelgette. Jó termés volt idén. Sokaknak adhattam belőle. Most én is elégedettséget érzek. Felidézem az emberek mosolyát, amikor rám néztek. Melegséges pillanatok. Szedem a sárguló levelek közül az almákat felfele. Szinte hallom a papát, hogyan mondta tótul: „Szeptember, október, november, domó ber” Vinni kell a terméseket a házba befele. Ugyanolyanok a mozdulataim, a mosolyom, a nézésem. A gesztusaira is ráismerek, amikor önkénytelenül teszem. A problémákhoz hasonló higgadtsággal közelítek. Gyakran felidézem. Igenis érzem a segítséget. Akár csak azzal, hogy részemmé lett. Követhető mintát adott az éléshez. Mégha magam is értelmezem odaátról jeleknek az apró sejtéseket, történéseket, szelet, virágokat, leveleket. :) Kati