Egyéb kategória bejegyzései

A rendíthetetlen

nap-kezÉnünknek az a része, amely megy, tesz, érzi valahol legbelül, hogy érdemes. Addig keres a legnehezebb időszakokban is, amíg talál rá érvet, hogy tenni, tennie kell. Okot, arra, hogy ne adja fel. Olykor hajszálat, amibe kapaszkodnia lehet. Mert szörnyű belegondolni, hogy a többiek el tudnának lenni nélküle. Amikor elvesztünk magunk mellől valakit, átéljük, egy idő után, hogy nélküle is működik minden. Nem pótolhatatlan senki sem.Tehát, akár szakítás, vagy halál, esetleg álláscsere alkalmával, tudnak helyettesíteni. A rendíthetetlenséget nevezhetném élni akarásnak optimizmusnak is. Sérülékeny, de az élet él és élni akar. Figyeljük csak azokat az embereket magunk mellett, akik megannyi nehézségen keresztül mentek, mégis, ha mondjuk nekik, hogy nekünk, most bizony alig van erőnk, ők tudnak előhozni, olyan félmondatot, amitől újra képessé válunk lendületbe jönni. Az ilyen félmondatok megszületése mögött is élmények, emberi erők vannak. :)Kata

Eszencia

esszencia-hazilagAzt jelenti tömény. Valaminek a java. Ismerünk embereket, akik annyira erőteljesek, hogy mindenből a javát, a legfontosabbat közvetítik. Felgyorsult a világunk. Autó vetés közben gyorsan kell dönteni. A városi lét is olyan, hogy ha teketóriázunk félre tolnak, leköröznek. Elhaladnak mellettünk. Lemaradunk. Amikor piacra megyek, tapasztalom, mennyire igyekezni kell. Gyorsan dönteni, kérem-e, megéri-e számomra. Ne fizessek rá, ha lehet. Vállalkozóként is megtapasztalhatjuk, ha egy munkát elvállalunk, hogy nem dolgozhatunk ráfizetéssel. Sok munkahelyen panaszkodnak a könyöklésre. Elsodorják az embert, ha lassul, nem figyel. Gyakran az agysebész jut eszembe, aki konklúziókat mond. Nincs ideje részletezni a dolgokat. Precízen, pontosan a pillanat tört része alatt kell döntenie és lépni, tenni. Ez érződik a viselkedésén, beszédén is. Ilyenné válunk a felgyorsult világban mi is. Kattintunk szinte, mint az egérrel a számítógép mellett. Kérjük az információt és döntünk, haladunk, tovább megyünk, mint egy gép. Az emberitől gyorsabb, feszítettebb tempóban, erősen a lényegesre összpontosítva. :)Kata

Lehessen hibázni!

hibakeresesA gyerekünk amikor kicsi és a határait próbálja feltérképezni, akkor kipuhatolja, hogy, ha rosszalkodik, akkor fegyelmezik, de a szülei őt, akkor is feltétel nélkül elfogadják és szeretik. A korosodó, öregedő szülő is hibázhat, mert a  gyermeke őt, akkor is elfogadja. Szerelmespár az összeszokás idején tudtára adja egymásnak, hogy bár van olyan, amikor a másik nem jön be teljes mértékben, mégis elfogadjuk, mert a dolgok többsége jó együtt. A mérleg oda billen, hogy együtt maradjunk. Lassan úgy alakul, hogy érezzük, hibázhatunk is, mert gyengébb pillanatainkban is elfogadnak. A közelünkben lenni, velünk együtt lenni akarnak. Nem hibakeresővel figyelnek, hanem elfogadnak. Ezt tudatosítani kell, mert nem egyértelmű. Igen sokan az elutasítottságtól tartanak.  :) Kata

Nonverbális jelek

kommunikacioA szavaktól is őszintébb jelzések a gesztus és a mimika. Amikor nincs összhangban a mondanivalóval, akkor gyakran azok  a megnyilvánulások az igazabb üzenetek. Ha nem tudjuk hányadán állunk valakivel, próbáljuk meg, figyeljük, hogyan gesztikulál, fürkésszük az arcát. Nézzük milyen távol helyezkedik tőlünk. Persze előfordulhat, hogy tart tőlünk, és azért próbál nagyobb távolságot tartani. Óvatos, vagy fél. Nem kell azonnal csalárdságra gondolni. Hiszen sokan a bizonytalanságaikat kénytelenek leplezni. Férfiak nem szívesen ismerik el, ha tartanak valakitől, óvatosak. A gesztuson, mimikán kívül, a hangszín, hangerő, sőt az öltözet is üzenetet közvetíthet.  Visszafogott-e vagy feltűnő. Életkornak megfelelő? Fiatalos? Öreges? Színes? Szürke?  Unalmas? Érdekes? Igényes? Kellően tiszta? Mind megannyi jelzés lehet számunkra. :) Kata

Tudjuk még meglátni az egyszerű, szép pillanatokat?

fuszalon-harmatcseppekTemérdek, apró, tündöklő harmatcsepp a fűszál végeken. Káprázatos, ahogyan a napfény megcsillan rajtuk. Mint megannyi gyöngyszem. Meg tudunk állni  megcsodálni a pillanatot? Lefotózni a képzeletünknek, a fejünkbe eltenni a képet. Felidézni, amikor egy szép képre akarunk gondolni, megannyi gondunk közepette? Egy kifejezetten nem szép emberen felfedezni olyan vonásokat, amiben gyönyörködni lehet. Amikor a hajtós, gondterhelt, szürke, hűvös hétköznapok következnek fel kell töltődnünk melegséget adó belső képekkel. Akik sok feszültséget élnek meg, szoronganak, elbátortalanodnak, önmagukat kell a csüggedt hangulatokból emelni, tudják miről beszélek. Mennyire nagyon kellenek a segítő szép képek! A befelé forduló, introvertáltabb emberek így töltődnek. A hajtás bedarálná az embert. Erő kell, egy fajta dac, hogy megmeneküljön a szárnyaló képzelet. :) Kati

A szépség

 

a-gondolataibanTanultam egy francia verset a rózsáról, ami csak igen rövid ideig szép. A vers arra hívja fel a figyelmet, hogy becsüljük meg ezt az időt. Tudjunk örülni ennek a kis időnek. Méltányoljuk a szépséget. Sokunkat igen szigorúan neveltek. A szépség helyett más erősségeink kifejlesztésére ösztönöztek, hiszen a szépség gyorsan múlandó dolog. A testi és a szellemi erők maradandóbbak. Ám az is igaz, hogy az első benyomás is igen fontos. Tehát törekednünk kell arra, hogy jó hatást keltsünk, ha lehet. Emeljük ki a szépségeinket. Valamilyen szép pontja van mindenkinek. :) Kati                                                                                         Mignonne, allons voir si la rose À CASSANDRE
Mignonne, allons voir si la rose
Qui ce matin avait déclose
Sa robe de pourpre au soleil,
A point perdu cette vesprée,
Les plis de sa robe pourprée,
Et son teint au vôtre pareil.
Las ! voyez comme en peu d’espace,
Mignonne, elle a dessus la place
Las ! las ! ses beautés laissé choir !
Ô vraiment marâtre Nature,
Puis qu’une telle fleur ne dure
Que du matin jusques au soir !
Donc, si vous me croyez, mignonne,
Tandis que vôtre âge fleuronne
En sa plus verte nouveauté,
Cueillez, cueillez votre jeunesse :
Comme à cette fleur la vieillesse
Fera ternir votre beauté.                                                                                                                                                                                                                                                                     

„Úgy néztem magamra mindig…

tekintet-napsugar„…ahogy csodára nézni illik. Csodára az ember fiára…” Mennyire sokat is mond ez az idézet. Önmagunkat csodának látni, emelni, mikor lenyomni próbál rendre a napi kihívások tömkelege. Ébredve sorra vesszük a feladatokat, teljesítendőket. A napot, hetet, hónapot, évet kezdve. Ugyanígy teszünk amikor reggel feleszmélünk. Egészen keveseknek indul úgy a napja, hogy jólesően nyugtázza önmaga erősségeit. Idézzük csak fel az ébredésünk első másodperceit! Mi a helyzet? Hol vagyok? Ugornom  kell?  Vagy még alhatok? Szendereghetek?  Itt van az a pont, amikor a legtöbbünk elkezd problémák után kutakodni a fejében. A tegnap félbehagyottakat készül folytatni. Mi is volt tegnap, mikor elaludva eszméletem vesztettem? Mi dolgom is van még a helyzeteimmel? Milyen teendőim vannak? Kikkel leszek kontaktusban? Állítólag ezekben a percekben kellene önmagunkban nyomatékosítani, hogy  csodálatosak vagyunk. Nem az erősítendő tulajdonságainkat sorra venni, ahogyan szoktuk a legtöbben, hanem konstatálni, nyugtázni, nyomatékosítani, azt ami bennünk megvan. Elhinni azokat a pontokat, ahol zsenialitásaink vannak. Nagyképűen hangzik, de igenis mindannyiunknak vannak!  :) Kata
Szécsi Margit: Úgy néztem

Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.

Ad a kutya

puli falám10 évig élt egy 7 tagú puli falka az udvaromban. Az életüket a fogantatástól az utolsó percekig láthattam. Adtak sokat számomra. Istenként tekint a gazdájára a kutya. Amikor rátör az emberre a legszomorúbb hangulat, akkor tudja éreztetni, hogy ránk a világban igenis szükség van. Minden úgy jó ahogy van. A hűségével jelzi, nem vagy egyedül a világban. Kölcsönösen szolgáljuk egymást. Hiszen a gazda az állat ellátásával, gondozásával szolgálja az állatot. Kötöttség ez. Teendők tömkelege. Felelősség. Ha hibázunk  önmagunkat okolhatjuk. Az együttélés során élményekkel gazdagodunk. Egyre érzékenyebbé válunk. Apró jelekből is értünk. Egyre kifinomultabb az állat közelében élő ember. Például ellések idején valami megmagyarázhatatlan szép, tiszta érzés volt tapasztalható az otthonunkban. 8 kis élet érkezett. Nyiratkozások alkalmával pedig az alatt a 2 óra alatt egy kontaktus alakul ki. Bár nem kedveli az állat, mégis segít a gazdának. Köszönöm mindazt, amit kaphattam. :) Kata

…és országának soha nem lesz vége

tengerpart heggyelAbban a reményben próbálunk megoldani magunk körül problémákat, hogy majd egyszer csak elérünk egy optimális szintet. Ám amint sikerül elrendeznünk valamit, keletkezik egy új dolog, amivel foglalkoznunk kell. Az agyunk, mint a tenger sodor a partra midig valamit, ami figyelmet érdemel. Tökéletesíteni. Eljutni egy még jobb szintre. Ha pedig valahol visszaesést érzünk, akkor törekszünk, hogyan tudnánk feljutni a már korábban elért jobb helyre. Mintha a fejlődés egy belső késztetés, program lenne. Az utolsó percekig. Gondolkodunk. Problémákat generálunk, gerjesztünk. Tehetjük azt is, hogy hagyjuk  megtörténni a körülöttünk levőket. Sodródhatunk is. Dönthetünk, melyik utat választjuk. :) Katifodrozódó tengerpart

Elhiszed, eltudod-e fogadni a gazdagságot?

bőségA fenti kérdést abban a filmben hallottam, amelyik a Facebook alapítójáról készült. Tőle kérdezték meg amikor még az iskoláit végezte. Azóta is sokszor eszembe jutott,  elgondolkodtatott.Hiszen hányszor hallhatjuk reklámokban: ”  Ön megérdemli…”  Tevékenykedünk sokat szorgosan. Valahol mélyen legbelül kell elhinni, hogy nem csak a teendőkből jár. Sokak szerint vannak a földnek annyi javai, ami elegendő, elfogadható szinten mindenkinek. Az elosztás a problémás. Az egyéni gondolkodást tekintve pedig vannak emberek, akik önmagukat, túlterhelve hajlamosak hajszolni magukat nélkülöző helyzetbe. Az elvontabban gondolkodók szokták említeni gyakran: ”  Bevonzzuk a gazdagságot is a problémákat is.” Magam többnyire gondolatébresztőnek szánom az írásaimat..Felvetek egy témát, amin úgy vélem érdemes elgondolkodnunk.Továbbgondolni.elemezni a helyzetünket. Esetleg módosítani, ha bírunk vagy segítséget kérni, ha még lehet.Visszatérve a címben levő kérdésre, mindannyian ismerünk olyan típusú emberkéket, akik legyintenek, amikor arról van szó, hogy járna és jutna is a jóból, de az illető csak legyint,mondva,” Á az nekem úgysem jön össze.” Ezekben a helyzetekben igenis segíthet, ha szembesül valaki azzal, hogy el képes-e hinni és fogadni a bőséget vagy legalább az elfogadhatóbb szintet. Hányszor van, hogy elavult dolgokkal bajlódunk, már annyira bele szokva, hogy nem látunk rá friss szemmel a helyzetünkre. Csak akkor, amikor valaki új rávilágít, ezt akár lehetne másképp is. Hatékonyabban.  :) Katabőség1