Egyéb kategória bejegyzései

Hibakereső

A túlzott szűrés során észre vehető, hogy annyira kritikus lesz az egyén a kapcsolataiban, már szinte „hibakereső üzemmódban” van. Mintha arra fókuszálna, hogy mi nincs rendben. Egyszer még a kilencvenes években egy professzor említette az előadásán, hogy az emberiség az ezredforduló után egyre magányosabb lesz. Az individum kerül előtérbe. A saját érdek. Az egyedül – lét. Egyre nehezebben kötődik. Egyre kevésbé enged az érdekeiből. Folyton mérlegel. Nem akar a kontaktusokból deficittel kijönni. Pedig az alkalmazkodás során adunk és kapunk. Ellenszenves, aki mindig csak jól akar járni, minden áron. Kerüljük őt. Redukáljuk a vele töltött időt minimálisra! Igenis sokszor fejlődünk, akkor is, amikor egy helyzetből deficittel jövünk ki. Szerzünk élményeket, tapasztalatot. Javul az emberismeretünk, önismeretünk. Türelem kell ahhoz, hogy adjunk esélyt egy helyzet kibontakozására. :) Kata

Mingli

Minden vélemény számít!

A saját birtokát megtartó, ám partnerével sok közös programot szervező egyedül álló ember a mingli. A szingli fogalmát már sokan ismerik. Ő az egyedül álló. A mingli is egyedül áll, de azért neki már van valakije, akivel ha nem is lakik együtt, azért sokat együtt lehet. Kényelmes ez sokaknak. Akár hosszú ideig is fennmaradhat. Marad valamennyi szabadsága a feleknek. Változó, milyen mértékű hűséget igényelnek ilyen kapcsolatban az emberek. Az elköteleződés foka. Az anyagiak. Lassan kialakulnak.Tulajdonképp az összeköltözés előtti időszakban,mindenki mingliként él.Vannak akik ezen a szinten maradnak is. Sőt előfordul, távolodások esetén is. Akik már éltek együtt, és után a döntenek úgy, hogy külön lakva működőképesebb az életük. El lehet rajta töprengeni, melyik fél indítványozza a közelítést a mingli állapotból, s ki az, aki hangoztatja, hogy „csak maradjunk így!” Hiszen meg akar tartani még némi bizonyos szabadságot. :) Kati

Rend a „tyúkudvarban”

Minden vélemény számít!

A férfiak szólása haveri összejövetelen, a női ismerősök feletti rendtartás kapcsán megállapítani, hogy bizony meggondoltan kell rendezni a kapcsolatokat. A különböző közelségi szinten levő nők egymással ne csatázzanak. :) Egyre több ember él egyedül.Viszont sok ismerőssel. Gondolva majd csak kialakul, mintegy letisztul a helyzet. Kibontakozik, hogy ki lesz a legfontosabb. A hölgyek körében sem ismeretlen a „férfi hárem” fogalma. Hiszen segítség kell a fennmaradáshoz. Vannak haveri szinten levő kapcsolatok és vannak egészen közeli kontaktusok. Sokszor szinte a vállukon viszik az urak az egyedül álló, hölgyeket. Kisegítik a férfi erő nélkül maradó özvegyeket. Nem is mindig szexuális kontaktusra kell gondolni. Mennyi tanácsra szerelni valóra van szükség az egyedül élés során. A rokonok, nem érnek rá. Épp elég az otthoni teendő. Arra sem jut elég idő. Így felülről szemlélve, olyan a társadalmunk, mint egy nagy család lenne. A közösség emeli az egyedül levőket. Igaz előfordul féltékenység a párban levőknél. De az egyedül levőnek, ha sokasodik a meg nem oldható terhe, bizony megfordul a fejében, hogy feladja és önmagában kárt tesz. Tehát valahogyan mégis egymásra figyelnünk, segítenünk kell. Bármikor maradhat egyedül bármelyikünk. :) Kati

Ortorexia

Minden vélemény számít!

Arról a zavarról gondolkodtam, amelyikről ritkábban esik szó. Az Ortorexiáról. Amikor csak egészséges élelmiszert szeretne fogyasztani az egyén, vagy a család. Nincs is ezzel gond, amíg nem erről szól túlságosan minden. Már görcsösen ezzel foglalkozik mindenki. A gyerekek pedig azt a következtetést vonják le, hogy semmit sem jó megenni, mert mindenben van olyan, ami ártalmas. Sorolhatnánk hosszasan az ételeinkben, alapanyagainkban fellelhető ártalmas dolgokat. Ám az a pszichés következmény még rosszabb, ami akkor jelentkezik, ha alig vesz magához élelmet valaki ezek miatt. Illetve, ha elfogyaszt valamit, de rossz érzettel, mintegy bűntudattal. A többi étkezési zavart is ismerjük hallomásból:

Anorexia (kóros soványság)
Bulimia (kényszerevés, majd önhánytatás, hashajtó használata)
Exorexia (testedzés-függőség)
Pregorexia (terhesség alatti túlzott fogyókúrázás)
Obesitas (elhízás)
- Ortorexia (csak egészségesnek tartott ételek fogyasztása)

A 4 aspektus

1 hozzászólás

4 fajta típust említ az Emberi játszmák című könyv az emberek egymáshoz való viszonyát tekintve. Az első szerint: „Mindenki oké, én is az vagyok.” A második úgy véli „Senki sincs rendben”. A harmadik szerint: „Mindenki rendben, csak én nem”. A negyedik pedig Úgy véli, csak ő van rendben, rajta kívül senki sem. Ismerjük ezeket a típusokat. Az ismerőseink közt gyorsan felfedezzük. Egy egy elejtett félmondatból beazonosítható, ki hogyan helyezkedik a világban. Hiszen hallhatjuk például: „Senki sem teljesen normális”. Valami abnormitása van mindenkinek. Tulajdonképpen mindenki felfedezhet önmagán olyan megnyilvánulást amivel pszichológus kezelhetné. Ez tipikusan a senki sem oké kategória. A mindenki rendben, csak én nem típus, az örök szorongó, mindenkinek tiszteletet megadó. Aggodalmaskodó. Aki pedig ennek az ellenkezője, az igazán nehezen elviselhető típus. Fiatalok úgy is mondják: „Csak ő „helikopter” :) Az összes többi ember hozzá képest sehol sincsen. A tipikus hímsoviniszta. Vezetés közben mindenki mást leszól. Fölülről beszél hozzánk. Mintegy kinyilatkoztat. Az általa vélt okosságokat kéretlenül osztja. Ám ha alaposabban megfigyeljük ezt a típust felfedezhetjük, bizony túlkompenzál ezzel és a szíve mélyén tart attól,hogy pont az ellenkező helyzet áll fenn. Rejteni törekszik a gyenge pontjait. Önmagunkat is megfigyelhetjük ilyen szempontból. Melyik típushoz tartozunk leginkább? Miért lettünk ilyenek? Tudunk-e módosítani valamennyire? :) Kati

Ez itt az én hazám!

1 hozzászólás

Éreztem amikor végig haladtam a főváros közepén és azt láttam magyarul szinte már ki sem írják az étterem előtt a tájékoztatást. Minek is tennék. Hiszen az ár nem olyan réteghez van mérve amit a hazai ember magának megengedhetne. Durcásan mormoltam magam elé: „De hát ez itt az én hazám! „Amikor néhány hétig külföldön voltam esténként sírtam és a magyar népdalainkat énekeltem, hogy csökkentsem a honvágyam. A szüleim házát láttam magam előtt, amint anyám a konyhában tesz vesz. Hazatérve pedig az a melegség járt át, ami semmihez sem hasonlítható. Újra ahhoz a nyájhoz tartozom, akik az enyéim. Akikkel egy nyelvet beszélünk. Csak mi tudjuk úgy mondani: Jaj Istenem!:) Csak nekünk fáj amikor a hazánktól elvett területek szóba kerülnek. Valósággal fájt, amikor a Trianoni szerződést elolvastam. A sportolóink, tudósaink sikereit halva pedig az a semmihez sem hasonlítható szívet melengető érzés tölt el mindannyiunkat, hogy bármennyi nehézségen is mentünk keresztül. ERŐSEK VAGYUNK! :)Kati

Szimpatikus vagy önmagadnak?

Minden vélemény számít!

Nagyképűen hangozhat, ám az önbecsülésünket jelzi. Például szokás felénk elkísérni az utolsó útjára a rokont. Volt akire számítottam,ám nem tette meg a közelmúltban. A családtagom kellett temetnem és bizony fájt, hogy a rokonom nem jött el. Mostanában őt is megrendítő veszteség érte. Magától értetődnek éreztem, hogy tudassam vele: segítem természetesen amiben csak lehet. Mondaná egy kicsinyes ember: „Ez nem is olyan evidens. Nemes lélekre vall.” Belegondoltam. Más dolgokban is ezt a hozzáállást mutatták a szüleim. „Te legyél a különb!” – mondták. – „Neked legyen több eszed!” Magától értetődő lenne gyakran torolnunk. Leverni a másikon a szerzett különféle sérelmeinket. Ám, ha mégsem tesszük, az bizony az erőnk kifejezője. Olvastam egy helyen: „Bizonyos színt fölött nem megyünk bizonyos színt alá.” Vagyis, ha van erő küldeni szüntelen a pozitív gesztusokat, javíthatunk a helyzeteken. Persze könnyen kijelentik: „lúzer”, „balek” , aki próbálja a kővel dobót visszadobni kenyérrel. Ám sokszor érdemes mutatni példát. Adni leckéket. Javítani kontaktusokon, nexuson, helyzeteken. Bennünk pedig jó érzések keletkezhetnek. Tehát, már megérte. Ugye?! :) Kati

Barátkozás a korosodással

Minden vélemény számít!

Két út van. Fiatalon elmennek szerencsétlenül sokan. Maradni korosodni a második lehetőség. Elfogadni, beletörődni a változásokba. Megtehetjük, ami tőlünk telhető, azért, hogy csökkentsük a kevésbé tetszetős jeleket, amennyire csak lehet. Sporttal, egészséges életmóddal, táplálkozással. Próbáljunk a leginkább természetesek maradni. A mű, a mesterkélt, a természetellenes riasztó. Elbizonytalanítja a hozzák közeledőt. Használhatunk dolgokat a rácok ellen, de idővel el kell fogadjuk, meg kell barátkoznunk a gyülekezésükkel. Az egész testen nem lehet eltüntetni őket semmilyen módszerrel. Tehát ez is fejben dől el. Tudunk e találni olyan valakit, aki korban évekkel előttünk jár és mégis pédaképünk lehet ilyen téren. Úgy viseli a korosodást, ahogyan akár mi is képesek leszünk rá. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. :) Kati

Mellékes?

Minden vélemény számít!

Mennyit teszek meg? Meddig megyek el? Jól esik? Vagy csak magamon erőt véve megteszen? Elvárom a másiktól, hogy megtegye? Kívánom? Fontos az is nekem? Eröltetem, hogy megkapjam? Mit teszek, ha látom, a másik addig ügyeskedik, hogy neki ne kelljen megtennie? Szóvá teszem? Jelzem? Elhallgatok? Megbántódom? Megsértődöm? Intim, sőt a legintimebb helyzetek amiről beszélni jelezni nem is egyszerű. Mégis fontos, sőt döntő is lehet. Humorral? Kedvesen? Hogyan tudathatjuk a másikkal, mi lenne jó? Összehangolódni hogyan lehet? Van türelem? Érdemes várni? Adjunk válaszokat ezekre a kérdésekre! :) Kati

Köszönet

1 hozzászólás

Hálásan köszönöm az inspirálómnak, amiért bíztatott írásra. Örülök, hogy adhattam gondolat ébresztő írásokat sokaknak. Most, hogy jelezték ellopják egymástól a könyveimet gyakran jut eszembe a vers, aminek az elemzéséből ötösre érettségiztem. :) József Attila

SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani! A napokban pedig megérkezhetett a harmadik is. Köszönöm Toplak Zoltánnak a bíztatást az összes segítséget, hogy az írásaim megszülethettek. :)Kati