Férfiszellem kategória bejegyzései

Létezik-e barátság férfi és nő között? És ha igen, miért nem?

Mikor szimpatikus számunkra egy ember (nőnek férfi, férfinek nő) mi miatt találjuk szimpatikusnak?

nő-férfi3

 

Első körben a fizikai testét látjuk, agyunk érzékeli ezt (látom őt, érzem az illatát, stb.) és reagál rá. Főként a férfiakra jellemző, hogy vizuális típusúak, így egy számukra szép nő rögtön szimpatikussá válik :D

Aztán mikor elkezdünk beszélgetni vele, és jobban megismerjük a tulajdonságait, gondolkodásmódját stb. és az megegyezik a miénkkel, egyre jobban kezd érdekelni minket az a személy, elkezdünk vonzódni hozzá. Szeretnénk több időt tölteni a társaságában, mert ez kellemes érzéssel tölt el minket. Mint mondtam az agyunk reagál rá, hormonok beindulnak. Itt kezdődik a férfi-nő közti barátság.

Szerintem minden ember életében van/volt ilyenre példa már. Kedvelünk valakit, jó vele beszélgetni, úgy érezzük megért minket, hasonlóan gondolkodunk, vélekedünk dolgokról. Ez az alapja minden párkapcsolatnak is. Éppen ezért könnyű vonzódni, beleszeretni egy ilyen emberbe, és előbb vagy utóbb meg is történik. Ha ez kölcsönös, akkor a barátságból szerelem lesz, majd kapcsolat, ha nem akkor „maradunk barátok”. Mert ha a másik felet nem tudjuk elképzelni a párunknak, nem leszünk belé szerelmesek, viszont kedveljük, így felajánljuk a

nő-férfi

barátságunkat neki, hogy ne bántsuk meg nagyon. A másik fél, aki többet érez ennél, pedig beletörődik a dologba és beéri a barátságunkkal is, csak ne veszítsen el minket véglegesen. De a vonzalom továbbra is megmarad kimondatlanul is, hisz két különböző nemről van szó.

„Nem akarom a barátságunkat tönkre tenni egy kapcsolattal!” vagy „Fontosabb a barátságod, minthogy elveszítsem, ha mégsem működik a kapcsolatunk.” stb. gondolom sokszor mondtuk, hallottuk már ezt.

Lefordítva: Nem Te vagy számomra a megfelelő társ, de nem akarlak azzal megbántani, hogy kimondjam ezt, mert kedvellek. Inkább barátkozok veled és szurkolok neked, hogy találj magadnak valakit és tegyél le rólam, mert ha lesz egy párod/párom valószínűleg már amúgy sem fogunk találkozni. Ideális esetben. Mert melyik fél párja nézné jó szemmel a szerelme ellenkező nemű CSAK barátját?nő-férfi2

Mire vágyik a férfi?

belső nóraBelső Nóra így ír erről „Utak egymáshoz” című könyvében: (71.old lap alja)

„A férfiak többsége ugyanis erre vágyik leginkább. Ismerjék el a teljesítményét, és ezzel őt magát. Szerintem ez teljesen reális vágy, és még teljesíthető is. A nők – akik persze szintén vágynak erre, csak más területeken – okosan tennék, ha bőkezűen bánnának az elismerő szavakkal, gesztusokkal.”

Tiszteletadás: hol vagy?

kínaiHogy is van ez? Ha egy ajtóban összefutok egy nővel automatikusan előre engedem. Én bókolok neki. Én köszönök előre. Virágcsokrot is én veszek.

De engem mivel tisztel meg egy nő? Hm? Mivel?

Pár hete egy ajtóban összefutottam egy idősebb kínai asszonnyal. Mire észbekaptam, már ki is engedett az ajtón, mosolyogva, meghajolva. Nem kívánok én ilyet, férfi vagyok, persze hogy udvariasan viselkedem.

De én mit kapok?

 

;-)

Zoli

Az esendőbb nem (magukra hagyott férfiak)

tűz1

Férfiak vagyunk:

keményebb az öklünk – és korábban halunk

okosabbak vagyunk – és szenvedélyeink felemésztenek

nagyot álmodunk – és miután Ő továbblépett, a földön maradunk

lángol a vérünk – és elpusztítjuk: magunk

önállók vagyunk – és megfagyaszt, felőröl a magány.

A világ elhagyott, s bár roskad a vállunk, hordozzuk. De magunk is rég elhagytuk magunk.

És ebbe már bele KELL halni.

jég

Zoli

Ha behunyom a szemem (színjáték)

Szereplők:

Mesélő

Miklós, János, Jóska, Gyuri: idősebb halászok

Isti: a halászlegény, aki hőssé lesz

Hans és Helmut: osztrák katonák

 

ZsoltHa behunyom a szemem, látok egy kis Balaton parti kicsike halászkunyhót, amit a lenyugvó nap fénye fürdet sugaraival. A zöldesen csillogó Balaton késő délutáni hullámtáncát járja, s lassan készülődik befogadni az ezüstös hold sejtelmes fényét, hogy valami titkos nászban majd összeforrhassanak. A sirályok, récék hangos visongása, sivalkodása alábbhagyott már s a vízi szárnyasok próbálnak koraesti fészket találni maguknak, vagy elnyugodva ringatózni a lágy vízben.

 Ősz van már ősz, látszik a vidéken, de még kevésbé érződik az októberi alkonyatban, hisz napközben még a nyarat idéző meleg sem ritka, ami még azt hazudja a tájnak, hogy a nyár az úr, pedig az már messze jár! Érzik ezt a halászkunyhó lakói is, akik esténként már begyújtják a kis vaskályhát s jó pár fahasábbal, száraz náddal enyhítik, melegítik a kunyhó levegőjét. Épp most tett a tűzre egy sovány hasábbal Miklós az idős halász, hisz az ő csontjai már sok telet átvészeltek, hamarább érzi a hűvös levegőt megfáradt teste.

Öt ember üldögél a kunyhóban, látszólag békésen, nyugodtan, pihenésre készülődve. A rozoga kis asztalon fakupákban hűvös, zamatos balatoni bor, amiből egyre sűrűbben kortyolgatnak, s annál jobban megered a nyelvük. A legfiatalabb, még legénykorban lévő halász kissé középen ül s láthatóan ő a legbeszédesebb, bár még a legkevesebbet tapasztalta a világból. Csontos vézna legény, akit nem vesznek igazán komolyan, néha ki is nevetik, legyintenek rá. A halászfalucska többi lakója is amolyan félnótásnak tartja, akinek a szavára nem sokat lehet adni, a lányok sem állnak vele szóba. Bár jóarcú fiú, mégis bolondosnak tartják, aki még a halászmesterséget sem képes kitanulni. Pedig igazán nincs alapja ezeknek a szóbeszédeknek, viszont a szerencsétlen csillagzat, ami alatt született, erre kárhoztatta őt!Később láthatjuk is, hogy mennyire igaztalan vádak voltak ezek! Tán tapasztalatlansága, szertelensége, éretlen jelleme ezt sugallhatta az embereknek, de csak a Jóisten a megmondhatója mi volt az oka!

  De most térjünk csak vissza a kiskunyhó rejtekébe, félhomályába, amit a pipafüst gomolygása még titokzatosabbá tesz!

 A látszólagos nyugalom mögött komoly indulatok rejteznek, elfojtott bánat, keserűség, csalódás. mintha siratnának valamit, vágyakoznának valami – valaki után… Néha egy-egy hangosabb szó is belenyilall az alkonyat vörösébe, de vigyáznak arra, nehogy kiszűrődjön olyan szó, ami veszélybe sodorhatná őket, s másokat. Tudják, hogy veszélyes idők járnak mostanában, az osztrák katonák csapatszámra grasszálnak a környéken és várják a helyi besúgók jelentéseit, híreit, s könyörtelenül lecsapnak azokra, akiket elárulnak júdáspénzen! Az egyik mellettük lévő halászkunyhó mélye is egy menekülő, üldözött katonát rejt, akit ott rejtettek el, menekítve a megtorlástól, ítélettől, gyalázattól! Erről csak sugdolózva beszélnek, mert tudják, hogy a falnak is füle van, s bármikor megjelenhetnek az osztrák pribékek. Ha megtalálják az osztrákok Kossuth katonáját, akkor az ő életük sincs biztonságban!

De nézzük, hallgassuk csak a történetet, minden szónál többet mond a valóság!

zsolt1Miklós: – Nem is tudom, mikor lesz még egyszer ebben a hazában szabadság!

János.: – Ej, hagyd mán el, ne mondogasd annyit, még  a végén elvisznek bennünket is, aztán többet te sem pipázhatsz ebben a kunyhóban!

Miklós: – Mit bánom azt, inkább vigyenek el, de én aztán nem hajtom igába a fejemet az osztráknak! Elég volt 60 évig, mióta élek ezt csinálom, apám is ezt tette. annak a Mária Teréznek, vagy mi is vót a neve! Most végre azt hittem, hogy többé nem kell tőlük félni, Kossuth-ék elrendezik a sorsukat, de aztán mi lett az egészből…

Jóska: – Azt a költőfélét is azt mondják, hogy elkapták, vagy ami rosszabb, el is pusztították azok az orosz kutyák!

Gyuri: – Csendesebben, no, mert tényleg ráfázunk, aztán több szálkát nem nyelünk le, bármilyen girhes halat is fogunk ki!  Nem félek, de ezek bármikor itt teremhetnek, aztán Petőfi ide, Petőfi oda, már nem őt bántják, hanem minket!

Miklós:- Igen elhallgattál te gyerek, az előbb még be nem állt a szád! Mi jött rád! Vagy megijedtél? Hisz magad mondtad, hogy segítetted ezt a nyomorult menekülőt, és egy álló éjszakát voltál mellette! No, mondd, kiféle, miféle ember ez. Rossz ember persze nem lehet, mert Kossuth katonája, az mán igaz!

Isti:- Ez így igaz, és méghozzá én segítettem neki elbújni s könyörögtem be a Ferkó bácsiék szénapadlására! Félt is az öreg, de azt mondta, nem bánja, ez lesz a bosszúja azért, amit a labancféle művelt!

Jóska:- Gyönge egy bosszú, de mi mán csak ezt tehetjük sajna!

Miklós:- Elhallgass már, hadd beszéljen ez a félnótás! De ne hazudj ám gyerek, mert  több hálót  nem adok a kezedbe!

Isti:-  Szent igaz bátyókáim amit mondok, én segítettem neki a lápon hajnalban végigmenni, hisz nálam jobban csak maguk ismerik a zsombékost. Fegyvere is vót, olyan elültöltős mordály, de benedvesedett a lőpora, használni nem tudta!  A  német meg a sarkunkban vót, hallottuk a szuszogásukat, de aztán megijedtek a láptól s visszafordultak.

Miklós:- Ej  ez már nem semmi kisöcsém!

János:- Ne higgy neki, hisz ez félnótás!

Jóska:- Bolond likból bolond szél fúj, el nem hiszem, hogy te hoztad ide ezt a szökevényt!

Gyuri:- Én sem már no, de valahogy idekerült ez a szerencsétlen pára, valakinek kellett segítenie őt akár ki is vót? Bár rólad én se  hinném azt, hogy képes lennél rá, csak a szád jár! A faluban senki nem mondta, hogy te lettél volna, mindenki hallgat mint a sír!

Isti: – Higgyenek már nekem jóemberek! Azért hallgatnak, mert félnek! Félnek a némettől! Még talán maga a ház ura se tudja, hova bújtatta azt a nyomorultat! Jobb is tán, mert egyből kiszaladna a száján az igazság, ha a német a fegyverét rászegezné!

zsolt2Miközben  ott beszélgetnek,  nem is tudják, hogy két német zsoldos, már alig pár kilométerre van tőlük és egyenesen feléjük vágtat lovon! A besúgók jól dolgoztak, jelezték, hogy a környéken bujkál egy szabadságharcos. De az emberek összetartására  jellemző, hogy még a ravasz spiclik sem tudták, hogy kinél, hol és mióta! Amint évődnek, vitatkoznak egymással, lódobogásra lesznek figyelmesek. Hirtelen el is hallgatnak, még az őszi légy zümmögését is lehet hallani. Remélik nem hozzájuk lép be a két zsoldos, nem őket faggatja majd, de sajnos tévednek! Hangos dörömbölés hallatszik, szinte beszakítja az ajtót!  A zsoldosok tudtak magyarul, eleget harcoltak már ellenünk, hogy ismerjék a magyar szót!

Hans: – Kinyitni! Kinyitni! Tudjuk, hogy  erre bujkál egy szökevény!

A halászok összenéztek, majd  Gyuri,  a legbátrabb odament az ajtóhoz, és kinyitotta  nekik. Azonnal beugrottak és fegyverrel a kezükben, szinte rájuk szegezve elkezdtek fenyegetőzve kérdezgetni!

Helmut:-  Azonnal  mondjátok meg, hol bujkál az a magyar kutya, vagy titeket viszünk el a tömlöcbe!

Miklós:– Ha tudnánk, biztosan megmondanánk, de az a baj, hogy még arról sem tudunk, hogy bujkálna  itt valaki!

Helmut:- Hazudsz  magyar, mind egyformák vagytok, de  majd ellátjuk a bajotokat, aztán meglátjuk utána mit mondotok.

A helyzet kezdett elmérgesedni, a németek egyre dühösebben követelték a választ.  Hadonásztak a fegyverekkel, bitófával fenyegetőztek, de úgy látszott, a halászok bátran tartják magukat, nem ijednek meg a saját árnyékuktól!         Ekkor taktikát változtattak, elkezdtek egyszerre hamis nyájassággal, behízelgően kérlelni.

Hans:- Na emberek, nem bánjátok meg, ha elvezettek minket ahhoz a nyomorulthoz! Húsz arany üti a markotokat, nézzétek, itt van a szíjamon a baksis!

És valóban ott függött a szíján pontosan húsz arany  a tarsolyában!  Istinek ekkor felcsillant a szeme, de nem a pénz miatt, hanem azét, mert támadt egy ötlete, amivel talán megmentheti a menekülő magyar katonát!

Helmut:- Na jóemberek, senki  nem akar gazdag lenni? Ennyi pénzt még nem is láttatok egyben! Ehettek, ihattok rajta, a mocskos gúnyáitokat is  kicserélhetitek!

Majd jót nevetett azon amit mondott  s lekicsinylően nézett a halászokra, akik kínos csendben ültek a lócákon. eszük ágában sem volt megszólalni! Isti azonban megtörte a csendet mindenki nagy megdöbbenésére és haragjára, mivel azt hitték, hogy áruló lett belőle!

Isti: – Én elvezetem  kegyelmeteket oda, ahol bujkál ez a katona, hisz  tudom hol van! Magam  láttam arra futni ezt a rongyos embert, azóta  is ott van, úgy tudom! Kéne nekem ez a pénz, mézeskalácsot vennék a  menyecskémnek a vásáron jövő héten!

Helmut:- Na rendben, megkapod a pénzt, ha már elkaptuk, ígérem, de addig semmit! És ha becsapsz, lelőlek mint egy kutyát, érted!

Isti:- Értem hát, ne tessék engem hazugnak gondolni, szívesen segítek az uraknak,  tudom  én, minek hova megy a vége!

Hans:- Azt mi is, ezért mész elöl, mi meg utánad, de ha szökni, vagy cselezni próbálsz, véged! Induljunk! Ti meg jobb ha vigyáztok, mert ha kiderül, hogy segítettetek annak a disznónak, vasra verve mentek a kapitányhoz! Itt maradjatok amíg vissza nem jövünk!

zsolt5A  halászkunyhóban lévők megdermedtek a döbbenettől, a négy halászember szólni sem tudott! Egyrészt tartottak a katonáktól, másrészt csalódtak Istiben akit bár nem tartottak sokra , de árulónak soha nem gondolták! Legszívesebben köddé váltak volna, hogy ezt a gyalázatot ne  éljék át! De hát az ember már csak ember marad, testben  mindenképp! Lehajtották  deres fejüket, aztán csak nézték a kunyhó döngölt agyagpadlóját mindaddig, amíg ki nem mentek az  osztrákok  Istivel! Utána  is csak ültek szótlanul, s néha morrantak egyet-egyet, vagy ittak  egy korty bort a pipafüstre..

Közben már a nádas közelébe értek gyalogosan is a katonák Istivel. a lovakat kikötötték, úgy követték a legényt, aki megállt egy pillanatra és így szólt:

Isti:-  Én már innen  csak úgy vállalom az utat, ha odaadják nékem  baksist, mert nagyon nehéz erre az út, veszélyes , tán jobban  eszembe is jut, ha nálam a jutalom. meg aztán ránk  támadhat az a szökevényféle…

Hans:- Hallgass el és lódulj, mit képzelsz, velünk ne alkudozz!

Helmut:-  Add  oda neki, csak menjünk már, mindjárt teljesen sötét lesz! Ha nekünk ez  itt megmakacsolja magát, vissza sem találunk! Add már oda!

Hans:- Nesze! De most már eredj, vezess oda minket!

Isti:- Köszönöm, instálom  alázatosan, jöjjenek hát!

Azzal Isti elkezdte vezetni őket egyre beljebb a zsombékosba, szinte már maga sem tudta hová vezeti a két zsoldost. Sűrű nádas, süppedő zsombék, nagyon veszélyes annak, aki nem ismeri a járást! Ő ismerte és tudta, hogy nagyon meg kell keverni a két osztrákot, még véletlenül se tudjanak kikecmeregni onnét. De sajnos hibázott, mert a nagy izgalomban nem a jól ismert ösvényen ment, hanem átváltott egy másikra, amin bár járt többször, de korántsem volt  olyan biztos  ismerete.  Azt gondolta, ha minél veszélyesebb ösvényre vezeti őket, bizonyosabb, hogy nem tudnak kikeveredni  s ezalatt kereket oldhat, riaszthatja a magyar honvédet. De elszámította magát, mert a zsombékos azon részébe értek, ahol már nagyon ingoványos volt a talaj, és egyszerre süllyedni kezdtek mindhárman. Kétségbeesetten kapálózni kezdett a két zsoldos, a legény nem esett pánikba, hanem megfogta a 20 aranyat s a két derékig süllyedt katona arcába vágta  közben undorral nézett rájuk! Látható volt, hogy egyikük sem tud már kikászálódni a mocsár szorításából, ottvesznek. De az  egyiküknek még volt annyi ereje, hogy  a fegyverét beélesítse és a menekülő  legényre célozzon. Bár már hasig süllyedt a mocsárban, a bosszú éltette, így sikerült hátba lőnie Istit, aki holtan rogyott össze! Nem jutott messze, hisz a veszélyes ingovány miatt lassan haladhatott előre, ezért meg tudta lőni  a zsoldos.  Még egy kárörvendő kacaj hallatszott az osztráktól , aztán végleg elnyelte a mocsár, társával  együtt.

zsolt4Odaveszett sajnos Isti is, a bátor fiatalember, aki legalább akkora hős volt, mint akit  megvédett az osztrákok bosszújától! Méltósággal halt meg, menekülés közben, éles fegyvertől, nem  júdáspénzzel kezében, amit persze nem is akart, ezért vágta a szemük közé! Ilyen emberek őrizték és vitték tovább még holtukban is a szabadságharc kékes-vörös lángját, amit mindmáig táplálnak  az igaz magyar lelkek!

A  halászok  pár nap múlva rátaláltak és titokban becsülettel eltemették. Levéve süvegüket csak ennyit mondtak magukban, gondolataik rejtekében: – Isten áldja ezt a legényt, aki nagyobb  és bátrabb volt mindnyájunknál , mi pedig hitetlenek voltunk és vakok!

Áldott legyen a forradalom emléke, a hősök és az összes egyszerű ember, akik összetartásukkal és bátorságukkal mindmáig  táplálják a forradalom ügyét és méltóságát! Isten áldja meg őket!

Vége

Németh László Zsolt

 

 zsolt3

 

 

 

 

Kényszermacsó

Nem ezt akartam – megtörtént.

Lázadtam, kételkedtem – mindig visszaterelt.

„Hétköznapi boldogság!” – kiáltottam,

„Nem: különleges szerep!” – válaszolta.

„Összeroppanok” – nyögtem,

„Csak hiszed” – válaszolta.

„Ő kell!”

„Miért nem: Én? Végtelennél kevesebbel miért éred be?”

„Megölsz!”

„És? Nem támasztalak fel?”

„Legyen, ahogy akarod!”

„Na végre! Kezded sejteni: a Lényeget?”

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? Én nem nyafogtam...

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? És nem nyafogtam…

Légy Férfi! (Clint Eastwood: Gran Torino)

gt1Clint Eastwood. Gyerekkoromban imponált erőteljes, karizmatikus személye, de akkori filmjei mégsem ragadtak igazán magukkal. „Én vagyok, akinek mindig igaza van. És ez előbb vagy utóbb úgyis kiderül.” Ám ez a leplezett önhitség rettentő fárasztó egy idő után.

Öregkorára azonban egyre szerzi a meglepetéseket nekem, pl. ahogy René Roussonak udvarol, mint az elnököt védő testőrök egyike, és kiderül, hogy ért a nőkhöz, és hajlandó együttműködni belső törvényeikkel. Ezek egyik szabálya: kockáztass! Úgy kell befektetned egy kapcsolatba, főleg az elején, hogy tetteid és lelki erőid viszonzás nélkül veszhetnek oda. Pont, mint egy vállalkozás indításakor: nem minden jó ötlet valósulhat meg. Filmjeiben megjelent az Élet Sója – az emberi mélység. Talán mert végre a saját ötleteit valósíthatja meg, és nem más bérmunkása?

A filmet pl. itt nézheted meg. Mivel szokásomhoz híven nagyjából újramesélem a történetet, lehet jobb előbb megnézni, nehogy akaratlanul is elvegyem az élmény ízét tőled. 

A Gran Torino főszereplőjében, Walt Kowalsky alakjában az lepett meg először, hogy nem megkeseredett, kiszáradt tönk, hanem bár elhalóban lévő, és kemény, bökős a kérge, de ott áramlik benne az Élet. És ez az Élet adni akar. De nincs, aki befogadja. Nincs kinek virágzani és levelet, gyümölcsöt érlelni.

Közvetlen környezete sem érti, hogy ami nekik kényelmetlen és fárasztó áldozat és kötelesség, és senki sem köszöni meg nekik, az másnak felfelé vivő létrafok, amiben lelki vitaminokat talál minden alkalommal. (Pl. gyászszertartásra tisztességesen, odaillőn felöltözni, és alatta odafigyelni, és nem játszani és kerülni a viccmesélést; vagy tisztességes, rendes telefont ajándékozni idős szüleinknek, és nem olyant, amit vaksik használnak, és gyenge elméjűek számára készült, akik talán már a számokat sem ismerik, és ezért írták rá centinél nagyobb méretben.)

Van, aki csak a kerítést látja, míg más a mögötte lévő kertet is.

Amúgy a kérdésről – miképpen bánunk idős rokonainkkal és ismerőseinkkel – pl. Alföldi Róbert rendezett egy remek kisfilmet a Nagy Könyv egyszeri akciója alkalmával. Jöhetne már a második hullám… Alföldi kisfilmjét érdemes megnézni. Sok idős hírességünk szerepel benne, úgy vélem, tudom miért.

A másik főszereplő Theo. Bevallom, én nagyon ráismertem egykori önmagamra benne. A fiú, aki Férfi akar lenni, de nem látja a követendő mintát. Kerüli a rossz viselkedésmintákat (pl. Theo a több generáció óta a családjukban férfiágon jelen lévő bűnözői utat.), de tovább épülni nem tud. Családjának nőtagjai értékelik az igyekezetét, ám csak a belső láng őrzésében tudnak segíteni. Férfivá nem tudják nevelni, nővé viszont – nagyon helyesen – nem akarják. Így Theo pont abban az állapotban van, amiben egyedül lehet: hányódik lelkileg.

Ám a készülődés ideje is lejár, és a fogva tartó pántok szétpattannak.

gt3A két férfi: a lassan távozó és az éppen feltörekvő „véletlenül” összetalálkozik. Mivel Theonak az unokatestvérei elöli menekülése során egy kerti törpe véletlenül eltörik, és Walt  kertjében, a birtokháborítás miatt az idős férfi fegyvert fog szomszédaira: mindre. Ám akinek tiszta a lelkiismerete nem veszi magára, a felelősök viszont eltűnnek – és Theo megmenekül. Másnaptól Walt ismét megélheti, hogy számít, fontos és mások bíznak benne. A keleti szomszédai elárasztják ajándékaikkal, sőt a fiú nővére, Sue ragaszkodik hozzá, hogy mivel korábban a banda hatására az öccse ellopta volna Walt Gran Torinoját, dolgozzon a férfinek.

Érzi vajon, hogy szeretett öccse problémájára Waltnál a gyógyszer? Theo képzése pedig pont Walt számára a továbblépés lehetősége. Elindul a „Neveld kölyködet Férfivá, s növekedj jó mentorrá!”- program.

Hazánkban én két ilyen önkéntes megmozdulásról tudok, és mindkettő szépen fejlődik. A Férfisátor a régebbi, s e sorokat írva is éppen egy Sátras alapítású közösségbe tartunk barátommal, Adriánnal. A másik ifjabb, a Férfiak Klubja. Utóbbi nem vallásos alapon működik, előbbi igen.

Egyszerű feladatokkal kezdik: ház körüli munkák: kerítésjavítás, festés, kerti munkák, darázsfészek kifüstölése, stb. Jönnek az összetettebbek: elfogadtatni magát Theonak egy férfias szakmában, csupa férfi között. Már az állásinterjút is egyedül kell végigcsinálnia, némi felvezetés után. Aztán megtanulja a lelki öklözést egy másik macsótól, az olasz borbélytól. Sértegetniük kell egymást, de úgy, hogy lehetőleg spontán legyen, szellemes a maga szintjén, és érződjön finoman, hogy valójában az öklözők nagyon tisztelik, szeretik és becsülik egymást.

Az „Iskola a határon” (Ottlik Géza műve) című könyvben mutatott ilyen jelenetet  egy akkoriban számomra nagyon fontos nő. Két kadét vágott egymáshoz válogatott bántásokat és még birkózni is kezdtek erőből, miközben hol sírtak, hol nevettek az egymás iránt érzett mély barátságtól.

gt5A gonosz azonban nem tűrheti sokáig az Élet természetes kibomlását. Sue – t, aki legjobban a szívén viselte öccse sorsát, egyik éjjel az unokatestvérek bandája megveri, néhány órán át fogva tartja, és többször megerőszakolja. Walt ekkor döbben rá, hogy az események kicsúsztak a keze közül, és rémisztő kifejlet felé haladnak. Miután kétségbeesett haragja csitul, higgadtan elgondolkozik, és kezd ráhangolódni élete utolsó, legnagyobb feladatára. Új öltönyt készíttet, a Torinót odaadja Theonak, és kitakarít otthon. Aztán Theot, aki megtapasztalva saját férfias virtusát háborúba menne a rokonai ellen, pár órára félreállítja. És aztán lép, mint oly sokszor élete során – kezdeményez.

Saját emberi léte fölé kell emelkednie, mert hívja AZ, akiről szemtől szembe amúgy hallani sem akar. Még meg is gyón a feladat előtt, igaz, legmélyebb lelki sebét nem tárja fel. Amikor megtapasztalta, milyen rájönni, hogy akit pusztán túlfűtöttségből megölt (és talán kegyetlenül) épp olyan ember, mint a szomszéd, vagy annak a lánya vagy éppen a fia – és nem pusztán papírmasé figura. És nem mentség, hogy: „Háború volt.”

Ravasz provokációval ráveszi a banda tagjait, hogy a kialakult szóváltásra felfigyelő szomszédok szeme előtt fegyvert rántsanak és lelőjék. Walt lehanyatlik, és kitárt karral kileheli a lelkét. Ennyi bizonyítéktól a bandának vége, és a többi banda is kénytelen lesz rájönni, hogy van még a városban Élet, amely megvédi a lakóit a fenyegetéstől.

Az utolsó filmkockákon Theo hajt el a Grand Torinón, mellyel Walt mintha azt üzenné: „Látod, mennyire megszerettelek, fiú? Sose feledd, amire tanítottalak! Jó utat az Élet veszélyes útvesztői, és lenyűgöző fennsíkjai közt! Pár évtized és találkozunk megint.”

 

Köszönet Németh Zsófiának és Szőnyi Lídiának, amiért megírták az ő filmelemzésüket a Képmás magazin számára. Ha ők nem írják meg az övékét, én sem teszem ezt az enyémmel – pedig már bennem motoszkált a történet, csak gyújtószikrám nem volt hozzá. Vajon ezt hívják a Múzsa csókjának? Szerencsés fickó vagyok. Hirtelen támadt két múzsám is…

Egy eltűnőben lévő kor igényességének és értékeinek szimbóluma: a Gran Torino

Egy eltűnőben lévő kor igényességének és értékeinek szimbóluma: a Gran Torino

 

 

;-)

Zoli

Pekeno (A férfi, akinek fáj a világ fájdalma és nem tud elmenni mellette tétlenül.)

pekeno2Középkorú, vékony férfi. Nem túl magas, mégis a tekintély enyhe kisugárzása veszi körül. Mert tudja magáról, hogy kész megtenni. Ami helyes, és amit igaznak tart. Ő Pekeno: egy elszánt ember.

Beszélgetésünk kései pontján tudom meg, hogy volt katona. Nem, nem a Honvédségnél, az albán-szerb háborúban, az albánok oldalán harcolt, mert feldúlta, hogy a szerbek civil lakosságot mészárolnak le. Több millió forintnak megfelelő összegért próbálta társaival becserkészni pl. Milosevics, szerb vezetőt. Akit állítása szerint annyira őriztek a fanatikusai, hogy kilométerekre sem lehetett megközelíteni.

–         Valójában én is rászoruló vagyok. Szorongásos zavarokkal küzdök, de igazából elviselhető szinten. Néha azért nem könnyű… Magamon tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor kórházba kerül valaki, és segítségre van szüksége. Sokan élnek egyedül, és a mentő, amikor kijön, ahogy találja őket, úgy viszi be a kórházba. A mentősnek sem ideje, sem bátorsága nincs pakolni valamit a betegnek, mert ha kiderül, hogy hozzányúlt a kiszolgáltatott ember tulajdonához, nagyon megütheti a bokáját. Rajtam akkor volt, aki segítsen, de a kiszolgáltatottság élményét így is át kellett éljem. Eldöntöttem: segítek.

–         És létrejött az „Önkéntes Segítők”?

–         Tulajdonképpen igen. Hívő vagyok, és az a tapasztalatom, hogy pl. a kórházakban is iszonyú erős az előítélet az Isten név hallatán. Sokszor kénytelenek vagyunk fű alatt, titokban segíteni. Nem beszélhetünk arról, Aki miatt tesszük mindezt. Létrehoztam az Önkéntes Segítők Facebook oldalt is, és sokaknak tetszik, amit csinálunk. Bejelölnek, és néha még segítenek is.

pekeno3–         Sok hajléktalan rühesen, tetvesen kerül be, és ruha kell nekik. Vannak akik ismernek minket, és aprópénzt adnak, és abból lehet zsíros kenyeret varázsolni!

–         Jó, amit írsz. (Facebook –on beszélgettünk.)

–         Sajnos sok az olyan etnikum, akik követelőznek. Minden kellene. A szerénység nem erősségük. Ők az „anyagosok”. Cigit és kávét is követelnek. Velük nehéz. A segítők körbejárnak pár lépcsőházat, és ruhát gyűjtenek. Van azonban két hölgy, akiket kiemelnék közülük. Korábban is segítettek, egy régebbi, már naggyá fejlődött segítő-hálózatot támogattak, ám kiderült, hogy a szervezet helyi egysége kapzsivá vált. Adományokat kaptak, az adó 1%-át megkapták, és az ajándékba kapott ruhákat is elkezdték kiárusítani. De nem ezért lettek azok adva! Ezután a két hölgy úgy döntött, inkább magánkezdeményezésbe veti a bizalmát (nem váltak cinikusakká, még mindig segíteni akartak) és megtaláltak engem. Pl. ők is besegítenek utcázni. Mármint utcán osztani a ruhát.

pekenoÉs van egy új projekt is tervbe véve: vannak olyan sorstársak is, akiknek lenne rendes munkája, de élelem, és tisztálkodási szerek hiányában nem tudják kihúzni a fizetésig. És vannak, akik dolgoznak, és közben éheznek! Rajtuk is érdemes lenne segíteni!

És történt valami igazán nagyszerű: a Facebook – os jelenlétnek hála, egyszer csak az utcán megállított egy ember, és egy okostelefont adott, amellyel jobban tudjuk végezni a munkánk!

A cikk végére írd oda, hogy „Önkéntes Segítők”, Facebook! Itt lehet elérni, és Budapesten dolgozunk.

(Pár nappal később a következő üzenetváltás zajlott le közöttünk.)

–         Nem volt túl jó a mai nap.

–         No? Mi történt?

–         Az egyik etnikum be volt rúgva és jól szájon kapott.

–         Hű. Hogy oldottad meg?

–         Szóltam a Bengának, ő utána egy picit meglátogatta. Szerintem egy darabig nem lesz kedve velem verekedni.

Ő Benga. Jóbarát a szerb háború óta. Hát profi, biztos tudja, mikor mennyire kell valakit meglátogatni.

Ő Benga. Jóbarát a szerb háború óta. Hát profi, biztos tudja, mikor mennyire kell valakit meglátogatni.

;-)

Zoli

telóadomány!

American Sniper

sniper1Egyszerűen ezt a filmet nézve teljesen szükségtelennek érzem, hogy cáfoljam a feminizmus (kivéve az értékelvű feminizmus) és kistestvére: az emancipáció (amely valójában egyoldalúan női emancipációt jelent, és ezért kell némi iránymódosítás, vagy jön a kisodródás.) tévedéseit, mantraszerű önigazoló, női ego-tornyozó (attól vagyunk értékesek, hogy jobbak vagyunk a férfiaknál) igazságait, melyekről egyre nyilvánvalóbb, hogy mindig is féligazságok voltak. És akkor még a hazugságokról nem is beszéltem.

Aki ezt a filmet nem érti, annak én is hiába magyarázom. Clint Eastwood egyszerre régimódi és kőmodern. Tudja mi a szélesség és magasság, hol van a lent és merre található a fent. És mi az a Bent, ahol még évek múlva is rezeg a légkalapács visszaütése.

Képes elmesélni (Bradley Cooperen keresztül, aki bemutatja – és fogalmam sincs, hogy csinálja, de megteszi) mi az, hogy: Férfi.

sniper4

 

 

Amerikai mesterlövész

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével. Mindketten  nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével, Taya Kyle – al. Mindketten nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

 

Zoli