Férfiszellem kategória bejegyzései

Két zseni tanít Férfinek lenni. A költő és a művész.

Ha a vers után folytatódik a lejátszás, az nézze, akit érdekel. Politikai hírek, jobboldali nyafogás az Echo tévében, és hasonlók következnek. Nyafogás, mert tehetetlenül keseredik azon a műsorvezető, hogy mások nem úgy döntenek és élnek, ahogy szerinte kellene.

Felmerül: miért másokat akar irányítani? Elemezze a helyzetet, keressen megoldást, és hittel hirdesse azt! Élő példája, Petőfi mire NEM gondolt. Önállóság, hit és cselekvőkészség, tisztelt Uram! Képes rá. Tegye is! Maga jobboldali. Felteszem, hívő. Imádkozik? Teszi a jót? Ha igen, hol a Lélek ereje? Jézus soha nem nyafizott!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kis férfilélektan (Rambo 1 és 4) I. rész

Régi film, máig ható tanulságokkal.

Régi film, máig ható tanulságokkal.

Sok idő telt el a két film készítése között, mindkettő igazi férfifilm, a harcosról és annak harcáról szól. John Rambo, a főszereplő: Igaz Harcos, vagy tomboló őrült? Nem lényegtelen kérdések, különösen, hogy rengetegen látták a filmeket, hiszen a legendássá vált színész, Sylvester Stallone alakítja őt mindkétszer, sőt a második film gyakorlatilag teljesen az ő alkotása. Az őszinteség kedvéért ide kell írnom (bár aki nem látta, szerintem az is sejti), hogy durva, agresszív jelenetek sorával van tele mindkét film, és különösen a másodikban a szélsőségig vitt rombolás (éspedig emberi testeké) látható, szóval gyerek csak felügyelettel és utána szülői beszélgetéssel nézze meg, amelyben minimum annyit mondjon el a szülő, hogy a valóságban hogyan működnek és mire képesek azok a fegyverek, amiket bemutatnak. És egyáltalán miért vannak? Rambo indítékait megpróbáljuk itt megbeszélni.

John Rambo Vietnámi veterán. Részt vett az Amerika által Vietnám belügyébe való katonai beavatkozásban, amit ma Vietnámi háborúnak hívunk. Ez egy nyolc évig tartó háborús akció volt, melynek lényege, hogy Indokínában a kommunizmus ne nyerjen még nagyobb teret, és ezzel együtt az imperialisa nagyhatalmak befolyása maradjon meg. Tehét ideológiák csaptak össze, és ezzel együtt az azokat képviselő emberek, kormányok, gazdasági rendszerek. Tudni kell, hogy a háború a kettészakadt Észak és Dél Vietnám között zajlott, ahol Északot a kommunista Kína és Szovjetunió, míg a kapitalista jellegű Dél Vietnámot Amerika támogatta. Külföldi katonák csak Amerika részéről harcoltak. A háborúról és borzalmairól hű képet fest pl. a Szakasz (Platoon) című, több Oscar díjat elnyerő film.
rambo1bJohn, és az ő történetének számunkra fontos háttere ennyi, amúgy egy tipikus amerikai átlagfickó, kétkezi munkával kereste meg a kenyerét a háború előtt, és most, visszatérve, próbál beilleszkedni kényszer által elhagyott hazájába, (nem önkéntesként ment) és egzisztenciát szeretne építeni. Munkát, lakhatást, és idővel minden bizonnyal párt is keresne.
Helyzete nem ilyen egyszerű. Otthon a vereség szégyenét és hogy általában (szerintem jogosan) egy igazságtalan háborúnak ítélt harcból jön vissza, lelkileg el kell hordoznia. Ha megemlíti, hogy veterán, kevesen állnak vele szívesen szóba, hiszen a vereség ízéből senki sem szeret részesülni, és nagyon, de nagyon könnyű őt azonosítani azoknak a döntésével, akik elrendelték amerikai férfiak besorozását. John egy fickó a tömegből: arra nevelték, a kormány jó, a hazát képviseli, és rendelkezéseit törvénytisztelő módon végre kell hajtani. És az apja biztos legalább párszor hozzátette: „Amúgy fiam, hidd el, akkor jársz jobban, ha nem lógsz ki a sorból. Úgyis ők az erősebbek.”
Tele van lelki sebekkel: gerillaháborút folytattak, ahol az ellenség bárhol feltűnhetett, ahol egy őrzőtt katonai táborban veszélyes volt nyílt szinen kinyilvánítani ki a tiszt és ki nem (pl. tisztelgéssel megadni a tiszteletet egy katonai döntéshozónak) mert a messze hordó, távcsöves mesterlövészpuska golyója szélnél sebesebben hatol át az őrszemek között, valamint aknamezők és drótakadályok felett.
Az állandó veszély nemcsak állandó nyomást jelent, de azt is, hogy kegyetlenül erős helyzeteket kell megoldani. Pl. szűk, föld alatti alagútrendszerből kifüstölni az ellenséget, ahova egy pisztolynál többet nem vihetett magával a katona, és még rohamsisakot sem – nem tudott volna kellően szabadon mozogni. Teljesen nyílt célpont. Csak a két fél gyorsasága és pontossága, valamint lélekjelenléte dönti el, ki marad ott és ki tér vissza az alagút egyik vagy másik oldalán.
Arra az időre (1960 – as évek) a hadászat már olyan robbanó és egyéb eszközöket fejlesztett ki, melyek révén borzalmas sebeket lehetett ejteni, végtagok szakadhattak le, belek ömölhettek ki, és a tiltott eszközökről ekkor még nem is beszéltünk. (Pl. a dum-dum golyó, melyet egyszerű lőszerből némi reszeléssel el lehet készíteni, és az emberi testbe csapódva szétnyílik, és nem „pusztán” átlyukasztja azt, de hatalmas darabot tép ki belőle, vagy napjaink olyan lövedékei, melyek nem ölni: sebesíteni és kínt okozni hivatottak. Tüskékkel szórják teli a testet, amik még deformálódnak is becsapódás után, és csak nagy erőfeszítéssel és sok munkával lehet eltávolítani, ha a mentő műtétet egyáltalán kibírja a sebesült, hiszen sokáig tartó, aprólékos munkáról van szó, amely alatt végig vérzik. Vérzéscsillapítás mellett is. Az a logikus (és következményeiben perverz) megfontolás áll emögött, hogy minél hamarabb lehet nyerni, ha pszichológiailag és anyagilag gyorsan kimerítik az ellenséget. A sebesültek és szenvedők pedig lekötik az erőforrásokat.
Nos, John Rambo dum-dum golyóval és tüskelövedékkel nem találkozott, de kegyetlen csapdákkal igen. Pl. katonai dobozzal, amibe térképeket, és hadműveleti terveket tettek, tudva, az milyen értékes az ellenségnek; ám, ha a terveket valaki megmozdította, az alá rejtett robbanóanyag működésbe lépett. Biztos halál. És lelki csontrepesztő a csapatnak, amelyik látta mindezt.
rambo1cNem mesélem el a filmet, vannak benne látványos akciójelenetek, megelevenedő gyilkos iszapfal, motoros ugratás, és géppuskával betontető átlövése, a lényeg ennyi: senki nem figyel igazán Johnra. Egy csavargó a rendőrség számára, amely nem tud mit kezdeni száz férfipróbát kiállt, és egyben nyomorékká görcsösödött személyiségével, aki hallgat, visel, és keresi a boldogulását – mert férfi. Ezt tanulta, és ebben hisz. Erősnek kell lenni, otthont kell építeni, és gazdaságot létrehozni. Ugyanakkor a végletekig zárkózott, nem képes magától megnyílni. Többek közt, mert először is szembe kéne néznie vele, hogy gyenge és gyengéd ő is belül, mint mindenki, akinek lelke van; másodszor fájdalmak izzanak benne, amire a harc hevében az egyetlen válasz az volt: szorítsd össze a fogad, és koncentrálj a dolgodra! És ő nem fog veterán körbe járni, és puhány módon elzokogni mi minden bántja belül. Nem képes szembenézni azzal, hogy nem mindig férfias.
Ám hosszú hatalmi játszámázás után (amire a film akciójelenetei épülnek) mégis rambo1dmegteszi, amikor a „rossz apa”, a helyi rendőrfőnök (aki nem hajlandó lehajolni, megérteni és észrevenni a lelki páncél mögött a bajba jutottat) eljut arra a pontra, hogy „renitens fiát”, John Rambot, nem nevelheti meg, és szoríthatja a sablonjai közé, pusztán mert erősebb (nek hiszi magát). A betont átütő golyók őt is komolyan megsebesítik. Eddigre azonban józanabb emberek elküldetnek a „jó apáért”, John egykori feletteséért. Az ezredes ismeri a férfit, tudja, miken ment át, és akinek éppen ezért a tiszteletének és megbecsülésének az elvesztésétől sem kell félnie volt katonájának. Neki képes bömbölve az arcába zokogni: (Apa!) „A háború borzalmas!” (És ráadásul hiába tettem meg mindent, amire képes voltam, mégsem szeretnek érte.)
Végül minden kibogozhatalannak látszó lelki görcs mélyén egy egyszerű igazság áll.

 

Zoli
folyt. köv.

 

A kibírhatatlan szent férfi, és csendes társai.

Vincent valójában nem létezik. Theodore Melfi találta ki, aki a St. Vincent vígjáték forgatókönyvírója és rendezője. De nehéz lenne velem elhitetni, hogy amiről írt, és amit megalkottak a kollégáival, annak semmi köze sincs az élethez. 

Ezúttal nem mesélem el az egész filmet, csak ami ahhoz kell, hogy egy jó lendületet adjon. Nos, ő itt alul, Vincent. Vietnámi veterán, aki kimondja, amit gondol, úgy véli mindenkinek elég erősnek kell lennie, hogy bírja az Élet gyűrődéseit, és szent kötelességének tartja, hogy ha úgy jön ki: ő is gyűrjön egyet másokon.

Bill Murray, akit végtelenül tisztelek, mert rengeteg filmben alakított főhőst, ahol vagy vidámságot akart hozni az életünkbe, vagy érzelmesen (érzelgősen? Ki tudja, hol a határ?) arra tanított, hogy EMBERNEK kell lenni. És ez azzal is jár, hogy ilyen könnyen sutba dobhatónak látszó dolgokkal, mint szív, barátság, érzelmek, segítségnyújtás törődni kell. Billy Crystall-t és Chevy Chase-t tartom még ilyennek.

Bill Murray, akit végtelenül tisztelek, mert rengeteg filmben igyekezett vidámságot hozni az életünkbe, és/vagy tanított arra, hogy EMBERNEK kell lenni. Nem, nem erkölcsös nyárspolgárnak, hanem aki képes felfedezni, hogyan lehet örömmel tenni a jót. Mindenkivel. Magával is.  Billy Crystall-t és Chevy Chase-t tartom még ilyennek. Ha érzelgősek is néha. Egyszerűen anélkül nem megy.

Daka -t, az orosz prostit rendeli magához rendszeresen, cigizik, iszik és egy szemétdomb tetején él. Ja, lovizik. És notóriusan veszít; tartozik: banknak, lovi maffiának, ám a szomszédainak, barátainak nem.

Ám, ahogy Olivér a film vége felé jellemzi, ő nem csak ennyi. A vézna, gyenge és kiszolgáltatott kisfiút egyszer megvédi, aztán pedig megtanítja, ő hogyan védheti meg magát. És ahogy lenni szokott, miután Olivér kivívja a nálánál erősebb fiú tiszteletét, (jól orrba vágja) nagyon jó barátok lesznek. Pl. Dr James Dobsonnal történt ilyen a középiskola idején. Egyik életre szóló barátsága egy kiadós verekedéssel indult. Egyszerűen a fiúknak néha el kell dönteniük, hogy hol a hierarchiában a helyük. Nem baj, ha leghátul, de azért is tessék megküzdeni.

Igaz kényszerből, de Vincent törődik Olivérrel, és a fiú ezért megszereti, és leás az öregember életének mélyére. Háborús kitüntetés kerül elő, mikor a vietnámi háborúban egy kegyetlen csapdából két tisztet mentett ki; vagy a történet az alzheimeres feleségével, akiről már nem tudott gondoskodni, és egy otthonba vitette, de látogatta, és mindig ő mosta a szennyesét. Nem akart lemondani arról, hogy törődjön azzal a nővel, aki neki ajándékozta több, mint a fél életét. Az utolsó években a még mindig szép idős hölgy meg sem ismeri, és ő orvost játszik, hogy az asszony értse, miért megy hozzá rendszeresen. Egy pillanatra, amikor őszirózsákról beszélgetnek, a férfi elsüt egy viccet, és az asszony nevetve megjegyzi: „Mindig olyan vicces voltál, Vin!” De nem, nem tér vissza, és amikor meghatódott férje megszorítja a kezét, és megcsókolja, zavartan húzódik el tőle. És ezt egyszerűen tudomásul kell venni.

Van egy macskája, és igazi csemegével traktálja, míg ő rendszeresen szardíniát eszik. Megszokta, hogy a legjobbat adja azoknak, akiket szeret. Ezért lop gyógyszert, mikor a felesége ellátását már nem tudja fizetni. Egyszerűen túl jó és drága az otthon. Nem a feleségének. Az ő pénztárcájának. Az agyvérzést, és a küzdelmet a beszéd, a mozgás visszanyeréséért ne is írjam, hiszen mindenki megbetegszik élete során, nem igaz? Ezalatt hal meg a felesége, és már csak egy urnát kap az otthontól. Nos, amivel az elején kezdtem, az is mind igaz. Egy trottli. És ez is. Egy szent.

építkezésEmlékszem Zoli bácsira, aki már nem él köztünk. Körülbelül egy fél évszázadon át volt cukorbeteg, és hordozta ennek minden terhét. Gyerekkorában az alacsonyabb önértékelést, hiszen ő nem volt olyan egészséges, mint a többiek. Haláláig nem tudta igazán elhinni, hogy nem ér kevesebbet másoknál. Soha nem volt káros szenvedélye, illetve a cigaretta, amit ő képes volt egy nap alatt letenni. Időnként abszurd módon féltékeny volt, de nem volt pokol mellette az élet, tudom, mert ismertem a családját. Sokáig volt rokkantnyugdíjas. És megtanult együtt élni azzal, hogy ő, aki életveszélyes betegként egyedül felépített egy telki kis házat, pedig pl. iszonyú kemény munka volt egy erős gumiszalag segítségével az összes, a felső szintet tartó betongerendát a helyére tenni, és végig a keskeny fal tetején járva; szóval ő immár vakon, nem tudott hasznára lenni a családjának, állandó terhet jelentett a feleségének, és valószínű sejtette, hogy felesége testvérei ezért bizony összesúgnak időnként róla. Noha minden bizonnyal igen hosszú ideig állt sorba a keresztjéért.

Vagy Jóska bácsi, akit kevésbé ismertem, de amikor az unokájuknak szüksége volt rá, a felesége unszolására kiköltözött (persze együtt, közösen) a hétvégi házba, aminek cékán volt az oldala, és vaskályhával fűtötték.

Vagy Vendel bácsi, aki semmi különöset nem csinált, csak pont azt, mint rengeteg korabeli férfi. Felnőtt, elvitték katonának, orosz hadifogoly volt, na jó, a halottak között azért nem olyan sokan töltöttek el egy éjszakát nagybetegen, hogy reggelre úgyis meghal. Nem halt meg. De azt, hogy mi az éhség, azt nagyon megtanulta. „Még a mohos keresztfát is, azt is megettük volna.” Nem állítom, hogy ettől jobban tudom, mennyire éhezhetett, de egy mohos keresztfa már pízlik, és moha is nő rajta, szóval gondolom, haraphatónak és emészthetőnek tűnik. Vagyis felcsillan a képtelen remény, hogy szőlőjóllakjon vele az ember. Amikor visszatért, csak dolgozott, egyszer a szomszédai mentették meg az ÁVO -tól, mert kicsúszott a száján egy szónoklat közben, hogy a szónok hülyeséget beszél a Szovjetunióról, mert ő járt ott, és nem az van, mint amit az az ember mond. Nem tudom, kinek a biciklijével menekült el.

Mindig volt tüzelő, mindig lehetett használni a falusi vécét, pedig nem volt csatorna, azt ki kellett merni. És nem a nőnek. Mindig volt disznóölés, pedig az állat karácsonykor is éhes és szomjas. És náluk találtam egyszer kb. harminc tojást egy rejtett tojóhelyen, amire még ma is büszke vagyok. És volt bor, pedig a szőlő munkaigényes növény, és a hegy két faluval arrébb volt.

Nem tudom, miért olyan természetes, ha egy férfi jó.

 

Zoli

Mondd: a férfiakat ki viszi át a túlsó partra? (Feminizmus és emancipáció ma – Dr Warren Farrell férfikönyve alapján)

Ennek a képnek hozzám van köze, a könyvhöz csak másodlagosan.

Ennek a képnek hozzám van köze, a könyvhöz csak másodlagosan.

Dr Warren Farrell művének teljes címe: „Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat?”. (Kossuth kiadó, 2012) Lélekbúvárhoz illő bonyolultságú cím. A szerzőről jó tudni, hogy korábban háromszor is beválasztották Amerikában a Nők Nemzeti Szervezetébe. Népszerű és elismert író, tévészereplő és előadó volt, amíg feminista nézőpontból értelmezte a valóságot. Idővel azonban objektívabb igyekezett lenni, és a férfilakosság élete is elkezdte érdekelni. Innentől népszerűsége drámaian csökkent, és találkozott az általa „csipkefüggönynek” nevezett feminista cenzúrával. 

A könyv közel harminc év tapasztalatát sűríti egybe, és nem a nők vagy feministák szapulása a célja. Dr Warren Farrell szerint az sehova sem vezetne, és kár tudományos hírnevet kicsinyes bosszúra fecsérelni, embereket hergelni és félretájékoztatni. Célja egy új, dinamikus Egység férfiak és nők között, amit kommunikáció, az igazsággal való bátor és bizalomteljes szembenézés, kölcsönös megértés és mélyülő egymást ismerés és egymást szeretés jellemez.

 
FONTOS! A könyv Amerikáról szól, ottani statisztikákra és gyakorlatra épít, és nekünk azért hasznos, mert a módszerek itthon is terjedőben vannak, és az ottani példa sokaknak számít követendőnek. DE MI MÉG NEM TARTUNK OTT! Egy viszonylag konzervatív ország lakói vagyunk, és én férfiként csak össze tudom tenni a kezem ezért.
Dr Farrell a megoldással kezd. Nem hangulatot kelt, leleplez és botrányt kavar. Ehelyett alapos módszert javasol arra, hogy ahol az ideológiák és esetenként az öntudatosan felvállalt hazugságok. („Jó cél érdekében tettük” – az ENSZ válasza a szerző azon kérdésére, tudnak-e róla, hogy a férfiak és nők munkával töltött időről szóló adatai hamisak. Az 1995-ös „Jelentés az emberi fejlődésről” című anyag számos adatát hamisították meg, pl. a „A nők több órát dolgoznak, mint a férfiak” című grafikont. A valóságban heti 11 órával többet dolgoznak és 2 órával többet utaznak a férfiak.) Tehát ahol ezek a hazugságok a legnagyobb kárt tették: a magánélet és a család, a párkapcsolat terén kell elkezdeni lelki munkát végezni.

 

 

recenzió2 Tömören négy egyszerű, de nem könnyű lépéssel indít a szerző. Időt adni az őszinte beszédnek. Megfelelően adni azt (négy elismerés, egy kritika, de több elismerés is lehet egy kritikus megjegyzéshez. Pont ahogy kristálycukorba rejtették a szüleink a keserű gyógyszert még régen.) Megfelelő környezetet teremteni, ellazult hangulatot, és ezt végig megerősíteni, fenntartani. Mindent megbeszélni, akkor is, ha a mélyülő szeretet szeretkezésbe vált. (Gondolom, ez még vonzóbbá teszi a tisztánlátás növekedését, hiszen nem csak az IGAZSÁGRÓL van szó, hanem a kibomló SZERETETRŐL is.) Ne maradjanak tisztázatlan pontok, mert ezek mérgezni fognak. A takaró alatt, vagy tusolás után vissza lehet térni a listába szedett megbeszélnivalóhoz. (Négy elismerés, egy kritika!) És bátorítani a kritikát adót, hogy készek vagyunk el és befogadni az ő igazságait, egyben terelgetni, hogy azt a legkönnyebben emészthető módon adja.
Eddig volt könnyű dolgom. Most jön a kialakult helyzet objektív feltárása. Elkeserítő élményem volt (és néha elgondolkoztam, folytassam-e az olvasást) hogy Dr Farrell nem ugyanazokat a tényeket rágja agyon. Hanem újabb és újabb problémarétegeket tár fel. És aztán újabbakat és újabbakat.) Nagyon csüggesztő volt szembenézni azzal, hogy a gazdag, felszabadult Amerikában a férfiellenesség mindkét nem részéről mennyire beleépült a köztudatba, és sokszor teljesen tudattalanul fejti ki hatását. Hogy szokássá vált férfiakat hibáztatni olyasmiért, ami a földi természet (az eredeti, minket körülvevő és az emberi-társadalmi) mai működési törvényei miatt van úgy. És mindenkire érvényes, nemre, korra, vallásra, bőrszínre tekintet nélkül. ) Például a férfiak több pénzt keresnek, mert nagyobb teljesítménykényszerben élnek, mert veszélyesebb munkákat vállalnak, mert több munkaórát szentelnek a munkájuknak. Ennek lehet köze a nemükhöz – de csak annyiban, hogy eleve vonzzák őket az ilyen keményebb kihívással járó feladatok. A nők munkája sokszor nehezebben számon kérhető: pontosan mennyi az effektív munka, és mennyi a kávézás közbeni trécselés; könnyebb, kevésbé kimerítő munkákat vállalnak, olyanokat, amik fontosak, de produktívan kevesebbet termelnek, ezért az azonnali profit is kisebb rajta. Fontos munkák ezek, de megtérülésük hosszú távú, és a társadalom részéről jelentős bizalmi tőke befektetését igényli. És túlóra területén is kevésbé vehetők igénybe – nem lustábbak: egyszerűen várja őket az otthoni műszak, amiért pénz nem, de élhető élet a jutalom.
Nézzük napjaink valóságát a mi oldalunkról!

farrell

Dr Warren Farrell

Otthon
Ma elterjedt nézet, hogy a nők ugyanannyit dolgoznak a munkahelyükön, mint a férfiak, ám utána még a háztartás és gyereknevelés terhe is rájuk vár. Az igazság azonban az, hogy bár többdimenziós szerep vár a nőkre (a fenti három) de a férfiakra a házon kívül sokszor aránytalanul, akár heti 11 órával több munkaóra jut, és két órával többet utaznak. És közben ők is besegítenek otthon és a gyerekekkel is. De ezt a kutya nem veszi figyelembe, még ők sem. Látens marad. Hisz férfiak, teljesítik kötelességüket, mert nyílt tekintettel akarnak a tükörbe nézni. Teszik a dolgukat a ki nem mondott reményben, hogy cserébe elismerést és szeretet kapnak, ölelést, csókot és hálát, ám valójában nagyon sokszor további elégedetlenséget, és még magasabb követelményeket. De ebben mi, fiúk is ludasak vagyunk, ugyanis igazából mi sem köszönjük meg a vasalt inget, a házi kosztot, és a csillogó fényű padlót.  Pedig aki dicsér: az több. Annak van miből adnia, lelke kincsekkel teli, amit nem sajnál társaitól.  Ma még egyik nem sem szereti a másik teljesítményét elismerni.
Dr Farrell a férfiak háztartáshoz és otthonhoz való munkájának hozzájárulásához az eddigi felmérési listákhoz 50(!) olyan kategóriát nevezett meg, ami tipikus férfimunka. Nem 50 feladatot: 50 kategóriát, amelyek mindegyike még 4-5 további konkrét teendőre bontható. Ilyen pl. bútorkészítés, karbantartás, apróbb villanyszerelés, festés, bútorok odébb helyezése, kerítéskarbantartás és építés, családi autó gondjának viselése, gyerekek szabadidejének lekötése, baráti vacsorák előkészítésében segédkezés, vészhelyzet elhárítása, éjjeli gyanús zaj esetén basball ütővel testi épség és/vagy élet kockáztatásával megnézni mi történt, miközben a feleség az ágyban izgul férjéért. S-T-B
Tény, hogy a média a férfi agresszor, női áldozat témákra ugrik, és még a bíróságok és a lakosság (nem csak a női fele!) is enyhébbnek ítéli meg azt az esetet, ha nő öli meg a férjét, mintha férfi teszi ugyanezt a feleségével.
Tamási Erzsébet, hazánk férfikutatója is említi a tényt, hogy az a férfi, aki bevallja, hogy Családon Belüli Erőszak áldozata, a megszégyenítés komoly veszélyének teszi ki magát. Ő onnantól: Nyúl Béla. Holott elvárjuk egy férfitól, hogy nagyobb testi erejét ne használja egy nővel szemben, de ha egy nő visszaél ezzel a társadalom által szavatolt lovagiassággal, közröhej tárgya lesz a férfi. Pedig nem nehéz nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozni egy nőnek, és bizony egyetlen férfi nem ússza meg még a legnagyobb sumákolás mellett sem, hogy nap mint nap lássa, mit okozott. Minden ellenkező híreszteléssel szemben VAN lelkiismerete a férfiak minimum 80%-nak! És eléggé pokoli összeomlani önmagunk előtt, ha mégoly érthető is (de helytelen) amit tettünk. A legtöbb férfi a felesége testén látható kék-zöld foltokat a NANE dobolós tüntetései nélkül is férfi mivoltának csődjeként kezeli. És a további lehetséges agresszió egyik fő oka a fel nem oldott, de nagyon erős önvád.
recenzió4A 22-es csapdája? Ha ütsz: vesztesz, ha nem ütsz: vesztesz? Mi is lehet az oka, hogy lelki kapaszkodó nélkül maradt férfiak, egyszerre csak végkép kimerülnek, és boldogságuk fészkét kiírtják, majd szeretteik után menekülnek a halálba? Nem hagytuk őket vészesen magukra? Eszünkbe jut, hogy még mindig emberekről beszélünk, akik képtelenek voltak szembenézni vele, hogy büszke, erős férfiakból megvetett és tehetetlen áldozatok lettek, akiknek nem engedik meg, hogy azok legyenek, és végül mi marad: a kilátástalan szenvedés elől való drasztikus és drámai menekülés.

Persze tény: rengeteg ember: férfiak és nők jobban félnek szakemberhez fordulni, akár papokhoz, lelkészekhez, vagy lelki tanácsadóhoz, terapeutákhoz, pszichológusokhoz, mint pl. tűzön átmenni egyszál ágyékkötőben. Utóbbiért csodállnak, előbbiért megvetnek. Társadalmunk a gyengeséget erkölcsi kategóriaként kezeli, és ha férfi bizonyul annak (de ha női szerepeiben nő is) lenézéssel, kibeszéléssel, végsősoron lelki kiközösítéssel „jutalmazza”. „A világ kevélysége”? A Bibliát írót tudtak valamit világunkról és a közösségként együttműködő emberekről?

A valóságnál nem félünk semmitől jobban (pedig belső szabadságunk fő záloga éppen ez), és ezt egy olyan ember mondta, aki földet rendítő csodákkal igazolta, hogy ő Isten Fia: nos tehát, nem mi vagyunk Isten, vannak gondjaink, és ezek egy része túlnő rajtunk. Pedig sokkal jobb önsegítő csoportba járni, öntudatosan vállalni, hogy javítok az életminőségemen és közvetve a körülöttem élőként is, mint végül családirtást rendezni.

 

 
A rettegett CS-B-E.
recenzió5Vagyis Családon Belüli Erőszak. Én csak érintem. Bőven, és nálam jóval alaposabb, lenyomozható adatokkal ellátott cikkeket lehet találni Deansdale tollából a témában a Férfihang.hu-n. Számomra nagy meglepetés és némileg megrázó élmény volt, hogy  Farrel doktor nagyon sokszor szinte szóról ugyanazt mondta el, mint Dean. Soha nem kételkedtem Dean szavahihetőségében. De más bízni és más objektíve látni, hogy független, hiteles forrás a már ismert adatokat ismétli állítása alátámasztására. Itt csak szemezgetek. A független vizsgálatok eredményei (melyek a feminista csipkefüggönyön rendre fennakadnak, vagy lejönnek, de a felmérés „férfi” szava helyére „nő” kerül) megmutatják: a kapcsolaton belül a két nem EGYFORMÁN erőszakos, sőt a nők kicsit erőszakosabbak. Összeségében elhanyagolható mértékű, de bizonyos bűntetteknél, pl. eszköz és fegyverhasználat kiugró az eltérés. Nem, nem feltétlen démonok a nők. Ellensúlyozzák a férfiak testi fölényét. Amit aztán a legtöbb férfi sportbalesetnek állít be, és bizony a kutya nem vizsgálódik tovább, legfeljebb a szomszédok sutyorognak, míg a temetés napja el nem jön.  Utána már senki sem sutyorog. Magukra hagyott férfiak?
A férfiaknak áll a világ – hisszük. Feminista polgártársaink szeretik ezt láttatni, hiszen az önállósodás korában is rendkívül jó taktika a nőket áldozatnak beállítani, és ebből tőkét kovácsolni. Valójában több férfi hal meg családon belül, mint nő. A nő mérgezhet, bérgyilkost fogadhat fel, és megkérhet valakit, hogy intézze el a piszkos munkát. Volt tanárnő, aki szexet, és pénzt ígért tanítványainak (két fiúnak) ha férjét megölik. Ez kirívó eset, messze nem általános. De a női módszerek sokkal nehezebben felderíthetők.
És tudjuk, hiszen feminista hangadók jól felvilágosítottak: a férfi „bátor” – kilép a világba, otthagy mindent, éli fiatal szeretőjével a világát, mindent visz, és megoldotta, hogy élete egy cukros, szirupos, és erkölcsileg bűzlő élet legyen. A valóság azonban az, hogy a legtöbb férfi fél kilépni a kapcsolatból, mert csak a gyerekeit (akiket megvédeni többet esélye sem lesz, hisz egy bántalmazó feleség általában bántalmazó anya is ) az otthonát, a szakmai hírnevét, emberi méltóságát, személyi szabadságát (kifizethetetlen asszony és gyerektartást ítél meg sokszor a bíróság, aminek következménye börtön, és onnan merre vezet út a társadalomban?) teszi mindössze és mindörökre kockára.
Hölgyeim és uraim! A legtöbb férfi nem dúsgazdag playboy ügyes házassági szerződéssel a zsebében, hanem egy többé-kevésbé őszinte fickó, aki hitt a házasságában, a szeretett nőben és a családjában. És meddig bírja a gyerekei nélkül egy kis albérletben, a régi jól menő munkája nélkül, miközben a barátai is sorra lemorzsolódnak?

 
Egy személyes kérdést had tegyek fel most:

MIT KÉNE SZERESSEK A FEMINIZMUSBAN ÉS EMANCIPÁCIÓBAN AZOK MAI ÁLLÁSA SZERINT?

recenzió6

Mit üzen ez a kép nekünk: férfiaknak? A közkeletű filmcím tartalmát? „Egy ágyban az ellenséggel?” De ki kinek az ellensége ma már? Vagy a nők bizonyos része az „igazságot nekünk” szólamai alatt eszement tombolásba kezdtek? Tisztelet a józan és őszinte jóakaratú, hál’ Isten, egyáltalán nem kisebbségnek!

 

recenzió3

Bevallom eddig bírtam a könyv ismertetőjét. Igaz, úgy vélem, ami lényeges, elmondtam. Nem titok: érzelmileg mélyen érint és sebez a nők tőlünk való tömeges elfordulása, bennünket ellenségként kezelése, és ostoba tévedéseknek és hazugságoknak felülése. A szerző még hosszan tárgyalja az amerikai médiában szüntelen jelen lévő pozitív, de rövidlátó elfogultságot a nőkkel szemben, az adatok egyoldalú bemutatását, a pireuszi győzelmet, amit nyernek, hiszen áldozatiságukról meg lehetnek győződve, sajnálhatják magukat, de közben pont az igazi erőforrásoktól esnek el, ami hosszú távon segíthetné őket: a férfiak bizalmától, akik nem akarnak nősülni, elköteleződni (és ezért megint ők a rosszak, holott talán egy házasság a férfinak is kéne nyújtson valamit: a tiszteletet, az alkalmankénti őszinte felnézést rá és akár csodálatot is (nem a semmiért, persze) és az intimitás közegét. És nem a vég nélküli bűntudatos robot helyszínét.
A munkaadók a nőknek juttatott plusz törvények és diszkriminatív védelem miatt nem mernek nőket alkalmazni, így a védelemből kiszolgáltatottság lett. A megoldás a’la ember. Ecce homo! (Nem női! Emberi. A törvényeket férfiak hozták.)

Mert véletlenül se legyünk türelmesek, ne vizsgálódjunk, ne hordozzuk terheinket, apránként oldozgatva annak gordiuszi csomóit, ne kérjünk segítséget, ne működjünk együtt, ne kérjünk bocsánatot, ne lássuk be a másik igazát, észben tartva közben mi a mi nézőpontunkból mi a helyes, ne alakítsuk a közös jó érdekében szemléletünk, és Istennel véletlenül se álljunk szóba! Hisz jól ismerjük őt, ő a „nemszabadpistike” mostohaszülőnk. Ne álljunk meg, nézzünk körül, gondolkozzunk, és cselekedjünk bátran! Mert az első lépések hibái lesznek a további lépések helyreigazító tapasztalatai.
Nincs másik recept: nem bekebelezni kell a másikat (egyik nemnek sem) hanem hidakat építeni, néha elviselni, odafigyelni,

Egymásra találni nappal...

A megértés hídjaival egymásra találni nappal…

és közben magunkat is képviselni. Így van esély új, növekvő egyensúly megvalósítására, boldogabb nemzedék felnevelésére, és mélyebben megérteni, miért vagyunk férfiak és nők a Földön, és hogyan és miért jó ez nekünk, és főleg: miért jó – Együtt.
A természettörvényt nem a lázongás és az emberi elképzelések oldják fel, hanem az elfogadás, megértés, és a bizalommal való beteljesítés. Akkor fölé nőhetünk. „Ha jóllakatod a farkast, elalszik, és ha nem piszkálod, nem ébred fel többet.” „Menj, bűneid bocsánatot nyertek, de többet ne vétkezzél!” Akkor farkas ösztönök helyett végre angyalszárnyak repítenek, és ők oda visznek, ahol mindig is volt a helyünk: Haza, ahol ismernek és szeretnek. Lásd Jézust, aki kínhalált halt, és feltámadt. Magára vette a halál terhét, nem kényszerből, de engedelmességből. És aztán kamatosan mindent visszakapott. De ő sem az emberi eszét követte, hanem Mennyei Atyja akaratát („Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de mindazonáltal ne az legyen, amit én akarok, hanem amit Te.”) A bölcs szeretet először átjárja kíméletlenségünk csapdáit, majd ezután átrendezi. Nem türelmetlen fájdalommal és kínnal nekiesik nálánál nagyobb Sorserőknek, és keveri végül magát nagyobb bajba mint volt.

Gandhi ugyanezt az utat követte. Ő átformálta Indiát. Jézus a világot. Igaz, ő Isten fia, nagyobb a hatóköre.
Ugyan lassabb módszer egyesével meggyőzni és segíteni az embereket, őszinte közösségeket létrehozni férfiaknak és nőknek, és a tapasztalataikat csiszolásra továbbadni: de valójában nincs más út. Ezt hívjuk evolúciónak, Isten világunkat a Mennybe emelő évmilliárdos munkájának.

... és éjjel.

… és megtalálni egymást éjjel.

;-)

Zoli

Hiúság: férfi a neved ;-)

buszszerelőkVoltatok már úgy, hogy buszon utaztatok, az lerobbant, és rögtön férfiak serege próbálta megoldani a problémát? Tanácsok, próbálkozások, zsebre dugott kézzel ácsorgás (rám nem figyel senki, az én szakértelmem itt nem kell senkinek), kis hőzöngés, vita, akár sértődés… De elakadhat egy autó a hóban: szituáció ugyanaz. Férfiak ki, (kivéve az okoskát hátulról, ő már eleve leírta magát ilyen szituációban), autótolás, deszka kerék alá helyezése, homokszórás, kiásás, stb.

Nem az ön-, vagy a férfitársak ostorozása bírt rá az írásra elsősorban. Bár megmosolyogtatnak ezek a szituációk, és kicsit a fejemet is fogom tőlük. Mindegyik férfi vezető akar lenni rögtön, az ő tanácsát, elképzelését fogadják el a többiek, majd ő tudja és megmondja…  Most őszintén, nem szeretnivalók, még emberi tökéletlenségükben is? ;-)

Megértem őket. Persze, gyarlók, kicsit önzők, magukat akarják rögtön előtérbe helyezni, de melyikünk nem? (Nem erre tanít a világ, a média, a köz vélekedése, sokszor maga a pszichológia is?) Mert mi van mindennek a mélyén? Vezetők akarunk lenni – modern feministáink kedvelt célpontja ez a mélyen férfi vágy. Régen minden férfinek vezetőnek kellett lennie: ő volt a családfő. Ma rossz szemmel néznek rá, ha hangoztatja, hogy eszerint szeretne élni. (Hiszen ma egy nő szent és angyal, csak mert nő –nézd csak meg a „Mit akar a nő?” című filmet Helen Hunttal és Mel Gibsonnal! Nagyon jó és szórakoztató film, jó megnézni – pedig butaságot tanít. A férfi a társadalom szemete ­– kering ilyen vicc az interneten, immár évek óta. Persze vannak betegesen önző, torz lelkű férfiak <és nők is> de a feminizmus általánosít, egy kalap alá vesz mindannyiunkat velük, és ez finoman szólva is gáz. Nem különböztet meg, és nem megy mélyre. Így elmegy az igazság teljessége mellett, mert türelmetlen, mert nem akarja – szerintem – belátni, társadalmat formálni generációkat átölelő feladat. S így, végső soron nem megoldást, csak hatalmat akar, holott a köz gondolkozásának megváltoztatása pont olyan feladat, ami pusztán erővel és hatalommal NEM oldható meg. A kommunisták, a szüfrazsettek és a keresztények a kezdet kezdetén még tudták, hogy az ükunokáiknak dolgoznak. Ők élnek majd olyan társadalomban, amiért ők már most elkezdtek dolgozni. A baj ott van, amikor megindulnak a dolgok, amikor minden elkezd működni. Az addig rejtett mohóság és türelmetlenség előugrik, és átveszi a kormánykereket. Már nem kell a mélymunka, a lélektől lélekig tartó, legjobb értelemben vett meggyőzés; elég a felszínen korcsolyázni, és törvénnyel elrendelni dolgokat. Ez a most induló keresztény patriarchalizmusra idővel éppígy igaz lesz. Mert emberek munkálják, akik elfelejtik sokszor, hogy magukon is dolgozniuk kell, nem elég csak a társadalmat formálni. Adja az Ég, hogy mindig tudjak bűnbánatot tartani! És azok is, akik hallgatni fognak rám! Ámen.

(Különben a feministák közt sem mindenki felszínes. Ott van pl. a Talita portál. Ők hajlandók a mélymunkára, próbálják a férfiak nézőpontját is a magukévá tenni. Megpróbálunk lemenni a mélybe, a gyökerekhez? Mi mozgatja a másikat? Mi mozgat minket? Mit akarunk valójában egymástól? Önmagunktól? Miről szól ma a világ és miért? Mi a cél, és hova kellene eljutnunk? Tudunk közösen törekedni afelé? S-T-B.)

No: megélheti pl. ma egy átlagférfi, hogy ő vezető, és ez jó, elismert és támogatott tény? Aligha. Felesége az egyenrangúsága elismerését várja el, vagyis, hogy ugyanolyan potens férfinek ismerjék el, mint a párját. Sokszor, ha mégoly hívő és vallásos is. A Katolikus Egyház pl. kifejezetten emancipáció párti. Persze, hogy ugyanolyan értékes a nő, mint a férfi! De nem ugyanúgy, mert nem ugyanolyan. Na, jól van, messze járok, erről majd máskor. Vissza az alaptémához!

A férfi nemcsak a hatalom érzetének örömét nem élheti meg, (hallgatnak rám, célt és irányt szabok meg, teljesíthető szabályokat alkotok, melyeket betartok és betartatok, stb.) de a felelősséget sem. Hogy ő felel másokért, hogy tettekkel tartozik nekik, amiért elismerésben, vagy akár jogos kritikában van része. Hogy vezetnie kell családját, döntéseket hozni, (vállalkozásba kezdés, lakhelyválasztás, iskolaválasztás a gyerekeknek, orvosválasztás, stb.) melyek következményeit látni fogja a legszerényebb, legalázatosabb, és legalárendelődőbb feleség és gyermekek esetén is. Mert egyszerűen nem lehet hosszú távon elmismásolni, minek mi a következménye. Hogy szembenéz – e vele a döntéshozó, az más kérdés.  A legtöbb férfiben azonban van érzékenység, magához mért intelligencia és empátia. Mai világunk (és NEM csak a feministák szerinti) állításával ellentétben a legtöbb férfi jót akar az övéinek.

Mit látok még a lerobbant busz körül vitázó férfiak csoportjában?

Hogy ők hasonlók az Istenhez, és mélyről fakadó igény bennük, hogy ezt a hasonlóságot megéljék, megtapasztalják, és másokkal együtt örüljenek neki. Megmagyarázom.

Biztos le lehet vezetni az evolúciós pszichológia felől is (kiválasztódás, melyik férfi élte legjobban túl, melyik jutott hozzá a legjobb génekkel rendelkező nőhöz, és hagyták hátra a legtöbb utódot, stb.) Hiszem, hogy ez csak eszköz Valaki kezében. Én mélyebbről és közelebbről indulok. Az emberi szívből. A férfi szívéből. Isten – Teremtő. Ez nem csak teremtő potenciált jelent (érzékeny téma a férfipotencia, tudjuk, nagyon is J), hanem azt, hogy ő: szakember. Elrendezi a csillagokat az égen, megszabja pályájukat, megalkotja a levelek bonyolult szerkezetét, az állatvilág táplálékláncát, az emberi genetikai és pszichológiai evolúciót, lehetne sorolni. Mérhetetlen zsenialitással alkot, és ez az igény, az alkotás, létrehozás, a megszerkesztés és megépítés igénye ott él bennünk, férfiakban is. Eszünkbe se jut – mármint a nem hívőknek – hogy Istennek ehhez a mély vágyhoz köze van. Nem azt mondom, hogy ezt ő alkotta így – bár ez számomra nem vitás – hanem, hogy onnan fakad, hogy ösztönösen hasonlítani akarunk arra, amit pl. a Biblia mond Istenről, holott tán sose nyitottuk ki ezt a régi és szent könyvet! Át akarjuk élni az Istennek levés gyönyörét, (a mi, emberi szintünkön) hogy hatalmunk van, képességünk, hozzáértésünk, teremtő potenciálunk, és megalkotunk valamit, formáljuk a világot. A mi erőnk is benne van abban, hogy továbbfordul, és hogy merre fordul tovább a világ. A magunk szintjén, természetesen, de a lényeg akkor sem más.

autószerelő tanoncokIsmerek férfit, aki a legnagyobb sértődéssel reagál, ha bárki kétségbe vonja, hogy ő ÉRT az autókhoz. Összevásárol mindenféle lepukkant autót (lehet, azért, mert nincsen másra pénze), bevonul a garázsba, és SZEREL. A Szent Szerelés! Másik ismerősöm képes volt azon összeveszni a barátjával, hogy miképpen javítsanak meg egy gyengére sikeredett létrát a Balatonon. (Olyan tündérek, <nem túl buzis ez a tündérek? Különben mindegy, akkor is marad.>  úgy szeretem őket ilyennek! Mert persze olyan kis ügyifogyik – már persze lelkileg – de nem vicc: ettől is Férfiak. És ez fontos. Nekik, de akkor egy picit nekünk, kívülállóknak is. Van támasza az öntudatuknak.)

A busz körül vitázó férfiak is ezt szeretnék átélni: értenek hozzá, szakemberek, és ezt mások elismerik. Megadja ezt a mai világ nekünk? (Oké, oké, nyafizom, de nincs okom rá?) Egyáltalán: hogyan állunk egymás értékeinek elismerésével, a dicséretosztással? Szerintem legtöbben kisebbrendűségi érzéssel küzdünk, pont emiatt, és akkor is, ha el kell ismerni valakit. Talán minket sem ismertek el gyerekként, meg őszintén: észreveszi valaki, mit gürizünk, igyekszünk, hajtunk? Persze az alapvető kérdés: és mi elismerjük magunkat? Ki tudjuk mondani: (pl.:) Zoli, elég volt mára, pihenj meg! Örülj annak, amit ma elértél! Ha még oly kevésnek tűnik is, feltéve persze, hogy nem lustálkodással töltötted a napot. (Bár egy-egy ilyen nap is kell. Fontos, higgyétek el!)

Ma sokszor megkaphatja a férj: ne kínlódj vele, hívok szakembert! Vagy a férfi elvégzi a munkát, aztán hallgathatja: ez így nem jó, azt úgy szerettem volna…  Persze ennek komoly oka is lehet, talán tényleg elrontott valamit a férj, nem volt elég igényes, stb. De általában ezen a téren is kevés támogatást kapunk a párunktól, egyáltalán: a társadalomtól. Saját férfitársainktól is, akikben egyébként egy ilyen buszos eset kapcsán is, először jó eséllyel a konkurenciát látjuk meg, a legyőzendő ellenfelet (ennek is meglehetnek az okai, nem feltétlenül kell rögtön férfiönzést kiáltani), s nem a partnert, aki továbbgondolja az ötleteinket, vagy mi építkezhetünk abból, amit ő javasol. Holott nagy erő és öröm a közösségben levés! A „magányos farkas” mítosza ostoba férfimítosz! Bár fontos az önállóság, a saját erőre támaszkodás, de létezik magányos farkas valójában?

Bizony nem – falkában vadásznak!

 

;-)

 

Zoli

Egy hős Férfi – vendégcikk a Talita.hu-ról

Egy férfi a nőkért Kongóban, az erőszak országában

2014. december 08. hétfő, 06:46 | Írta: Szerkesztő

mukwege nyitó
Denis Mukwege 1998-ban Bukavu (Kongói Demokratikus Köztársaság) városában Panzi néven kórházat alapított, amelyben nemi erőszak, sokszor tömeges nemi erőszak áldozatává vált nőket kezelnek. Tevékenységéért eddig számos elismerést kapott. A Szaharov-díjat november végén vette át Strasbourgban.

 

Denis Mukwege (1955) édesapja pünkösdi lelkész volt, szülei kilenc gyermekéből Denis a harmadik. Kisgyermekként többször elkísérte apját, amikor betegeket látogatott. Azért lett orvos, mert gyógyítani akarta azokat az embereket, akikért édesapja imádkozott. Először egy vidéki kórházban dolgozott, majd – miután tapasztalta, hogy a kongói nőknek milyen szülési komplikációi vannak a speciális egészségügyi segítség híján – Franciaországba ment, és nőgyógyászatot tanult az Angers-i Egyetemen.

Kongó ásványkincsekben rendkívül gazdag ország. 1885-ben, az Afrikát felosztó berlini konferencia után a belga király, II. Lipót magánbirtoka lett. Az európai nagyhatalmak gyakorlatilag vonalzóval, a nyelvi, törzsi, természeti szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával húzták meg az országhatárokat.
II. Lipót a világtól teljesen elzártan, kegyetlen eszközökkel rabszolgamunkára kényszerítette a lakosságot, hatalmas gumiültetvényeket létesített. Becslések szerint uralma alatt 15 millió ember pusztult el a kegyetlen bánásmód miatt. Miután erre fény derült, a nemzetközi tiltakozás hatására Kongó 1908-ban belga gyarmat lett, egészen 1960-ig, amikor elnyerte függetlenségét. Ezután – szinte folyamatos háborúban – több diktatórikus rendszer váltotta egymást. Lumumba, Mobutu voltak a legismertebb vezetői az országnak. Utóbbi megbuktatása, a kilencvenes évek vége óta nem sikerült tartós békét teremteni az országban, különösen annak keleti részén. Forrás.

1998-ban, már a polgárháború idején, Bukavu városában Panzi néven kórházat alapított, amelyben nemi erőszak, sokszor tömeges nemi erőszak áldozatává vált nőket kezelnek a mai napig. Mukwege az intézmény orvos-igazgatója, a helyreállító műtétek mellett hangsúlyozza a pszichikai segítségnyújtás, rehabilitáció szükségességét is.

mukwege túlélők

Túlélők, akiket Mukwege kórházában ápoltak

Az orvos fáradhatatlanul harcol a kongói nők jogaiért. 2012 szeptemberében beszédet mondott az ENSZ-ben is, ahol komoly kritikát fogalmazott meg a kongói kormánnyal és más országokkal szemben is, amiért nem tesznek eleget az ellen, hogy a nők elleni erőszak és általában a nemi erőszak továbbra is a háborús stratégiák egyike. Egy tanulmány szerint Kongóban a nők 12%-át, 1,8 millió nőt erőszakoltak meg életében legalább egyszer.

A következő hónapban, 2012 októberében, négy fegyveres jelent meg az otthonában, lányait túszul ejtették, biztonsági őrét megölték. A hazatérő Mukwege csak azért menekült meg a haláltól, mert a lövések elől a földre vetette magát. Ezután néhány hónapra Európába ment, mialatt a Panzi Kórház nem üzemelt.

Amikor 2013. január 14-én visszatért, az emberek szeretettel fogadták, több ezren a 20 km-re lévő reptérről a városig kísérték. Régi betegei egy alapot létesítettek, hogy kifizessék neki a repülőjegyet vissza, hazájába. Ananászt és hagymát árultak, így jött össze a pénz.

mukwege fogadtatása

Így fogadták Mukwegét a reptéren

A Kongói Demokratikus Köztársaságban „gazdag arany -, réz-, gyémántbányák találhatók, de a modern híradástechnikai eszközök (okostelefonok, játékkonzolok) előállításához nélkülözhetetlen tantalum ásványának, a koltánnak is itt vannak a leggazdagabb lelőhelyei a világon. /…/
A Mobutu Sese Seko diktatúráját 1996-ban megdöntő, a szomszédos Ruanda által tüzelt forradalom alatt és az azt követő második kongói háborúban több környékbeli ország is katonai erővel próbált részesedést szerezni az ország keleti felében található, busás hasznot hajtó bányákból. Ebben az időszakban tízszerezte meg Uganda gyémántkivitelét, jóllehet egyetlen gyémántbánya sem található a területén, és hasonló volt a helyzet Ruanda koltánkivitelével is. A második világháború óta nem dúlt a világon ilyen sok áldozattal járó háború, mint Kongóban: közel öt és félmillió ember vesztette életét (2011-ig, a szerk.). Forrás.

Mukwege tevékenységéért eddig számos elismerést, díjat kapott. Ezek egyike a Szaharov-díj, amit november végén vett át Strasbourgban. Úgy gondolja, hogy ezek segítségével jobban fel tudja hívni a figyelmet a nemi erőszak elterjedésére a háborús övezetekben, sőt, stratégiaként való alkalmazására.

mukwege életkép

Piaci életkép katonákkal

A megerőszakolt nőktől megtudottak alapján teljes képet ad arról, hogy mi is történik valójában: Az erőszak megfosztja a nőket emberségüktől, a nyilvános erőszak a megszégyenítés eszköze. Az áldozatok elmenekülnek lakóhelyükről. Megváltozik a közösség demográfiai összetétele. Az áldozat már nem biztos, hogy szül majd. Ha az erőszak során nemi betegséggel is megfertőződnek, azt másoknak is átadhatják majd, sőt, ha szülnek, gyermeküknek is. Ha az erőszak következtében esnek teherbe, a megszülető gyermeknek – ha az anya nem hagyja el – csak egy szülője lesz, vagyis a társadalmi háló is sérül.

„Az egyik legnehezebb esetünk az volt, amikor az önkéntesek a faluban találtak egy 15 éves kislányt, akit megerőszakoltak, miközben hét hónapos terhes volt, és ettől megszült. Sok vért vesztett, és a kisbaba is csak egykilós volt. Kórházba kellett vinni, az adminisztrációt elintézni, hogy felvegyék a projektbe, hogy egyáltalán kórházba kerülhessen. Az én projektem orvosi részéhez viszont kórházi ellátás nem tartozott, csak gyógyszerosztásra volt lehetőség nemi betegségek kezelésére és megelőzésére. Az ellátás pénzbe kerül, és ebben nincs benne az élelem. A kislányt végül ugyan felvették a kórházba, kezelték, de három nap múlva jelentette az őt látogató önkéntes, hogy senki nem visz neki enni. Fel kellett venni az élelmezését is a projektbe, ami nem ment egyszerűen. /…/ Közben meg kellett keresni a kislány családját is az ország másik részében, ehhez megint fel kellett venni a kapcsolatot más szervezetekkel, hogy küldjenek ki csapatokat. Aztán az ENSZ-től repülőt igényeltünk, hogy vigyék is haza a kislányt, és közben megszerveztem, hogy abban a faluban, ahol leszáll a repülő, várja egy másik szervezet autója, aki az apját odaszállítja. Végül sikerült a kislányt felépülten, a kisbabát pedig két kilósan kihoznunk a kórházból. Az egy sikerélmény volt.” Forrás.

Mukwege szerint ugyanúgy határt kell szabni a nemi erőszak háborús stratégiaként való alkalmazásának, ahogy azt a nemzetközi közösség a vegyi- nukleáris és biológiai fegyverek esetében már megtette. Különösen is fontos ez, mert, amint mondta, a nemi erőszak olcsó, könnyen elérhető, ám mérhetetlen pusztítást okozó fegyver. Szerinte a kongói békefolyamatban az igazságszolgáltatásnak is fontos szerepet kell játszania, nem szabad, hogy a bűnök büntetlenül maradjanak. A következő, megrázó sorait tekinthetjük hitvallásának:

„Minden megerőszakolt nőt a feleségemmel, minden megerőszakolt anyát az édesanyámmal, minden megerőszakolt gyermeket a gyermekeimmel azonosítok.”

dennis1

A Felelősség Embere (Locke)

locke2013-as film a Locke. Címét a főhőséről kapta, John Locke – ról . (Tom Hardy játsza.) Remek lélektani film. Tom Hardy az egyetlen látható szereplője a filmnek, ami egy autóban játszódik, miközben ő maximális sebességgel hajt, hogy helyrehozzon egy hibát, amit pillanatnyi gyengeségében követett el, ám elég ahhoz, hogy romba döntse az életét.

Javaslom, először nézd meg, aztán olvasd el ezt az értelmezés-újramesélést! Én ugyanis mindent elmesélek újra, hátha rá tudom irányítani a figyelmed olyanra, ami ott volt ebben a nagyszerű tanmesében, csak nem vetted észre. (Igen, ez kicsit olyan, mint mikor a marhák a legelőn átkérődzik a már lenyelt ételt, hogy a még bennmaradt tápanyagot is hasznosítani tudja a szervezetük. Szóval, ha lenyelted a falatot: együtt átkérődzük.) Én itt láttam.

John olyan fiúként nőtt fel, aki egyet tanult meg: NEM SZÁMÍTHAT AZ APJÁRA. Nem volt ott, mikor megszületett, nem kapott nevet tőle, és hosszú ideig nem tudta ki ő. Elmenekült a családalapítás felelőssége alól.

Aztán megjelent, és alkohol és drogfüggőként szinte csak gondot és nehézséget jelentett  családjának. Mikor végül örömmel és büszkén bejelentette az övéinek, a már felnőtt fiának, hogy tiszta és nem függő többé, John szíve szerint megölte volna. Mert egész gyerekkorából hiányzott, az apja gyakorlatilag csak önmagával törődött. Előbb a mámorral, hogy elviselje az életet, aminek nem tudott megfelelni, az önmaga elől való meneküléssel, majd (egy fokkal jobb) a problémáival, és mire bevégezhette volna a fia nevelését, és átadhatta volna az Életnek – mint ifjú sast, amely innentől saját fészket épít, és a világot teszi jobbá – nos erre az időre vált egyáltalán alkalmassá rá, hogy  elkezdje az egészet. A rengeteg meg nem kapott törődés, a szégyenkezés a többiek előtt apja állapota miatt, és anyja plusz terheiben való osztozás fájdalma tört elő megjavult apjával szemben Johnban. De addigra a nehézségek már rég acélos emberré nevelték, így apja iránti engesztelhetetlen fájdalommal, de fegyelmezetten kilépett a világba, és elkezdte élni a saját életét.

Családos ember lett, szerető feleséggel, két csodás sráccal; kiváló építési szakember és jól boldogult az életben. Néha  persze kiküldetésre küldték, ilyenkor meg kellett küzdenie a magánnyal, de nem volt gond – míg egyszer három hónapig nem látta az övéit. Itt is minden a szokott módon zajlott, talán tévézéssel, kis sörözéssel enyhítette az egyedüllétet, ám az utolsó nap mindent megváltoztatott.

Ünnepeltek. Persze, természetes, végeztek, jól dolgoztak, van minek örülni. És Bethan, a 40 felett járó asszisztensnő, mikor mindketten be voltak csiccsentve, őszintén beszélt neki a magányról, a vágyról, hogy férfi érintse, és John is régen érezte a női gyengédséget: lefeküdtek egymással.

Generációs örökség? A pszichológiai evolúció apja meg nem oldott életét rajta kérte számon? Isten torolta meg a bűnt harmad és negyedíziglen? Bethanban élet fogant.

Mivel a hétköznapi élete haladt, mivel nem volt viszonya a nővel, csak tudta, hogy valahol messze gyereke növekszik, John nem tudta rászánni magát, hogy tisztázza a helyzetet a feleségével. Élete legnagyobb megbízása köszöntött közben be, egy elképesztően hatalmas épületalap elkészítése. És a gigászi munka előestéjén váratlanul, idő előtt megindul a szülés. Bár John nem tudja pontosan, min kell keresztülmennie, de nyomban elindul Londonba, kb. két órás útra, mert az ő gyereke nem élheti meg azt, amit ő: hogy az apja nincs vele, mikor felsír. John tudja mi a felelősség, és mi az Élet.

locke3Az út mozgalmas: családjával kell közölnie a valóságot, noha Katherine, a felesége kolbászokat sütött, felvette végre a kedvenc csapatuk pólóját, a fiúk várják őt haza, és egy izgalmas meccset akartak négyen, együtt végigszurkolni.  Ám John ígérete ellenére nem mehet hozzájuk. Aztán a főnöke kiborul, a művelet iszonyú nagy felelősség, negyedórás hiba millió fontos károkat okoz, egy teljes leállás százmilliókba kerül. Kirúgja Johnt. John mégis mindent igyekszik kézben tartani, nem hagyja cserben azokat, akik végig számítottak rá, noha ők most cseppnyi megértéssel sincsenek felé. Elképesztő koncentrációval vezet a megengedett maximális tempóban, küzd a felmerülő építkezési akadályokkal (nem megfelelő betont akarnak szállítani, az útlezárásokkal gond van, éjjel általában senki sem dolgozik már, tehát nehéz bármihez segítséget találnia, és az egyik zsalut rosszul szerelték össze, nem tartaná meg a ráömlő betont, stb.) valamint próbál feleségének segíteni, amikor az küzd a ténnyel, hogy szeretett férje, akibe a bizalmát fektette, megcsalta, és gyereke lesz egy idegen nőtől.

És Johnnak a kapcsolatában nehezebb helytállni. A helyzet nem oldható meg puszta logikával és tettrekészséggel. Érzelmek, szenvedélyek lángolnak fel, és szoknak meg vannak a saját törvényeik. Nem mindig racionális törvényeik. Pl. amikor az útlezárásokért felelős önkormányzati ember telefonszámát keresteti John az egyik fiával, édesanyja rajtakapja a fiút. Ő egészen másnak a telefonszámát gyanítja, és kétségbeesik az érzéstől, hogy a férje nem pusztán „félredugott”, hanem másba szerelmes. Egy ilyen helyzetben arra a kérdésre, hogy „John, még mindig azt állítod, hogy szükséged van annak a Cilliersnek a számára?” (Magyarul: „Tehát, John: őt vagy engem szeretsz?”) adott színtiszta, őszinte válasz: „Igen” egy házasságot dönthet romba.

locke4Telefonhívás telefonhívás után, a gyermeke édesanyjával is beszélnie kell, tartani benne a lelket, hisz annak a nőnek is nagy szüksége van rá, ráadásul a köldökzsinór folytja a babát, császározni kell, és rá kell vennie Bethant, hogy noha másképp akarták, egyedül nézzen szembe a gyerek világra jöttével, mert ez a gyerek érdeke. Közben végig vitázik a magában hordott apaképpel, szíve minden keserűségét és gyűlöletét kiönti, és kijelenti: „Én helyrehozom, amit te nem tettél meg. Ismét jelenteni fog az a név, hogy „Locke”, valamit.”

Végül az építkezésen minden rendbe kerül, viszont Johnt kiteszi otthonról a felesége. Mélyen megbántott önérzete, megalázottsága maga alá temeti. Mentségére legyen mondva, olyanokkal beszéli meg helyzetét, akik a „vegyél revansot”, ill. „üss vissza, hisz te kaptad az első pofont, ez kijár neked” elterjedt elvét követik. A „legyen fontosabb az önérzeted a családodnál” tanács betalál. John, miután közli vele a felesége, hogy esélyt sem ad neki bármit helyrehozni, elveszti  a kontrollt. Nem tombol, nem tesz őrültséget. locke2Percekig apátiába esik. Problémamegoldó módszerei érzelmi ügyekben csődöt mondanak, de 90 km/óránál, négy – öt fronton küzdve nem is lehet alkalmazni olyan eszközöket, amely mély sebek és egy összetört szív helyreállítására alkalmasak. Pl. nincs neki most az, ami nagyon kell: idő és erő nyitott szívvel meghallgatni, elfogadni, a fájdalommal és keserű haraggal teli körítésből a mélyben húzódó lényegre fókuszálni. Amúgy is kérdéses, ilyen pszichológiai eszközökhöz mennyire ért egy intelligens, jó lelkű, de rendkívül gyakorlatias ember.

Végül visszatér a valódi világba. Addig csörgetik telefonon, míg ismét fókuszálni tud, és  megint kézbe veszi addigi élete elvarratlan szálait. Melyek közül egyet sem akart elszakítani.

Megérkezik: London külvárosában éri utol két hívás. Az egyik fia hívja a takaró alól, és biztatja az apját, hogy noha most minden rossz, de remek tervük van: mindent felvettek a meccsről videóra, és majd másnap úgy tesznek, mintha semmiről nem tudnának semmit, és Anya süt kolbászokat, és végignézi velük, és örülni fog. Ugyanis egész végig a wc-ben volt, utána meg tányérokat tört össze a konyhában, de majd Apa hazajön, és minden jó lesz megint. John szemét ekkor lepik el először igazán könnyek. Az ő ártatlan, tudatlan és bízó fiai!

Aztán Bethan hívja, és John a megszületett, új, kis Locke sírását hallja a telefonban. A remény és jövő hangját. Bármi is lesz vele, ez a kis ember élni fog, és tudni fogja, ki az apja.

Továbbhajt a kórház felé, otthon, család és munka nélkül. De nem engedte ki a kezéből, hogy Apa, aki felelős a gyermekéért, még ha az édesanyját gyakorlatilag nem is ismeri.

;-)

Zoli

Nemzetközi Férfinap 2014

A Férfiak Lapja ismét megtartotta Férfinapi kiállását, „Villámcsődületét”, ezúttal Kőszegen. S pár nappal Férfinap előtt a szombathelyi Prevenciós Házban tartottak egészségügyi szűrést – kifejezetten férfiaknak az ünnep alkalmából.

Fénykép0227Kőszeg Fő tere ezúttal néptelenebb volt, mint nyár végén a Párkapcsolati kiálláskor. Két zászlóval szerepeltünk az arra járók és a mellettünk síugrást népszerűsítő, szintén lelkes csapat előtt. Az első zászló inkább amolyan hagyományos férfierényeket felsoroló volt, kis belső tartást erősítő, a családban, párkapcsolatban kitartani akaró férfiakat célozva, egyúttal üzenet a nők felé: vannak még férfiak, nem is kevesen, akik a hagyományos „holtodiglan-holtomiglan-ban” gondolkoznak.

Egy középkorú nő (a képen nem ő látható) kérte csak számon a vörös hajú nő félig elővillanó popsiját, szerinte az a hálószobába való. Munkatársunk próbálta meggyőzni, hogy egy szép akt azért elfogadható a nyílt utcán is, nem olyasmi, amit ne lehetne megmagyarázni gyermekeinknek, de az érvekre egyre fokozódó hangerő meggyőzte őt arról, hogy itt inkább csendben maradni érdemes. S lőn, a hölgy kiadva felháborodását, nyugodtan távozott.

Általában pozitív volt a hozzáállás a demonstrációhoz. A férfijelképek értelmét is sikerült többekkel tisztázni:

A harcos a célokat kijelölő, önmagát fegyelmező, céljáért küzdő férfi jelképe.

A király általában a vezető, aki alárendeltjei érdekeit is figyelembe venni köteles döntéshozót jelenti; ha párkapcsolatra értjük, akkor részünkről nem annyira a mindenáron dominanciára törő, mint inkább kellő tiszteletet elváró és kivívó, együttműködő férfi szimbóluma.

A kalandor azt a részünket jelzi, amely szeret mókázni, semmitmondó, de örömteli apróságokkal tölteni az idejét; játszani, újat kipróbálni, és a kapcsolatba ő viszi a romantikát és az örömteli meglepetéseket. De a gyerekeivel felfedező túrára induló apa is kalandor tulajdonképpen, s király is egyben. Hisz ő kalandoz velük és felel valamennyiükért.

A próféta a szűk családi körön túl látó férfi jelképe. Ő az, aki kiáll másokért, aki felelősséget érez a közösségért, a társadalomért. Segítő szándékkal foglalkozik a környezetében élőkkel, kiáll igazukért, illetve együtt érez a fizikailag távollévőkkel is.

Az alkalom idején szépen fogyott lapunk cikkválogatás kiadványa is, az „Egészséges férfiszellem”.

szeeEgy héttel korábban, szintén a Nemzetközi Férfinap alkalmából Szombathelyen, a Prevenciós Házban rendezte meg a Szombathelyiek Egészségéért Egyesület a férfiak számára szűrési napját. Vérnyomásmérés, vérzsír, koleszterin, testsúlymérés mellett, előadás hangzott el a jó és rosszindulatú prosztata megnagyobbodás jeleiről, kialakulásának okairól, gyógyíthatóságáról.

Dicséretes, hogy a szervezők és lebonyolítók szinte mind hölgyek, önzetlenül segítve ezzel az erősebb nem hosszabb élettartamát és jobb életminőségét. Egyikük elmondta, igazán aktív közösség ők a Prevenciós Házban, mivel már békés menetelést is szerveztek Szombathelyen, akkor a nőket érintő emlőrákszűrés fontosságára hívva fel a figyelmet.

Zoli

A párkapcsolatot megcélzó zászló. Jobbról - balról a két kistopi segít: Máté és Bálint.

A párkapcsolatot megcélzó zászló. Jobbról – balról a két kistopi segít: Máté és Bálint.

 

A négy férfi-archetípus, Richard Rohr munkája alapján. (A férfi útja II - maszkok, hegek, archetípusok)

A négy férfi-archetípus, Richard Rohr munkája alapján. (A férfi útja II – maszkok, hegek, archetípusok)

 

 

 

 

Keresők dala

Hát fiúk, lányok, és főleg: Tankcsapda! Legalább benéztetek hozzánk. Az igazi kereső megnézi a mi portékánk, és legfeljebb továbbmegy, nem köszönöm, ezzel nem tudok mit kezdeni. Elhiszem, hogy másnál működik, de nekem ez nem megy.

Ebben van mit tisztelni. Nem a nemrégiben elhangzott egyik nőtalálkozón: „Idejétmúlt felfogásokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni!” Upsz, a kis előítéletes! A másiknak az általad leszólt felfogás az élete, a mindene! Hogy akarsz te így párbeszédet? Lelki kényelmes!

Meg se nézed, mit utasítasz vissza. A Tankcsapda az más. Még tiszteletet is tanúsít. Csak nem tud mit kezdeni vele. Hát menjetek fiúk, a saját fejetek után! És nyugi, néha mi is összezúzzuk magunkat. A hit nem tesz emberfelettivé. Inkább pont nagyon is Emberré tesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

Zoli