Lélek és hit kategória bejegyzései

Ez szomorú és nagyon, nagyon lehangoló

Lelkem állapota a műsor alatt.

Lelkem állapota a műsor alatt.

2012-12-24, este háromnegyed öt. ORF2. Egy csinos, szőke műsorvezetőnő beszélget egy katolikus pappal a Karácsonyról. Ugye nem kell mondanom, hogy magamból indulok ki? A beszélgetés szép gondolatokat tartalmaz arról, hogy Isten a világba jött, és hirdette, hogy nincsen másra (gondolom, lényegében) szüksége az embereknek, mint szeretetre. Igazuk van? Azt hiszem, igen, bolond lennék vitatkozni a szavak igazságával.

Akkor miért unatkozom? Miért van az az érzésem, hogy ugyanazokat az ezerszer agyonhallgatott gondolatokat mondják el, és a pap a tutit magyarázza a műsorvezetőnőnek, aki ezzel úgyis teljesen tisztában van. Ez a beszéd a nyomornegyedben, az éhezők közt lenne így hatásos, miközben azok a Karitász által felszolgált vacsorát eszik, és a háttérben éppen csomagolják a karácsonyi csomagjaikat. De nem egy olyan adónál, amely állítólag értéket közvetít, és van még tekintélye a világban.

Miért vagyunk igénytelenek, igényesség címén? Hol van Krisztus sodró ereje? A tűz, ami lángra lobbant, ami arra késztet, hogy a tereken hirdessük az igazságot, hogy bűnbánó Magdolnákat fogadjunk az Egyházba, nem törődve mások cinikus pillantásával, hogy kiálljunk a jogfosztottak igazsága mellett, készen arra, hogy megbocsássunk a jogfosztóknak, ha bűnbánatot tartanak, hogy – nekem ez a legkeményebb – szembenézzünk a vértanúság lehetőségével, csak, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus  örökre magához láncolhassa a világot.

Félreértés ne essék – és ezt nem csak jólneveltségből és udvariasságból írom – ez, ami a tévében történt, sokkal több, mint a semmi, vagy, mint ami zajlik a világ felénk eső részén, hogy minden ünnep kezd egy kaptafára lezajlani. Mindig buli, mindig farsang. De erőtlen, szép szavakkal kiket lehet megnyerni? Még hosszú távon a meglévőket se lehet megtartani! Persze, tartják a vallásos formákat, de a szívük már máshol van, rossz esetben alig várják, hogy vége legyen az uncsi ceremóniának, és mehessenek a haverokkal, ahol állítólag új lányok is lesznek…

Elfogadom, hogy ez a pap, ebben a műsorban erre képes. Meglehet, hiányzik belőle a nyitottság, a bizalom Isten nagy kegyelmei felé, nem mer kockáztatni, fél a kudarctól. S a műsorkészítők?  Valószínű, ugyanebben a belső nyavalyában szenvednek: nehogy szektás íze legyen a szép karácsonyi műsornak, gondolom, némi langyos jótékonyság (elnézést a kemény jelzőért) belefér, de félreérthető ne legyen; legyen biztonságos, legyen biztonságos, és még egyszer: legyen biztonságos!

Hírt adni arról, amikor Isten ereje megnyilvánul: betegek gyógyulnak meg, súlyosan bukott férfiak és nők mennek gyónni és áldozni, válságban lévő családok újulnak meg, Isten igazságát hirdetik új, és szép mélységben, soha nem hallott szavakkal, mégis az Egyház tanításával egységben – vagyis hol van Jézus születésének ünnepéből maga Jézus?

Emberek! Közeledik a világ vége. Meddig zárjuk még ki Jézust az életünkből? Vagy szelídítgetjük addig, míg erejét veszíti, és velünk együtt a trágyadombra való lesz? Hamarosan nagyon rossz lesz itt, a Földön. Nem kéne belekapaszkodni az egyetlen kézbe, mely kihúzhat minket a Káoszból?

Ahol az Úr Lelke, ott kivirágzik a szeretet

Ha egyetértesz velem, hívd mától minden este egyszer Jézust az életedbe: „Gyere, Jézus a te teljes hatalmaddal az én életembe!” Tudod, honnan fogod megtudni, hogy megjött? Elkezded jobban szeretni azokat, akik a közeledben vannak: család, munkatársak, szomszédok, környéken lakó magányosok, testi és lelki rászorulók. Ha kitartasz, kis idő, és jönnek az első jelek: egészen személyes, belső vezetés (ne csodálkozz, ha a plébánosodhoz irányít elsőként! – bár erre nincs garancia), késztetés, hogy imádkozz valakiért, vagy valamiért, vágy a Szentírás, és felekezeted tanításának mélyebb megértésére; álmok, sugallatok, melyek nyomán gyógyulást vihetsz a világba. És nem leszel egyedül: megjelennek a társak, vagy te jelensz meg ott, ahol már mindez működik. Merj kockáztatni! Bízd magad Krisztusra! De azért figyelj a környezetedre is! Nagy a Lélek által adott szabadság, felszabaduló belső világod el ne sodorjon!

Zoli

A keresztény metódus 2.

Biblia6. Minden természetfeletti impulzust a Biblia ítéljen meg, mint objektív mérték! Mivel ugyanaz a Szentlélek ihlette, amelyik szól hozzánk, ő sohasem fog önmagának ellentmondani! Minden olyan kijelentést, amely a Biblia igazságaitól eltér, vagy azon túlmutat, mint hamisat, meg kell tagadnunk! Alapos Biblia ismeret nélkül nem lehetséges a megítélés és a Szentlélek szavával való foglalkozás veszélyes.

Itt az ideje néhány szót szólni a Biblia tanulmányozásáról. A napi Biblia olvasás alap. Elmélkedni kell fölötte, és gyakorlattá tenni az olvasottakat a szeretet szellemében. Egy idő után már kialakul egy bibliai szemléletmód, és ez segít a Szentlélek szavának megítélésében. De itt többről van szó. Célszerű Biblia ismereti kurzusra menni, és alaposabban megtanulni, amit csak lehet a Szentírásról. Ki-ki a saját felekezetében, mint ahogyan a hitet is a saját felekezeten belül kell megélni, keresve az élő részeket, ahová hozzá tudunk csatlakozni. A halott ágakat célszerű kerülni, hacsak nem kifejezetten oda küld az Úr, mert munkát bíz ott ránk. Ahol a szeretetet élik, ott él az egyház, oda kell nekünk is menni. Vagy éppen ellenkezőleg – de ez haladóknak való – oda, ahol áldozatra, tűrésre, szelíd szenvedésre van szükség, és a jóban való kitartásra. Még egy fontos gondolat, és ez a Dombi Ferenc: Hang könyvsorozatból (kétes forrás!) való, de szerintem igaz: nem minden egyenrangú a Bibliában. Jézus élete és szavai a mérce minden Bibliai igéhez. Egy sarkított példa: egy átok zsoltár nem egyenértékű Pál apostol Szeretet-himnuszával.

Tehát igyekezzünk alaposan megismerni a Szentírást, ha azt akarjuk, hogy hatékonyan működjön a Lélek bennünk és általunk!

7. Legtöbb vezetésre vonatkozó kérdésünkre a Bibliában megtaláljuk a választ. Először azt kell tanulmányozni, hogy mit mond a Biblia az adott óhajainkról. Zárjuk azt a szívünkbe, mielőtt Istent arra kérnénk, hogy más módon jelentse ki nekünk az akaratát!

Ehhez nem nagyon tudok semmit hozzáfűzni. Biblia olvasás, megint. És keressük először az egyszerűt, már meglévőt, természetest, a különleges magánkinyilatkoztatások helyett! De van személyes vezetés is. És az is kell. Az elvek mellett az egyéni tapasztalat – és a tévedések, hibák felvállalása – fog előbbre vinni.

7.b) Ha a Biblia kijelentései átalakították, képezték gondolkodásunkat, könnyebb lesz meghallani, mit mond a Szentlélek.

Már említettem, hogy egy idő után szert teszünk bibliai személetmódra, amely segít a sugallatokat, impulzusokat megítélni.

8. Tudatosítsd magadban a Biblia olvasásakor, hogy rossz hagyományok, előítéletek, vagy nevelési befolyások akadályozhatnak abban, hogy azt olvasd ki a Bibliából amit Isten valójában elgondolt. Képezd magad abban, hogy minden kijelentést összefüggéseiben úgy tudj megvizsgálni, ahogyan egyszerűen és szó szerint megíratott!

untitledMég egy alapelv a Biblia olvasásához: összefüggéseiben kell nézni a Bibliát, mert a könyvek, fejezetek gyakran utalnak egymásra. És egyszerűen, szó szerint véve az értelmet, hiszen egyszerű embereknek írták. De azért célszerű ha van nálunk egy értelmezési segédlet (a Biblia kiadások eleve az oldal alján szoktak tartalmazni ilyent), mert Jézusnak is voltak pl. hasonlatai, amiket nem szabad szó szerint venni. (Például amikor a botránkozásról beszél, és azt javasolja, hogy inkább vájjuk ki a szemünket. Ez hasonlat, nem kell tényleg kivájni a szemet. A Jelenések könyve pedig érthetetlen, ha szó szerint vesszük.)

9. Magatartásod és gondolkodásod alapvető megváltoztatása nélkül nem lesz lehetséges, hogy megbízhatóan kitaláld Isten akaratát. Értelmednek meg kell újulnia Isten Igéjének magadbafogadásával, és az ennek megfelelő cselekedetekkel!

Mivel fontos, ismét: ima, szentírásolvasás, cselekvő szeretet. Ez az alap. Utánamenni a hétköznapi feladatoknak, éberen figyelni, hol van ránk szükség.

9.b) Ha megtanultál Isten kategóriáiban gondolkodni, a vezetés nem lesz többé probléma.

Az a bizonyos bibliai személetmód. De azért ideteszem: ki-ki a saját felekezetének tanításait (prédikációk, könyvek, újságcikkek, bibliai széljegyzetek, stb.) is tanulmányozza!

10. Isten a partnerének és nem robotnak teremtett téged! Meg akar tanítani téged, hogy megújult értelmeddel Vele együtt gondolkodj, és felelősséget hordozz! Ha megkaptad a feladatod, szabad bizakodva törekedned a célra, ha emellett állandóan nyitott maradsz Isten útmutatásai iránt.

Nem fogja Isten direktbe megmondani mit és hogyan kell tenned. Azért van értelmünk, hogy erre magunktól rá tudjunk jönni. Ha rosszul tesszük, majd ő közbeszól. Ezért kell nyitottnak lenni továbbra is Isten felé. Egy korábban kapott impulzust is pontosabbá tehet, ahogyan előrehalad az idő és éretté válik rá a helyzet.

A szerző (Eberhard Mühlan) személyes tapasztalata (nekem erre vonatkozó említésre méltó még nincs) hogy a családi autó elöregedett. Váltani kellett volna, de nem volt rá pénz. Várt, imádkozott, megbeszélte a feleségével és az a kép jelent meg benne, hogy egy bizonyos típust kellene kérnie. Telt az idő, és nem látszott a dolgok vége. Aztán egy igehirdető jött a városba, akinek pont olyan autója volt, mint amilyennek a képét Eberhard megkapta belül. Amikor az igehirdetés után a reptérre mentek ki, a férfi Eberhard felé fordult: – Rájöttem, hogy neked kell adnom az autómat. – mondta, és úgy is tett. A rhéma (speciálisan, az adott helyzetre vonatkozó jel) beteljesedett.

Vége a második etapnak. Tanulj, Kedves Olvasó, fejlődj, és szolgálj! Isten áldjon!

;-)

Zoli

Akié minden égi és földi hatalom 2: A próféta

pápa(Amikor hirdeted, amiben hiszel, Isten tanúságot tesz melletted, csodát tesz általad, emberek térnek meg, halottak támadnak fel, prófétálsz, jövendölsz, emberek gyógyulnak meg; dicsőítik Istent; kiárad és megmarad a szeretet.)

„A bölcsesség kezdete az Úr félelme…” – Példabeszédek könyve 1, 7a

Figyu, készülj, fel! Hosszú lesz ez a cikk. Alsógatyesz felköt, aztán: olvasás.

Nem véletlenül tettem ki ezt az idézetet a cikksorozat második részének elejére. Amiről írok, valószínű megvalósítható élő keresztény hit (értsd: napi kapcsolat Jézussal az imádság és az abból fakadó jótettek által, lehetőleg nem magányosan, hanem valamely beláthatóan jézusi közösség keretein belül) nélkül is. De sokkal könnyebben, mélyebben, és tisztábban lehet mindezt megélni, és sokkal, de sokkal kisebb a veszélye az eltévelyedésnek, ha gyakoroljuk keresztény életünket. Mert a hatalom csábítása valóban nagyon erős. (Tolkien ábrázolta ezt nagyon jól „A gyűrűk urában”. Az egy gyűrű, a hatalom gyűrűje, mely csábításának alig valaki tudott ellenállni, s melynek elpusztításáról szól a könyv. Végül a gyűrűhordozó, a tiszta szívű kis hobbit is elbukott volna, ha a gyűrű rabszolgájának, Gollamnak a mohósága közbe nem szól. Csak így szabadult meg a fantasy világ, Középfölde, a gonosz uralmától, hogy Gollam leharapta Frodó ujját, és a Gyűrűvel együtt zuhant a Végzet hegyének lávájába. Számomra ennek a mondandója ez: nagyon mélyen bennünk van a bűn, és az arra való hajlam. Ráadásul nagyon mélyen bukott világban élünk. Aki tényleg hatalmat akar, és azt jól akarja gyakorolni, hajoljon meg a hatalom megalkotója: az Isten előtt. Ő tud minket igazán megtanítani arra, hogyan éljünk természetes képességeinkkel, és gyakoroljunk hatalmat ott, ahol kell, magunk és környezetünk megelégedésére.)

A hatalomról: közhelyes, de igaz – szolgálatra való. Ennek legjobb példája ma a tanár, az oktató (legyen akár iskolai, autóvezetést, vagy éppen karatét tanító). Sajnos, az apák ma már alig azok, de ez van. Az ő hatalmukról, a királyi hatalomról alig fogok szólni, emancipált és rettentően elnőiesedett korunk miatt a férfi otthon ritkán családfő.

A tanárra odafigyelnek, hallgatnak szavára (bár korunkban egyre kevésbé), nem vitás: ő a főnök. Mégis, amikor gyakorolja a hatalmát (vagyis oktat), a központban nem ő van (bár a tekintély vitathatatlanul az övé) hanem a tanítványai. A jó politikus tevékenységének központjában nem ő van, hanem a nép, amelyet szolgál.

(1) A hatalom teher is, nem csak a tisztelet és az erő érzetének öröme. De aki nem tud örülni hatalmának, annak, hogy felnéznek rá, és hogy keresztül tudja vinni az akaratát, ha szükséges, mások akaratán keresztül is (vagyis ereje van és képes győzni általa), az bele fog keseredni a döntéshozás és a felelősség kettős terhébe. Csata után persze illik ellátni a sebesülteket, és rendezni, ha lehet, az emberi kapcsolatokat.

Mi az alap? Ha jól akarunk „hatalmaskodni”, mihez fogjunk először?

család1TELJES életet kell élnünk. Egyszerűen: fontos a magánélet és fontos a közélet, a társadalom felé végzett tevékenység. Az egyházi szolgálatot is ide sorolom, hiszen az is a szélesebb közösség felé végzett szolgálat része, és az egyházak részei a társadalomnak.

(2)Az alap, a szeretet, a gyakorolt szeretet. (Ez annyira nem eredeti, hogy minden, magát kicsit is tanítónak valló ember is leírja.)

(3) Tudom, ez nőies dolog, de kell. Ugyanis a hatalomnak van egy másik arca is: ez a gyengédség, bizalom, őszinteség, intimitás, megértés és elfogadás hatalma. Ez ránk, emberekre, a mi szívünkre gyakorol mély hatást, és időigényes. No meg, áldozatigényes.  Aki azt gondolja, ez nem hatalom, próbálja ki hosszabb ideig nélküle. Meggyőződésem, hogy háború idején a katonák nem csak a kéjvágyuk kielégítése miatt keresték az örömlányok társaságát. Kellett a női közelség, nevetés, ölelés, a gyengédség és öröm legalább imitálása.  Amúgy is sok férfi – gyanúm szerint – hajlamos az érzelmi igényeit szexuális kielégülésbe nyomni. Nincs érzelem, gyengédség, meghitt beszélgetés, legalább legyen kéj, meg hatalmi játszmák. Mert az örömlánynak nem lehet önérzete, mindenre rá lehet venni. Rá is veszik. Persze a kéj elmúltával annál jobban fáj az igazi intimitás hiánya. De ez akkor van, ha egyáltalán ráébred a férfi, hogy kell az intimitás, az őszinteség. Sokszor rá sem ébred ezekre az igényeire, vagy visszariad attól, amit ez ténylegesen jelent: feltárulnak személyisége rejtett oldalai, saját árnyéka is előlép a sötétből. És hát tipikusan a másikon keresztül gyötri. A feleség-élettárs az, aki a leginkább tükrözi ezt az árnyékot, de aztán a gyerekek is. Ők ismerik őt a legjobban. (Mindez igaz a nőkre is.)

De az intimitás nem csak ezzel a teherrel jár. Még két jó ember közt is gondok lehetnek, meg kell küzdeni a bensőségesség fenntartásáért. Áldozattal jár, lemondással, vagy éppen harccal: tarts tiszteletben, van önállóságom is, továbbra is rendelkezni akarok magánszférával. És emiatt kemény belső harcok alakulhatnak ki.

Elkötelezettség, mert csak akkor tud kibontakozni két ember kapcsolata, ha biztosak magukban és a másikban. Ha baj lesz, akkor is kitart mellettem. Ellenáll a kísértéseknek, vállalja a nehézségeket. Érdekes, hogy korunkban, amikor az érzelmekre építjük szabadon a házasságot, a családot, mennyire nem időtálló ez a közösség. Háttérbe került a funkcionális, „új nemzedék biztosító” szerepe: a gyerekek érdeke eltörpül a felnőttek érzelmi és szexuális érdekei mellett. Nem azt mondom, hogy a gyerekek miatt kell együtt maradni, hanem miattuk (is) kellene mindent megtenni, hogy kitartson és megújuljon a házasság.

(4) Jókora kitérőt tettem a szeretet, és annak alapvető tere, a család felé. De a hatalom gyakorlása csak így lehet teljes, ha mindkét hatalom (értsd: ható erő felé) nyitottak vagyunk, és élünk velük. Uraljuk őket azáltal, hogy engedelmeskedünk nekik. Feltárjuk szabályaikat, céljukat, ami felé terelnek, aztán a már megszerzett bölcsességgel egyéni céljainkat is megvalósíthatjuk.

(5) Oké, küzdünk a magánéletünkben (szerzetesek a szerzetesközösségben, hiszen nekik az a családjuk, papok a plébánián, agglegények és aggszüzek otthon ;-)), sőt, talán már a társadalomba is kiléptünk, meg van az alap, hogy „hatókká”, potens emberekké váljunk. A politikai hatalmat én hagyom, új járdák építése, meg új munkahelyek teremtése némileg hidegen hagy. Bár elismerem, hogy fontos az is.

(6) Tehát engem kétfajta hatalom érdekel: a harcosé, és a papé. A királyé – írtam – kevésbé (miután politikusainktól állandóan azt várjuk, hogy a zsebünket töltsék meg pénzzel.)

(7) A mai pszichológia arra hajaz, hogy az egyén képességeire, lelki erőire tegye a hangsúlyt, és bizonyos irányzatai már a sorsunk szövedékét bogozgatják, tudása súrolja (sőt szerintem el is érte) az egykor volt mágusok tudásának bizonyos szintjét. Pl. sorsunk a személyiségünkben rejlik, az egyik ember él bizonyos vágyott lehetőségekkel, a másik vért izzadva sem tudja azokat kihasználni, a harmadik észre sem veszi, mikor elmegy ugyanazon lehetőségek mellett. (Tehát: Változtasd meg a személyiséged, és megváltozik a sorsod!) Legyen szó tévében szereplésről, énekesi karrierről, vagy a környéken lakó szegények megsegítéséről. Vagy a dúsgazdag, ám magányos ember lelki megsegítéséről. (EZ kihívás, barátom! Nem a pénzére hajtani, ha barátjává fogad, ellenállni a rosszindulatú pletykáknak, megőrizni a szabadságodat vele szemben, nem kisajátítani őt – lehetne sorolni. Pl. a szomszéd Mari néni lelki ínségét is hasonlóképpen észrevenni, pedig az ő barátsága, hálája nem csillogó, csak olyan öregasszonyos. De hála, emberi szeretet – az ő szintjén. Nem értéktelenebb pénzes és meglehet: intelligens, őszinte és mély érzésű barátod hálájánál.)

boszikNa, szóval mágia kontra vallásos hit. Ugye, a bűbájos boszorkák sorozat szereplői tartották jelmondatuknak, hogy lehet élni a természetfeletti hatalommal, csak jóra kell használni. Bár ilyen egyszerű lenne! A realitás azonban szerintem az, hogy egy mélyen bukott világban, mélyen bukott emberi természettel élünk. És az az istenített jóakarat annyira eltorzulhat bennünk, rejtett hiúságok, gőg, érzékiség és társai úgy el tudják foglalni a szívünket (és lopózva fognak jönni, mire észrevesszük őket, már uralkodnak rajtunk), hogy… hát szóval nagyon. Szerintem naivitás és önhittség azt képzelni, hogy majd mi, önerőből, meg összefogva megoldjuk a problémáinkat, és széppé tesszük a világot. Vannak eredmények, ez kétségtelen, és távol álljon tőlem, hogy az én utamat másra erőltessem, de jó kezdet a természetfeletti felé való nyitáshoz, ha elfogadom egy működő, úgynevezett „teljes evangéliumi” felekezet vezetését. Még biztosabb, bár időnként nehezebb, egy történelmi egyház vezetését elfogadni. Ezek számos gyermekbetegségen túl vannak, bizonyítottak, ám sajnos a karizmákat, és a Lélek lendítő erejét (néha pedig, és ez az igazán fájó, a cselekvő szeretetet is) eltemették magukban. De nem általánosítok, senki kényelmes előítéleteit ebben az írásban kiszolgálni nem fogom, akinek van szeme, lássa meg a Karitászt, a Baptista Szeretetszolgálatot és társaikat. Kevés? Nem finnyázni kell, lehet beállni a soraikba, és máris több lesz a segítő kéz. Aztán lehet türelmesen és határozottan hívogatni másokat is. Van megoldás, csak hinni és cselekedni kell. ;-)

Amúgy is a természetfeletti felé, és Isten felé egy nagyon fontos eszköz az ALÁZAT, ezt pedig egy felekezetbe való belépéssel máris gyakorolhatjuk. Tudom, ez nem ennyi, több problémát felvet (kinek van kedve szomorú arcú nénikék közé járni, és a többi ellenvetés, de meglehet, azok a nénikék egyszerre mosolyogni kezdenek, ha új ember megy közéjük, pláne, aki meghallgatja őket, dicséri őket, és igen, ha kell, tapintatosan helyrerakja őket. Korlátokat állít eléjük, mert érzelmileg lestrapálni senkit nem kell. Van család is, ők is számítanak ránk.)

És most érkeztem el az igazi tartalomhoz, a hatalom papi (prófétai) gyakorlásához. Egyrészt a pap szót azért használom, mert mint azt Szent Péter írja: „Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, …” (1. Péter levél 2,9) Ezeket a gondolatokat egyébként ő is úgy idézi az Ószövetség két helyéről, ahol nem szó szerint, de részleteiben ugyanez van leírva. A Kivonulás könyvében a 19, 5-6; és Izajásnál a 43,20. Ez az ígéret minden Jézushoz hű emberre vonatkozik.

Ahhoz, hogy nagy erőkkel működjön az Isten általad, nagyjából a következők kellenek.

Bizalom, hogy ez lehetséges. Nem kell gigászi hit, csak nap, mint nap kitartani abban, hogy ezt Isten megteheti, és meg is akarja tenni. Angol közösség tapasztalata, hogy tíz évig böjtöltek és imádkoztak, amíg az Úr elkezdte a karizmákat ébresztgetni köztük. Kérni kell az állhatatosság kegyelmét.

Közösség és közösség építés. Erre valók az adományok. És épül és növekszik a hit, remény és szeretet.

Közösség és közösség építés. Erre valók az adományok. És épül és növekszik a hit, remény és szeretet.

Vágy, hogy ez a szolgálat bekövetkezzen. Találkoztam olyan állásfoglalással, hogy „nem törekszem a különleges kegyelmek után, ha Isten akarja, megadja”. Törekedni kell. A világnak, a kereszténységnek szüksége van rá. Egy nagyon szép imádsággal találkoztam nem régen, amely csupa bölcs dolgot kért, és a végén a szerzője hozzátette: „ne adj különleges kegyelmeket, elragadtatást és hasonlókat, csak ezeket a szép egyszerű ajándékokat. Ámen” Ez az ember lelkileg szerény volt, ez tény. De elfeledkezett róla, hogy a hite nem csak neki lett adva. Tanúságot kell tennie mások előtt, és Jézushoz kell vonzania őket. Másokért van szükség ezekre az erőkre. És mi sem járunk rosszul, mert eléggé csodás, extatikus élmény, amikor Isten erővel nyilvánul meg az emberen keresztül. A saját hitünk is növekszik.

Óvatosság, türelem, kellő józanság: az Istennel való maximális együttműködés. Isten végzi a csodákat, mi csak eszközök vagyunk. Nagy a felelősségünk. Kérjük őt, hogy segítsen megtisztítani a lelkünket rejtett bűneinktől! Ha ilyen mennyei hatalmat kívánunk, akkor sokkal inkább kell az Úrral járni! De görcsölés nélkül, magunk iránt is türelemmel! Isten tisztít meg (bár tennünk nekünk is kell, néha akár a vért izzadás nehézségéig, de azért nem ez a jellemző), ő készít fel, és ő használ minket. Ne legyen túl fontos, mit gondolnak rólunk az emberek! Nem előttük kell tündökölni, hanem valóban megszentelődni. Kérjük a bátorság és a bölcsesség lelkét! Legyen jogos önérzetünk! Mi a legjobbat és legnagyobbat képviseljük! Amikor pornókamionok vonulnak fel magyar nagyvárosok utcáin, mi ne mehetnénk büszkén és örömmel az emberek közé, akár az utcára Jézus örömhírével? Isten vezetni fog, és érzékennyé tesz Szentlelke számára. „Leimádkozhatunk” csodákat, és a Lélek jelezni fog, amikor ő akar erővel hatni általunk.

biblia1Közösség, imacsoport, ahol egy akarattal törekednek a karizmák elnyerésére és használatára. Fontos az egymás elfogadása, bátorítása, és tapintatos helyreigazítása! És az alapok szüntelen megélése: a Szentírás egyéni és/vagy közösségi tanulmányozása, és az abból fakadó tettek. A hűség a felekezethez, amelybe belekeresztelték az embert. Sajnos hallottam olyan közösségről, ahol mindenki tündökölni akart, a többieket lenyűgözni a kapott kegyelmeivel, és a köztük szolgáló (sütit behozó, teát körbekínáló, mindenkivel kedves) nénit szinte észre se vették. De a legelső közösségem, a spiritiszta kör is (többek közt) ebbe fulladt bele. Mindenki a többiek figyelmét igényelte, a saját álmaival, adományaival, gyógyító képességével igyekezett a többieket lenyűgözni, ha valaki az összejövetelen szóba elegyedett mással, és így szükségképpen figyelmet kapott, már irigyen nézték őt a többiek: mije van, hogy foglalkoznak vele? Holott ő foglalkozott másokkal. Nem olyan nehéz ebből a csapdából kitörni: ne sajnáljuk mástól a figyelmünket! És ha kell, igényeljük bátran a másokét! Hiszen, ha Isten csodálatosan működik rajtunk keresztül, azt elmondani nem feltétlenül dicsekvés! Szolgálhat a többiek megerősítésére, sőt éppen ezért kell megosztani. A többiek se vegyék ezt dicsekedésnek, még ha a történetét megosztón látszik is kicsit a hiúság szele. Türelem egymással és magunkkal szemben, és ima. Az irgalmas Jézus gyógyítgassa lelki sebeinket, és tisztogassa végtelen szeretettel a lelkünket! Legfeljebb azt kel meginteni, aki tényleg túlságosan leköti a csoport figyelmét, és másokra nem jut kellő idő. Ezekben igazán eligazító a személyes tapasztalat lehet, és kérni kell közösen is a Lélek vezetését. ;-)

Úgy vettem észre, a karizmák fokozatosan fejlődnek ki (és ha jól emlékszem, ezt olvastam a Marana tha könyvekben is.) Apránként vezet a Lélek a teljes szolgálatra. A meghitt, őszinte közösségben jó először gyakorolni a kegyelmeket. Aztán jöhet a nagyobb nyilvánosság! Mert emberekhez kell eljutnunk, lelkeket kell nyernünk az Úrnak, ezért van az egész törekvés, erők, csodák, extázis és minden. Működjünk együtt egyházi elöljáróinkkal! Bátran és alázatosan, tisztelettel! Idő kell, míg megbíznak bennünk, amíg hitelt adnak szavunknak, és közben sokat is tanulhatunk tőlük. Tapasztalatainknak, növekvő bölcsességünknek illeszkedni kell az egyházak által eddig megszerzett tudáshoz. Ne legyünk szakadárok, szektából van elég, semmi szükség, hogy egy újabb Egyházat elhagyó közösség szomorítsa meg az Úr szívét.

Sokkal több, és megbízhatóbb tudás van Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyvében. (Marana tha kiadás) A könyv vékony, izgalmas, olvasmányos, alapos és olcsó. A Marana tha kiadványokat amúgy is szívből ajánlom minden olvasó figyelmébe, illetve nagyon szép és hasznos a szentek életével és munkáival (tanításukkal) foglalkozni. Vagy akár a Marana tha újsággal, mely kéthavonta jelenik meg.

jézus csodát teszVégül egy személyes példa, amit magam éltem meg, hogy Isten hajlandó és akar teljhatalommal működni. Mint írtam, spiritiszta körben tértem meg, és közéjük jártam. Ott megnyitottak a szellemvilág felé, érzékeltem magam körül lelkeket. A gond évekkel később jelentkezett, amikor már szinte folyamatosan két világban éltem, és állandóan szórakozott voltam emiatt. Előfordult, hogy megbíztak, vigyek gyógyszert az egyik lakónak (egy otthonban dolgoztam), és öt perc múlva már teljesen elfelejtettem, amit mondtak. (A mai napig emlékeztetőkből élek, a mobilom tele van velük, ez viszont alkati tulajdonság, ilyen vagyok, ezzel együtt kell élnem.) Másnap találtam meg a gyógyszert a köpenyem zsebében. Őszintén megijedtem akkor. Azt a munkahelyet emiatt a szórakozottság miatt veszítettem el. Utána máshová kerültem (Isten segített, vezetett, szinte azonnal „véletlenül” egy nagyon jó helyre tudtam bekerülni, az akkori kollégáimmal ma is tartom a kapcsolatot) ahol ez a szórakozottság szintén nagy gondot okozott. Már az elbocsátásom is szóba került, mikor egy bizalmas beszélgetés során kiböktem az egyik kolléganőmnek (aki a legszebb és legszexibb pszichológusnő, akit csak ismerek – és még intelligens és lelki intelligenciája is van ;-)) hogy szellemekkel társalgok. Azt ajánlották a főnökeim és kollégáim, ha elmegyek egy általuk megjelölt pszichiáterhez, maradhatok. Először Zyprexát szedtem, s a túlvilági élményeim kb. 95% – kal csökkentek. Képes voltam normálisan dolgozni, és családi életet élni. Sajnos a dózist közben emelni kellett. Mivel gyakran voltam álmos a Zyprexától, jóval később áttértünk az Invegára, melyből napi 9 mg-ot szedtem a végén. 2010 szeptemberében tapasztaltam először Isten csodálatos beavatkozását. Este szellemi zaklatást éltem át, nyugtalanító gondolatok árasztottak el, bűnös vágyak ébredeztek bennem, rossz volt. Írtam egy sms-t a keresztény férfiközösségem tagjainak, hogy imádkozzanak értem, mert mit élek át. Jött a válasz: „Ima megy.” Öt percen belül nemcsak elmúlt a szellemi zaklatás élménye, de hatalmas békét éltem meg. Később is előfordult, hogy zaklató szellemi élmények múltak el szentmise látogatás, illetve gyónás hatására. Így jött el 2012 nyara, amikor a szokásos férfi lelkigyakorlatunkat tartottuk. A többiek biztattak, hogy elhagyhatnám a gyógyszereimet (ekkor hatodik éve szedtem azokat), más is meggyógyult már Isten segítségével. Akkor nem éltem a lehetőséggel, de pár nappal később küldtem sms-t, hogy imádkozzanak értem, (rengetegszer segítettek ki a fiúk imáikkal és meghallgatásukkal, sokat köszönhetek nekik – ennyire fontos az őszinte emberiközösség.) lerakom a szereimet. Én is fohászkodtam, és elhagytam az Invegát, valamint a Sertralin Zentivát, amit hangulatjavításra szedtem (társult tünet), és a Kemadrint, amit azért, mert az Invegától (akárcsak  korábban a Zyprexától) időnként fennakadtak a szemeim. A hangulatjavító nélküli élet első napja kemény volt, de belülről folyamatosan vezetett az Isten. Volt olyan pillanat, mikor az utolsó örömszikrát őrizgettem a lelkem mélyén, és próbáltam belőle tüzet csiholni, hogy legyen bennem derű a napi feladataim elvégzéséhez. Csoki evés, jó zene, film. De ennyi mindenre nincs is idő (hármasban voltunk a fiaimmal, ez folyamatos szolgálatot jelent, szülők tudják), és a megszerzett öröm rögtön el is múlt, amint megkaptam. Belső sugallatot kaptam, hogy ne őrizgessem a lángot, hanem adjam bátran oda, vessem bele magam a napi teendőkbe, bízzam Istenre, mi lesz. Tíz perc múlva ujjongtam, szinte szárnyaltam a feltörő lelki energiákban, amelyek aztán lecsillapodtak, és azóta sincsen gond a közérzetemmel. Ennek ma (2012. 12. 16.-án) kb. fél éve.

Pár hónap múlva, szeptemberben felkerestem a kezelőorvosomat, és elmondtam, mi történt velem. Mondtam, vannak tüneteim, (egyébként azóta is), de gyógyszer nélkül tudom kezelni azokat, munkámat, családomat ellátom. Ő azt válaszolta, hogy ha így van, nem kell szednem gyógyszert (mindig együttműködtem és őszinte voltam, nem volt oka kételkedni a szavamban), de ha visszaesnék, várnak vissza. Eddig is önkritikus voltam magammal szemben, számít erre a továbbiakban is, és a legfontosabb visszajelzést mindig a családom adja majd. Hallgassak rájuk. Hivatalosan (ezt hangsúlyozom) nem gyógyultam meg. Sőt, vannak tüneteim, démonokat és angyalokat érzékelek időnként magam körül, és van, hogy nem tudom eldönteni melyik, melyik. De a napi erős dózisú antipszichotikum szedésétől eljutottunk (Isten és a közösségem segítségével) oda, hogy egyszerű koncentrációs gyakorlatokkal és imával kordában tudom (tudjuk, az Úrral közösen) tartani a tüneteimet, az élményeimet. Maguk az élmények egyébként nem olyan fontosak, semmi rendkívülit nem közöltek még velem, a saját feladataimon kívül. Aki rálép arra az útra, amit itt nagyjából felvázoltam, ennél sokkal messzebbre juthat, ha betartja a leírt alapelveket (és azokat, amelyek az ajánlott irodalomban vannak még. Ideértve végül is a Katolikus Egyház teljes tanítását.) Legfontosabb a gyakorolt szeretet, minden nap, apró tettekkel. Ez világnézettől független tanács! És a nyitottság a nagyobb kegyelmek felé. Bővebben erről még a „A keresztény metódus” cikksorozatban.

 

Kiegészítés:

(1) Egyébként a mai politikával nem az a baj, hogy buták a politikusok, hogy „megosztott az ország” –fityfenét az, ha ez igaz lenne, az emberek egymást ölnék pusztán politikai nézeteik miatt. Egyszerűen másképpen gondolkodunk dolgokról, és kész. Ez meg mindig így lesz, mert az ember ilyen, Isten a természetét ilyennek alkotta meg. Lehet Istent okolni. Elég erős, megbírja. ;-) – vagy, hogy mindenki lop. Istent nem engedik be a politikusok a politikába, a közemberek meg a magánéletükbe. EZ a baj. Nincs ima, bűnbánat, katolikusoknál gyónás, az otthon, család szeretete, és bátorság a Lélek karizmáival élni. Fontos döntések előtt hányszor kérték meg a történelmi egyházak vezetőit, hogy szólítsák fel a híveket imára? Kerestek-e már igaz, Istenhez hű prófétákat, hogy segítsék (de ne helyettesítsék) a döntéshozókat munkájukban? A hívő politikusok elvonulnak ülésszak előtt imádkozni? Egy Miatyánk, egy Üdvözlégy? Valahol a folyosón, nem kell nyilvánosan, látványosan. Elbújni se kell, de büszkélkedni se.

(2) S állnak egyúttal fölötte természetfeletti, Istentől eredő nézőpontjuk, és tanításuk miatt. Ha az egész társadalom keresztény lenne, ez a kívül-fölül állás megszűnne. Tudom, nem szeretem igazság, de a mai világ minden jó szándékával egyetemben is még fényévekre van a jézusi tanok szerinti élettől, és legnagyobb gondolkodói és politikusai sem tudtak Jézus egyszerű szavánál tökéletesebbet kitalálni. Az igazsághoz tartozik, hogy az egyházak legszentebb tagjai is sajnos igen-igen messze vannak a Jézus szerinti élet megvalósításától, és akkor ott vannak a pusztán vallásos tömegek, akik megelégednek a vallásos gyakorlatokkal, de például kibeszélik a szomszédaikat, és még családjukat sem szeretik a tőlük elvárható módon, nemhogy a környezetükben lévő rászorulókat. Az igaz lelkületű papok, lelkészek és hívek szomorkodnak is miattuk éppen eleget. Mi se törjünk azonban pálcát fölöttük, eléggé rossz soruk lesz odaát, hacsak meg nem változnak – amiben viszont mi segíthetünk nekik, elsősorban elfogadó jó szándékkal és csak másodsorban szerető kritikával.

(3) Bocsánat, hogy fikázom őt, azt gondolom, megbírja. Annyira van erős lelkű és alázatos. A gondom vele az (és bárki javítson ki, ha tévedek), hogy nem tanítja kellőképpen a lelkek megkülönböztetését a tanaiban. Úgy veszi, hogy ami túlvilági, az szinte biztos, hogy jó. Különösen veszélyes, hogy a magát világosság angyalának kiadó lelkekkel szemben nem ad kellő védelmet a tanítása. Nagy a gyanúm, hogy ő is, mint általában az ezotéria, ilyen lelkek hatása alatt áll. Sok igaz dolgot tanítanak, de erősen hatnak a hiúságunkra, néha a bűntudatunkra, de például a szexualitással kapcsolatosan, házasság, válás, a szenvedés értelme, megélésének módja és hasonló témákban nagyon kevéssé megbízható, amit tanítanak. Hivatkoznak Krisztusra, de sokszor vajmi kevéssé követik. Bár távol álljon tőlem, hogy alábecsüljem őket. Meglehet, többet köszönhetünk az igaz lelkületű ezoterikusoknak, mint gondolnánk.

Maga Müller Péter, úgy vélem (ezt máshol is kifejtettem), minden jó szándéka mellett nem becsüli eléggé a férfiakat és a férfias lelkületet, rettentően felül korunk feminista propagandájának, miszerint a férfi, csak mert férfi, rossz, a nőket viszont szinte isteníti. Egészséges lelkületű nőnek aligha kell ekkora hódolat, gondolom én, bár a női testi és lelki szépség belőlem is kivált hasonló érzéseket, szívesen lennék lovagja és szolgája bármely nőnek. És egyben ura és parancsolója is. Bár általában csak együttműködő partnere.

(4) Sajnos sokszor van az, hogy (ma, amikor magazinok és egyszerű, közérthető nyelven írott könyvek tömege kínálja a tudást, a párkapcsolati stabilitás megőrzésének titkait) a párok egyedül, elszigetelve küzdenek, nem avatnak be senkit a problémáikba, akár a legutolsó pillanatig úgy tesznek kifelé, mintha minden rendben lenne, aztán villámgyorsan szétmennek. Szerintem emögött sokszor gyávaság van, a kudarc beismerésének félelme, a többiek véleményével való szembenézésétől való félelem. Lám, a társadalom a feminista és liberális propaganda ellenére (melynek élő tanúi a „híres” emberek tömege, akik még büszkélkednek is bűneikkel, a megbánás jele nélkül teszik „közkinccsé” éretlenségük, fegyelmezetlenségük „eredményeit”.) még mindig bír összetartó erővel, ha félünk a többiekkel való szembenézéstől, a biztatástól, hogy erősítsétek meg a roskadó térdeket, vegyétek fel az elejtett zászlót, küzdjetek magatokért és egymásért! Mert a sors nagy eszköz Isten kezében, nem véletlenül kerültél azzal össze, akivel élsz, akitől gyermeked van, akivel esetleg házasságot kötöttél. Hiába gondolod másként, szükséged van a másikra. Még most is.

baptista(5) S ha még szeretetünk kilép a család hatóköréből! Elkezdjük a többieket, a szűkebb, majd tágabb környezetet szolgálni, végső soron a társadalmat. Ki-ki egyéni alkatának megfelelően, ami vonzza, figyelembe véve azért a többiek igényeit is. Vagyis lesz, aki tanít, aki felemel, aki ápol, aki vezet, aki pénzt teremt elő, aki fizikai munkát végez. De mi van, ha a helyi Karitásznak szüksége van több kézre például karácsonykor? Ilyenkor érthető, hogy a többiek félreteszik egy időre a saját feladataikat (ha tehetik), és segítenek ott, ahol erre szükség van. Aztán ki-ki visszatér a saját karizmájának, egyéni meghívásának, (nem vallásosan: egyéniségének) megfelelő feladathoz. Mert Isten úgy tervezte meg, hogy örömünket leljük abban, ahogyan és amit a többiekért végzünk. Általában belőlünk, személyiségünkből fakad ez, és meglévő (bár korábban talán nem is sejtett) képességeinket használjuk benne. A képességhasználat öröme pedig sikerélményt ad, ezenkívül pedig hasznosnak és fontosnak éljük meg magunkat. Persze ha mindehhez rögtön pénzbeli vagy egyéb támogatást várunk, az egész megakadhat a vágy szintjén. Kezdjünk bele bátran abba, amire időnk van, és kedvet érzünk hozzá! Valószínűleg környezetünk először nem fogja érteni, hátunk mögött összesúgnak mögöttünk (szembe csak akkor mondják el a véleményüket, ha nem becsülnek, vagy ha úgy vélik, nem kell tartaniuk a viszontválasz, illetve a nemtetszés kinyilvánításának lehetőségétől. Talán ennek oka a gyerekkorban elvárt túlzott megfelelés, a szülők nem szerették, ha kimutatták a negatív érzéseiket, vagy nem tudtak otthon „intelligensen veszekedni”, vagyis „egymás kezét soha el nem engedve” vágni egymás fejéhez tücsköt-bogarat. Szóval az ilyen gyáva emberi magatartás felett nem kell rögtön pálcát törni – nagyon sokszor mi is pont így működünk. ;-) )

(6) Fontos, de ha nem mindent az államtól, meg a politikai elittől várnánk (majd a miniszterelnök lejön, és személyesen megoldja a problémáinkat) nagyon-nagyon sok mindent magunk meg tudnánk oldani. Kevés a munkahely? Érdeklődhetünk barátainknál, milyen elvégzendő dolog van náluk, amire nincs idejük. Kerítésfestés, ágyjavítás, tüzelő összevágása, az udvar kitisztítása, stb. Itt nem az egyéni csillogó-villogó képességeink gyakorlásán lesz a hangsúly, egyszerű emberi segítségnyújtásról – és „kemény” béralkukról. Mert ha nincs munkánk, gond az áramszámla kifizetése, akkor nem jószívűség, hanem felelőtlenség ingyen dolgozni. De itt sem kell feltétlenül pénzhez ragaszkodni. Lehet ennivalóért dolgozni, akkor azt már nem kell megvenni a boltban. Tüzelőért dolgozni, vagy bármi más egyébért is. Persze ha számlát kell kifizetni, akkor ott csak a pénz segít. Hát bizony, alkudni kell, őszintén feltárni a szükséget, és elfogadni, hogy nem mindig tudnak, vagy akarnak úgy segíteni, ahogy mi elvártuk volna. Akkor kell keresni másik lehetőséget (esetleg, miután elláttuk a már felkínált feladatot, hiszen a megítélésünk is fontos lehet.) Világos, ebből családot fenntartani lehetetlen. De átvészelni jól-rosszul egy időt, amíg vissza tudunk kapaszkodni a társadalom szekerére, talán igen. Egyik ismerősöm olyan helyen dolgozott, és lett nyugdíjas, ahol az állam úgy döntött: vissza kell menni a munkapad mellé. Mivel álláshely nem volt, kapta tovább a nyugdíját, más jogcímen, és így már kevesebbet. Nekem azt mondta, a végzettsége alatt ő nem hajlandó elhelyezkedni. Emberileg megértem. De mi lenne férfiasabb (és egyáltalán helytállóbb?) Otthon ülni, számítógépezni és filmeket nézni, miközben aktív korú felesége dolgozik, és a háztartás nagy része is az ő vállán is van, vagy félretenni kicsit az önérzetet, és akár alkalmi munkát is keresni? Még feketén is. Mit sugall a másik felé az egyik és a másik hozzáállás? Mit valósít meg?

(7) Holott szegénységben élő ismerőseimtől hallom, hogy a nélkülözést végül is meg lehet szokni. Teher, mert teher, de nekem úgy tűnik, inkább az a nehéz, hogy relatív szegények. Vagyis a többség nem az, így nem viselkednek velük szemben megértően, sőt elutasítóak, így nem csak anyagi segítséget nem kapnak, hanem jó szót sem, és végül is a problémájukkal magukra vannak utalva. És ez az, ami igazán nehézzé teszi a nélkülözést: a lelki ínség. Nagymamám mesélte, hogy a háború után szintén nagy szegénység volt, de akkor az emberek általában voltak szegények, megértették, milyen terhet hordoz a másik, és segítettek egymásnak. Közösen túlélték, lelkileg is, fizikailag is.

 

;-)

Zoli

 

Tankcsapda – Mennyország tourist, egy anonym keresztény dal

tankcsapdaOké, oké a zene, a hangzás nem keresztény, ez tény. Viszont vad és izgalmas. A szöveg ellenben ott van. Figyeld csak!   Egyszerű és lényegretörő a mondanivaló: NEM TEHETSZ MEG AKÁRMIT! Előbb-utóbb szembekerülsz egy nálad nagyobb hatalommal, és akkor már késő gondolkodni, hogy másképp kellett volna. Ráadásul Bibliai fogalmat és alakot (Mennyország, Szent Péter) is használ a szerző, és meglátásom szerint az eredeti jelentésükkel nagyrészt megegyező módon. Szó szerint keresztény a dal, még kicsit – tényleg kicsit! – biblikus is. Beszél a halál utáni személyes ítéletről is. (Amikor a túlvilági tévén a főhősről szólnak a hírek.) Persze bele lehet kötni a dalba, hogy nyegle, meg tiszteletlen, de kell? Hahó, ez művészet, a művészek meg éppen attól is művészek, hogy nem minden társadalmi konvenciót tisztelnek. Mert a lényeg, az viszont kőkemény a szövegben. Egyértelmű és félreérthetetlen. Azonkívül pedig igaz.

Köszi fiúk, és gratulálok hozzá!

Örülök, hogy ott találok keresztény értékekre, ahol egyébként nem is várnám. Izgalmas és szép az élet.

 

Wink

 

Zoli

 

A szám fenn van a youtube -on. Szabadon meghallgatható és letölthető.

Hogyan lettem én Férfi?

BradLesznek, akik ezt a cikket olvasva képzelgőnek fognak tartani, vagy egyenesen bolondnak. Nem baj, nekik azt tudom mondani, hogy az élmény óta férfiasabb a fellépésem, könnyebben megy a csajozás, (értsd: alkalmi flört. Amit nekem szabad belőle ;-)) keményebbeket ütök edzésen, és bátrabb vagyok az életben.

De azért senki ne gondolja, hogy én vagyok az übermacsó.  Nem, erre semmi szükségem sincs. Csak jobban érzem magam a bőrömben, és ha tükörbe nézek, tudom: egy Férfi pillant rám vissza. Így történt:

A vágyam a férfiasabb létre nagyon-nagyon régi. Próbálkoztam sokféle módon megszerezni az áhított kincset: pszichológia, önsegítő könyvek, férfitársaság, stb. Segítettek is ezek valamennyit, de a kívánt áttörés mindig elmaradt. Maradtam belül az a szorongó srác (közel negyven évesen!), aki voltam, akivé kamasz koromban váltam. Vagy már előtte, mert az iskolában a verekedésekben (ha részt vettem bennük egyáltalán) én húztam a rövidebbet. Emlékszem, mikor már szórakozni jártam (nagy néha) a közeli diszkóba, a többi fiú, bátorságát, erejét, férfi voltát bizonyítva sokszor összeverekedett. Én is fantáziáltam erről, milyen dicső lenne megmutatni, hogy képes vagyok győzni, erős ütéseket mérni az ellenfélre! De féltem a fájdalomtól, és persze a megaláztatástól is.

Innen kicsit eltérek a szokásos élménymegosztó, tanító beszámolóktól (de nem az oldal profiljától ;-)), és nem mesélek tuti módszerről, fantasztikus beavatás élményről, vagy éppen a gondolkodásom és önértékelésem teljesen új alapokra helyezéséről. Hiszen a pszichológiai könyvek írói éveken keresztül mondták ezt nekem, és mégsem mentem vele tartósan semmire.

Dolgoztam. Ápoló vagyok, idős embereket gondozok. Nem sokkal előbb volt a férfitársaságunk lelkigyakorlata, ahol a folytonos imáról hallottam. Reggeltől estig ima. Gondoltam, gyakorlom. Talán ezért történt, talán nem, de tény: két fontos lelki élményem volt munka közben. Az egyik, hogy folyamatosan piszkálódó, gúnyoros gondolatok jutottak az eszembe, miközben gondoztam. Én nem ilyen vagyok, nem értettem a dolgot. Aztán jött a gondolat: a Lélek működik bennem, a személyiségem mélyén lévő, letapadt, megmerevedett, bűnös réteget tisztogatja. Meglehet, nem is saját bűneim kérgét. (Bővebben erről: Kenneth Mc All: Útmutató a családfa gyógyításához c. könyvében. A nemzedékek közt átöröklődő bűnökről szól, és gyógyításukról.) Hát ezen valóban nem tud sem pszichológia, sem megváltozott önértékelés változtatni. Ennyire mélyre menni, talán csak összeszokott, évek óta tartó, valóban együtt rezgő csoportterápián, mély és őszinte, és nagyon tudatos párkapcsolatban, jól összeszokott pszichológus – beteg kapcsolatban (és célzott, mély terápiával), vagy az élet szélsőséges helyzeteit közösen átélő emberek közt (pl. hosszú ideje tartó bányában való közös munka során) lehetséges.

Ezenkívül egy másik, végtelen egyszerű dolog történt velem: azt a sugallatot (gondolatot) kaptam, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Bátran szeressem magam önmagamnak. (Azóta is sokszor kapaszkodom ebbe az élménybe. ) Azt hiszem, a közlő évek óta megismert személyisége és tekintélye folytán hatott ez rám ilyen erősen, és hagyott maradandó nyomot bennem. Az elmúlt tizenkilenc évben eléggé megismertem az Istent ahhoz, hogy ezt tehesse velem. Meggyógyított, illetve lerakta az alapját egy tartós helyreállításnak.

Mert nem lettem hirtelen más emberré. (Szerencsére.) Szinte, mintha egy apró magot ültetett volna el bennem az Úr, amely az eljövendő évek során fog szép és élő fává növekedni. És hangsúlyozom, a feloldott, feltisztított lelki réteg mélyen bűnös volt. (Évek során álmodtam róla, hol sátáni önzésű gengsztervezérekkel, hol szadista nácikkal, hol egyéb módon, hogy ez a réteg bennem van. De jelekkel, és álmokkal, csoportos ima közbeni megerősítéssel szintén évek óta jelezte már az Isten, hogy gondja van rám, helyre fog engem belül állítani.) Ezeket a bűnös késztetéseket a mai napig érzem: agresszió, harag, gőg, uralkodni vágyás, időnként felfokozott kéjvágy, férfihiúság. Lesz még dolgunk az Úrral.

De harmonikusabb személyiségnek érzem magam, és jobban esik az élet. Még nagyobb örömmel követem az Urat, ezenkívül bátrabb lett a fellépésem: már többször léptem közbe verekedéskor, vagy akadályoztam meg ilyent. (De azért a „többször” nem jelent egyelőre olyan sokat :-) ) Túl vagyok életem első karate versenyén, és mondhatom, tanulságos volt: először is formagyakorlatból ezüstéremmel jöhettem haza, élő harcban viszont megélhettem, mennyire félek a haláltól, a fájdalomtól és a megaláztatástól. Ott helyben, a vereség után gyakorolhattam, hogyan álljak talpra lelkileg a közönség előtt, akik az ezüstérem után sokkal többet vártak tőlem. Gyakorolhattam, hogy az értékességemhez pontosan elég kb. két másodpercenként levegőt vennem. Erről bővebben kicsit később.

Megéltem, hogy férfiközösségem, a szombathelyi Keresztény Férfiak Társasága egy emberként mellém állt erkölcsileg és érzelmileg, amikor újságíróként meginogtam. Iszonyatosan nagy erő, ha őszintén hisznek benned!

Pál Tibor sensei tanítványaival

Megéltem, hogy egy nyári karate táborban túllépem addigi fizikai és akarati teljesítőképességem határait. Iszonyatosan nagy erő, ha egy férfi, akit tisztelsz, és akire felnézel, bízik benned, és nem engedi, hogy kevesebbet teljesíts, mint amire valójában képes vagy. És bölcs, mert túlteljesíteni sem enged. Akkor sérülhetsz, elmehet a kedved az egésztől, vagy konkrétan, fizikailag is tönkremehetsz. Én a karate edzőmmel így vagyok. Nagy ajándék.

Szerző lehettem egy nagyszerű antifeminista magazinban, a Férfihangban. Ott öntudatos férfiak és nők álltak így vagy úgy mellém, és segítettek levakarni az emancipáció és feminizmus számos tévedését a szemléletmódomról. Elkezdtem gerincet növeszteni, mint Férfi. Elképesztően nagy erő, ha elhiszed, hogy értékes vagy, mint ember. Légy férfi vagy nő, nőies férfi, vagy férfias nő. ;-) Tudod, mit kell ehhez teljesítened? LÉLEGEZNED! Elég, hogy vagy. Mert Isten nem teremt értéktelent. Beza. Ha magadat vagy a másik embert nem szereted, akkor az Isten munkáját veted meg. Tart, ahol tart az az illető. És tartasz, ahol tartasz.  Mert a Mennyországba bejutni csak dátumkérdés – és ezt Weöres Sándor írta. (Okosabb, mint én? Úgy vélem, az.) Jó gyógyszer erre gondolni, lelki hiúság ellen.

Egyébként a feltörő piszkoskodó gondolatokkal szemben az ima segített, és ha valaki ilyet tapasztal, nem biztos, hogy ugyanaz történik vele, mint akkor, ott velem. Lehet, egy tisztátalan, nyugtalan lélek zaklatja, vagy csak a saját bűnös természete gyötri. Mondjuk, az ima mindkét esetben segít.

Ennyi. Gyanítom, sokaknak némileg meredek volt. Tessék utánam csinálni! Alárendelődni Jézusnak, életre váltani a tanítását, csatlakozni egy megbízhatóan jézusi gyülekezethez, és kitartani! Kérni a tiszta, erős férfiasság, vagy a tiszta, erős nőiesség kegyelmét.

Az Úr garantáltan gyógyít.

;-)

Zoli

A csúnya Jézus

csúnya jézus

Ugye ez a lány nem szép? A kép tetején van az a picike szó, amiért ez így van. DOWN szindróma.

Nem tudom ki ő, csak azt, hogy egy táncos. Láthatod, karjai a magasban, s afféle dresszben van. Talán éppen gyakorolt, amikor fényképezték. (Vagy beállították, mert fényképezni igazából úgy szoktak.)

 

S miért e kép, mely egy plakátról készült? Ezért:

Fesztivált rendeztek értük és velük. Megünnepelték őket. Biztos azt gondoltad, a részvétedet kérem. Oké, jöhet az is. Szebb lesz tőle a világ, ha csak kicsit is. De a valódi ok ez:

Ünnepeljünk mi is! Te és én. Mert van jóság a Földön, vannak emberek, akik törődnek a másikkal, és TETTEKKEL, nem csak szavakkal! Van okunk örülni? Bizony van. Mert szebb a világ, mint hinnénk.

Fel a fejjel! Van miért élni.

;-)

 

Zoli

A hajlott hátú néni

 

néniEzt egy baráti portálon találtam:

 

(Gugliba be lehet írni: tyimességek)

 

A hajlott hátú néni

 

 

 

Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz

 

készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős,

 

hajlott hátú néni.

 

Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor

 

válaszoltunk, ezt kérdezte:

 

– És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?

 

 

 

Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:

 

 

 

Járjatok be minden földet,

 

Melyet Isten megteremtett,

 

S nem akadtok bizonyára

 

A magyar nemzet párjára.

 

Vajon mit kell véle tenni:

 

Szánni kell-e vagy megvetni? –

 

Ha a föld isten kalapja,

 

Hazánk a bokréta rajta!

 

Oly szép ország, oly virító,

 

Szemet-lelket andalító,

 

És oly gazdag!… aranysárgán

 

Ringatózik rónaságán

 

A kalászok óceánja;

 

S hegyeiben mennyi bánya!

 

És ezekben annyi kincs van,

 

Mennyit nem látsz álmaidban.

 

S ilyen áldások dacára

 

 

 

Ez a nemzet mégis árva,

 

Mégis rongyos, mégis éhes,

 

Közel áll az elveszéshez.

 

S szellemének országában

 

Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!

 

S mindezek maradnak ott lenn.

 

Vagy ha éppen a véletlen

 

Föltalálja hozni őket,

 

Porban, sárban érnek véget,

 

Vagy az ínség zivatarja

 

Őket messze elsodorja,

 

Messze tőlünk a világba,

 

Idegen nép kincstárába,

 

És ha ott ragyogni látjuk,

 

Szánk-szemünket rájok tátjuk,

 

S áldicsőséggel lakunk jól,

 

Hogy ez innen van honunkból.

 

 

 

Ez hát nemes büszkeségünk,

 

Melyről annyiszor mesélünk?

 

Azzal dicsekedni váltig,

 

Ami szégyenünkre válik!…

 

Csak a magyar büszkeséget,

 

Csak ezt ne emlegessétek!

 

 

 

Ezer éve, hogy e nemzet

 

Itt magának hazát szerzett,

 

És ha jőne most halála,

 

A jövendő mit találna,

 

Mi neki arról beszélne,

 

Hogy itt hajdan magyar éle?

 

S a világtörténet könyve?

 

Ott sem lennénk följegyezve!

 

És ha lennénk, jaj minékünk,

 

Ezt olvasnák csak felőlünk:

 

„Élt egy nép a Tisza táján,

 

Századokig, lomhán, gyáván.”

 

Óh hazám, mikor fogsz ismét

 

Tenni egy sugárt, egy kis fényt

 

Megrozsdásodott nevedre?

 

Mikor ébredsz önérzetre?

 

 

 

(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)

 

 

 

 

 

Majd folytatta:

 

– Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?

 

 

 

Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.

 

A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács.

 

Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.

 

 

 

Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!!

 

 

 

Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami

 

rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotorosról alkotott képbe.

 

Sírtam…

 

És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal-, és jobboldalinak

 

nevező, megosztó politikusok csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és

 

hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit

 

szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen

 

embereknek.

 

Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én.

 

Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda,

 

ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.

 

 

 

Küldd tovább légy szíves, hadd járja be a világot és olvassa minden

 

magyar lelkű ember!

 

 

 

 

 

 

 

” Jöjjön el a Te országod…”

 

 

 

Valaki utána írta:

 

Ez egy elképesztően szép történet. De, most jön a fika. Jó emberi szokás szerint ez a motoros már megint másokkal elégedetlen. Elgondolkozott azon, vajon ő van-e olyan szinten, mint az a néni? Aztán meg, lássuk be, alig ismerjük a nagypolitikát. Fogalmunk sincsen róla, milyen lehet ott küzdeni, milyen erők és trükkök ellen kell felvenni a harcot, és közben a nép folyton elégedetlen, mert nem érti meg, hogy a boldogsága nagyon nagy részt attól függ, hogyan áll a dolgokhoz. Nem teljesen, de alapvetően. Mindig kívülről várni a boldogságot persze, hogy mindig elégedtelenné tesz, mert az belülről indul ki. És aztán azt tovább kell adni.

 

Amúgy, én alkalmanként vagyok öreg néni szinten. Volt már rá példa. Néha.

 

Ez a válasz jött rá:

 

Okos vagy, meg jót akarsz, de had lehessen már néha csak úgy élvezni az ilyen szép történeteket, önmagukért. Ne kelljen már kicsit továbbjavulni, hanem lehessünk szabadon azok, akik vagyunk, és örülhessünk őszintén más jóságának. Mert rajta keresztül az Isten kacsintott ránk.

;-)

 

Zoli

Egy vidám fickó

EmilŐ Emil, Romániából. Szegény, alig tud németül, mégis eljött Ausztriába szerencsét próbálni „majd csak lesz valami” alapon.

Egy bolt előtt végzi munkának álcázott koldulását. Először megvettem tőle a lapot. Csak később jöttem rá, milyen oktondi voltam. Most nem tud mivel tovább „dolgozni”. Emilnek nem könnyű, csak amit tudok róla, sem túl vidám. Szegényes körülmények közt lakik, és naponta órákat kell ácsorognia valamely forgalmas helyen, hogy kolduljon. Hogy rossz időben mit csinál, nem tudom, olyankor ugye a sétáló, vásárló ember is kevesebb. És a jövője? Idegen a nyelv, s vajon van-e hasznosítható szakképesítése? Elveszik-e a pénzt, amit kap – kérdés. Mivel valaki adta neki az újságot, ez célszerűnek látszik. Egy bécsi lakó, Traude azt mondta, koldusnak csak élelmiszert, mert a pénz túl sokmindenre költhető, és eléggé kiterjedt a koldusmaffia. Elvben amúgy sem túl erkölcsös koldulásból élni a munkabíró embernek. „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” – írta Pál apostol, nyilvánvalóan a munkaképesekre gondolt, akik tehetnék, ám mégsem dolgoznak.

No, Emil egyszer jobb kedvében volt, és akkor megcsinálta ezt:

 

Érdekes lenne elfilózni, hogy miért csak bal kezet épített neki, vajon mennyire kezdeményező típus ez a fiú? Persze nem minden kezdeményezni, sok hülyeséget kezdeményeztek már zseni emberek, aztán jókat szívott miatta a csöppet sem ártatlan, kényelmes, saját világába zárkózó, önző és gyáva nép, amely úgy viselkedik, mintha ostoba lenne, és akkor bizony lehet is úgy bánni vele. Nem a petárdapukkanásnyi agresszív hőzöngés hiányáról beszélek, hanem a kitartó, akár hangos, akár szerény civil szerveződések szükségességéről, a „Tegyük rendbe a városunkat/falunkat!”, „Problémával küzdő házaspárok közössége”, „Plébániai hittancsoport”, „Kékkereszt”, „Kismama klub”, „Értékőrző férfiközösség”, és hasonló csoportok hiányáról beszélek. Vannak ugyan ilyenek, de kevesen! És a meglévők sem terjeszkednek! Apostolkodni, „téríteni” kéne. Szórólapot osztani, plakátolni, hangszóróval kiállni a Főtérre és belekiabálni az arrajárók arcába, hogy: Hé, jöhettek ám közénk! Nem harapunk. Meg: segítünk, ha segítesz. Meg akkor is segítünk, ha segítenél, de nem tudsz.

Vajon én milyen hóembert építenék? Hova kerülne a répa és a két széngolyó? Vagy két karja lenne jobb oldalt?

(Jó ám, hogy vannak Emilhez hasonló derűs, passzív emberek a világban. Nem minden futkosni, intézkedni és fontoskodni. A nők tudják ezt a legjobban.)

 

;-)

 

Zoli

A keresztény metódus

Uralmat kér, nem lacafacázik, férfiember a javából. De el nem múló boldogságot ígér.  És megint férfiember, mert jót áll a szaváért.

Uralmat kér, nem lacafacázik, férfiember a javából. De el nem múló boldogságot ígér. És megint férfiember, mert jót áll a szaváért.

Szóval az ezotéria, és számos – bocs, de – valláspótlék irány, sokszor azzal hódít (Müller Péter például azzal ajánlja egyik könyvét, <Ji csing? Pálcikával való jóslásról szól> hogy itt a módszer a természetfeletti konkrét, és segítő beavatkozásának elnyerésére. Hát egy vallásos érzékkel megáldott ember, ha erre nem harap, akkor mire?), hogy könnyen elérhető misztikát és isteni segítséget kínál.

Ettől tud eldurranni az agyam: erőket és csodákat emlegetnek, és azt hiszik, uralják, holott nagyon, de nagyon sokszor nem. Mire alapozom ezt a sommás véleményt? Hogy ismerem és gyakorlom a keresztény metódust. Össze tudom hasonlítani ezt a mai, alig pár évtizedes divatirányzatot (mert nekem az), egy több évezredes kimunkált (és működő!) úttal.

Persze pl. abban, hogy közösséget vagy közösségeket hogyan vezet az Úr, kevés tapasztalatom van. Remélem, barátaim a Keresztény Férfiak Társaságánál segítségemre lesznek, hogy ebben is kimerítő tapasztalatokat szerezzünk.

Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyve alapján írom mindezt. A könyv harmincöt alapelvet fogalmaz meg a vezetéssel kapcsolatban, és ezeket egységként kezeli. Én sem hagyok ki belőle egyet sem. (Megrendelhető a Marana tha kiadónál, a szerző sokkal profibb az elvek ismertetésében, és gyakorlásában, a könyv példákkal magyarázza ezeket a tömören megfogalmazott elveket. A mű vékony, olvasmányos, olcsó. És a bevételből nem részesedem. J Ajánlom mindenkinek.)

Kezdjük hát!

 

1. A Szentlélek vezetése csak akkor lehetséges, ha Jézust mint Urunkat és Megváltónak elfogadjuk, és így újjászületésünk révén Isten gyermekeivé leszünk.

Jézus1

A Szentlélek szimbóluma

Nincsen mese. Meg kell térni, vagyis el kell fogadni Jézust. Ez azt jelenti, hogy el kell kezdeni foglalkozni az ő tanításával, a Bibliával (célszerű az evangéliumokkal kezdeni), és életünk középpontjába helyezni az ő akarata szerinti életet. Ha még nem tapasztaltuk meg Istent és az ő szeretetét, célszerű kérni tőle az ő bizonyságát, hogy tényleg él, és szeret, boldogító módon szeret bennünket. Ezután viszont elő a négy evangéliumot, és azt a néhány sor napi adagot, amit feldolgozunk, amin elgondolkodunk, azt próbálni gyakorlattá tenni! (Tehát szeretnünk kell magunkat, a körülöttünk élőket, és Istent. Mindennek pedig tettekben kell kifejeződnie. Nem feltétlen nagy tettekben, sőt! De mindennapi feladat a szeretet kis tetteinek gyakorlása.) Aki így tesz, az előbb-utóbb megtapasztalja Isten jelenlétét és békéjét, örömét és szeretetét, hiszen Isten ott fog élni már a szívében.

1.a) Istennek minden egyes gyermeke számára van életterve, és erre szeretné egészen személyesen rávezetni. Az Isten terve szerinti élet a legboldogabb, legteljesebb és legkalandosabb élet lesz, amit itt, a Földön meg lehet valósítani.

Tehát érdemes figyelni Isten jelzéseire. Ehhez több szó nem is kell.

 

2. Mérlegelj, és add át az életed feltétel nélkül Jézusnak az Újszövetség alapelvei szerint!

Ez ugyanaz, mint amiről már volt szó az első részben. Itt van feketén-fehéren: az Újszövetség alapelvei szerint. Tehát olvasni kell a Szentírást, elmélkedni fölötte. Most, ma mit mond nekem? Mit akarhatott mondani Jézus? (Pál, Péter, János, stb.) Aztán, amit így nyerünk gondolatot, elhatározást, azt igyekezni kell gyakorlattá tenni. Apró lépésekben, minden nap.

2.b) Tégy minden napot újra Isten kezébe, és járj utána éberen és teljes felebaráti szeretettel a felbukkanó feladatoknak!

Teljesítsem állapotbéli kötelességeimet (mint tanuló, dolgozó, főnök, beosztott, anya, apa, gyerek, férj, feleség stb.), és legyek nyitott, még kit/mit hoz elém az Úr, hogy segítsem, meghallgassam, elvégezzem, stb. Célszerű reggel Istennel közösen átgondolni a napot,és egy kis tervet készíteni a feladatokról. Este aztán el lehet számolni, hogy mit sikerült elvégezni, és hogyan, milyen lélekkel?

 

2.c) Így veted meg a legjobb alapját annak, hogy Isten gondoskodjon rólad és belenyúljon a helyzetedbe.

Tehát ez az alap, amihez mindig kell ragaszkodni. Akkor is, ha átmenetileg nehéz, hiszen majd lesz könnyebb, amikor ismét közel érezzük magunkat Istenhez. Erre építve működhet minden más kegyelem jól, az Istentől elrendelt módon és időben.

 

3. Isten az életed célját kitűzte számodra. Minden nap közelebb vihet ehhez a célhoz. Lelki restséged vagy buzgóságod és következetességed a krisztuskövetésben akadályozhatják vagy gyorsíthatják előrehaladásodat ezen az úton.

Tehát van célunk, ez maga Isten, illetve mindenkinek személyesen is van életterve, célja. Ezt általában nem ismerjük, csak vágyakat, késztetéseket élünk meg, melyek jó esetbe terelnek efelé. (Nem mindig! Eltérítő vágyaink is lehetnek.) Illetve körülményeink is az úton tartanak, ha jól viszonyulunk hozzájuk. Erről később. Tehát az előrejutás és beteljesedés feltétele a buzgóság és állhatatosság a krisztuskövetésben. Ima és ebből fakadó szolgálat. Család, munkatársak, barátok, ismerősök és végül az idegenek felé. (Akik végül pont a szolgálat révén válnak ismerősökké, akár barátokká. :-))

3.b) Nem csak egyetlen út vezet el a célhoz. Ha eltévesztetted az utat, vétkezel, de ha megbánod vétkedet, Isten új utat fog mutatni neked.

Tehát a bűnök, vétkek elválasztanak Istentől és életünk beteljesedésétől, céljától. Ha azonban belátjuk, hogy helytelenül cselekedtünk, és próbálunk javulni, akkor új lehetőséget kapunk. Az esti önvizsgálatok erre is jók, hogy hibás lépéseinket belássuk, és javulni próbáljunk.

 

4. Isten szava sokszínű és nem lehet egyetlen sémába belepréselni. De van egy vezetésünk, amely a mi korunkra érvényes: a Szentlélek szava. Az Apostolok Cselekedetei a Szentlélek vezetéséről szóló tankönyvünk. A Szentlélek hangjának meghallása feltétlenül szükséges a hatékony és teljhatalmú szolgálathoz.

Vagyis feltétlenül fontos, hogy megtanuljunk élni Isten személyes, szubjektívan nekünk adott impulzusaival. Ezt sajnos sok keresztény sem teszi. Isten építeni akarja egyházát általunk, és ehhez együtt kell működni vele!

4. b) Isten ránk bízza ezt a fajta vezetést, és a Bibliában kritériumokat ad a vele való bánásra.

Újra: Biblia olvasás és tanulmányozás! Ez még elő fog jönni többször is.

 

5. Minden szubjektív módon felfogott dolgot objektív ismérvekkel kell megvizsgálni. A természetfeletti impulzusokat, indításokat csak akkor vegyük Istentől jövőnek, ha egybe csengenek a Biblia kijelentésével, a megújult értelem tanúskodásával, a testvérek tanácsával és a megerősítő körülményekkel.

JézusUtalnék az „Amikor fényes és sugárzó minden” esetére. Egy mégoly csodálatos szubjektív kijelentést is össze kell vetni a Bibliával, a Bibliai tanításon (nekünk, katolikusoknak még a hagyományon és az Egyházi Tanítóhivatal tanításán is) edzett józan eszünkkel, és a természetfeletti impulzusok megítélésében jártas, hívő tesók véleményével. Mindenkit el fogok szomorítani. Nagyon kevés ilyen van. Vagy van, de azt hiszi, hogy ilyen csak a Szűz Anyától jöhet. Nagyon feminin vallás a Római Katolikus. Aztán nem értjük, miért olyan kevés a férfi a templomokban. Végül megerősítő körülmények is kellenek. Erről még lesz szó, itt annyit, hogy pl. ha azt jelenti ki az Úr, hogy tanítóvá tesz minket, akkor elkezdhetünk tapogatózni, hogyan szerezhetnénk biztos ismereteket a hit dolgaiban. És ilyenkor biztosan találunk is erre lehetőséget. Esetleg egyik ismerősünk szól, milyen nagy szükség lenne itt meg itt egy jó tanítóra. Fel tudjuk magunkat nyugodt szívvel szabadítani minden olyan elfoglaltság alól, amely akadályozná a tanítói szolgálatot, stb. Tehát körülményeink is egybecsengenek a kapott kijelentéssel.

5.b) Soha ne cselekedj csak egy impulzusra! Várj, amíg további helyzetjelző fények megadják a megerősítést!

Tehát: szubjektív impulzus (sugallat, álom, megérzés, stb.), Biblia, az egyház teljes tanításán edzett józan ész, testvérek tanácsa és megerősítő körülmények.

 

 

Folyt. köv.

Még csak az ötödik alapelvnél tartunk!

;-)

 

Zoli

Ezotéria, mágia, belső erő

Szepes Mária

Szepes Mária

Előrebocsátom: ez a cikk nem a Katolikus Egyház tanítását tartalmazza (bár remélem, minél közelebb áll hozzá), és nem Isteni kinyilatkoztatás. Csak az én gondolataimat tartalmazza.

Ez egy keresztény szellemiségű portál. Ettől függetlenül ezt a témát nem a felekezeteinktől általában (bár nem mindig, és nem mindenkitől) megszokott elítélő hangnemben kívánom megírni. Igyekszem a tapasztalataimra, az olvasottakra, és az ebből fakadó gondolataimra támaszkodni.

Én Agykontrollal kezdtem „hívő karrierem”. Többször voltam tanfolyamon, és alapvetően jó élményekkel tértem haza. (Bár a gyógyítás nem ment, és az Elme tükrévelsem értem el látványos eredményt. Bezzeg testvérem! Tehetségesebb volt, nincs mese.) Azt gondolom, jó az Agykontroll arra, hogy elinduljunk egy spirituális úton, hogy felismerjük, több is van az anyagon kívül, elkezdjen derengeni bennünk Isten képe. (A tanfolyamon emlegetett Magasabb rendű Intelligencia.) Ennél a spirituális metódusnál jegyzem meg, amit általában az ezotéria, mágia, stb. mai, modern, szerintem valláspótlék (bocsánat, ha kicsit leereszkedő ez az jelző) irányzatnál el kell mondani.

A veszélyek, amikről a hirdetők, újkori próféták nagyon sokszor hallgatnak. Vagy nem hallgatnak, de gyenge, erőtlen eszközöket adnak a kiküszöbölésükre. Ezek a veszélyek pedig észrevételem szerint két dologra vezethetők vissza.

Az első, hogy aki spirituális útra lép, az fokozottan kiteszi magát a szellemvilág hatásainak, éspedig ártó erőinek is. Angyalokról és démonokról beszélek. Akár olyan démonról (értelmezésemben túlvilági létező, aki nem a Sátán teremtménye, egyszerűen csak nem Istent, hanem saját lelke kívánságait követő lélek), aki rettentően „beteg”, tele van bűnnel, agresszióval, kielégítetlen vággyal. Ez nagyon sokszor megpróbálja uralma alá vonni a célpont testét, hogy azt saját céljaira használja. Általában rejtett, vagy akár teljesen nyílt bűnre tapadnak rá, túlzott, nem helyes mederbe terelt érzékiség, gőg, hiúság stb. De a psziché mélyén rejlő sértettség, harag, szintén a felségterületükhöz tartozik. Az a gyanúm, képesek bizonyos mértékben belelátni a lelkünkbe, és hatni rá.

Serbák Viktor (W Charon), Szepes Mária testvére

Aztán ott vannak a magukat a fényesség angyalának kiadó lelkek, akik azonban ettől függetlenül nem járnak Jézus útján. Ők birtokolnak égi erőket, a lelkük nem olyan szennyes és sötét, mint azoké, akikről eddig írtam. Ők tanítanak (és ihletnek sok mai „prófétát”) irgalomról, szeretetről, adásról, és ezt komolyan is gondolják! Van bennük jó, megbízható érték, ami Jézus tanításán lemérve megállja a helyét. Mi velük a gond? Hogy lelkük kívánságát jobban szeretik Istennél. Az én régi gyanúm az, hogy sok ilyen lélek ihleti pl. a Nők Lapja ezoterikusait. Látható sokszor: amellett, hogy valódi emberszeretet hatja át őket, még rettentően fontos az evilági csillogás, hiúság (a Nők Lapja munkatársainak is – gondolom. Persze nem látok bele a lelkükbe.) Ezek a lelkek szívesen és sokat munkálkodnak ott, ahol ebből sok van. (Pl. a Nők Lapja „hívő” tagjainál. Hiszen itt pénz, jómód, elit környezet, mind adva van.) Az egyszerűbb embereknek azonban sokkal nehezebb dolguk van. Fiam keresztanyja is szívesen követte az ezotéria tanait (mint én is egy időben) és közös tapasztalatunk, hogy ezek az erők, spirituális tényezők szívesen lehajolnak hozzánk egy darabig. Aztán, amikor (kicsit rosszindulatúan) a „beetetés” megtörtént, otthagynak bennünket a sivatagban. Kellj át rajta, aztán lesz még több belső élményed, csodás tapasztalásod! Hát ez a legtöbbször nem sikerül.

No, ezek után az óvó szavak után némi pozitívum: egykori főnöknőm, Teri, szintén az ezotériához húz. (És a helyébe írhatnám, felteszem, bármelyik Nők Lapja „hívő” újságíróját.) Az élete épít. Szolgál otthon, a családját (elsőszámú terep a szeretet gyakorlására), de a munkahelyén is. Olyan munkája van, ahol másokat segíthet. Egy újfajta gyógyítási metódust hirdet és terjeszt. Amikor fiai kicsik voltak, megtette, hogy hétvégi program gyanánt elmentek egy sérült gyerekeket gondozó intézménybe, és közös programjuk volt az otthon lakóival. Kulcsszavai: „Bocsánat. Sajnálom. Szeretlek.” Hiába nem gyakorolja keresztény vallását (úgy tudom, időnként eljár templomba, de őszintén: mi az? Gyónás, szentáldozás, imacsoport, napi Bibliaolvasás, szolgálat ahol csak lehet. Részemről ezek a hívő élet alapkellékei), az életéből fény sugárzik. (És ez igaz a már többször emlegetett Nők Lapjára is. El nem hiszem, hogy ilyen cikkek szülessenek rossz szellemi úton járó emberektől.) Más akol, egy Pásztor. A hiányzó szellemi magaslatok iránti igény pedig majd csak megszületik. A lemondás, szegénység, szerénység, alázat irántiak. Nem mondom, hogy ezek most nincsenek! De az a benyomásom, hogy hm, hogy is írjam – nem „tengenek túl”. (Egyébként ma énbennem sem. Persze gyakorolgatom ezeket, de a szentek magaslataitól messzire járok. Én is szeretek csinosan öltözni, jókat enni, férfinak érezni magam a nők között. De nálam ott a jó példa, a tanítás: Assisi Szent Ferenc példája, Calcuttai Teréz anya példája, Jézus tanítása. Idővel – remélem – megérek rá. Hogy ez nem csak az én, a mi (keresztények) tulajdona? Hogy ebből meríthet egy ezoterikus is? Meglehet. Hogy lehet egy ezoterikus szentebb egy katolikus kereszténynél? Nem merem azt írni, hogy nem. Tudok rá sok példát, sajnos.)

Viszont a keresztény egyházak ezen a téren (spirituális út) sokkal tisztább alapokkal rendelkeznek. Ezt nagyon komolyan gondolom. Kipróbált ösvényekkel misztikusai, szentjei, a sivatagi atyák által. Ma a Katolikus Egyház megújulási mozgalmai által. Van belőle millió. Karizmatikus Megújulás, Cursillio, Fokoláré, Háló, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Bárka, ami hirtelen eszembe jut.

Jó hosszú kitérő után elértem a második veszélyhez. Erről szintén sokkal alaposabban és többet tanítanak a keresztény egyházak, mint korunk kvázi vallásai (bocsánat a negatív kicsengésű elnevezésért). Ez a bűn és a bűnbánat. Nem szeretik az emberek ezt a szót, hogy bűn. Magunkba kell ilyenkor néznünk, és ha ezt őszintén tesszük meg, pláne jól célzott kérdésekkel (melyek jó, ha a Tízparancsolatra és Jézus evangéliumi tanácsaira támaszkodnak), akkor sok sötétséget fogunk magunkban felfedezni. És újabb keresztény tapasztalatok arra mutatnak, hogy nem csak saját bűneinket hordozzuk. Kenneth Mc All: Útmutató a családfa gyógyításához. (Marana Tha 2006) Előttünk élt generációk tettei és gondolatai építik vagy rombolják a mi jövőnket, jelenünket. Megörököljük az ők meg nem bánt, fel nem dolgozott bűneit, de erényeit is. (Ez nem reinkarnáció! Nem mi tettünk valamit előző életünkben, hanem őseink, korábban az időben.) Miért fontos ez? Mert a mágia, a spirituális élmények lelkünk mélyéig felkavarnak, rejtett erőket mozgatnak meg, és a normális, hétköznapi életben rejtett bűnök, egoizmus, kéjvágy, stb. feltörnek. És ez nagyon nagy erővel történhet! (Személyes tapasztalatom is bizonyítja ezt.) Nagyon jó eszköz ezek ellen, a csak a Katolikus Egyházban megtalálható gyónás intézménye. Nekem múltak el zavaró spiritiszta élményeim (szellemi zaklatások) gyónás és szentmise látogatás, áldozás hatására. Ezeknek a szentségeknek gyógyító erejük van! És a példám nem egyedülálló! A Katolikus Karizmatikus Megújulás lapja, a Marana Tha sok esetet, tanúvallomást leközöl. Általában a Szentlélek erejével együttműködő irányzatok, emberek sokat tudnak mondani a túlvilági erőkről. Ők Szentlélekről és Gonoszlélekről beszélnek. Szentek tapasztalatai, karizmatikus mozgalmak. Meg kell tanulni kicsit a vallásos nyelvezetet, és megbízható, szilárd alapokkal fogunk rendelkezni szellemi utunk során. Kedvencem Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? című könyve. Tömör, olvasmányos, az alapoktól kezdi, és érint nagyjából minden fontos kérdést. Marana Tha adta ki.

Éppen nemrégen láttam az ORF2-n egy show műsorban, hogy üvegcserepeken sétált át az arra önként jelentkező a psziché belső erejét hirdető tréner segítségével. Valóban megcsinálta! Izgultam végig, és drukkoltam neki, külön büszke voltam rá, hogy férfi volt az illető. Se fájdalom, se vér. Elfogadom, hogy sok rejtett képesség van az elménkben, és azt is megértem, hogy ez vonzó. Sok problémánk van, szeretnénk azokat megoldani, meg az sem rossz érzés, hogy nő az ember hatalma, az a hatókör, amin belül, potens, cselekvő, hatni tudó lehet. Én NEM beszélnék ezek ellen, majd alant kifejtem, miért.

ezo2Hazánkban pl. Szepes Mária és a testvére, Serbák Viktor (írónevén W. Charon) hirdetnek sok mágiával kapcsolatos tant. Szerintem ők tipikusan azok, akik a fényesség angyalának adják ki magukat, de nem szolgálnak Istennek. Sok erővel rendelkeznek, és sok igazságot is közölnek. Lehet tanulni tőlük (pl. Szeretet mágiája Szepes Máriától, Önmenedzselés felsőfokon W. Charontól.) De szerintem valójában saját igazságaikat követik, és a teremtett világ (látható és láthatatlan) erőinek, egyben saját teremtő erejük bódulatában élnek. Olvastam W. Charontól értekezést pl. a keresztrefeszítésről, a Nagypénteki misztériumról. Hááát, keresztény szemmel elég érdekes volt. Az esszénusoknak (akiket a Biblia meg sem említ) rengeteg érdemet tulajdonít, főleg titkos tanaiknak. Vagyis Isten erejéről és hatalmáról átkerül a hangsúly az emberi tényezőre. És Isten helyére az ember kerül. Miért rossz ez? Hiszen jót akarunk, és a szenvedést csökkenteni, szolgálni embertársainknak. Mert nagyon könnyen megideologizálom a saját elképzelésem a jóról. És mindenáron azt akarom érvényre juttatni. De alázat nélkül nem megy. Még az egyszerű nem hívő is beláthatja, hogy a Földön (iciri-piciri pontján a Világegyetemnek) is akkora természeti erők működnek, hogy azt ember be nem folyásolhatja. Még Szepes Mária sem. Talán a jövőben, igen, de ma nem. Vagyis kénytelen meghajtani magát valami nálánál nagyobb előtt. Nem ő a világ ura. És akkor ez mi a mindeneket teremtő Isten hatalmához képest? Illetve hányszor derül ki a sorsunkra visszatekintve, hogy ez vagy az a szenvedés, milyen későbbi jó alapját vetette meg? Vagyunk elég bölcsek, hogy átlássuk sorsunk titkait? Az ezoterikusok sokszor állítják (asztrológia, pl.), hogy igen. Vannak a kezünkben eszközök, melyekkel átláthatjuk életünk útvesztőjét. Én olvastam a Nők Lapjában több ilyen sorselemzést is. Amikor azonban egy adott sors megoldásának olyan javaslat hangzik el (pl. válás) ami ellenkezik Jézusnak az evangéliumokban rögzített szavaival, bennem kétely merül fel. Persze, néha az egyház is kimondja: ez a házasság valójában meg sem köttetett. De őszintén: hány ilyen házasság van? Ahol a felek a hűséget, a gyermekvállalásra való nyitottságot, és a sírig tartó kitartást komolyan felvállalták, (és a legtöbb házasság ma is ilyen), ott nincs kibúvó! Egyébként egyszer magam is kipróbáltam az asztrológiát, (nem bírtam magammal, kíváncsi voltam veszettül) és azt tapasztaltam, hogy nagyban függ az azt gyakorló személy rátermettségétől a jó alkalmazás. Sőt! Magam is megpróbáltam asztrológiával foglalkozni. Baktay Ervin könyvét vettem alapul, és szépen ki is számoltam a saját horoszkópomat. Két dolgot tapasztaltam. Egyrészt az asztrológia igen bonyolult dolog, könnyű benne tévedni, és kis tévedés is vezethet komoly hibához. Másrészt mikor már jól belebonyolódtam, Isten szelíden a kezembe adta a Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyvet, hogy ezt olvassam, ez a nekem való. A Lélek napra kész eligazítást tud adni a sorsomat illetően is, sőt, ha megérek rá, akár mások rejtett dolgait is feltárhatja, ha a szolgálathoz, a gyógyuláshoz ez kell. Tehát mivel a sors erői, célja rejtett előttünk, ezért fontos az alázatos munkálkodás a másik emberért. Igyekszem megtenni a tőlem telő legjobbat, de mindig nyitott vagyok arra, hogy Isten (a sors) mást akar, mást hoz. Ezt egy nem hívő is beláthatja.

Általában is nagy a veszélye az ezen tanokat követőknél, hogy rejtett hiúság és gőg keríti őket fokozatosan a hatalmába. (Persze, nem mintha keresztényéknél ez nem fordulhatna elő.  Viszont itt vannak kipróbált és bevált ösvények, melyek Istenhez vezetnek! Nagyon gazdag a keresztény szellemi kincstár!) És tapasztalataim szerint ez teljesen észrevétlen indul, a szívből. A szolgálat önzetlenségét az ego kitűnni vágyása veszi át, az okkult erőkkel bánásnál (mások szolgálatát emlegetve) a gőg, az uralkodni vágyás hatalmasodik el. És egy ilyen ember teheti is, hogy kiélje ezen hajlamait, mert valóban képes csodákat tenni, emberek csodálatát kivívni! Kvázi szellemileg vezetni őket. De hova?

Ettől függetlenül én NEM mondom, (keresztény felekezeteinktől eltérően) hogy ezekkel a tanokkal senki emberfia ne foglalkozzon. Mert tévedések, és szenvedések, akár szenvedtetések árán is közelebb juthat az így elinduló lélek Istenhez, és ez még mindig jobb, mint kényelmesen ücsörögni az anyagiasságban, nem törődni mással, csak e világgal, megfeledkezve róla, hogy egyszer eljön a halál, és mindent itt hagyunk. A veszélyek azonban valósak és nagyok! Én már hallottam betelefonálós rádiós műsorban olyan embert, aki kapcsolatban állt a szellemvilággal, és meg volt győződve róla, hogy neki messiási küldetése van, és ez annyira magasrendűvé teszi őt, hogy szabad pl. autókat feltörnie, és egyéb bűnöket elkövetnie. Mert a küldetése ennyire fontos. (Egyébként ebben is van nézetem szerint némi igazság. Minden ember a maga szintjén társmegváltó. De ehhez legalább a Katolikus Egyház szerinti anonim keresztény kategóriába kell tartoznia. Vagyis teszi a tőle telő jót, és hallgat a lelkiismeretére. Ám ezen szerep elsőrendű megnyilvánulása a hétköznapi élet, az apró jótettek sokasága, a család, a munkahely, a barátok, szomszédok, aztán az idegenek. ) Hiszem azonban, hogy a társmegváltói (gyakorlatilag emberi)szerep nem ér itt véget. Jogos, hogy szeretnénk, ha Isten csodákat tenne általunk, emberek gyógyulnának meg, jelek történnének, stb. Itt azonban ismét a veszélyek, melyekről már volt szó. Én ma senkinek mást jó szívből nem tudok ajánlani, mint a Karizmatikus Mozgalmakat, illetve a szentek példáit. Mert nem mindegy, milyen alapokra építünk. Ismétlem, a keresztény tanítás évezredes tapasztalata megbízható minták és tanítások sokaságát hagyta ránk a lelki úton és a természetfelettivel való bánás útján! Arra ugyanis meg kell érni, lelkileg fel kell nőni hozzá! Különben rengeteg baj és szenvedés származhat bűnös lelkünkből.

Mégis fontos alapszabály, hogy a szándék minősíti a tettet. Aki hajlandó néha önkritikát gyakorolni (kvázi bűnbánatot tartani), és a tőle telő jó szándékot követi, azt tudja az Isten vezetni. Lehet, hogy pszichiátrián köt ki (én is hat évig szedtem pszichiátriai szereket, míg Isten a közösségem útján meg nem szabadított az okkult hatások maradékától), de ez még mindig jobb, mint Isten nélkül élni. A pszichiátriáról még mindig ki lehet jönni, és új életet kezdeni. Kemény szavak ezek, de tényleg így gondolom.

ezo1Találkoztam másutt is hiteles ezoterikus példával. Egy ezoterikus tanító beszédét olvastam, amit egy konferencián adott elő. Sajnos sem a kiadvány címe, sem kiadója nem maradt meg bennem, és az előadó neve sem (nyugodtan lehet kételkedni a szavamban), de őt olvasva úgy éreztem, igen, ez az ember a maga útján Isten felé tart, és ma jó példát ad. Lehet, egy év múlva nem tudom róla ugyanezt elmondani, de most igen. Alázat, szeret és bölcsesség áradt a soraiból.

Miért védem az ezoterikusokat, mágiával foglalkozókat és a többieket? Mert egyházaink lemaradtak sok szempontból a kor igényei mögött. Igenis a ma emberében sok kérdés feszül az örök életet illetően, az élet értelmét illetően, a csodákat, jeleket, erőket illetően. És mi, egyháziak sokszor nem megyünk ezek után a jó szándékú és keresésre hajlandó emberek után. Rengeteg hívő fél a Lélek erejétől és szabadságától. Az biztos, gyakori önvizsgálat, gyónás, és a közösség megerősítő, de egyben kontrollt gyakorló segítsége nélkül nem is jó kezdeni vele.

Ugyanazokat a válaszokat ismételgetjük, de ezek sokszor már nem érnek célba. Nem új válaszokra van azonban szükségünk, hanem az örök válaszok mai nyelven való megfogalmazására, és bizonyos mértékig az emberek igényeinek kielégítésére. Amíg ezzel a Jézusi tanítástól és lényegtől el nem távolodunk. Igenis szükség van a Szentlélek erejére, jeleire, csodáira! De ennek szigorú szabályai vannak, hogy az egész tévútra ne vezessen. Alá kell rendelődni Jézusnak, és az ő szavai szerint kell élni. És idővel (aki a lábát komolyan a spiritualitás útjára tette, annak mindenképp) valamelyik, már bizonyított, bevált keresztény felekezethez kell tartozni. Közösségben az erő, egyedül elvész az ember. Katolikus, református, evangélikus, baptista. Ezek azok a felekezetek, melyek az én környezetemben megtalálhatók, és ki merem mondani: bizonyítottak, Jézust követik. Vannak mások is, ítélje meg mindenki maga, megbízható – e az adott gyülekezet. Általában jobb a régi, bevált, még ha kicsit el is öregedett, mert sok gyermekbetegségen már túl van. Lehet dolgozni (alázattal és türelmesen) a belső megújulásán. Ahol erre szükség van. Senki ne ítélje meg ezeket a felekezeteket a „külsejük” után! Persze látszatra csupa rideg, szigorú szabály, merev szokás, de a valóság nagyon sokszor más. Belül sok elfogadás, türelem, támogatás rejlik, főleg a valóban keresőnek. Persze a gyakorlatban ez nem ennyire egyszerű, tudom. De érdemes közeledni, óvatosan ismerkedni a felekezetek tagjaival. Barátságot kötni. Ahol már van barátom, oda sokkal szívesebben, és könnyebb szívvel megyek. Hosszú távon én nem hiszek a mai kvázi vallásokban, talán mert én megjártam velük. De mindenki maga felel az életéért, és mindenkinek kötelessége a saját meggyőződését követni. Nem élhetünk mások feje után.

Egyébként nekem nagyon tetszik, és mélyen egyetértek a következő ezoterikus mondással: „Három nagy lépés a szeretet és erkölcs útján, és utána egy kicsi a csodákén.”

 

;-)

Zoli