Lélek és hit kategória bejegyzései

A magasabb rendű művészetről (egyházkritika)

nózi

Kultúrkereszténység – savótlan és erőtlen. Sem a vágyainkkal sem a terveinkkel, sem ösztöneinkkel nem foglalkozik, csak ha azok kényes ízlésének megfelelnek. Önkorlátozása miatt (holott teljes emberi természetünk célpontja a megváltásnak) – erőtlen, rideg és sokszor ellenszenves.

Azért egyházkritika, mert az én tapasztalatom a Katolikus Egyházon belüli.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének rendezvényén voltunk a barátommal, Zsolttal. Úgy emlékszem, klasszikus zenét hallgattunk, és talán felolvasás volt. Vendég volt Czakó Gábor, aki szerintem nagyon jó író, ajánlom mindenkinek a Világfasírt c. könyvét. Érthetően, egyszerűen és szerintem szórakoztatóan magyarázza a mai világot keresztény szemszögből.

Amiért írok, az a műsor bevezetőjében elhangzottak miatt van. A rendezvény szervezője elmondta, hogy sajnos egyre kevesebben látogatják az ilyen rendezvényeket, és ezek között is vészesen kevés a fiatalok száma. A régiek közül is egyre többen elmaradnak. Hódít a tömegkultúra, az értéktelenség. De nem baj, ez arra kell, ösztönözze őket, hogy még magasabbra tartsák a lobogó fáklyát, és még erősebben tartsanak ki.

Jó, hogy védi ez az ember az értékeket. Tényleg sok a szenny a világban, és alig pár sziget létezik, ahol még igaz kincseket őriznek.

DE. Nem elég őrizni ezeket a kincseket, igenis ki kell őket vinni az emberek közé! Az átlagembernek fárasztó és unalmas a klasszikus zene, miért szeresse? Meg kell vele szerettetni! Vannak próbálkozások, ahol ötvözik a modern zenét a klasszikussal. (Princess, pl.) Vagy a népzenét ugyanígy. (Nox művelte ezt hajdanán, de hallottam már azóta a rádióban mástól is nagyon jó feldolgozásokat.) Lehet fanyalogni, hogy ez nem autentikus, nem az igazi, nem tiszta, stb. Persze, nem az, egyértelmű. De miért ne lehetne egymás mellé tenni a kettőt? Az eredetit, és a modern változatot? Közös koncert valamelyik klasszikus zenét játszó zenekarral és a Princess – el. Milyen szép összefogás lenne, példa az egységre és együttműködésre.

Szokatlan? Az. Alázat kell hozzá? De mennyire! Továbbélne a magasabb rendű művészet, és talán embereket hódítana meg magának? Szerintem igen. Jobb, mint egyre jobban elöregedő és létszámban fogyó közönségnek játszani csak. És meg kéne, hogy maradjanak azok az alkalmak, amikor nincs keveredés, csak eredeti klasszikus illetve népművészet. Amelyeket a „kevert” koncerteken meg lehetne hirdetni.

És akkor ez csak EGY ötlet a lehetséges sok közül, hogy hogyan lehetne a magasabb rendű művészetet nem csak túlélni segíteni, de megerősíteni, sőt újra hódításra bírni. Ajánlom bárkinek Kaszás György: Gondolkozzunk, mert vagyunk c. könyvét, ötletgenerálásban sok hasznos tanácsot ad. Már akinek fontos az értékőrzés és értéktovábbadás.

;-)

Zoli

 

 

 

 

 

 

 

Az emberi élet mélységéről és magasságáről, gyönyörűségéről és felelősségéről.

Kálvária - a film

Kálvária – a film

Isten egyetlen pillanatra nem látszódik, mindvégig a háttérben marad. Nem történnek látványos csodák, mégis csodálatos és fájdalmas történésekkel van tele a film. Egy tisztes, segítőkész és értelmes pap, akit halálosan megfenyegetnek. Beszél híveivel, akik valójában mindennek nevezhetők, csak hívőnek nem. Értelmez, megért, elvisel. És az emberek bíznak benne, őszintén elmondják, mi áll köztük és Isten között, az érthetetlen igazságtalanságk, az embertelen mértékű fájdalom és kín a világban, amivel nem tudnak nem együttérezni, de ami porrá is zúzza gyenge bizalmukat, és a kín a saját lelkükben. Látszólag nincs eredménye, de a pap küzd, beszélget, látogat, megért. Gyóntat, kiszolgáltatja az Úr testét. S közben mindenki megy a saját feje után, kikérik, hogy inti őket, kinevetik, mert modern és szabados örömeik kábulatában élnek.
De történnek jó dolgok is, kétségbeesett lánya megbékél nála, és megerősödve megy el tőle, miközben mindketten megbocsátják a múlt sebeit egymásnak. A halála napját közeledni érző pap majdnem elmenekül, de a repülőtéren találkozik egy mélyen hívő asszonnyal, aki szeretett férjét veszítette el, balesetben. Senki le nem veheti Isten válláról a felelősséget. De a lelki összeroskadással küzdő asszony hisz, és minden percben tesz egy lépést előre. Ezek után az atya is vissza kell térjen, beteljesíteni a sorsát.
És meghal, mert egy beteg rendtársa sok évvel ezelőtt éveken át bántalmazott egy kisfiút szexuálisan. Őt szegezik keresztre más bűnéért. A tengerparton, pontosan egy héttel azután, hogy bejelentette Jack, a mélyen sebzett lelkű férfi, agyonlövi őt a tengerparton.
Hogy aztán a megölt plébános lánya (rendbe lépése előtt házas volt) látogassa meg őt a börtönben szemében a fájdalom és szeretet könnyeivel. Elvíve Jézus üzenetét egyetlen szó nélkül: „Kellesz, fiam! A fájdalommal együtt, amit okoztál. Magamba fogadtam sötétséged, most kérlek, fogadd magadba az én megbocsátó világosságom! És kezdd el tanulni az embert szeretés törvényeit. Akik közé téged is sorollak.”
Végig embereket használ Isten. Csupa-csupa embert. Az erejükön kívül semmi különös nem történik. CSAK kitartanak, CSAK megújulnak, CSAK szeretnek, CSAK szeretnek, CSAK HORDOZZÁK BETONSÚLYÚ LELKI KERESZTJEIKET. Tele van csodálatos dolgokkal a film, bár csoda, tényleg nem történik benne, egyetlen egy sem.

http://played.to/gfv0mr17kf8c

Brendan Gleeson, akit karakán, egyenes, férfias, mégis igazságszerető és sokszor mélyen érző karaktereiért már régen megszerettem.

Brendan Gleeson, akit karakán, egyenes, férfias, mégis igazságszerető és sokszor mélyen érző karaktereiért már régen megszerettem.

;-)

 

Zoli

Kun Magdolna: Fáj itt benn nagyon

Fáj itt benn nagyon

Fáj itt benn, nagyon,
de nincs mit tenni, hagyom.
Hagyom, hogy fájjon,
mert biztonsággal tudom,
mindaddig, míg odabenn
fel-fel sír a szív,
csendes dobogásán is
érzelem hasít.

Ha majd a szív felszárítja
minden egyes könnyét,
s nem marad helyébe
csak üres közömbösség,
akkor én is hinni fogom azt,
ez a kínzó, átkos érzés
többé nem fájhat.

Fotó-vers:Kun Magdolna

szép, szomorú nő

Megbocsátani Istennek

harag tüze1A harag tüze – most néztem meg a filmet, és mélyen, nagyon mélyen megindított. Mivel tartalmaz néhány olyan elemet, amellyel magam is találkoztam életem során, ezért írok róla. Tudjátok, Isten néha nagyon mélyen és konkrétan szeret, lehajol hozzánk, és olyat tesz velünk, amit nem hittünk volna soha, hogy megtesz – mert ezáltal békét szerez és kiengesztelődést a szívünknek. Egyszerűen nem kapcsojuk össze vele, mert amit tapasztalunk, az elüt attól, amit a templomban tanítanak róla, holott ha a részleteket összeillesztjük – akkor végül is mégsem.

A személyes történetemet most nem mesélem el, a dologra jó példa maga a film. Elmesélem és értelmezem.

Russel jó ember. Érdektelen, tisztességes életét éli, acélt gyárt, szereti haldokló apját, és kisegíti mindig bajba kerülő öccsét, és ezt harag vagy neheztelés nélkül teszi. Egyszerűen megérti, hogy a testvére ilyen, vonzza a bajt, és neki ott kell állni, és újra és újra talpra segíteni. Gyönyörű barátnője van, akivel annyira szeretik egymást, hogy Léna már gyereket szeretne tőle. Nagy szó, ha egy nő annyira rábízza magát egy férfira, hogy gyereket akar tőle. Nagyon nagy szó. Mert Léna nem magához láncolni akarja Russelt, nem birtokolni vagy uralkodni szeretne fölötte: egyszerűen kibontakoztatni kettejük szerelmét, és úgy látja, eljött az ideje, hogy családdá váljanak. Russel jó ember és igazi férfi olyan értelemben, ahogy egy anyának kell a férfi. Biztos pont, aki anyagilag és érzelmileg mindig ott van a háttérben, miközben Léna nőisége tovább növekszik: az anyaság szépsége és terhe kerülne a vállára.

Ekkor törik meg Russel élete: magas alkohol szinttel (ám nem részegen) vezet autót, és éjjel egy figyelmetlen anyuka kihajt elé. Totál eltrafálja a kitolató autó hátulját, ahol egy kisfiú ült. A gyerek meghal. Russel pedig börtönbe kerül.

Léna soha sem látogatja meg, irtózik a börtöntől, Russel öccse Irakba kerül, már negyedszer, és borzalmak emlékeivel tér vissza. Még kevésbbé találja a helyét, és végül igazi nehézfiúk hálójába kerül. Ám míg idáig jut a történet, Russel apja meghal, és Russel nem tud tőle elbúcsúzni, eltemetik, és Russel nincs ott. A Sors (Isten) elkezdi Russel lelki csuklóit átütni az ő vasszögeivel.

harag tüze2Léna elhagyja. Nem bírja az egyedüllétet, és talán az is tolja Russeltól, hogy annak már priusza van. Később beszélnek, és Léna nem tudja titkolni, hogy még mindig szereti Russelt, de már viselős az új partnere gyermekével. A második szög egy hatalmas csapással metszi át Russel másik lelki csuklóját.

És itt ki kell térnem az Egyház (a filmben is a Katolikus szerepel) felelősségére. Nem hajlandó növekedni. Ugyanazt hajtogatja, (ami nem baj), de ugyanúgy, és ezért sokszor nem táplál lelkileg. Russel kétszer is elmegy templomba a filmben, és bár a pap minden egyes szava igaz, a Biblia és az Egyház tanításának megfelelően prédikál, de szavai üresek, éltető erő nincs bennük, és látszólag kísérletet sem tesz, hogy kövesse a körülötte élő embereket, az írott igét összekapcsolja a körülötte élők mindennapi és folyamatosan változó valóságával. Nem igyekszik az Ige alapján az emberek konkrét kérdéseire konkrét válaszokat találni, nem nyúl utánuk, és főleg: NEM KÉRI BIZALOMMAL ISTEN RENDES ÉS RENDKÍVÜLI KEGYEMEIT! Én őszintén hiszem, hogy emiatt sokkal, de sokkal többet kell szenvedni a körülötte élő embereknek, és Sorsuk beteljesítése sokkal nehezebb feladat, mint egyébként lehetne. Vétkes az Egyház nagy része a mulasztás bűnében, pedig Jézus beszélt is erről. A talentumokról, vagy mínákról szóló példabeszéd, hogy nagyon haragszik az Úr azokra, akik nem használják tőle kapott képességeiket és adományaikat az Ő országa építésére. Akik ha kell, nem mondják a hegynek, hogy mozduljon odébb. Mert tudják, hogy kicsik ehhez. De bakker, nem is nekik kell a hegyet odébbmozdítani! A mi dolgunk a bizalomteljes kérés, majd dolgozni Isten dolgozik.

Russel éli tovább az életét, ahogy mindig is szokta, apja házába költözik, felújítja, termeli az acélt, ám esténként egyedül ül a ház előtt, a teraszon. Rodney, az öccse a saját fejét követi, amelyben szintén borzalmak képei törnek elő újra és újra, és Léna mást ölel magához. Azt hiszem, Russelben a fájdalom kezd nagyon, de nagyon haraggá válni Isten iránt. Nagyon – nagyon szenved: és nem érti, miért. Nem az a baj, hogy pontosan nem tudja, miért – ezt Isten rettentő ritkán tárja fel. Hanem hozzávetőleges támasza sincs, vagy reménye, hogy mindebből érték, és JÓ fakad – vagyis van bármiféle értelme. Az a kérdés, hogy mindezt be meri-e vallani magának?

harag tüze3De Russel útja még nem ért véget. Isten átszegezi a két lábát is. Rodney – t a kemény fiúk megölik. Russel megpróbálja a saját kezébe venni az ügyet, látva a rendőrség tehetetlenségét, ám a banda székhelyén lévő seriff megakadályozza ebben. Russel ismét magába folytja haragját, és próbálja tovább élni az életét. Megint Jófiú lesz. Ami mindig is szívesen volt; na, de növekvő belső Pokolban?

Aztán kiderül, hogy az öccse gyilkosa meglépett a különleges osztag elől. Russel dönt: most egy kicsit (vagy nagyon) Rosszfiú lesz.

Ugrok egyet a film legfontosabb pillanatáig, de némi felvezetéssel. Russel a vadászpuskájával ott áll az általa többször meglőtt gyilkos (tényleg brutális, ördögi alak) és a szerelmét elorozó rendőr között. Korábban ez a rendőr őszintén bocsánatot kért Russeltől, és nyitott szívvel bevallotta, hogy tudja, hogy közte és Léna közt nincs az csodás szeretet-szerelem, mint amit Russel élt át a nővel, de van más közük egymáshoz: a közös gyermek, és tulajdonképpen szeretik és becsülik egymást. Russel tényleg jó ember, (egy vadászaton a lövés előtti másodpercben a szarvas felemeli a fejét, és nem is gyanítva jelenlétét, egyenesen a férfi szemébe néz. És Russel nem bírja meghúzni a ravaszt.) megérti a rendőrt, megérti a szerelmét, és megbocsát. De ez egyben azt jelenti, hogy a lelkébe vert vasszög most már ott marad örökre. És már senkit sem hibáztathat érte, a magány fájdalmával végérvényesen egyedül maradt.

harag tüze4Most itt állnak hárman, a lábon, és oldalba lőtt bűnőző, akit az életösztön még visz előre, Russel, aki minden fájdalomát és haragját belelövi a lelketlen gazemberbe, és a rendőr, aki bár pisztoly van nála, még célba sem veszi vele Russelt, de próbál a lelkére hatni: ne válj gyilkossá!

Russel nem tudja, nem lövik-e hátba, de egyszerűen nem számít. Mindenki meghalt, vagy elhagyta, akit igazán szeretett, és nagyon régóta lelkileg csak vonszolta magát előre az életben. Gondosan céloz és lő. Én ezt gondoltam volna a helyében: „Kurvára nem tudtok ti semmit. Szentnek tartotok, pedig csak ember vagyok. És nincs értelme az életemnek.”

Sosem feledem azt a sóhajt, amit Russel kilehel magából, miután a drogdíler, többszörös gyilkos, nőverő holtan összeesik. Russel végre Isten képébe tudta köpni a haragját. Végre Isten terve megvalósulhatott, és Russelnek meg tudta mutatni, amit becsületes átlagéletet élve soha nem tudott volna: a benne rejtőző fenevadat, a gyilkos és emberkínzó démont. Akinek tette teljesen érthető – és teljesen helytelen. Bűn és irgalom együtt dolgozik most Russel lelkében, szabadságot kap a bűn, hogy Russel jobban megismerje magát. Hogy őszinte lehessen magához és Istenhez. Hogy megnyíljon egy addig bezárt kapu kettejük közt.

harag tüze5A férfi most ért a fenekére annak a mélyebb lelki szintnek, melynek addig lezárt ajtaját a balesettel nyitotta meg Isten. És az ott őrzött rejtett bűnök (melyek, nem is biztos, hogy a sajátjai, meglehet, a családjától örökölt generációkkal ezelőttről, lásd családállítás, vagy családfa kutatás) következményei rögtön előjönnek és gyötörni kezdenek. Ittas vezetés, börtön, magány, Rodney halála. És Russel tisztességesen küzd velük. Hordozza élete keresztjét, még Istenhez is fordul, ám a templomi élmény nem tud békét vinni életébe, de Russel akarta és őszintén kereste ezt a békét. Ezért tud az irgalom az ördögi gonoszság mellett dolgozni, és miután a gyilkos harag elhagyja Russelt, vélhetően fokozatosan és szelíden hatalmába keríteni őt.

Mert az utolsó képen Russel otthon ül, biztonságban, ám minden bizonnyal ismerkedve azzal, amit tett, amilyennek önmagát megismerte. A megölt piszkos gazemberből élete utolsó másodperceiben ugyanis előbújik az EMBER, és gyilkosával beszélget. És Russel csendesen figyel. A haldokló felfedezi, hogy a természet szép, hogy a madarak dalolnak, (mely mindig ott volt, de ő sose figyelt rá) hogy ő is legyőzhető, és, hogy: Russelnek igaza van, amikor megöli őt. Mert akkor már tudja, hogy a vadászpuskás férfi a szerető és gyászoló bátyja annak a fiúnak, akit csak úgy megölt, mert túl büszkének találta.

Nem tudjuk, de vélhetően elsikálják a kisvárosban az ügyet, hiszen az egyetlen szemtanú mélyen lekötelezett Russelnek, és Russel igazából szolgálatot tett a társadalomnak. Törvénytelenül, de mégis.

harag tüze6Viszont a férfi élete nem változik. Russel még csak úton van az áhított belső béke felé.  Már az övé, de még tisztulnia kell, mélyülnie. Ugyanazt a rendet és tisztaságot újra kell építenie önmagában gyilkosként is, ami az övé volt szerető fiúként, bátyként és jövendőbeli hitvesként. Meg kell tudnia bocsátania magának, és túllépni az életben. Új célokat találni, mert apja és öccse örökre halott marad, és Léna sem fog visszatérni.

Russel is Isten engedelmes fia, kicsiben olyan, mint Jézus Krisztus. És miattunk, rest és emberi szabályaik és szokásaik mögé rögzült hívők miatt, még csak nem is sejti ezt. Mennyi erőt meríthene ebből? Mennyi kacskaringót megspórolhatna az életében, és mennyi fájdalommal kevesebbet kellene elhordoznia?

És rajta nem múlott: ő kétszer is ott volt a templomban. Ő megpróbálta: kereste Istent.

Csak mi tehetünk róla.

Zoli

Ítélet: Halál! És Feltámadás! Csak kis adagokban, és hosszú távon.

Mély énünk egy darabja. Róla írok.

Mély énem egy darabja. Róla írok.

Ez az írás nem az út végén készül, egy kiszögelésnél megállva nézek vissza az eltelt másfél évre, és az előtte eltelt évtizedekre. És aztán röpke pillantásra méltatom az utat, mely még előttem áll. Hunyorítva a távoli cél felé. Mely mintha a Kilimandzsáró csúcsa lenne, elhinni is nehéz, hogy oda fel lehet jutni, pláne nekem, tapasztalatlan hegymászónak. De Isten mentsen, hogy korlátozzam az Ő hatalmát! Istennél nincs lehetetlen – mondta Jézus, mikor a tanítványai arról kérdezték, ki juthat be a Mennyországba. Maga erejéből senki, de Istennél minden lehetséges – volt a válasz. Szóval valahol biztos van egy beépített lift. Tuti. Különben nem tudok hinni a sikerben.

A kirakó első részlete Soma könyve, az „Új egyensúly”. Olvasva annak a mai, modern nőnek a képe alakult ki bennem, akit tudok tisztelni, szeretni, de együtt élni vele nem. És ő se velem. Mert nem tud és akar annyira be és elfogadó lenni, mint amennyire én szeretném. De amennyire én szeretném, annyira egyetlen férfit sem szabad el és befogadni. Mert nincs bennem egészséges mérték. Nem az értelmem vagy a szívem szintjén. Mélyebben, az ösztönök mélyéről néz rám ő, generációkkal ezelőtt kialakult férfiénem, egy háremúr, aki nők tucatjainak érzelmi és szexuális energiájából táplálta énjét. Egy fekete mágus, szultán, lelki vámpír férfi. Mesélek róla, hogyan ismertem meg őt.

jézus3Talán húsz éve álmodtam a következőt. Egy sötét barlangban úszkáltam néhány haltársammal. A sötétben az egyikük egyszerre csak megiramodott lefelé, egy keskeny alagúton. A farka elemlámpaként világított, azt követtem. Szédítő sebességgel rohantunk, éreztem, hogy néha hajszálon múlt, hogy egy-egy kiálló szirtet elkerültünk. Aztán egy szobába érkeztünk, amelynek egyik fala leomlott, és kiégett, lebombázott városra lehetett látni. Két férfi volt ott, sötét öltönyben, vállas fickók, napszemüvegben. Két maffiafőnök. Egyikük, amint meglátta a vezetőmet, a halat, rögtön mohó csápokat növesztett felé: tudta, ő az áldozati Bárány, és táplálkozni akart az erejéből.

Szintén ezidőtájt, talán egy-két évvel előbb vagy később történt: angolból korrepetált egy régi ismerősöm, egy csinos, fiatal nő. Hangja lágyan fuvolázott, maga volt megtestesült szépség és szelídség. És ekkor azt éreztem, hogy egy hatalmas fekete csáp nő ki a hátamból, és belecsap a nő lelkébe. Éhesen, mohón, ártani akarón. Leizzadtam, és vártam, mi lesz. A nő elsápadt, láttam, rosszullét környékezi, egy haragvó pillantást vetett rám, szerintem érezte, hogy közöm van a dologhoz – de én fülem-farkam behúzva ültem a helyemen: Úristen, akkor most mi történt? Nóri másfele nézett, és megkért, hogy halasszuk el a korrepetálást. Hát – nem kellett kétszer mondania.

Ilyen agyament azért nem vagyok, de a mély én-re jó kép.

Ilyen agyament azért nem vagyok, de a mély én-re jó kép.

Az utolsó mozaik, amit megemlítek, most, nem régen történt. A fizetésemért voltunk a közeli bankba, a gondozottam utalta át a számlámra. Az én fellépésem a magabiztosabb, a néni csak szerényen ült a széken, gyakorlatilag mondtam, mit kell tennie a banki alkalmazottnak. Ő ezt láthatta: egy félig törökös küllemű, hajlott orrú, szakállas, magabiztos férfi bejön egy öreg nénivel a bankba, és átutaltat a saját számlájára tetemes pénzt. Ő osztja a lapokat, a néni engedelmesen teszi, amit kell. (Több mint egy éve csináljuk, már rutinunk van ott.) Most új ügyintézőhöz kerültünk. Szerintem abszolút egy megfélemlítő, kifelé képmutató, és a kizsákmányoltat képmutatásra kényszerítő közel-keleti mentalitású férfinek tűnhettem, aki egy kiszolgáltatott, idős emberből él. Az ügyintéző, amint lehetett, húzott el.

Itt éppen sensei Kanazawa ural egy gyors akciót.

Itt éppen sensei Kanazawa ural egy gyors akciót.

Mosolyognék ezen az egészen, ha az eddigiek alapján nem érezném úgy, hogy valahol mélyen tényleg bennem él ez a Juszuf. Erőszakos, kegyetlen és megfélemlítő, de megnevelhető. Nem véletlenül kerültem én a Budokába, a karate szövetségbe, ahol pont ezt a mélyről jövő energiát fejlesztjük ki, és tereljük korlátok közé; a tudat kontrollja alá rendeljük. Mert ez az erő védi meg otthonaink; őrzi családjaink biztonságát. (Egy mesternek, már a tiszta (teljes erejű) támadását pontosan ott kell tudnia megállítani, ahol eredetileg akarta – pl.) A karate alapja a hara, a csípő, a szexuális energia. Az ölő és baszó energia. Az ön és fajfenntartó erő, a zsigerek világa. Az az ütés, rúgás, védés, amelyben a csípő nem mozdul meg, erőtlen és értelmetlen. Ott a testsúly mozdulatlan, az izmok önmagukban pedig igazi küzdelemhez gyengék.

"A tízezer mérföldes utazás is az első lépéssel kezdődik." és: "Még soha ilyen közel nem volt a vége." :-)

„A tízezer mérföldes utazás is az első lépéssel kezdődik.” és: „Még soha ilyen közel nem volt a vége.” :-)

És mivel generációs örökségem torz, erőszakkal és kéjvággyal, hatalmaskodással terhelt, ezért az ítélet: böjt. Urbánus remeteség, régiesen szólva: agglegényélet – a tisztaságra törekedve. Amit egyébként a Katolikus Egyház az én esetemre, világilag elvált, egyházilag érvényteleníthetetlen házasságban élő ember esetére előír.

És ahogy én az Istent ismerem, a végére nem csak az egyensúly fog helyreállni. Befektetésként fogja kezelni az ügyet, és kamatosan adja vissza, szerető apaként bőkezű ajándékkal megtoldva. Mert Ő ilyen.

Valahol be van építve az a lift. Legalább a legnehezebb szakaszokon. Mert én ezt a meredélyt Isten különleges segítsége nélkül meg nem mászom.

Ott kell lennie. És ott is lesz.

 

;-)

 

Zoli

 

Igazság – gondolatok a Kényszerleszállás c. film kapcsán

kényszerleszállásFérficikk. Férfitéma. Pedig nőkre is igaz, még csak nem is kevésbé. Mégis: Férfi – Igazság. Férfi – Törvény. Férfi – a Valóság Szabályai.  Férfi – a szakember, aki eligazít, és megóv, hogy élhessük emberi, Istengyermeki életünk. Hogy építhessünk, szerethessünk, teremthessünk és felfedezhessünk. Hogy eljátszhassuk Isten végtelen távlatú (poklot és mennyet is magába foglaló) játékát: az Életünket.  

Életünk igazságokra épül. Maga az Élet, az ember növekedő, alkotó majd öregedő  jelenléte a Földön, nem más, mint haladás igazságról igazságra, megsejteni, megismerni, gyakorolni, és beépíteni azokat az életünkbe, míg csak húsunkká és vérünkké nem válnak, és a génjeinket nem kezdik átalakítani.

Ott van bennünk az éhség az Igazságra, de erőnk és merszünk hozzá ritkán van. Mert főhajtás nélkül nem megy: először magunkra kell alkalmazni, és csak utána ajánlhatjuk másoknak, hogy tegyék ezt ők is. Csak azt hirdethetem hitelesen, amit magam is gyakorlok. És be kell lássuk, legyen bármi is az ára: igen nagy ajándék, hogy másoknak segíthetünk a haladásukban. Tanúságot tehetünk életünk igazságairól. És, hogy mások segíthetnek nekünk, a mi haladásunkban. Meghallgathatjuk és elfogadhatjuk mások tanúságát.

Robert Zemeckis filmje, a Kényszerleszállás nem a mi olcsó bódítószereinket kínálja igazságkereső hajlamunk elaltatására. Amit a bulvár szállít: mocskol és leleplez, semmitmondó, ostoba dolgokat, teljesen érdektelen információkat, melyek jelentősége kb. azzal egyenlő, mint mikor túrom az orrom, és utána büszkén megnézem, mit is bányásztam elő. Hát ha úgy veszem, ez is valóság. De nem az ő hibájuk elsősorban! A miénk. Mert mi vesszük meg, olvassuk el, és hisszük el nekik, még azt is, ami szándékos és mocskoló hazugság, holott már nem is egyszer lelepleződtek. De MI újra és újra bebizonyítjuk: birkából vagyunk, és bármit beadhattok nekünk. Mert a Sötétséget akarjuk, és nem a Világosságot! Ti pedig hűségesen szállítjátok az annyira áhított lelki sötétet. És cserébe gazdaggá teszünk titeket, és néha híressé is.

Robert Zemeckis Jézus Krisztusról mesél nekünk, arról az aktuális „darabjáról”, ami a film főhősének életében tanulnivalóvá lett. Arról, hogy milyen nehéz is megküzdeni az Igazságért, az Igazsággal. Önmagunkkal. Mint mikor Jákób küzdött a gázlónál Istennel. Meg kell tennünk, a képébe üvöltve minden kétségünk és félelmünk, haragunk és fájdalmunk – bízva, hogy Ő akkor is a javunkat akarja, ha mi éppen az élve boncolás kínjait éljük át. Ha a jóra törekedtünk, Ő műt az asztalon. Ha nem – az Úr irgalmazzon nekünk!

Nos, itt az ideje, hogy végre a filmről meséljek. Whip, (Denzel Washington) a középkorú pilóta (elvált, exével és fiával a kapcsolatot alig tartja) éppen az egyik utaskísérővel töltött éjszaka után ébred, iszik, kokózik, és indul repülőt vezetni – mivelhogy utasszállító gép kapitánya.

fejjel lefelé

Az életmentő húzás

Elképesztő útjuk van. Már a felszállás után Whip hidegvére és gyakorlata teszi lehetővé, hogy egy viharzónából kikerüljenek, de ez még totálisan semmi ahhoz képest, ami később vár rájuk. Beragad a farokrészen az egyik terelőszárny, és olyan helyzetben, ami a gép orrát meredeken lefelé nyomja. Irányíthatatlanul zuhannak – magyarul. Az utaskísérő (nem az előző éjszakai kaland) bár őszintén hívő asszony, ám szemtől szemben a Halállal, és a másodpilóta (szintén hívő) teljesen kétségbeesik, de Whip nem (holott Őt az Élet Szolgája, és a Halál Ura egyáltalán nem érdekli. Istennek van humorérzéke. Fanyar, de humorérzék.)  Félig ösztönösen, félig tudatosan elképesztő döntést hoz: átfordítja a gépet fejjel lefelé, és háton repülnek. De így sem tudnak már célt érni, le kell tenni a gépet az első alkalmasnak látszó helyre. Ez pedig egy kis templom mögötti mező.

Itt nyírja le a templomtornyot a gép szárnya.

Itt nyírja le a templomtornyot a gép szárnya.

Az utolsó másodpercekben (immár hasrafordulva) elsuhannak a templom mellett – Whip oldalra néz – és a gép szárnya leborotválja Isten Házának a tornyát. Itt mindig Jézus Krisztus jut az eszembe, ahogy engedi, hogy szögeket verjenek belé, hogy a vére kifolyjon – mert még ezt is gyógyulásunkra tudja használni. Vagy az Eucharisztia a Szentmisén, amikor a testét adja, hogy együk Őt meg: fogunk belemélyesztve, lenyelve és megemésztve. Áldozatunk akar lenni, mert másképp meg nem menekülhetünk. A bennünk lévő démoninak szét kell őt tépnie, és magába fogadni – akkor megváltódhat, feltéve, hogy eleve ezzel a szándékkal (vagyis őszintén, és bűnbánattal) tette ezt.

A gép becsapódik: két utaskísérő és négy utas meghal. Mindenki más (96 fő) túléli.

A kiszolgáltatott, de törekvő nő, aki végül segít is Whipnek: azzal, hogy otthagyja, nem zuhan vele a Sötétbe.

A kiszolgáltatott, de törekvő nő, aki végül segít is Whipnek: azzal, hogy otthagyja, nem zuhan vele a Sötétbe.

Whip küzdelme az Igazsággal ekkor kezdődik. Vizsgálat indul ellene, és hiába ment tönkre a házassága, mert nem nézett szembe alkoholizmusával, gyűlöli őt ezért a fia; hiába küld a Sors (Isten) egy jóravaló, a drogról leszokni akaró nőt az útjába. Whip ellenáll. Túl büszke, hogy belássa kudarcát. Még meg kell halnia magának, hogy élhessen az Életnek. A nő segít, ahogy csak tud, de mikor érzi, hogy Whip visszarántaná a függés poklába, otthagyja őt. Whip állja az ütést, de belül már kezd megrogyni. Volt családját is meglátogatja, és itt kapja a következő lelki öklöst: a saját fia majdnem verekedni kezd vele, mert az édesanyját felizgatta. Pedig ő most őszinte szándékkal jött: támogatásra, szeretetre vágyott, kinyitotta a szívét – és ezért nem zárhatta be, amikor múltja teljes erővel a képébe köpte önmaga őszinte és rút tükörképét.

Whip még áll. De a büszkeség páncélja már repedezik a lelkén.

összeroppanásA meghallgatás. Minden rendben megy, bár Whip csaknem elrontja az egészet. Be kell kokóztatni, hogy ne tűnjön részegnek, mert ájultra issza magát előző este. A „rettenetes” vizsgálóbiztos (egy nő) nem ravaszkodik, egyenes, egyszerű kérdéseket tesz fel, Whip higgadtan belehazudik a képébe, és közben megtalálták a karbantartási hibát is, ami az egész galibát okozta. Már csak egy kérdés van hátra: Whip utasítása ellenére, hogy alkoholt ne szolgáljanak fel a vihar miatt, találtak két üres vodkásüveget a gépen. A gép készletéből valókat, és csak a személyzet öt tagja férhetett hozzá. Három vérvizsgálat negatív lett, Whipét az ügyvédje érvénytelenítette, de az egyik halott utaskísérőé pozitív. Ekkor derül ki, hogy a lány, akivel az estét töltötte Whip, szintén alkoholista volt, és már vett részt kezelésen. A Sors hozza Whip elé a lehetőséget: mond, hogy a lány ivott, és megmenekülsz! Élheted az életed tovább, ahogy mindig is akartad!

Hogy is mondja az Ószövetség? „Ma elédbe helyezem az életet és a halált, hogy törvényem szerint járj, vagy a saját fejed szerint élj! Válassz közülük!” (Rettentő pontatlan idézet, abszolút nem így van a Bibliában, ez csak szerintem a lényege: a választás Isten akarata és a sajátunké között. Mózesen keresztül ajánlja fel a választást az Úr, amikor törvényt ad a zsidó népnek. Elnézést, iszonyú lusta vagyok pontosan utánanézni a Bibliában. De emlékszem, hogy olvastam.)

Whip tudja, hogy a szenvedélybeteg lány azért halt meg, mert egy gyereket megmentett. Kikapcsolta magát, odament a hátán repülő gépen a tetőre esett gyerekhez, visszasegítette az ülésbe, majd elindult a saját széke felé. Whip ekkor döntött úgy, hogy kényszerleszáll, és a gépet visszafordítja. A lány nem jutott el a biztonságba: átesett a forduló gép törzsének belső terén, beverte a fejét, és meghalt.

összeroppanás2Egy kép látszik a tárgyalóteremben a kivetítőn, a lehetséges gyanúsított képe. A lány tulajdonképpen jelen sincs. Kára sem származik belőle, ha Whip rákeni az ivást – már halott. Jézus és az Igazság jelenléte olyan szelíd és csendes, hogy egy lepke hangosabbat sóhajt. De Whip már készen áll a vizsgára. Gondos kezek felkészítették életének erre a fordulópontjára.

Habogni kezd, és végül összeroppan. „Alkoholista vagyok, részegen vezettem a gépet, és ebben a pillanatban is részeg vagyok” – vallja, miközben az önfeláldozó, beteg lány képét nézi, akit valamennyire, mint nőt is szeretett.

Kitör a káosz, Whip pedig elindul a megtisztulás útján.

Később a börtönben mondja fogolytársainak: „Nem tudtam többet hazudni magamnak, elég lett, hogy folyamatosan hazudjak. A következő négy-öt évet itt fogom eltölteni, és ez rendjén van. Soha többet nem repülhetek, ezt is elfogadtam. A barátaim azt mondták, elvesztettem az emberek bizalmát, akik hősként tekintettek rám, és most kiábrándultak belőlem. Igazuk van. Mégis, talán furcsa, de itt a rácsok közt érzem igazán először, és élem is: soha ilyen Szabad nem voltam.” (Az Igazság szabaddá tesz? Jézus határozottan mondott ilyet. És, hogy Ő az Út, az Igazság – és az Élet.)

A film záró képei: Whip cellája fala – fényképek: a volt családjáról, de új képek(!) a nőről, aki otthagyta, de akivel ismét felvette a kapcsolatot; igaz barátai levelei, és olyan embereké, akik felnéznek rá, mert vállalta a teljes felelősséget önmagáért és az életéért. Végül jön az őr, és szól, hogy látogatója van. Whip Férfivá érett. Kilépett a mindenáron érvényesülés – pénz – hírnév emberi játszmáiból, és elkezdte élni azt az Életet, amit Isten neki szánt.

Nem a filmből van. Minden fiú meg tud enyhülni az apja iránt - ha az tud bocsánatot kérni. Vannak fiúk, akiknek enélkül is megy.

Nem a filmből van. Minden fiú meg tud enyhülni az apja iránt – ha az tud bocsánatot kérni. Vannak fiúk, akiknek enélkül is megy.

A fia az, akivel az udvaron leülnek egymással szemben, és a már régen megbékélt srác megkérdezi, készíthetne – e vele egy interjút, melynek címe: „A legérdekesebb ember, akit csak ismerek”. A gimibe szorgalmi feladat. Miután örömteli engedélyt kap, felteszi az első kérdést: „Apa, ki vagy te?”

Whip elgondolkozik, a fiára néz, és azt mondja: „Ez egy igen jó kérdés.” A vászon elsötétedik.

Olvasóm!

Te: Ki vagy?

;-)

 

Zoli

 

A zsidó hagyomány szerint a világnak két tartó pillére van: a Törvény és az Irgalom.

 

 

Keresztrefeszítés Szíriában

áldozat3Már Aleppó városában is keresztrefeszítéssel végzik ki a kormánypárti civileket!

Sajnos nem túl nagy nemzetközi botrányt okoztak a hetekben elterjedt képek, melyeken a Nyugat által támogatott kannibálok és Al-Kaida terroristák szír civileket (főleg keresztényeket) feszítenek keresztre kivégzés gyanánt. Ezt a barbár kivégzést eddig csak Raqqa és Deir Al-Zor városokban alkalmazták, az általuk elfoglalt területeken (melyeket a nyugati média felszabadított területeknek hív, a demokráciára vágyó civil lakosság által).

Szokás szerint a Vatikánt sem igen érdekli a tény, hogy keresztényeket végeznek ki e barbár módszerrel, míg a NÁTO egyenesen áldását adta a gyilkosokra.

A megrázó kép Aleppó városában készült a napokban, és bár Aleppóban folyamatosan hatalmas harcok folynak, és a Szíriai Arab Hadseregnek sikerült is a város nagyobb részét visszafoglalni, de az áldozat sajnos nem e területeken fejezte ki véleményét és nézeteit…

Ami a képen látható mutatja, hogy milyen Szíria jövőképet képzel is el a híres demokratikus Nyugat Szíriának, annak az országnak mely nem hódolt be sosem Izraelnek, Amerikának, sem a cionista lobbi által irányított bankrendszernek.

Szíria a világ harmadik legbiztonságosabb országa volt pár évvel ezelőtt.

2014,05,04 forrás: Valós Hírek Szíriából oldal

Zoli: Nem a felháborodás kiváltása miatt közlöm ezt a cikket. Célom a részvét és együttérzés kiváltása. Az áldozattal, családjával, és a gyilkosokkal. Mert utol fogja őket Isten Igazsága, és én csak azt tudom kívánni, és könyörögni az Úrhoz, hogy még az előtt megbánják tetteiket, és forduljanak el gyilkos útjaikról! Mert ha valaki tud büntetni, hát Isten tud. Nem haragból, nem bosszúból, színtiszta Igazságból. Még csak szavunk se lehet ellene. Ne kelljen ezt megélnie senkinek! Ámen

Isten Szerelméről – zenés, videós igehirdetés

Isten Szerelméről

Bob Gass: Mai Ige
Milyen csodálatos szeretet
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46)

Képzeld el, hogy egy színpadon állsz, mögötted pedig levetítik életedben elkövetett összes bűnödet úgy, hogy az egész világ látja. Minden káros szenvedélyedet, önző indítékaidat, összes dühkitörésedet, kritikus megnyilvánulásodat, féltékeny szívedet. Hogy éreznéd magad? Nos, Jézus ennél sokkal-sokkal rosszabbat élt át. A Biblia azt mondja: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg” (1Péter 2:24). Éppen elég rossz meghalni olyan bűnért, amit nem is követtél el, de képzeld még hozzá, hogy Isten is elhagyott! Ezt a szót használja Pál, amikor arról ír: „…Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott…” (2Timóteus 4:10). Pálnak szüksége lett volna Démászra, de nem tudta őt elérni. A kereszten Jézusnak is szüksége lett volna Atyjára, de elérhetetlen volt számára. Azt jelenti ez, hogy tévedett volna a zsoltáros, amikor azt írta: „… sosem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz…” (Zsoltárok 37:25 NIV)? Nem, ugyanis abban a pillanatban Jézus egyáltalán nem volt igaz. Ha felnézel rá, ahogy a kereszten függ, ott pletykást, hazudozót, megcsalót, alkoholistát, pornófüggőt, gyermekbántalmazót, gyilkost fogsz látni. Zavar, hogy egy sorban említem a nevét ilyenekkel? Nos, Jézus ennél még többet is tett. Ő maga vállalta, hogy a helyükbe lép — sőt a te helyedbe is. Ez a lépés összetörte Isten szívét, de nekünk örök életet ajándékozott, mert ezzel egyetlen fiára zúdította igazságos ítéletét. Amikor tehát Jézus így kiáltott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”, ezt azért tette, hogy neked soha ne kelljen így kiáltanod. Milyen csodálatos szeretet!

Zoli:

Hamvas Béla - az örök gyermek és zseniális szellem az "átkos" idején.

Hamvas Béla – az örök gyermek és zseniális szellem az „átkos” idején.

Hamvas Béla írta, hogy amire irányítja az ember a képzeletét, azzá lesz. Afelé fog törekedni, teremtő energiáit az köti le. Ezért veszi majd annak jutalmát is. Ha jóra irányította, akkor a lelki felemelkedést, több boldogságot, növekvő Életet, ha a rosszra, akkor a lelki leronygolódást, összehúzódást, szűkebb életteret. Ha teljesen elsötétül, a kárhozatot. Tetteinek és gondolatainak gyümölcséből él, vagy hal. (Bár, ha a jóra törekszik, Isten a jutalmát megtoldja közbe-közbe.)
Jézus a mi helytelen tetteink, gondolataink helyébe lépett, generációkon át hagyományozott ostoba és szeretetetlen szokásainké helyébe, emberi gyarlóságunkból eredő tévedéseinkébe, melyeket mégis fix tényeknek veszünk. Benne ezeket engedte megölni az Atya. (Aki nem férfi és nem nő, hanem a kettő együtt, de patriarchális korban adtak nevet neki, akkor nő uralkodó igen ritkán lehetett, Isten meg soha. Mózesnek azért elárulta a nevét: „Lét”, „Vagyok, aki vagyok” „Vagyok, aki Van.” A Férfi és Női elv örök nászában élő, éppen ezért potens, alkotó és teremtő; szülő, létbe hozó, megtartó, és felnevelő – egyetlen Igaz Isten.)
Akihez utunk van, akibe belenövekedhetünk, akihez hasonlóvá válhatunk. Ingyen, kegyelemből, az Ő hívására, és az Ő erejéből. (Én még ma felütném a Szentírást, megnézném a Passiót, vagy az Isten fiát, esetleg a Találkozást, és keresnék egy igazi hívő közösséget magamnak. )

;-)
Bob Gass és Zoli