Velünk ünnepel? Értékeli tisztes és gazdag örömeink? Vajon megérti bánatunk? Ember arca van? Hol tette első csodáját az emberarcú Istenfiú? Egy mennyegzőn, mint ez itt, csak az Kánában volt. S mi volt a csoda? A vizet borrá változtatta, hogy örülhessen a násznép. És nem járt körbe, ellenőrizni, ki mennyit iszik! Bár a részegeskedés ettől még helytelen. De néha-néha azért be lehet rúgni. Egyszer-kétszer… Nem kell ám orrvérzésig jónak lenni!
Zoli
Trishna egy szép, fiatal, indiai lány neve, egyben egy tartalmas film címe is.
A sztori röviden: a lány megismerkedik egy fiatal, gazdag fiúval, Jay – el. Balesetet szenved, és mivel anyagilag bajba kerül, a fiú segít neki és a családjának: munkát ajánl. Trishna elmegy a hotelbe dolgozni, egymásba szeretnek a fiúval, szeretkeznek és Trishna gyermeket fogan. Megijed, és elmenekül.
Ezt később Jay – úgy vélem joggal – zokon veszi. Ilyen fontos, kettejüket érintő kérdést miért dönt el egyedül a lány? Miért nem ad esélyt a helyes döntésre annak az embernek, aki nélkül ez az új élet el sem kezdődhetett volna, és akivel immáron közös felelősségük lenne a gyermek vállalása és nevelése? (Sajnos a való életben is manipulálnak, önzésből vagy félelemből bánnak néhányan a nők közül helytelenül ezzel a fontos információval. Bár akkor meg kell említenem a felelősségüket nem vállaló fiatalembereket is, akik tetteikkel vallják: a Férfi NEM a felelősség embere. De akkor mié?)
A fiú utánamegy és megtalálja. Elhívja magával, és Bombay-ben együtt új életet kezdenek. Modern, nyugati mintájú, külső kötöttségek nélküli életet élnek. Szeretkeznek, élményeket keresnek, a fiú pénze eltartja őket. Filmforgatásban vesznek részt, Trishna táncolni tanul. Az idill Jay apjának betegségével ér véget, aki agyvérzést kap. Jay úgy indul el, hogy megmondja apjának Trishnával való viszonyát, valószínű hozzájárulását akarja kérni a házassághoz. Trishna boldog, látszik, álma teljesült.
Álljunk meg itt egy pillanatra! A film a tipikus patriarchális férfi-nő viszonyt modellezi. Trishna engedelmes, tisztelettudó és szép. Végig a fiú kezdeményez, de nem erőszakos, csak férfimód erős. Ő dönt fontos kérdésekben, és a lány követi őt. Jay tekintettel van a lányra, igyekszik teljesíteni az álmait, de azoknak határt is szab. Például kijelenti Trishna helyett, hogy az nem akar hivatásos táncosnő lenni. (Én ezzel nem értettem egyet, oké, legyen az ember domináns, de kellő ok nélkül ne korlátozza a másikat. Lehet, meg néha kell is, de annak elfogadható oka legyen.)
Minden másképp alakul.
Az egyik legszebb pillanat a filmből. Titkok derülnek ki, és nyernek megbocsátást
Jay-nek vissza kell térnie vidékre apja helyett igazgatni a szállodákat. A modern, liberális szabadságeszmény ütközik a konzervatív, hagyományokhoz hűvel. Bár a pár bizonyos vonalon bűnös életet élt – folyamatosan paráználkodtak – de egyébként őszintén szerették egymást, és végül rendezni akarták kapcsolatukat. Világos, megfelelő hozzáállás kell ehhez, főleg a fiú részéről – az ő ösztönei poligámak – de igazi, nagyon veszélyes, társadalomromboló bűn szerintem nem történt. A rossz példaadást kivéve, mert esetleg mások is követik őket, akik viszont már nem ilyen stabilak belül. Ahol házasságkötés előtt lesz gyerek, és egyikük a később problémák miatt kilép a kapcsolatból. (És ez sokszor a nő! Bár emögött is összetett gondok húzódhatnak meg, ezt nem elemzem most.) Tettével magára hagyva a másikat, aki szexuális és érzelmi magánya miatt további bűnöket követhet el, és a távozó akár meg is foszthatja egyik szülejétől a közös gyermeket. EZ már mindenképpen rombolná a társadalmat. Na, vissza a történethez!
Jay a vidéki környezetben nem vállalja Trishnát. A lány titkos szeretővé degradálódik, és személye, jogos, női mivoltából eredő igényei egyre kevésbé számítanak. Jay eddigi egészséges dominanciája betegessé erősödik, megalázó dolgokra veszi rá a lányt, végül meg is erőszakolja.
Mindketten ludasak. Jay gyáva – bakker, egy férfi! Nőnél is gáz, de férfiben… – és figyelmetlen. Nem néz szembe vele, mit művel. „Én gondoskodom a lányról, függ tőlem, a hatalmamban van, azt teszek vele, amit akarok” – ha nem is vallja be magának, de ezt gondolja, eszerint él. A végén Trishna sír a szexuális aktus alatt, és erre sem reagál! Holott állítólag szerelmes a lányba! Nem őszinte magához, nem teszi fel a kérdést: merre tartok? Mit csinálok valójában?
És bizony Trishna is vétkes. Elhanyagolja belső igényeit, „orrvérzésig” engedelmes, értelmezésemben bizony nem teljesíti Isten akaratát. Az igény, hogy a férfi „felemelje” magához, asszonyává tegye, és elkötelezze magát mellette, nem pusztán a szíve vágya (egyébként pusztán így is tiszteletre méltó, hiszen nem egyszerűen birtokolni akarja Jay-t, hanem hűségben szeretni mindhalálig), de a leendő gyermekeik, és így a társadalom érdeke is. Jay erejét, képességeit, vezetői adottságát latba kell vetnie ezért a formálódó kis közösségért: a családjáért. Amíg csak szükség van rá, vagyis halálig. Cserébe szeretetet és tiszteletet kap. EZ Isten akarata, úgy vélem. A Biblia erről ír. (Persze ez pusztán tekintélyi alapon nem megy, a szívnek is hajolnia kell felé. És önként, nem kényszerből.)
Mindketten elhanyagolják Trishna jogos igényeit. Egyikük sem hallgat a nő lelki természetében megszólaló Istenre. És Isten könnyen félreállítható – mivel félreállíthatatlan. Az Ő szelíd, halk hangja soha nem szűnik meg szólongatni az embert, mindig a következő lépésre. Akármilyen mélyen is temeti el Őt az ember magában. Jay és Trishna félnek, és lelkileg kényelmesek. Meggyőződésem – jó ez most gáz, hiszen ez nem történt meg, forgatókönyvíró írta meg a történetet – életfeladatuk lett volna a vidéki környezetre pozitív hatással lenni. Példát adni, a bár nem tökéletes, hiszen némileg szabados szexualitású, de mégis emberi módon haladó kapcsolatra. A férfi és nő egyenlő értékéről, akkor is, ha hagyományos szerepet visznek a családon belül. Hogy az alávetettség nem lenézendő, a dominancia nem túlértékelendő. Értékes lehet a családért mindkettő, és tiszteletreméltó, ha valaki készséges lélekkel hordozza. Mert bizony, teher is, meg öröm is a hagyományos férfi, illetve női szerep. Nem olyan rossz az, ha valaki hordozza az embert, és óvja. Ma sokszor nem annyira konkrétan, inkább potenciálisan. A rendőrség általában jó munkát végez, és a legtöbb magyar ember általában törvénytisztelő. És ma már fontos, hogy a hordozott szabadsága kellően tág teret kapjon. Egyébként azt is el tudom fogadni, ha a feminista családmodell valósul meg, és azt az erős nő irányítja, a férfi pedig aláveti magát ennek. HA mindenki harmóniában éli ezt meg. Mert a cél a családi harmónia, és nem a patriarchális, feminista, vagy éppen emancipált minta megvalósítása. Ha az kell a békéhez, akár évenként is lehet váltogatni a modelleket. Engem a hideg víz ver ugyan ki minden mástól a patriarchális modellen kívül, de ez én vagyok. Mások úgy élnek, ahogy akarnak.
Ismét a film.
A végletekig odaadó, és így teljesen kifosztott nő. Persze ehhez kell egy lelkileg vak, a saját igényein túlra nem látó férfi is.
Az érzelmileg és szexuálisan végletekig kihasznált Trishna végül megöli Jay-t. Tipikus példa az ÉRTHETŐ de HELYTELEN tettre. Trishna lelke tele kínnal. Ez a mély belső fájdalom teljesen leköti figyelmét, és bizony elfeledkezik arról, hogy nincs egyedül ebben a kapcsolatban továbbra sem, még ha úgy is érzi. Talán itt az ideje – bármilyen nehéz is, ilyen fájdalmas állapotban, de bizony pont ezért ő a legérdekeltebb az előrelépésben – komolyan Jay felé fordulni. Megpróbálni megérteni őt, másképp elérni és bölcsebbé válni. És megint: őszinteség. Magához, és Jay-hez is. Mi történik velünk? Félünk? Jay, a magabiztos férfi is? Mi a megoldás? Jó az az engem (állítólag) szerető férfinek, hogy én ebbe tönkre megyek? Hogy gyilkos düh van bennem? Hogy ez lassan már-már kitöréssel fenyeget, és majd neki lesz a legfájdalmasabb, hogy a szeretett nő fogja váratlanul megölni? Hogy az ő férfiúi méltósága lassan a porba hanyatlik? Ahelyett hogy egy szál karddal (kapcsolatuk igazságával és szépségével) felvenné a küzdelmet a világgal (a felszínes, ítélkező magatartással szemben) ami Férfihoz méltó tett – gyáva, gerinctelen puhányként kiszolgáltatott kedvesét gyötri a gyilkosságig?
Végül Trishna hazamegy, és békés arccal részt vesz családja életében. Ezen a ponton szimplán hülyének, vagy őrültnek gondoltam. Hogy képes erre? Aztán kiderült. Az eltemetett bűntudat szépen kezdett előjönni, a bűntől való megtisztulás vágya (éneklő gyermekek látszanak a filmben előtte, itt hat az elveszett ártatlanság fájdalma Trishnára valószínű) kiviszi a lányt a faluból, és egy fa alatt ugyanazzal a késsel megöli magát, amivel a fiúval is végzett. Trishna és Jay megbuktak életük feladatában. (Biztos kapnak másik lehetőséget – ha van újjászületés. Ha nincs – a kereszténység ezt tanítja – Isten irgalmában bízhatnak Mennyország ügyben. Legyen hármójuk dolga ez már. Isten HIHETETLENÜL megértő, de nem a végtelenségig elnéző.)
Mindig van új esély. Nem mindig azonnal, de van. ;-)
Az utolsó gondolatom ennek a szép és nagyszerű filmnek kapcsán: bátornak kell lenni, és kockáztatni kell időnként!
Honnan vették Trishnáék biztosra, hogy mindenki ellenük lesz? Ki tudja, mivé érlelte volna őket személyenként, és családjukat összességében is a kiállandó ellenszenv? Vajon hányan álltak volna melléjük, főleg, ha látják kitartásukat, hitüket, erejüket, és egymás iránti, valószínű mélyülő szeretetüket? Hány hasonló házasság (nem pusztán parázna! Bár persze az is. Tiszteletet, szeretetet és belülről fakadó szabadságot adó) köttetett volna?
Küzdjünk azért, amiben hiszünk! Szükség van rá. A világnak is, nekünk is.
;-)
Zoli
Jim Caviezel, a Passió film Krisztusa
http://hu.gloria.tv/?media=
Egy lenyűgöző interjú és fantasztikus prófécia. Jim, aki megélte Krisztus szenvedését: fuldoklott mint ő, kapott ostorcsapást, mint ő, fájt a válla, mint neki a kereszttől, a halál torkáig jutott, és egy pillanatra át is lépett rajta, mint ő. Mellesleg 33 évesen kapta a szerepet és a monogrammja J.C. De ez csak érdekesség, amolyan juticsoki, a lényeg nem ez.
Mindeközben vele volt az Isten, és ő reményt, fájdalmat és gyönyörűséget együtt élt át. Az interjú alatt Jézus egészen közel jön hozzánk, és használja az ő kis prófétálóját. Csak figyeljétek, mikor majd héberül beszél!
;-)
Zoli
Vajon az első klipp fájdalmas-haragos-csalódott hangulatából el lehet jutni a második örömteli, az Életet dicsérő, játékos és mégis komoly hangulatáig? Szerintem igen. A recept: nagy adag megértés – mi is mozgatja, miért csinálja, mi is lehet az igazi célja? (Nem amit mond! Sokszor magához se őszinte az ember: férfiak és nők. Apropó – gondolkoztatok rajta, hogy ember nem is létezik? Férfiak vannak és nők. Egy férfi és egy nő – vajon ez lenne az Ember?)
A következő hozzávaló: megbocsátás. Ha már értem, túl tudok lépni rajta.
Végül elengedés: menj, éld világodat! Azért egy fohász nem árt az első klipp önimádó vámpírférfija után: „Uram, vigyázz rá, mert éppen a saját sírját ássa.”
(Egyébként én még kb. tíz mp-t hozzáforgattam volna. A srác felkel, és kótyagos fejjel próbálja folytatni a lányok szívének összetörését. És már nincs hatalma. Kénytelen leülni elgondolkozni.)
Egyébként gyönyörűszép szenvedélyes zene az első. Mint amikor összetörnek az első álmaink. Boldog, aki mer újakat keresni helyettük.
;-)
Zoli
Vajon hogy hívhatták a Szent Család názáreti szomszédját? Legyen, mondjuk: Jakab.
Jakab agglegény, rendes ember, becsülettel dolgozik, támogatja a rokonait, de a gyerekekhez nem igazán ért, (magányos férfi lévén, nem csoda) és néha iszik.
És szerelmes a szomszédasszonyába. Naponta látja Máriát, ahogyan dolgozik, sürög-forog, neveli a kis Jézust, vagy, ahogy szombatonként imára megy a férjével, Józseffel. Számára Mária nem elsősorban anya, persze az is, hanem egy vonzó, sugárzó, szép és izgalmas NŐ.
Jakab lassan kezd eljárni imádkozni, igaz, még leginkább Máriát bámulja hátulról, de egyszer már megkérték felolvasásra, és akkor bevillant neki, hogy most a NŐ rá fog figyelni, az ő ajkairól veszi az igét. Szellemileg ő fogja megtermékenyíteni Mária érzés és gondolatvilágát.
Soha még úgy nem figyelt a Tórára, mint akkor, az aznapi olvasmányt még ma is el tudja mondani.
És a történet nem ér itt véget. Másnap Jakab összeszedi a bátorságát, és megszólítja a szomszédasszonyát. Beszélgetnek az igéről. Miről másról, végre van egy közös téma! Végül Mária felajánlja, hogy szívesen átmennek Jézussal, (van esze, nem egyedül) kicsit segít rendbe tenni a férfi holmiját. Hisz tudja, hogy van ez a magányos férfiak otthonában. Jakabban akkor majdnem megállt az ütő.
Hogy Ez a NŐ, Őhozzá?
Aznap este nem kell neki a bor.
Persze morog, amikor aztán Mária megjelenik: miért késett (nem késett), Jézus mit lábatlankodik (csak segít az anyjának), és hasonlók. Az igazság az, hogy iszonyúan zavarban van. Mert most kiderül, most lelepleződik, milyen is ő valójában.
Délután már tréfás hangulatban teregeti Máriával a frissen mosott szennyest. Ettől a nőtől nem kell félni, ez elfogadja őt. József pedig, mikor megjön a munkából, (Isten embere ő is, ne feledjük!) felajánlja, hogy a szombati ima után segít megjavítani a tetőt. (És egy szót sem szól, hogy az otthoni munkák aznap elmaradtak.) Igaz, szombaton nem szabadna dolgozni, de majd ügyesen csinálják. Rejtély, mire gondol József, hiszen még a falu széléről is látni fogják, hogy a tetőn dolgoznak, de talán Názáretben tudták az emberek, mit jelent szombatnapon jót cselekedni.
És, hogy Jakabnak se kelljen teljesíthetetlen sóvárgásban élnie, hamarosan találkozik anyai nagybátyjával, egy levitával. (Van lelki vezetés a Katolikus Egyházban!) Neki kiönti őszintén a szívét, és a nagybáty végighallgatja, majd komoly szeretettel ezt mondja:
– Megértelek, Jakab, és ezt tanácsolom: keress magadnak feleséget! De imádságos asszony legyen, látod, mire képes az olyan. Amíg pedig nem találsz, addig is imádkozz, tanulj beszélgetni Istennel, és Ő megenyhíti magányodat. És Jakab, az ital. Azt abba kell hagynod. De nem is lesz rá szükséged, hidd el!
Vonz a Szűzanya. Izgalmas nőnek tartom. Jézussal való kapcsolata teszi azzá.
;-)
Zoli
Nem elmélet jön, gyakorlat. Az alap, ami nélkül nem fog menni, az az, hogy néha ki kell nyitni a Szentírást, és legalább egy picike szakaszt el kell olvasni valamelyik Evangéliumból. Az olvasottakon el kell pár percben gondolkodni, és arra keresni a választ: ez a rész éppen most, mit mond nekem? Mit válthatnék ebből valóra? Nem kell nagyot, elég a pici, de az legyen meg!
Ha ez az alap biztosítva van, már rá lehet építeni a következőt. Három klipp linkjét teszem ide, szerintem vidám zene mindhárom, de még értelmes dolgokról is énekelnek, aki angolul tud, az biztos érti is. Én csak sejtem. Remekül lehet őket hallgatva magunkban, vagy csendesen énekelni: „Jézus, Jézus!” Vagy nyelveken szólni: értelmetlen szótaghalmazt énekelni, miközben Isten Szerelmére gondolunk.
Az első klippben egy dramatizált karizmatikus keresztény összejövetelt láthatunk az emeleten. Az én csoportomban is ilyen jó a hangulat, de azért nem csinálunk ilyen vad dolgokat. Szerintem a rendező az élmény kedvéért rétett egy picit a valóságra. A karizmatikus csoportok Isten teljességére nyitottak, a többiek általában bizonyos kijelentésekkel nem akarnak, vagy tudnak, vagy mernek mit kjezdeni. Pl. Jézus ígéreteivel a csodákat és jeleket illetően. Pedig csak kitartás kérdése, és Isten belenöveszt teljhatalmába. Az igaz, hogy az ilyen ember gyakrabban átérzi a bűnösségét, és lelkiismerete egyre inkább a patikamérlegéhez kezd hasonlítani – sajátmagával szemben. De Isten Szerelme is jobban betölti – mert alkalmas rá.
Én most speciálisan a Katolikus Egyházról írok. Ebben élek, ezt ismerem.
Nagyon régóta elnőiesedett egyházunk. A férfiakat alig érinti meg, amit hirdetünk. Miért?
”Szép, ugye? De elég ódivatú is. Az is számít.”
Elfelejtettük mi a keresztény virtus, mi a Szentlélek, és mi a kötelességünk a világban élők felé. Szent Pál és társai még tudták. Városról városra jártak, prédikáltak és jeleket tettek. (Tett a Lélek általuk.) Az az ember még mert kockáztatni. Vállalta, hogy kinevetik, hogy megverik (ez többször megtörtént), hogy megölik. Vértanúként halt meg.
Hányszor emeljük fel a szavunkat az igazságtalanságok ellen, mi, egyházi férfiak? Tettünk valamit az abortuszok ellen? A feminista hazugságok ellen? (Családon Belüli Erőszakot 95%-ban férfiak követnek el nők és gyermekek ellen. Magyar Rendőrségi statisztikákkal lehet igazolni, hogy ez nem igaz.) Kiállunk az utakra hirdetni Krisztust? Megvédjük az ártatlant, (nem feltétlenül a gyengét!) ha bántják? Vannak ügyek, amelyek megérnek egy-két pofont. Hirdetjük az Egyház tanítását a világról, a gazdaságról, a média használatáról, a nőkről? Igényeljük egyházi vezetőinktől, hogy végre szülessen a mai világnak, és természetes férfiasságunknak megfelelő tanítás rólunk, férfiakról is?
”A békesség angyala”
Ma a férfiak sokasága él parázna, szenvedélybeteg, pénzimádó életet. Mit teszünk értük? Utánuk megyünk a pokol tornácára, ha ott vannak? Megtanulunk játszani a játékszabályaik szerint, hogy hitelesen hirdethessük nekik Krisztust? Beszélünk nekik a fegyverekről, a helyes önvédelemről, rendezünk olyan alkalmat, ahol biztonságosan tűzfegyverekkel bánhatnak? Becsüljük agresszív hajlamait, melyek eredendően az otthon és család védelmére fejlődtek ki? Rendezünk karate vagy bokszoktatást, hogy kifejlessze és uralja férfias késztetéseit, hogy edzett és bátor férfivá váljon? Építünk pályákat, ahol bátran vezethet gyorsan és technikásan, és nem veszélyeztet vele senkit? Megtanítjuk, hogyan bánjon a nőkkel, hogy sikerei legyenek? Miközben megmondjuk neki, hogy az igazi férfi ura önmagának és ösztöneinek is, és tud várni az első szexuális aktussal a házasságig. Elküldjük oda, ahol nagy a szükség, pl. árvíz sújtotta magyar területre, hogy bizonyítsa férfias rátermettségét, és eredendő segíteni vágyását? Lobbizunk a kormánynál, hogy az ilyen szolgálatot vállaló férfit támogassa, hogy bátran hátrahagyhassa azokra a napokra az övéit, a munkahelyét? Szervezünk alkalmat, közösséget, ahol megtanulhat vezetni és felelősséget hordozni? Cselekszünk végre, vagy csak imádkozunk, ápoljuk hagyományainkat, és ülünk a fenekünkön, csodára várva? Ha elindulunk az úton, történni fognak a csodák!
Egyetlen olyan példát ismerek, ahol elindult a változás, és az a közösség valóban növekszik. Ez a Férfisátor. A titka a férfias közösség, ahol tudják, mit jelent a férfias őszinteség, a bajtársias megbocsátás, és a bátor cselekvés. Szerintem ezért vonzó.
”Izgalmasnak tűnik, ugyan, de VESZÉLYES! És nem olyan jólesően bizsergető módon, hanem halálos értelemben. A viszály démona.”
Szerintem kihívás kell. Virtus kell. Barátság kell. Tanítás kell. Az kell, hogy érezze a férfi, szükség van rá, örülnek neki. Hogy érezze, itt szeretik, hogy férfias férfi akar lenni. Vezető, bátor hős, kezdeményező hadvezér. A fegyelmezett erő letéteményese, az alkotó munkás.
Egyik tagunk apák klubjának hívja a mi közösségünket, a Keresztény Férfiak Társaságát. A hideg ráz ki, valahányszor hallom. Mi a Férfiak Társasága vagyunk. Nem békés, jól táplált, szelíd és jólfésült apukáké. Igen, Apák és Családfők (inkább: leendő családfők, hála modern, túlliberalizált és emancipált társadalmunknak.) Oké, ez a mondat kicsit szélsőséges hangzású, de nem fejtem ki, mire is gondolok pontosan! Kérdezzetek! Én nem találom ki, mitől féltek, és mit nem értetek!
Vasjankók vagyunk, ha valaki olvasta Robert Bly híres könyvét.
De nem csak. Szeretjük a szelídséget is, a gyengédséget, megértést és megbocsátást. Mert nem terminátorok vagyunk, „csak” férfiak. Mert jó kirántani a kardot, de talán még jobb vérontás nélkül visszacsúsztatni a helyére. Jobb a kiengesztelődés az áldozatnál.
Szebb a békesség angyala a viszály démonánál.
Zoli
Gregory Powel gyönyörűen játsza Krisztust Zefirelli filmjében. Ebből a színészből (azért se nézem meg a nevét! Maradjon a gyöngyöm névtelen.) Krisztus sugárzik elő. A kultúra csúcsa – és a kegyelem alja. De nem akarom leszólni Zefirelli filmjét, tényleg jó volt nézni. „A találkozást” nézve, viszont mindig az jut az eszembe, hogy az Élő Jézus szerető figyelme van rajtunk, és mindig pont úgy húzkodja sorsunk szálait, és ott nyúl bele, és annyira, amennyire pont kell. Hatmilliárd élet, hatmilliárd sors! Egyéni élményekkel, emlékekkel, fantáziával, álmokkal, tervekkel, sebekkel és fájdalmakkal! És áttekinti! És mozgatja. Aki együttműködik vele (mindenki, aki a jót keresi) azét emeli. Talán milliméteres lassúsággal, de nem a tempó számít, hanem az irány. Ahogy Weöres Sándor is írta: a Mennyországba jutni csak dátumkérdés. (Persze aki ezerrel ellene húz…. és mivel ő is szeretve van, mennyei testvéreinek se mindegy. Magának árt – nekik is árt. El lehet viselni, de felteszem, nem nagy öröm a Pokolban ülők szenvedését néha meglátni. Vagy megsejteni.) No, mindegy, nyűgözzön le Jézus szerelme titeket is annyira, mint engem, amikor először láttam a filmet.
;-)
Zoli
A film: Időről időre. Nem tudok sokat írni. Két fontos szabályt csak.
I. Te szeress elsőként! Ne arra várj, hogy téged szeressenek! (Az igazi szeretet tettekben ÉS szavakban fejeződik ki.) Vagyis légy bátor, kockáztass, és kezdeményezz! Lepd meg a másikat jóságoddal! Egészen pontosan azt fog szólni hozzá – amit akar.
II. Egy idő után félreérthetetlenül közöld, hogy neked is szükséged van a többiek szeretetére. Ugyanis ember vagy, és nem tudsz meglenni nélküle. De most jön a neheze – mert ehhez is pontosan azt szólhatnak, amit akarnak. Ezért van a II/a szabály.
II/a Hallgass Presserre, és ha kell, hát: „Ringasd el magad!” Tudd magad szeretni és vigasztalni mások helyett. Én őszintén és mélyen hiszek Istenben. Mégis, még ő is sokszor sugallja, hogy „Nem, Zoli, nem kapsz különleges kegyelmet, bármilyen egyedül is érzed magad, nyomaszt az Élet terhe, csalódtál másokban, vagy földre nyom a küldetésed. Vannak egyszerű, szép, természetes eszközök, hogy felrázd magad. Legyél okos, és éljél velük! De te őszintén és mélyen hiheted, hogy én ott is veled leszek. Remélem, megelégszel velem. Mert vannak ideát, akik szívesen adnak bódító élményeket, kápráztatnak el, és veszik ki életed kormánykerekét a te, és az én kezemből. Szóval: csak józanul, kisfiam! (Szerető Apád és Testvéred).”
Ez a fajta bennsőséges kapcsolat a Szeretet Istenével, ennél ezerszer fejlettebb formában akár BÁRKI számára elérhető. Az egyetlen személy, akin múlik: Te magad vagy!
;-)
Zoli
Hé, a jövő nem a beszariaké! Kösd fel a gatyád, és fogj össze másokkal! Ha lehet másokért, és ne mások ellen! Apró, de fontos különbség.
Ez a cikk személyes véleményemet tükrözi. A Föld globális átalakuláson megy át. Hatalmas természeti katasztrófák közelegnek, és az emberek java aligha fog tudni mit kezdeni vele. Háborúk és éhínség várható. De ez csak a dolog kihívás része. Mert „ahol nagy a szükség, közel a segítség”, és ahol „túláradt a bűn, ott kiáradt a kegyelem”.
Vedd fel a zászlót Olvasó! Válj éneklő, prófétáló kővé! Fektesd le a biztos alapokat (Szentírás, Hogyan vezet minket a Szentlélek? illetve az ebből készült Keresztény metódus cikksorozat itt a lapon.) Kérd Isten Szentlelkét! Imádkozz erőiért, sugallataiért, a megkülönböztetés adományáért, bátorságért, és megfelelő társakért! Bánd meg időnként bűneidet, mert anélkül nem megy! De minderről a fenti anyagok eligazítanak. Aztán szolgálj mások felé! Erőket és hozzá bölcsességet fogsz kapni. Ne várj a többiekre, a papokra se, mert akkor halálod napjáig fogsz otthon rostokolni! Légy bátor, indulj el, merj hibázni, és rábízni magad Istenre! Amit tudok, segítek. Ha tudok segíteni. Imádkozni mindenképp.
Reményünk van attól, aki mindig megtartja Ígéreteit. Nem elfelejteni!
Közeledik Isten Országa, Krisztus Királysága. Emberileg valószínű még messze van, a tudósok szerint még évtizedek vannak hátra a katasztrófák tetőzéséig, de akkor is fel kell készülnünk rá, és segíteni másoknak is felkészülni.
Ezért e két film itt. A fantázia terméke, és a dokumentumfilm. Mindkettő arról szól, hogy adományink vannak, melyek használatába bele kell növekedni, és aztán be kell vetnünk az Úr érdekében.
Az Isten áldjon, testvérem!
;-)
Zoli