Mai család kategória bejegyzései

Ariadné fonalán 12. (Avagy az szexuális kévánságrúl)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XII. rész

Vágyunk a kívánság tárgyának lenni? Kövessen a másik nemn tekintete, ha vonulunk? Vágyunk a másik nemre? Beindít egy jól sikerült fotó, egy csábos tekintet? Néha még két gömbölyded ceruzavonás is, minket: fiúkat. Mégis meglepő milyen gyakori a vágy hiánya, mint szexuális zavar. Németországban a 18 év feletti nők fele inkább a netet választotta a szex helyett, ha arról volt szó, miről nem szeretne lemondani.

De mi is ez a gyötrően édes vágy?

Egy nagyon komplex jelenség, mely a szexuális jellegű fantáziálást is, és a szexuális ingerekre való reagálást és figyelmet is magában foglalja. Három szinten ragadható meg.

A biológiai hajtóerő mértéke nagyrészt örökletes, azonban tanult tényezők is befolyásolják, pl. a papi cölibátus ilyen, ahol az elfojtás és szublimálás meglehetős erővel jön szóba. De minden kultúra felállít kereteket amelyen belüli működését megkívánja.

Motiváció: ez az egyén jellemzője, de a pár közötti kapcsolati dinamika része, „van kémia köztük” szoktuk mondani. A jó párkapcsolat maga oka lehet a több szexnek, de a másik megtartása, vagy a neki való örömszerzés is ok lehet.

Kulturális hatások: nagyon erősen befolyásolja, mi az, ami a vágy kiváltója lesz. Minden társadalomban van „ideális nő” kép, és „ideális férfi” kép, amihez aztán hasonlítjuk magunkat és partnerünket. (Aztán szorongunk egy jót.) A kultúra szerepelvárásokat is tartalmaz. Tehát férfiak és nők miként viselkedjenek. Példa: mifelénk sok nő órákat izzad edzőteremben és kalóriákat számol, addig másutt a lecsüngő has és a lógó mell a szépségideál. Ott hizalóházakba járnak fittnes helyett az asszonyok.

A vágy valójában egy egyéni érzelmi állapot, mely belső (fantázia) és külső forrásból egyaránt származhat és eredményezhet szexuális viselkedést. Érdekes adat: a 25 év feletti férfiak 71% – a, és a nők 97 %-a vett már részt olyan szexben, amihez nem is volt igazán kedve. Vagyis időnként akkor is szexelünk, ha nem is vágyunk rá igazán. Egyrészt ez a funkciózavarok melegágya, másrészt felmerül a kérdés: és mennyire élvezzük? Vágy és viselkedés nem feltétlenül függ össze. Egyrészt amit nem élvezek, azt hogyan kívánjam meg, másészt egy konkrét példa: az örömlányok a pénzre vágynak, és ezért viselkednek szexuálisan. Vagyis tárják szét.

A libidó egy adott szintje velünk született, ám még egy-két körülmény befolyásolja. Pl.: életkor, nevelés, tapasztalatok, egészségi állapot, élethelyzet (munkahelyi gondok, gyász, stb.) a partner személye, és-a-többi. Így állandóan változik, hullámzik.

Férfiaknál a vágy és megvalósulás közt szorosabb az összefüggés, a nőknél hozzájuk képest általában jóval gyengébb. A férfiak szexuális motivációja serdülőkorukra van a toppon, és aktivitása is (pl. szorgos maszturbálás) a nőknek fiatal felnőttkorukra, úgy húszas évek vége, harmincas évek eleje. Eddigre ismerik meg magukat eléggé ehhez. Igaz kultúránk (pl. női magazinok) a nőket elsősorban a férfiak igényeinek való megfelelésre neveli, míg a férfiakban a férfimagazinok inkább a vágyfantáziákat erősítik meg. Tények kevésbbé rúgnak labdába. Hiányzik a nők önismeretre nevelése, és, hogy felismerjék és kifejezzék saját szexuális érzéseiket. Szexuális önismeretre nevelés, és pont a nőknél hiányzik, akik örömkészsége bonyolultabb.

Nos, átlag nem hét másodpercenként gondolok szexre, hanem nagyjából óránként egy – két alkalommal. Én meg simán elhittem a korábbi adatot. Igazából úgy vettem észre, ez függ az élethelyzettől és függ az életkortól is. Ld. fentebb. De a hét mp nem igaz, ezt Kriszta konkrétan cáfolja. A nők átlagban nagyjából húszszor gondoltak egy nap alatt a szexre. A férfiak kábé harmincnégyszer. Amerikában és egyetemisták mind, Ohio – i pszichológia tanszék felmérése.

Mindenestre az a kő-hiedelem, hogy a férfiak szinte mindig, a nők pedig szinte soha nem gondolnak a szexre, nos: megdőlt.

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 11. rész – Szexuális medicina

Minden vélemény számít!

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XI. rész

Szexuális gondok esetén első lépésként jó egy általános orvosi vizsgálattal kezdeni. Erekciós zavarok esetén ugyanis a szív és érrendszeri problémák állnak sokszor a háttérben. Nálunk, férfiaknál közelgő katasztrófa első jele, akár két évvel korábban is – a rossz erekció. Megdöbbentő számomra, hogy sok évvel a Viagra felfedezése után a férfiak 80%-a nem fordul orvoshoz, ha ilyen jellegű problémája van. Fiúk, ennyire azért nem kell szégyelni!

Sokszor szervi okai vannak a szexuális gondoknak. Nem mindegy az erek állapota, dohányzás, magas vérzsírszint, cukorbetegség – ezek rizikófaktorok. Bármi ami a vér péniszbe áramlását akadályozza illetve kiáramlását segíti, az nekünk nem jó. Ezért alkalmaznak megoldásként pl. vákuumpumpát (beáramlást segíti) és péniszgyűrűt (kiáramlást akadályozza).

Segít: egészséges táplálkozás és sport. Nem egyszerűen segít: rengeteget segít! Na figyu, ezt be kell gépelnem! Kriszta megint alkotott: „…valamint, ha már feltettük az asszonyt a konyhaasztalra, ne billenjünk el mellőle, magunkkal rántva a tálalót, a faliszekrényt és a fűszertartót…” Na? Tetszett?

A sport ugyanis segít az egyensúlyérzék fejlesztésében. Fontos a sportág kiválasztása, sporthorgászat és sakk kilőve… és a biciklinyereg se péniszbarát.

Az se mindegy, hogy mi, mint főköccsővezetők, hogyan orvosoljuk problémáinkat. Szexuális retteneteket (Kriszta sajátja) vásárlunk a fekete piacról (Sárkány ereje bogyó pl.), vagy megvalósítjuk az unalmassá váló szlogent: „egészségesebb étkezés, rendszeres testmozgás és nuku dohányzás”.

Egyébként a bűntudattal végzett maszturbálás sem igazán növeli a tesztoszteronszintet. Szóval jótanács: ha már vétkezel, legalább élvezettel tedd! A megbánás majd utána. (Lehet kérni az ajándékát Istentől – nem kínzó bűntudatot, csak józan belátást. Nem szenvedni kell, hanem bölcsen élni.)

Nagyon fontos testi és lelki valónk integrált szemlélete. A háziorvos és a pszichológus szükséges szintű együttműködése és mindkettő felkeresése. Test és lélek hatásos szétválasztására állítólag Madam Guillotine képes csak.

Egy frappáns példa az együttműködés szükségességére. Krisztát felkereste egy fiatalember korai magömlés és merevedési zavar problémájával. Az első vizsgálat után valahogy nem mutatkozott igazán pszichés oka a problémának, Kriszta továbbküldte urológushoz a fiút. És lőn! Meg lett műtve fitymaszűkülettel. A fájdalommal szembeni védekezésként alakult ki ez a kombinált zavar.

Ugye, milyen jó együttműködni?

;-)

Zoli és Kriszta

Sebek Anyámtól

Minden vélemény számít!

Üvöltöttem, egyedül, félve, és ő nem hallotta meg,

Apám jött fel, ő kérdezte, mi bajom.

Áldozatot hozott, és aztán kérdezés nélkül visszavette szeretetét.

Büszke, „jó anya” volt.

De a munka nem várhatott,

és senki se kérdezte: milyen napom volt.

Kiderült: hazugnak tart,

nem értettem – nem együtt élünk?

Mindez már rég volt, betemette az idő hamuja.

De akkor miért fáj, még mindig?

Anonim Férfi

Ariadné fonalán 10. rész (lesz még vagy 30 ;-) )

Minden vélemény számít!

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában X. rész

Annyira bölcs idézettel kezdődik a következő fejezet Krisztánál, hogy a lényegét ideírom. Hippokratésztól van, aki azért odahatott az orvostudományra. Mélyen etikai jellegű esküjüket máig tőle idézve teszik le az orvosok. Nos: bármely funkcióval bíró részünk (és adottságunk, pl szellemi képességek) használva kifejlődik és egészségesen működik. Hanyagolva viszont gyorsan öregszik, és betegségre hajlamos lesz.

Szexuális diszfunkcióknál, kérem szépen, megkülönböztetünk: velünk született, és szerzett zavart. Lehet még általános (soha nem mozdul a lompos) vagy speciális (csak valakire nem, vagy csak pl. világító lámpánál nem.) Végül lehet pszichés alapú (meglátom azt a nőt, erekcióm lesz) vagy kombinált (túl kicsi, így bemagyarázom, hogy úgysincs értelme – és tényleg nem lesz.)

Hogyan tehetünk szert ilyen funkciózavarra? Ó könnyen, még sorbaállni se kell érte! Pl. itt a szexuális averzió (nem, nem perverzió, jól írtam) amikor vágy és öröm helyett undor és irtózás, vagy félelem tör ránk adott helyzetben. Oka lehet a túlzottan szigorú vallásos nevelés (a fütyit és a puncit nem Isten teremtette – azokat mi találtuk ki <vagy az ördög…>), téves hiedelem (idősebb korban már nem illik, na), kontroll elvesztésétől való félelem, teherbe eséstől való félelem, stb.

A szituatív zavar helyzetre vagy személyre vonatkozhat. Pl. volt egy prosti (ez Krisztától van, már a történet, szóval hiteles) aki vidáman dolgozgatott (vagyis fűvel-fával, orrba-…khm -ba) de az élettársával nem tudott. Valakire vagy valamire emlékeztethette a fickó. Valami rosszra. Hm, ki tudja? De érdekes lehet az is, amikor a vallási tilalmat a házasság feloldja és a tilosból kötelezőbe vált a menetrend. Az addig vadászó férfiből, hirtelen otthoni préda lesz. Jujj!

Általánossá úgy válhat egy zavar (vallásosabb és női olvasók most ugorjanak át egy fél mondatot!) amikor a megélt kudarcok után pl. a férj otthon se tud teljesíteni, vagy az otthoni kudarcok után mással se megy. Jó, most már mindenki visszanézhet.

Ahogy idősödünk, mi férfiak, egyre inkább jelentkezhetnek potenciaproblémák. Ám a kezdő ifjoncok is sok buktatónak vannak kitéve! Pl. a szorgos maszturbálással remekül ránevelhetik magukat a seperc orgazmusra, ami hölggyel átélve már ciki lesz…

És egy roppant érdekes példa, hogy lesz a bolhából elefántcsorda. Ifjú titánunk közösségi maszturbációkat ejtett barátaival, minek során remekül konstatálhatta, hogy pici is, kevés is jön ki belőle, és nem is spriccel hosszan előre – szinte egy csődtömeg ő. Ezekután egy rámenős idősebb nővel jött össze, és tapasztalatlan ifjoncunk máris úgy érezte, hogy ő nem akarja eléggé. Maszturbációról leállt, és igyekezett tiszteségesen teljesíteni a normát otthon, de az is egyre nehezebben ment. Kipróbálta magát ismét maszti közben – ám a sok kudarctól már megteremtette magának a még nagyobb kudarcot. És a lényegtelen tünetekből (picit kisebb, kevesebb, stb.) egy szép nagy problémahalmazt generált. Ja, ilyen is van. Kriszta írta le, úgyhogy már biztos jól van a srác.

Egy tanulságos ismertető, hogy a tesztoszteron (a nőknél is!) a legfontosabb szexhormon. Akiben kevésbbé működik, az kevesebbet akar… De kevesebb szex …, akkor kevesebb a hormon is. Tehát még kevesebb szexet akar… és még kevesebb hormonja lesz. És így tovább, és így tovább, és így tovább. Márpedig a tesztoszteron nemcsak a szexuális életünk minőségét befolyásolja, de az önérvényesítő készséget, fizikai állóképességet, általános jó közérzetet, élettel való elégedettséget, és antidepresszáns hatása is van.

Tehát: Szexelj az egészségedért! (Istenem, ha ilyen egyszerű lenne! De jó’ hangzik.)

Vagy: Ha éni akartok, akkó’ dugtok!

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 9. rész – Na, akkor most tényleg szex!

Minden vélemény számít!

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában IX. rész

„Szex? Oké!” – egyik versenyen adta ezt a választ kajakosunknak a kiszemelt lány. Avagy az újdonság, a nem mindennapos környezet, a vonzó külső a lányokat is merésszé, kalandvágyóvá teheti. Hiszen a következményekkel nem kell foglalkozni, ma verseny, holnap hazautazás, a sportos külső adott, és a merészség – bevezető kérdés: „Szex?”, nyíltan, kertelés nélkül – megtermi gyümölcsét.

No, de nézzük a szexuális válaszciklus folyamatát!

Először a vágy jelenik meg, ami motivál a szexuális tevékenységre. Ezt izgalom követi, aminek a jele: merevedés a fiúknál, nedvesedés a lányoknál. Ezután a kibontakozó szexuális egyesülés közben a plató következik, amikor a merevedés, és nedvesedés, illetve az izgalom egy bizonyos szinten marad, végül az izgalom fokozódik, és ezt követi az orgazmus. Ezután ellazulás, oldódás jön. Végül pár percnyi refrakter fázist élünk át, amikor újabb szexuális ingerekre nem reagál a test. Ez egyénileg, életkortól, helyzettől függően változik. Kriszta szerint, ha ez az idő években mérhető, az azért gáz… khm… Lehet benne valami. Tehát: szexre fel!

A működési zavarokat is ez alapján tudjuk beazonosítani. Ha tudjuk hogyan működik helyesen, akkor azt is kiszűrhetjük, mikor nem működik helyesen. Kb. még a pofon ilyen egyszerű.

Hiányozhat az érdeklődés és a vágy, elmaradhat a szexuális izgalom, és problémás lehet az orgazmus is… az elernyedéssel nem szokott gond lenni. Vagy ha mégis, az olyan ritka, hogy dupla poszteren közlik a pornómagazinok. „Háromnapos merevedés!” – vagy valami hasonló.

Létrejöhetnek aktus közbeni fájdalomzavarok, ez férfiaknál gyakori kábé, mint a fehér holló. Nőknél létrejöhet egy akaratlan hüvelygörcs, a vaginizmus ami mindenféle behatolást lehetetlenné tesz, pl a tamponhasználatot is. Mennyire zavartalan aszexuális játék a felnőttek közt? Az USA-ban a nők 43 és a férfiak 31%-a szenved a fenti zavarok egyikében vagy többikében. :-) Egyébként a zavarok egymásra is hatnak, hiszen pl. a rendszeres fájdalom a vágyat is lohasztja. Ezért fontos az alapprobléma beazonosítása. És mivel társashelyzetben jelentkezik, ezért a partner személyétől sem lehet függetleníteni. Pl. ha a nőnek kellemetlen a behatolás akkor hamarosan a férfinak is erekciós zavarai támadnak, de a férfi potenciazavara a nő szexuális vágyát is lelombozza.

Kriszta több érdekes esetet is közöl arról, hogy a test miképpen jeleníthet meg lelki problémákat. Az egyik: egy férfi nagyon függött szerelmétől, hogy az jelen legyen az életében. Ám a nő kilépett. Olyan erős torokgyulladása lett a férfinek, hogy meg sem bírt szólalni. Egy hónap múlva a nő visszatért, és a torokgyulladás rögtön távozott. Sokszor az ilyen tüneteknél elég a feltárás, és amint a tünet mögött húzódó lelki konfliktus feltárul – a test meggyógyul. Hisz tudatosodhatott a probléma.

És jujj, ez nagyon kell a végére: „A többszemélyes interakciókról sem feledkezve meg: sokak szerint a csoportszexben is az a jó, hogy lehet lazsálni…”

Ijjj – ez jó volt Kriszta!

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 8. rész (avagy a homikról)

Minden vélemény számít!

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VIII. rész

George Michael, egy híres énekes, aki vállalta a homoszexualitását

Ha fütyink van, biológiai nemünk: férfi (fiú). Punci esetén nőknek (lányoknak) számítunk. Viselkedésünk már kicsit keresztbe tehet ennek. Bizonyos gesztusok, mozdulatok, gondolkodási módok férfiasnak, illetve nőiesnek számítanak. A kultúránkban lévő képtől függ mindez, társadalmi nemnek nevezzük. A ma sokszor halható gender (dzsender) szóval utalunk rá. A legváltozatosabb a szexuális orientációnk lehet. Hatféle! Férfiként nőkre, férfiakra és mindkettőre vágyhatunk. Nőként ugyanígy. Messze többségben vannak, akik az ellenkező nemre vágynak, és másféle gondolat csak látogatóban van a fejükben, de akadnak eltérő orientációk is. Mivel szexről van szó, és ez eléggé eltér a megszokottól, igen szívesen figyelünk ezekre. És ez tökre oké, ha kellő jóindulattal, és tőlünk telő bölcsességgel tesszük. Például nem fér a fejünkbe a dolog, de max. némi morgással békén hagyjuk őket. Vagy vad mámorban a keblünkre öleljük őket, de a hagyományos orientációjú emberek átneveléséről szívesen lemondunk.

Jó tudni, miként történik a homoszexuális orientáció felismerése. Kisiskolás korban már jelentkezik, amikor a kisfiú/kislány azt éli meg, hogy őt más dolgok érdeklik, mint a többieket, és általában a másik nemből jobban tud barátokat választani, az érdeklődése inkább hajaz azokéra. A különbözőség élménye elmélyül és bekövetkezik az identitáskrízis. Beszélni könnyű róla, megélni cafrangos lehet. Én csak félénk és bizonytalan voltam a lányokkal, pedig csak ők érdekeltek. És ez is sz..r volt. Milyen lehet, mikor egy fiú fiúk társaságára vágyik, de mélyebben, mint a barátság? Esetleg valakibe beleszeret, és érzi a dolog reménytelenségét? Talán megbeszélni sincsen kivel…

Az elítéléstől való félelem, amihez egy közösségen belül nem kell, hogy kimondva legyen, a burkolt kiközösítést a gesztusok, pillantások még enyhébb formában is híven közvetítik. És van az „üsd a gyengét!” effektus. Nem szó szerinti ütésekről van szó. Kínzó beszólások, látványos, de be nem vallott eredetű hátat fordítás, lekezelés, ami, mivel oka homályban marad, nehezen megragadható, és leküzdhető. És még olyan helyzetet ábrázolok ahol a másféle tinédzser nem ellensége magának. Mert nem biztos, hogy a másságát el tudja fogadni, öngyűlölővé is válhat! Érzékenységében teljesen egyedül. Na jó, nem fokozom.

Előfordult már, hogy még hagyományos házasságot is kötött valaki, és egy idő után a felesége is tudta, miért nem igazán vonzó ő a férjének. Micsoda kereszt ez mindenkinek! Elképzelni nem bírom. Az elfogadó, támogató közeg rengeteget segít. Kriszta is azt vallja, hogy gyógyíthatatlan, sőt gyógyításra nem szoruló jelenségről van szó. Dr James Dobson mást állít. Akárkinek van igaza, tény, hogy romboló betegségeknél – alkoholizmus is, pl. – de az én addikciómnál is: az egyénre van bízva a döntés. Tehát kezeltetheti magát, ha akarja. Vagy nem. A homoszexualitás önmagában nem rombol. Nem is fertőző. Az agresszív lobbi inkább, ami ráépül. (Bécsben Schwulhaus, rajta lepedő nekünk, „heteroszexuális fasisztáknak” üzenet? Ott, ahol évente van báljuk… de ez a lobbi és nem a homik. Néha hittérítők is elmennek ilyen türelmetlenségbe, amikor biztosak benne, hogy a legnagyobb gond, az, hogy a másik gondolkodik. Nem az ő türelmetlenségük… az tuti nem. Zanyám!)

Tény, hogy ami szexuális, az erősen és érzékenyen érint minket. Legtöbbünkben, ha homoszexualitással találkozunk, felmerül (hetero férfiakra gondolok), „Úristen, remélem, én nem!” Nem könnyű ám ez. És míg két nő szexuális aktusa nagyon is érdekelni szokott minket (mégis, két nő, mindkettő szép, vonzó) két férfié… Erős taszító érzéssel jár, hogy hasonló helyzetbe képzeljük magunk, ami pedig önkéntelenül is megtörténik. Kemény intraperszonális (személyen belüli) bunyó ám ez! És van, aki magában nem hajlandó ezt a meccset lejátszani, inkább kivetít és mindenáron kint akar megoldani. És hát a helyes, a jó (márpedig az ő elképzelése az, tutira így véli) az minden áldozatot megér. A másiktól. Kész, innentől a világ (vagyis a másik ember) türelmetlen, erőszakos „átgyúrására” minden eszköz meg van engedve. Az ideológiai, vallási erőszak és háború alapja el is készült. Egyszerűen a tökéletes világ kialakulása, ami felé az evolúció testi és lelki szinten is tart, sokkal-sokkal hosszabb ideig tat, mint sokszor hisszük. Célszerű sok-sok generációval előre gondolkodni. Mint a kis veréb, aki csőrének csiszolásával koptatta el a hatalmas vashegyet. És ezt vallásosnak, nem vallásosnak; hominak és heteronak egyaránt írom.

Bár kevesen vannak, de szenvedésük nagy, ezért is érdemes szexuális felvilágosítás terén a Homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek (akik biológiai nemüket átoknak élik meg, ellenkező neműnek élik meg magukat) és biszexuálisok felvilágosításával foglalkozni, nem kiemelve őket a hetero többség közül. Nekünk is jobb, ha tudunk életükről, gondjaikról. Jobban megtapasztalhatjuk emberileg értékes voltukat, és segíteni is jobban tudunk nekik. Az ismerkedési lehetőségeik is igen korlátozottak, még a részükre fenntartott bárokban sem egyértelműen jó. Közülük sem hajlandó mindenki józan, érzelmekkel bíró, őszinte emberként viselkedni. Sokuknak a kellő felvilágosítás hiánya miatt elrémisztő első szexuális alkalmaik vannak. Lehet tenni ellene. Kéne is.

Fontos, hogy emberies közösségeket alakítsanak ki egymással, ahol sok őket érintő kérdést meg tudnak beszélni. Ne csak a pornó informálja őket a technikai részletekről.

Mivel nem tudom, mi az igazság, Kriszta viszont szakembere a szexuális területnek, és hangsúlyosan kiemeli, így én is ezt teszem.

Nagyon fontos a heteroszexuálistól eltérő identitás elfogadása! (De nem kialakítása – ez én voltam.) És a társadalom szemléletének, magatartásának ehhez alakítása. (Remek terep a türelem, megértés, segítés erényeinek gyakorlására. Minden jó szándékú, de főleg keresztény tesók számára írom. Nem, mert hunyóknak tartom őket, hanem a legmotiváltabbaknak.) Főleg, mert semmi lehetetlent nem kér tőlünk. Felvilágosítás, korrekt ismerkedési lehetőségek, megjelenhessenek köztünk, mint más szerelmespárok. Igaz a családalapítás, örökbefogadás, házasodás kemény dió. Én az „élettársi kapcsolat, gyermekek nélkül” híve vagyok. De még sok tapasztalni és tanulni való áll előttem, meglátjuk, mi bizonyul igaznak és helyesnek.

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 7. rész (fiúszakasz)

Minden vélemény számít!

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VII. rész

A könyv szerzője

Hímneműeknek nőiesség: sztornó! Még ma is általában elvárt viselkedés és gondolkodásmód ez a fiúk és a férfiak számára. A hiperférfias viselkedés üdvözölt (míg el nem durvul, vagy eldurvul, de más kárára, és nem égbekiáltó botrányként), és az átlagférfi önmaga, de a többiek előtt is szégyelli, amikor sebezhetőségét, sérülékenységét, másokra rászorultságát kell kimutatni, bevallani és megélni.

Tény, ezzel nekem is meg kell küzdenem időnként, és kábé pont így. De idetartozik, hogy a környezet ugyan szapul, mert kőarcú mechanikerek vagyunk, akik mindent megoldanak, mindent elviselnek, mindent eltűrnek, másrészt fintorogva félrehúzódik, lekicsinyel és akár gúnyolódik is, ha ezen változtatni akarunk. Mi a megoldás?

Nem kell senkinek se megfelelni! Magunkat kivéve. Ha a többiek azt látják, hogy küzdünk a problémáinkkal, és nem a nyakukba akarjuk varrni, hogy megfontoljuk mikor és mennyi segítséget kérünk, viszont ha kell, kérünk, és akár kitartóan is, akkor meg fognak bennünk bízni. És rögtön el kezdik észrevenni, hogy hát eddig is voltak férfiak, akik segítséget kértek, és fogadtak el, és ez nem is olyan új. Tehát a dolog: működik!

Kriszta hál’ Istennek az összes részt elolvasod, úgyhogy most megüzenhetem neked: ne hari, de a tök jópofa férfiikonokat én mindegyszálig kihagyom. Kevés közük van szerintem a való élethez. Viszont nagyon jópofák. Úgyhogy kedves olvasó tünci, tünci, lehet megvenni a könyvet az eredeti mű élvezetéért. Mert Kriszta poénkodik ám végig, társalgási stílusban nyomja az infot, csak én önkényesen kihagyom a poénok jó részét – mert akkor ki olvasná el az enyémeket? Úgyhogy élmény a könyv – ezért is érdemes elolvasni. Avagy miért is szeretem átírni sorozattá?

A tömör lényeg véleményem szerint: az erődemonstráció és a dominancia vagy ezek látszata utáni igény magas fokon, valódi, emberi igényeknek viszont elfojtása, ha az előzőekkel ütközik. És nyerni, nyerni, és nyertesnek lenni, de azt dögivel! Vagy ha ezek nem mennek, hát legalább kínban lenni miatta.

NEM az erővel, dominanciával, győzelemmel van bajom! Ezért is nehéz rávilágítani, mit akarok, mert feketéből nem fehérbe akarom váltani a dolgokat. Hanem az egészséges arányokra irányítani a figyelmet. Amit ki kell tapasztalni, meg kell tanulni és naponta kell gyakorolni – miközben tanulságos melléfogásaink is lesznek. De legalább zajlik az Élet. Versengjenek csak a férfiak! De általában aki feladja, az nem lúzer, hanem elment a kedve a játéktól, túl nagy számára a tét, józanabb, bölcsebb, megfontoltabb, vagy egyszerűen kevésbé motivált. Képességeiben szerényebb.

De nem lúzer. Nem lúzer. NEM lúzer. Na jó, néha talán kicsit lusta.

Ez alól csak esetleg van kivétel. Mert azért időnként tényleg van mindent vagy semmit helyzet. Néha van. Istenben valóban csörgedezik kalandor vér is. Időnként belecsöppent a kaland közepébe. De ezt nem itt fejtem ki.

A metro-, és retroszexualitást tök jól taglalja Kriszta, ezek képviselőit inkább sejtem hazánkban mint a többi ikonéit, de úgy vélem, ők sincsenek túl sokan.

Kikből látok sokat? Hétköznapi, átlagférfiakból, akik dolgosak, jó lelkűek, messze nem tökéletesek és keveset törődnek vele, hogy férfiak és emberek. Hogy régiesen: lelkük van. És kapcsolataik. Meg egészségük. És megjelenésük, külsejük. Hiszen ez mind: NŐIES. A sok macsója!

De nem akarok nyafizni. Ez az újság is azért van, hogy segítsen változtatni. És kikhez ér el legkevésbé?

Pont hozzájuk. (csúnya szó)

Na, egy szolidan izgalmas kép a végére.

Folyt. köv.

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 6. rész

Minden vélemény számít!

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VI. rész

Családunk nagyrészt meghatározza, hogy nemiségünkhöz, nemi szerveinkhez miképpen viszonyulunk, örömünket leljük létezésükben, vagy még arról is elfeledkeznénk, hogy rendelkezünk velük. A családon keresztül viszont kultúránk szól hozzánk – tehát társadalom és kultúra, avagy szubkultúra függő, férfi vagy női voltunkhoz miképpen is viszonyulunk.

Rendkívüli meglepő kijelentést kell tennünk itt Krisztával. Én csak ismétlem, de szívemből szól. Megdöbbentő lesz, még annyi évtizednyi feminizmus és női emancipáció után is.

A nők szeretnek szerelmeskedni és bejön nekik az orgazmus. Komolyan.

Miért meglepő e kijelentés? Természetünktől idegen viszonyulásunk ott érhető tetten pl, mikor szexuális problémával orvoshoz forduló férfitársunkat vizsgálatok sorára küldik – magától értetődő módon – míg ha egy nő fordul a vágy, vagy orgazmus elmaradása miatt orvoshoz, előfordulhat, hogy megkapja: „Ó, Istenem! Hát épp nem kívánja… Van ilyen.”

A viktoriánus kor máig ható hagyatéka ez a hozzáállás. Mivel a nők fokozatosabban hevülnek, és lelki és testi értelemben egyaránt több felvezető élményt igényelnek, hogy igazán jó legyen nekik, mint mi – így akaratlanul táplálják ezt a tévhitet. De ez attól még tévhit. Nem, egyetlen nő sem csak lélek és szellem; és még akik élethivatásuk részének választják a tisztaság állapotát – ők sem kapják azt ingyen. Ráadásul vannak meglehetősen férfias étvágyú nők is… és ettől még mindig nők.

Kriszta itt ír egy érdekes jelenségről, és bár szerintem inkább ez, mint fontos ismeret, de már csak érdekessége miatt is érdemes beszélni róla. A Madonna-Kurva komplexus. Már az ókorban jelen volt társadalmi szinten sok helyütt a nőiség kettéválasztása a megbízható, szent és makulátlan nőre – jó feleség és anya, mindig illendőn viselkedik, csupa magasrendű művészi, irodalmi, illetve a szorgos munka iránti, stb. igénye van, és az Éj Királynője, a gátlástalan, szexualitását nagyon is jól ismerő és használó nő képe. (Lásd Ó-szövetségi bölcsesség könyveket.) Ez utóbbira aztán a balul végződő döntéseinktől, tévedésre hajló, korlátozott látásmódunk miatti és a józanságunkat kioltó hevületeinktől való félelmeink (bűntudatunk) rávetíthetők; ő lehet vágyott és tiltott, (mint pl. bibliai értelemben a bűn maga) és akivel így, bár fű alatt, de démoni, ördögi, stb. vágyaink kiélhetők.

Ennek a hasításnak tipikus megnyilvánulása a mediterrán mamma – effektus. Hazánkban is előfordul. Eredete a gyerekkorban a fiúknál fennálló tilalom, hogy a fel – feltámadó, fejletlen, ébredező szexuális vágy tiltott az anya iránt a vérfertőzés miatt. Ezért pl. kamaszkorban is az osztálytárs nővére iránt megélt szerelmet merőn plátóinak éli meg a legtöbb kamasz. A rajongás és tisztelet nem engedi, hogy testileg a vágyott nő közelébe próbáljon férkőzni, ám pl. a wc-n végzett, igen szorgos manuációs tevékenységgel már semmi gond. Ez azonban ilyenkor még normális. Pont a kamaszkori szerelmek feladata ezt a két szerelmet (testi és lelki) összekapcsolni. (Akik házasságig várnak a szex – szel, értelemszerűen a házasság első szakasza jelenti ezt számukra.) Előfordul azonban, hogy ez a belső tiltás megmarad. A délibb népeknél az első gyermek születése után kerülhet a nő a szent és sérthetetlen kategóriába (mamma), nálunk ez inkább egyedi belső rendetlenség jele lehet. A férfi nehezen tudja elfogadni a saját dominánsabb és ennél fogva a nő passzívabb, szubdominánsabb szerepét a közösüléskor, így a tudatalatti tilt – nincs merevedés. Jobb esetben csak „állatiasabb” pózoknál tilt a tudatalatti, míg pl. a misszionárius pózt engedi. Ez időnként oldódhat.

Okok közt felmerül a túl szigorú, ítélkező nevelés, pl. a gyermek nem kapja meg azt a babusgatást, szeretetet, amit igényelne, így az ilyen helyzetektől félni fog, kerüli ezeket, mivel a fájdalmas visszautasítottság emléke benne él. Ráadásul ez a rideg magatartás válthatja ki a legnagyobb rajongást a gyerekből – mivel a vágyott szeretet reménye benne él. Okozhat intimitástól való félelmet, de posztkoitális diszfóriát is (köszi, Kriszta ezt a szép szót, hogy megtanulhattuk ;-) ) ami bizonyos regényekben előfordul – a legény az aktus után, amikor a legboldogabbnak kéne lennie, és a kényeztető, kedveskedő babusgatások következnének, fájdalmas és rémült menekülésbe kezd.

Miért oly közkedvelt ez a kép? Talán amiért Eric Berne megírta az Emberi játszmák – at. Vágyunk az őszinte, bensőséges és intim kapcsolatokra, ám ez azt feltételezi, hogy magunkkal is képesek vagyunk ilyenre. Ám intim helyzetben nem csak a másik, de magunk felé is megnyílunk, és a tudatalattiból sok tartalom megindul a tudat felé, különösen a nem a helyükön lévők, fájón elrendezetlenek.

(Vajon van bennünk egy rész, ami önmagunkra is „felülről” reagál? Ez lenne igazi önvalónk, a Selbst, ahogy a pszichológia bizonyos irányai keresik ma, és nevezik? Igaz lenne, hogy ez a rész kicsit mindig kívül van, szemléli és átéli a történéseket, élményeket, de nem azonos velük? Sem az élmények felfogására és gerjesztésére képes eszközökkel: testtel, de még lélekkel sem? Akit fel kell fedeznünk magunkban meditáció, mély ima közben a vallások és misztériumok szerint? Isten csak nekünk adott egyedi paránya – mi magunk?

Eh, ki tudja – szexeljünk inkább tovább! Bocs a poénért, ezt nehéz lett volna kihagyni. :-) )

Komoly feladat a legtöbbünknek, hogy a bujaságot és „kiélt” szexualitást partnerünkkel tudjuk megvalósítani. Ne szeretővel, ne pornóval. HáeF mindenkinek, aki érintve érzi magát (velem az élen) ezen dolgozni.

A következő, hetedik rész, rólunk, férfiakról szól főleg, és szerintem nekünk is, elsősorban. Hiába, a hetes (tüzes szellem, Spirit) egy szép, férfias szám.

folyt. köv.

;-)

Zoli (és Kriszta)

Anyuci pici fia? (Avagy a túlzásba vitt anyai féltés)

Minden vélemény számít!

Környezetünkben biztosan mindenki találkozott már ezzel a gyakori jelenséggel, ahol az édesanya nehezen tud elszakadni a fiától, vagy attól, hogy irányítsa az életét. Nem tudják elfogadni a fiúk választottját, mindenben segíteni szeretnének, mert a legjobbat akarják szemük fényének. De vajon mindig az a legjobb a fiúnak, amit az anya a legjobbnak tart? Gyermekkorban biztosan, na de egy felnőtt, döntésképes férfi esetében már egyáltalán nem biztos.

Az anya fontossága vitathatatlan, gondoljunk csak bele a régi családmodellbe, ahol az apa dolgozott, az anya pedig vezette a háztartást, ellátta a férjet és gondoskodott a gyerekekről. Az anya volt a biztos pont a gyermekek számára, akire mindig támaszkodhattak, gondoskodást, törődést kaptak tőle. Az anya hozzászokott, hogy fontos személy gyermeke számára, az egyetlen nő az életében. Nevelgeti, a jó irányba terelgeti, irányítja. Mikor a gyermeke beleszeret egy nőbe, azt a fia árulásának tekinti, és elkezd rivalizálni a fia választottjával.

Mindezt azért – mert fél.

Nem érzi magát olyan fontosnak, hisz kevésbé szorul a fia őrá, és retteg, hogy egyedül marad, vagy a fia szeretetén kell osztozkodnia. A napi telefonos beszélgetések ritkulnak, a látogatások rövidebbek, mint amit az anya eddig megszokott. Ez az új helyzet megrémíti, bepánikol. és már nem a fia boldogságát látja szem előtt, hanem azt, hogy elveszítheti őt. Egy fiúnak az anyja a legfontosabb személy az életében, az anya hozzászokott, hogy kikérik a véleményét, rajonganak érte. És ha ezt nem kapja meg ugyanúgy, akkor fia választottját hibáztatja ezért, biztos miatta van ez.

„Csak féltelek fiam, mert jót akarok neked!”

Hányszor hallottuk már ezt a mondatot? De a túlzásba vitt féltés balul is elsülhet. Ha nem hagyjuk, hogy maga döntsön az életéről, megeshet, hogy örök életében hibáztatni fogja a szülőt, mert hallgatott rá és a befolyására.

A gyerekeket sajnos nem tudjuk megvédeni a csalódástól és szenvedéstől, ellenben meg tudjuk tanítani őket arra, hogyan tudják könnyebben feldolgozni, és újra talpra állni. Emellett pedig biztosítani őket arról, hogy elfogadjuk a döntését – mert bízunk benne, hogy jól dönt, és képes lesz vállalni a döntése következményeit – és bárhogy alakul is, mi mindig mellettük fogunk állni, hogy könnyítsünk a fájdalmán. Hiszen minden ember a saját tapasztalataiból tanul. És ki milyen virágot szakított, olyat kell szagoljon.

„Válassz! Az a nő, vagy én?”

Nehéz döntés. De gondolkodjunk reálisan! Ha az anya nem tudja elfogadni a fia választottját, és mindenbe beleszól, az a legerősebb szerelmet is megkeseríti, tönkreteszi. Főként a fiú életét, aki két tűz közé kerül. Így tulajdonképpen az anya – aki a legjobbat akarja a fiának – teszi tönkre a fia boldogságát. Mert úgy nehéz boldognak lenni, hogy ha a szeretteim nem kedvelik egymást. Ezt valóban lehet szeretetnek nevezni? Vagy egyszerűen csak irányításmánia? Túlzott ragaszkodás?

Másrészt, ha az anya nem tud elfogadni egyetlen nőt sem, és ezzel mindenkit elüldöz a fia mellől, akkor ha ő már nem lesz, a fia itt marad feleség, gyerekek és anyuci nélkül teljesen egyedül. Biztos, hogy ezt akarja egy anya a fiának? Vagy ha a fia elég férfi, és van vér a pucájában a sarkára állni és ellenszegülni az anya akaratának, vajon meddig tud haragudni a fiára? Egy anya, aki valóban nagyon szereti a fiát, akkor is mellette állna, ha a gyereke (ne adj Isten!) embert ölne.

Mert bármit tesz is, bármilyen rossz döntéseket is hozzon, mindig az ő pici fia marad.

Kyky

Ariadné fonalán 5. rész

Minden vélemény számít!

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában (V. rész)

Nos, Hölgyeim és Uraim! Mit gondolnak, mi az első kérdés amikor a baba megszületik? Legtöbbször: „Fiú?” esetleg: „Lány?” S csak ezután: „Egészséges?” Beza! Ilyen fontos a nemiség az életünkben! Messze többet jelent, mint: SZEX. Rengeteg minden más kapcsolódik hozzá, ahogy Verner atya szokta mondani (SVD, lelki vezetőm) „Bár emberek mind, de a nők tetőtől talpig nők, a férfiak tetőtől talpig férfiak. Nem is lehetnek mások.” Még defektekkel is azok vagyunk. A defektjeink is tipikusan férfiasak és tipikusan nőiesek. NAGYON kevés, ami beláthatóan eltér ettől a mintától.

Belülről programozottan nyílik ki, és bontakozik szexualitásunk, még mikor egyáltalán nem vagyunk ennek tudatában, akkor is. Más neműek társaságában testünkben különböző reakciók indulnak be, kisimul a bőrünk, vérrel teltebbé válik, csillog a szemünk, a tartásunkon javítunk – készülünk az erotikus jellegű interakciókra. Tudattalanul demonstráljuk, hogy szaporodóképes partnerek lehetnénk. Pl. a kisfiúk is a nagymama és barátnői előtt, akik persze reagálnak is erre: hangos, kedves nevetéssel. És a kis lovag első sikerét elérte a nőknél.

A kezdetektől szívjuk magunkba az intuitív tudást, hogy apa és anya között más a viszony, mint a többi ember között. Pl. apa időnként ráüt anya fenekére… és anya sikkantva megugrik erre és nevet. Apa ezt mással nem csinálja… egyszer véletlenül a villamoson a kézfeje hozzáért egy néni fenekéhez, és olyan pillantást kapott érte…

Szexuális énképünk bonyolult építmény. Nagyon sokat számít, mások hogyan reagálnak ránk. Ebből építjük fel magunkat – magunkban. A nonverbális jelek rengeteget nyomnak a latban – feltéve, hogy nem racionalizálunk mindent. Mert akkor mesterségesen magyarázzuk ki azokat valami megtanult gondolatmenet mentén. (Nincs vonzerőm. Csak hiszem, hogy a lányok úgy néznek rám.; Ciki, hogy nagy a mellem. Ahány fiú megszólít, mind azt akarja. stb.)

Egész múltunkból építjük fel szexuális énképünk. Apa és Anya viszonya, velem hogyan bántak ők, a kortársak, fiúk, mint leendő harcossal és szakemberrel, a lányok mint leendő fészekrakó társsal. Ez meghatározza, jelenbeli élményeinket mennyire merjük át és megélni, vagy attól tartunk, belénk épült félelmeink ördöge mikor ugrik elő, és szüntelen készenlétben szorongunk.

Éberséget igényel pl. a felnőttektől, akár saját szüleinktől ránk aggatott becenevek, melyek saját sutaságunkat emelik ki. Belénk éghetnek ezek a „kedveskedő”, ám valódi tiszteletet nem sugárzó – igazából gúnynevek. Csak csípősségük rejtett. Felnőttként is ezeknek megfelelően félszegen, bizonyos helyzetekben indokolatlanul zavartan, nevetgélve, elpirulva fogunk viselkedni – holott eleve semmi okunk nem volt rá. Játszmákba kényszerített, életerejükben megkötözött Föld lakókként, s nem felszabadult, gesztusaiban is őszinte, a jelent átélő Mars lakókként – Eric Berne nyomán. (Emberi játszmák)

Keresztneveink is elárulják, hogy mit vártak tőlünk szüleink. S beceneveink, hogy ebből mi valósult meg, illetve mit fogadtak el belőle. S szintén fontos: keresztnevünk egyediségünk jelzője is, s ezért sem szeretjük, ha nagyon tucat. Vagy a vezetéknév – keresztnév nem végiggondolt kombinációja: Végh Béla pl. Vagy női párja a: Bedi Lizett.

A lényeg: merjünk küzdeni az önbecsülésünkért, hogy mi tiszteletreméltónak éljük meg magunkat! Pl. nevünkön változtatni, ha nem vagyunk elégedettek vele, s a lehúzó beceneveket visszautasítani, s azokra nem hallgatni. Mint egyik ismerősöm, aki az „Öcsi” becenév helyett végül megkövetelte, hogy őt „Istvánnak” hívjuk, merthogy ez a neve. Igaza volt.