Női lét kategória bejegyzései

Értsd meg – nem kiszipolyozni akarlak (szerető feleség és anya levele férjéhez)

Előző cikkem párja. Egy képzeletbeli házastárs, nő és anya gondolatai párjához.

Látom, sokat dolgozol. Reggel kelsz, éppen csak látod a tieidet és már mész a munkádhoz. Tudom, hogy értünk teszed, köszönöm. Sok idődbe és fáradságodba tellik gondoskodni rólunk. Ismerlek, látom, hogy szereted, amit csinálsz. Nap mint nap használhatod képességeidet, és valóban jó vagy abban, amit elvégzel. Büszke vagyok rád, mert megállod a helyed ott, ahova az Élet helyezett. Mégis: beszélnem kell valami másról is. De szeretlek, szeretünk, ezt végig tartsd észben!

Pötyinek a kiscsoportban rajzolnia kellett arról, aki vezeti a családját, ki az, aki segíti őt, és eldönti a kényes kérdéseket. Szerintem egyszerűen arról kellett rajzolnia, hogy ki a főnök otthon. Engem rajzolt le. Mikor megkérdezték, hogy apa mit szól ehhez, csak a vállát vonogatta, szerinte te csak aludni jársz haza. Gondolom, nem kell mondanom, hogy én nem akarok egyedül főnök lenni, nekem tökéletesen megfelel, ha ketten döntünk el minden fontos kérdést, akár, hogy kihez vigyük a beteg gyerekünket, hogy majd melyik iskolába járjon, milyen legyen az otthonunk festése, és még sok egyebet. Nem akarom mindennek a terhét egyedül cipelni.

Kellesz.

love-4226896_1920

Tudom, milyen elhivatott vagy a munkádban, tudom, hogy mások megsegítésének fogod fel, és az is. De mikor öleltük meg egymást, úgy hogy beleomolhattak lelkünk falai? Van barátnőm, aki szeretőt tart, mert hajtja a párját a pénz miatt, és közben szenved a magánytól. Én ilyen tudathasadt dolgot soha nem tennék, szerintem zugivó válna belőlem. Amikor arra kérlek, hogy a hétvégére legyél velünk, akkor pont magamat, magunkat akarom védeni a széthullástól, elhidegüléstől. Hiányzik a figyelmed, régen olyan sokszor tudtál meghallgatni engem. Csacsoghattam melletted gondtalanul, mint egy igazi, gond nélküli nő. Mióta megszülettek az ikrek, a kialvatlanságtól kótyagos fejjel rohanok egyik feladattól a másikig. Mikor alszanak, akkor jut idő a háztartásra, mégsincs az a rend és tisztaság, amit magamtól elvárnék. Szüntelenül meg kell alkudnom magammal.

Nagyon kellesz.

Ne gondold, hogy csak kapni szeretnék tőled. Olyan régen hajtottad az ölembe gondoktól terhelt fejed. Kisimítottam homlokod ráncait, én figyeltem rád. És még valami. Bizsereg időnként ahol bizseregni kell, de nincs, aki belobbantsa nőiségemet. Szeretkezni akarok veled.

A gyerekek is meg akarnak ölelni, vagy csak lógni kicsit a karodon. Csak te tudod úgy körbe forgatni, hogy ne legyen tőle semmi bajuk. Nagyon szeretnének többet játszani veled.

Szeretünk. Legyél velünk, adj többet magadból!”

 

Terápia

SZEMEIMMint tudjuk, agyunk szokott elrakni történéseket, bizonyos szegletébe. Különösen olyanokat, amelyek kellemetlen élmények. Kímélni próbálja önmagát a fájdalomtól, amivel járna az ilyen dolgok felidézése. Magamon is tapasztaltam, mikor sok év után elővettem a hangszerem, amin középiskolában tanultam és ömlött a könnyem. Vannak eltemetett sebek. Érettségi után esküdtem, ám 1 hónap után éreztem, talán inkább a szabadságra lett volna szükségem. Amikor pedig a hangszerem hangja felcsendült, az érettségi előtti énem egy része szólalt meg. Ha énekelni kezdek, akkor is kiszakad valami. Feltörhet. Szóval az eltemetett dolgokat, amivel nem tud mit kezdeni az agy, elrakja, de terápiákkal előjöhet és lehet dolgozni vele. Jó az ilyesmit oldani, mert feszültséget gerjeszt. Különféle terápiák léteznek. Tánc-, mozgás-, kert-, zene-, rajz-, állatok gondozása-, és a hagyományos módszer, amikor egy szakember segít azzal, hogy meghallgatja az emlékeket, terelgeti az embert, hogy feldolgozza a sérelmeket. Megkönnyebbülés következzen. :) Kati

Milyen a nő élete?

Fénykép0637Többezer évvel ezelőtt Szókratész szerette honfitársait kizökkenteni megszokott gondolkodási sémáikból. Lement az utcára, elvegyült az emberek közt, és találomra megszólított járókelőket. Kérdéseket tett fel nekik, és barátságosan válaszadásra ösztökélte őket. Kénytelenek voltak elgondolkodni az életük felől, hogy vajon minden tényleg úgy van – e és jól van – e úgy, ahogy hitték, hogy van. A Valódi Egyenlőséget csoport és a Férfihang Civil Társaság ismét követte ezt az ősi módszert, és embereket kérdezett az életük felől. Ezúttal a közelgő Nőnap alkalmából tették, egyenlőségpárti gesztusból. A párbeszédek fő iránya az volt: milyen is ma nőként élni Magyarországon?

A már korábbi kiállásokból megismert, állandóan kötözködő, városnéző túrát értékesítő fiatalember (szerinte minden nap férfinap – és ezt úgy mondja, hogy közben alul fizetett és alul értékelt munkát végez az utcán esőben, szélben) nem volt sehol, helyette barátságos, segítőkész és nyilatkozni is hajlandó kollégái üdvözölték a molinóval kiálló aktivistát.

Egyikük (fiatal férfi) rögtön el is mondta, hogy a nők nagy problémája az egyenlőtlen bérezés. Nos, ő valóban a nőkkel együtt érző, empatikus fiatalember, (holott, mint tudjuk idehaza rendszerszintű nőelnyomás van, és patriarchák élnek, nem férfiak) aki nyitott az igazságra, mert meglepve vette tudomásul, hogy egy elterjedt hazugság áldozata, és mi is a valódi helyzet bér ügyben.

Érdeklődve jött oda egy másik, középkorú férfi is, aki, mint elmondta, Amerikában élt öt évig, meg is nősült ott, és egyik nap arra ment haza, hogy üres (teljesen, bútorokat is beleértve) a lakás, felesége és gyereke sehol. Felhívta a helyi sheriffet, aki biztosította róla, hogy mint férfi és ember megérti őt, de sheriffként semmit sem tehet, mert felesége tette TELJESEN TÖRVÉNYES ÉS SZABÁLYOS az amerikai jog szerint. Még csak közölni sem köteles elhagyott férjével az asszony az új tartózkodási helyét!

Egy harmadik férfi ellenben hevesen vitatkozni kezdett, hogy miért képviseltetik magukat a fent említett közösségek az utcán, miért kell beszélni az egyenlőségről, miért nem élünk úgy, mint amikor jurtákban laktunk, és a nők amúgy is túl vannak tolva a magyar közéletben. (Mondjuk ebben igaza van. A férfiakhoz képest mindenképpen.) Sajnos háborgó, haragos érzésein nem tudott túllépni, és hosszú perceken át zavarta a rendezvényt kötözködő stílusával, így sajnos meg kellett fenyegetni a rendőrség helyszínre hívásával, hogy elmenjen, és a békésebb járókelők is közel merjenek jönni.

Egy Angliából hazaköltözött fiatal lány azt taglalta, hogy ő nagyon örült odakint annak, hogy ott sokmindenben a közfelfogás és viselkedés más. Pl. a tömegközlekedés közben, ha egy nőt inzultálnak, férfiak és nők egyaránt a védelmére kelnek, és nem gyáván lapítanak, mint idehaza.

Többször szóba került nőproblémaként a részmunkaidős munkák hiánya. Abban könnyű volt a válaszolókkal közös nevezőre jutni, hogy ez NEM a nők problémája igazából. Ez a családok, és a családszerű életközösségek problémája. MINDENKI jól járna akkor, ha otthon többet vállalhatnának be a nők, több idejük és energiájuk jutna a családjukra, megszűnne a versengés a családfői poszt körül (egy fiatal lány meg is mondta: teljesen rendben van, hogy ha otthon a vezetők a férfiak. Ezen szerepkör stresszének és felelősségének elhordozásához alkatilag jobbak) és visszaállna a férfiak családfenntartói becsülete. Sokkal könnyebb lenne a családi munkamegosztás is. A férfiak iránti bizalom hiánya és nőelnyomás SZÓBA SEM KERÜLT. Úgy látszik, a nők nem azt tapasztalják a magánéletükben a férfiak részéről, mint amit a feministák állítanak.

Újra, és újra, a megkérdezett nők ezt válaszolták a bevezetésben leírt kérdésre: Nagyon jó ma nőként Magyarországon élni, nincsenek korlátozva életükben, jogaikban. Elégedettek az életükkel. És mondták ezt örömtelien, sugárzó tekintettel.

Jó volt látni őket, beszélni velük, és azt tapasztalni, hogy (egyébként biztosan meglévő) problémáikon könnyen túl tudtak lépni egy biztató feliratú molinó, és némi vidám napsütés hatására. Adódott a végkövetkeztetés: nőnek lenni igenis jó.

 

;-)

Zoli

Létezik-e barátság férfi és nő között? És ha igen, miért nem?

Mikor szimpatikus számunkra egy ember (nőnek férfi, férfinek nő) mi miatt találjuk szimpatikusnak?

nő-férfi3

 

Első körben a fizikai testét látjuk, agyunk érzékeli ezt (látom őt, érzem az illatát, stb.) és reagál rá. Főként a férfiakra jellemző, hogy vizuális típusúak, így egy számukra szép nő rögtön szimpatikussá válik :D

Aztán mikor elkezdünk beszélgetni vele, és jobban megismerjük a tulajdonságait, gondolkodásmódját stb. és az megegyezik a miénkkel, egyre jobban kezd érdekelni minket az a személy, elkezdünk vonzódni hozzá. Szeretnénk több időt tölteni a társaságában, mert ez kellemes érzéssel tölt el minket. Mint mondtam az agyunk reagál rá, hormonok beindulnak. Itt kezdődik a férfi-nő közti barátság.

Szerintem minden ember életében van/volt ilyenre példa már. Kedvelünk valakit, jó vele beszélgetni, úgy érezzük megért minket, hasonlóan gondolkodunk, vélekedünk dolgokról. Ez az alapja minden párkapcsolatnak is. Éppen ezért könnyű vonzódni, beleszeretni egy ilyen emberbe, és előbb vagy utóbb meg is történik. Ha ez kölcsönös, akkor a barátságból szerelem lesz, majd kapcsolat, ha nem akkor „maradunk barátok”. Mert ha a másik felet nem tudjuk elképzelni a párunknak, nem leszünk belé szerelmesek, viszont kedveljük, így felajánljuk a

nő-férfi

barátságunkat neki, hogy ne bántsuk meg nagyon. A másik fél, aki többet érez ennél, pedig beletörődik a dologba és beéri a barátságunkkal is, csak ne veszítsen el minket véglegesen. De a vonzalom továbbra is megmarad kimondatlanul is, hisz két különböző nemről van szó.

„Nem akarom a barátságunkat tönkre tenni egy kapcsolattal!” vagy „Fontosabb a barátságod, minthogy elveszítsem, ha mégsem működik a kapcsolatunk.” stb. gondolom sokszor mondtuk, hallottuk már ezt.

Lefordítva: Nem Te vagy számomra a megfelelő társ, de nem akarlak azzal megbántani, hogy kimondjam ezt, mert kedvellek. Inkább barátkozok veled és szurkolok neked, hogy találj magadnak valakit és tegyél le rólam, mert ha lesz egy párod/párom valószínűleg már amúgy sem fogunk találkozni. Ideális esetben. Mert melyik fél párja nézné jó szemmel a szerelme ellenkező nemű CSAK barátját?nő-férfi2

Bizonytalanság

bizonytalan„Olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégsem? Szokták mondani kollégáim, amikor oldani szeretnék a kételyeik miatti feszült helyzetüket. A mai kor emberének életben maradási képessége attól függ nagymértékben, hogy a bizonytalanságot tűrni mennyire képes. Munkában, párkapcsolatban, gyógyászatban számtalan olyan helyzet van, amikor a helyzetünk bizonytalan. Kivárni kell. A dolgok kimenetele kétséges. Az ezzel járó stresszt tűrni kell. Aki állandóan sürgeti a másikat, a többieket, azt elutasítják, hátrányba kerül, mert ellenszenvet vált ki.  A pozíciója egyre rosszabb lesz. Még a közlekedésben, vezetés közben is meg kell szokni, hogy sok a bizonytalan helyzet. Vagyis a helyszínek megközelítése, is sok nem várt eseményt hozhat. Bármi közbe jöhet. Az idegrendszerünk igencsak leterhelt. Sok az elvárás a magánéletben és a munka terén is.

Az egyensúlyban levő embernek vannak kapcsolatai, munkája, tehát képes biztosítani az életben maradást önmaga számára. Ma már alapszintű elvárás egy legalább középiskolai végzettség, de inkább ha lehet, diploma, nyelvvizsga, jogosítvány. Amíg mindezt valaki megteremti, addigra huszonéves, tehát közben párhuzamosan  párkapcsolat kiépítésén is dolgozik legtöbbször. Tudjuk, eléggé túlterhelt a korunk embere. A bizonytalanság érzete fokozza mindezt. Gyakran kockáztatni kell. Sokszor érvényesül két egyformán fontos dolog. Sorrendet kell felállítani Ez frusztráló és stresszes. Erős idegeket igényel. Sporttal, relaxálással erősítenünk kell magunkat, hogy tűrjük az ilyen terheléseket. Jó észben tartani.  Valamint, hogy ne korholjuk önmagunkat, ha bizonytalanság fog el, idézzük fel a  Bertrand Russel, Nobel díjas filozófus idézetét:

„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.”

 

:-) Kati

Milyen volt szőkesége?

szőkeMindig is írni szerettem volna a szőkeségről. A mi korunk sajnos „szőkézik”. Ezt a szót a butuska  szinonimájaként emlegetik, más országokban is. Természetesen nekünk, akik fontosnak érezzük, hogy önmagunkat szellemileg, amennyire tőlünk telik, minél magasabb szintre kiműveljük, ez nem esik jól.

Igaz, a „szőke” jelzővel mintegy megbélyegezve többnyire azokat illetik, akik kevésbé értelmesek, a hajukat szőkítik, erősebben  barnított a bőrük, a külsőre túl nagy hangsúlyt fektetnek és több mesterséges beavatkozást is alkalmaznak. /Implantátumok mellen, szájon, fenéken./ A vásárlás a fő gondjuk a plazákban. De teszi ezt sok sötét hajszínű nő is!  A „szőke”, mint „buta” jelzőt pedig sajnos gyakran másokra is kiterjesztik. Gondoljunk csak bele, a világban mennyivel több  színes bőrűnek, és sötét hajúnak nincs módja sem arra, hogy tanuljon. Marad egy bizonyos szinten az értelmi színvonala. Mégsem bélyegzik meg őket butának! Miért kell  a világos hajúakat leszólni? Érthetően zavar.

Magam részéről mindig is nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy amennyit csak bírok, tanuljak. Érzek a jelző elterjedése mögött némi irigységet is a sötétebb hajúak részéről. Hiszen hatalmas a szőkítő vegyszerek piaca. Vagyis szőkítik a hajukat nagy tömegek, mert szőkék akarnak lenni. Pedig a hidrogénezés bizony költséges, időigényes és csípős, kellemetlen, fájdalmas procedúra. Az eredetileg  világos hajjal, bőrrel születők többnyire érzékenyebbek  lelkileg. Ez nőies vonás. A világos hajszínre a férfiak jobban felfigyelnek a tömegben. Vonzza a tekintetet. Érthető a sötétebb hajszínűek irigysége. Mint természetes szőke mondhatom, van terhünk az érzékenységünkkel – hiszen könnyebben sírunk. A mai világban erősnek kell lenni, másként eltipornak, kikezdenek. nőket talán még inkább. Sokszor farkas törvények működnek. Álljon itt egy gyönyörűség egy férfitól, aki mélyen átérezte, milyen is a szőkeség, az igazi, természetes értelemben.

Juhász Gyula :Milyen volt szőkesége

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsúzónál
Szeme színére visszarévedek.

 

:-) Kati

Férfiak és Nők együtt, egymásért – egy másért. (A Katolikus Egyház körlevele, 2004 – ből)

5A férfi és nő együttműködéséről
az Egyházban és a világban

 

Hittani Kongregáció
Levél a Katolikus Egyház Püspökeihez
a férfi és nő együttműködéséről
az Egyházban és a világban
Fordította: Diós István
Kézirat gyanánt
2004. aug. 6.

BEVEZETÉS

  1. körlevél1Az Egyház, mely jól ismeri az emberi életet, mindig figyelt a férfival és a nővel kapcsolatos problémákra. A legutóbbi időkben sokat beszéltek a nő méltóságáról, jogairól és kötelességeiről a polgári és egyházi közösség különféle területein. Az Egyház, különösen II. János Pál pápa tanításával[1] hozzájárult ezen alapvető kérdés mélyebb megismeréséhez, és ma választ vár tőle néhány olyan szellemi áramlat is, melyeknek alaptételei gyakran nem a nő valódi fölemelkedését célozzák. A jelen dokumentum először röviden bemutat és kritikusan értékel néhány mai antropológiai fölfogást. Ezután elő akar tárni néhány, az emberi személy identitásának megőrzéséhez nélkülözhetetlen szentírási antropológia tanításától sugallt reflexiót. E reflexiók tárgya néhány előfeltétel, melyek elismerve a különbözőségüket, szükségesek a férfi és a nő Egyházban és a világban megvalósuló tevékeny együttműködésének helyes megértéséhez. Ezen túlmenően e reflexiók kiindulópontot akarnak adni az Egyházon belül a dialógus megkezdéséhez minden jóakaratú férfival és nővel, hogy őszintén keressük az igazságot, és együtt próbáljunk kialakítani egyre hitelesebb kapcsolatokat.

    I. A probléma

    2. Az utóbbi években új irányzatok jelentkeztek a nő-kérdéssel kapcsolatban. Az egyik irányzat erősen hangsúlyozza a nő alárendelt helyzetét, azzal a céllal, hogy tiltakozó magatartást ébresszen. A nő, hogy önmaga lehessen, a férfi ellenfeleként jelenik meg. A hatalom visszaéléseire a hatalom megszerzésének stratégiájával válaszol. Ez a nemek közötti versengéshez vezet, melyben az egyik fél identitása és szerepe a másik kárára van, s ennek következtében veszedelmes zavar támad az emberről alkotott felfogásban, melynek legközvetlenebb és ártó hatása a család struktúrájában mutatkozik meg. Egy másik irányzat ennek nyomában jelentkezik. Akár egyik, akár másik nem felsőbbrendűségének kizárása érdekében tagadni próbálják a különbségeket, és úgy tekintik ezeket, mint egyszerű történeti-kulturális jelenségeket. E kiegyenlítő szemléletben a szex-nek nevezett testi különbséget a legkisebbre redukálják, és a nem-nek nevezett, szorosan kulturális jelleget elsődlegesnek tartják s amennyire csak lehet, hangsúlyozzák. A szexuális kettősség és különbözőség elhomályosodása különböző szinteken abnormális következményekkel jár. Ez az antropológia, mely megszabadítva a nőt minden biológiai meghatározottságtól az egyenjogúság jelszavát hangoztatja, de valójában olyan ideológiákat táplál, melyek – megkérdőjelezve a családot a maga természetes, kétszülős (azaz apából és anyából álló) formájában – egyenlővé teszik a homoszexualitást a heteroszexualitással, és a szexualitásnak egy új modelljét hirdetik.

    3. Az említett irányzat közvetlen gyökere a nő-kérdésben van, de igazi indítéka az a kísérlet, mellyel az emberi személyt próbálják megszabadítani sajátos biológiai adottságaitól.[2] Ezen antropológiai elképzelés szerint magában az emberi természetben nincs semmi olyan jellegzetesség, ami föltétlenül meghatározná: mindenki a maga tetszése szerint alakíthatná, és kellene is alakítania önmagát, amennyiben szabad volna minden, lényegi alkatához kötött meghatározottságtól. Ennek az elképzelésnek sok következménye van. Mindenekelőtt azt a gondolatot erőlteti, hogy a nő fölszabadítása magával vonja a Szentírás felülvizsgálatát, megszüntetné Isten patriarkális fogalmát, melyet egy lényegében férfias kultúra alakított ki. Másodlagosan e szemlélet jelentéktelennek és következmények nélkülinek tekinti a tényt, hogy Isten Fia az emberi természetet férfiúi formájában öltötte magára.

    4. Ezen eszmeáramlatokkal szemben a Jézus Krisztusba vetett hittől megvilágosított Egyház a férfi és a nő tevékeny együttműködéséről beszél, teljesen elismerve különbségeiket. Annak érdekében, hogy jobban megértsük e válasz alapját, értelmét és következményeit, még ha röviden is, vissza kell térnünk az emberi bölcsességben is oly gazdag Szentíráshoz, melyben e válasz Istennek az emberiség javára történt beavatkozásának köszönhetően fokozatosan mutatkozott meg.[3]

  2. II. A szentírási antropológia alapvető adatai

5. körlevél2Az első szemügyre veendő szentírási szöveg a Genezis három első fejezete. E fejezetek jelentik számunkra „azt a szentírási kezdetet, ahol az emberről mint »Isten képmásáról és hasonlatosságáról« szóló kinyilatkoztatott igazság minden keresztény antropológia változhatatlan alaptétele.[4]

Az első részlet (Ter 1,1–2,4) leírja Isten szavának teremtő hatalmát, mely megvalósította a szétválasztásokat az őskáoszban. Megjelenik a világosság és a sötétség, a tenger és a szárazföld, a nappal és az éjszaka, a füvek és a fák, a halak és a madarak, valamennyien „fajtájuk szerint”. Megszületik egy rendezett világ, mely a különbözőségekkel kezdődik, ugyanakkor sok-sok kapcsolat ígéretét hordozza. Ez tehát a nagy színtér, amelybe az ember teremtése beágyazódik. „Isten szólt: Alkossunk embert a magunk képmására, a magunk hasonlatosságára… Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26–27). Az emberséget itt úgy írják le, mint őskezdetétől fogva a férfi és a nő kapcsolatában megjelenő, tagolt valóságot. Ezt a szexuálisan megkülönböztetett emberséget nyilvánítja a Szentírás kifejezetten „Isten képmásának”.

6. A teremtés második elbeszélése (Ter 2,4–25) félreérthetetlenül megerősíti a szexuális különbség fontosságát. Az Istentől már megformált és a paradicsomkertbe elhelyezett, még általános néven Ádámnak nevezett ember – kinek gondjaira bízta Isten a kertet –magányosnak érzi magát, és magányát az állatok nem tudják megszüntetni. Segítőtársra van szüksége, neki megfelelőre. A használt kifejezés nem alárendelt szerepről szól, hanem életszerű segítségnyújtásról.[5] Célja ugyanis annak lehetővé tétele, hogy Ádám élete ne merüljön el egy terméketlen, s végül halálba torkolló önmaga körüli forgásban. Szüksége van arra, hogy kapcsolatba kerüljön egy másik lénnyel, aki az ő szintjén van. Egyedül a nő, aki ugyanabból a „húsból” és ugyanabból a misztériumból ered, ad jövőt a férfi életének. Ez a létnek a szintjén igazolódik abban az értelemben, hogy Isten részéről a nő teremtése teszi az emberséget kapcsolatokban létező valósággá. A nővel való találkozásban merül föl a szó is, mely első alkalommal nyitja a férfi száját csodálkozó felkiáltásra: „Ez most hús a húsomból és csont a csontomból” (Ter 2,23).

„Az asszony – írta a Szentatya e szövegrésszel kapcsolatban – egy másik személy a közös emberi természetben. Ők ketten kezdettől fogva egyek, és ez számolja föl az eredeti magányosságot, melyben »az ember semmiféle segítőtársat sem talált, aki hasonló lett volna hozzá«. Csak a munkában való segítségről volna itt szó, hogy uralhassa a földet? Kétségtelenül elsősorban az életközösségről van itt szó, melynek révén a férj eggyé válhat a feleséggel, »egy testté« válhat vele, elhagyván ezért »apját, anyját«”(Ter 2,24).[6]

Kettőjük különbsége a közösségre irányul, és e különbözőséget abban a békességben élték meg, amit a ruhátlanság jelez: „Mindketten ruhátlanok voltak, a férfi és a felesége és nem szégyenkeztek miatta” (Ter 2,25). Így az emberi test, mely magán viseli a férfiúság és a nőiség pecsétjét, „»kezdettől« hordozza a »jegyesi« jelleget, azaz a szeretet kifejezésének a képességét: annak a szeretetnek a képességét, melyben az ember személye ajándékká válik és – ezen ajándék révén – valósítja meg a maga létének és létezésének értelmét”.[7] És még mindig a Szentírás e verseit magyarázva folytatja a Szentatya: „E sajátossága miatt a test a szellem kifejeződése, és magában a teremtés misztériumában arra hivatott, hogy a személyek közösségében létezzen »Isten képmásaként«”.[8]

A jegyesség szempontjából válik érthetővé, hogy a Genezis ősi elbeszélése hogyan érti azt, hogy a nő eredetileg és a legmélyebb értelemben a „másikért” létezik (vö. 1Kor 11,9): olyan állítás ez, mely távol minden elidegenítéstől a Szentháromsággal való hasonlóság alapvető szempontját fejezi ki, melynek személyei Krisztus eljövetelében kinyilatkoztatják, hogy a szeretet közösségében mindegyik a másikért van. „A »kettő egységében« a férfi és az asszony kezdettől fogva hivatást kapott nemcsak arra, hogy »egymás mellett« vagy »együtt«, hanem arra is, hogy kölcsönösen egymásért létezzen. (…) A Ter 2,18–25 azt sugallja, hogy ennek a meghívásnak az első és bizonyos értelemben a legfőbb dimenziója a házasság. Az ember egész földi történelme e hivatás területén zajlik. Ebben a történelemben azon elv alapján, hogy a személyek közösségében »egyiknek a másikért kell« léteznie, kibontakozik és kiegészíti egymást az emberségben a »férfias« és a »nőies«: és ezt Isten akarja.”[9]

A második teremtés-elbeszélést befejező békés látomásban az a „nagyon jó” megállapítás visszhangzik, mely az első elbeszélésben lezárta az első emberpár teremtését. Itt van Isten eredeti tervének, s a férfi és a nő legmélyebb igazságának a szíve, úgy, ahogy Isten megteremteni akarta őket. A Teremtő ezen eredeti intézkedései, bármennyire megzavarta és elhomályosította azokat a bűn, soha meg nem semmisíthetők.

7. Az eredeti bűn megváltoztatta a módot, ahogyan a férfi és a nő hallgatja és megéli Isten szavát, és a Teremtővel való kapcsolatukat. Hamarosan azután, hogy ajándékba adta nekik a kertet, Isten előbb egy pozitív (vö. Ter 2,16), majd egy tiltó parancsot adott (vö. Ter 2,17), melyekben bennefoglaltan ott van az Isten és az emberiség közötti lényegi különbség. A kígyó csábítására a férfi és a nő tiltakozott e különbség ellen. Ennek következtében a saját szexuális különbségük megélésének módja is megromlott. A Genezis elbeszélése ezáltal az ok és okozat kapcsolatát állítja a két különbözőség között: amikor az emberiség ellenségének tekinti Istent, a férfi és a nő kapcsolata megromlik. Amikor pedig a férfi és a nő kapcsolata sérül, ez azt a veszélyt vonja maga után, hogy az Isten színe elé járulás romlik meg.

A szavakban, melyeket Isten a bűn elkövetése után az asszonyhoz intéz, nagyon tömören, de nagyon kifejezően mutatkozik meg a kapcsolat, amely ezek után a férfi és a nő között lesz: „vágyakozni fogsz a férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad” (Ter 3,16). Olyan kapcsolat lesz ez, melyben a szeretet gyakran tiszta önkereséssé torzul, egy olyan kapcsolatban, mely tagadja és megöli a szeretetet, és az egyik nem másik fölötti uralmának igájával helyettesíti azt. Az emberi történelem valóban újra meg újra létrehozza azokat a helyzeteket, melyekben nyilvánvalóvá válik az a hármas vágyakozás, melyről Szent János beszél, amikor a test kívánságáról, a szemek kívánságáról és az élet kevélységéről beszél (vö. 1Jn 2,16). Ebben a tragikus helyzetben elvész az az egyenlőség, az a megbecsülés és az a szeretet, amit Isten eredeti terve szerint a férfi és a nő kapcsolata megkíván.

8. Ezen alapvető szövegek áttekintése lehetővé teszi, hogy a szentírási antropológia néhány nagyon fontos tételét újra megfogalmazzuk.

körlevél3Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell az ember személyes jellegét. „Az ember, egyenlő mértékben a férfi és a nő, személy: ugyanis mindketten a személyes Isten képére és hasonlatosságára teremtettek”.[10] A személyek azonos méltósága úgy valósul meg, mint fizikai, pszichológiai és ontológiai komplementaritás, ami helyet ad a harmonikus „páros” kapcsolatnak, melyet csak a bűn és a kultúrában megvalósuló „bűnös struktúrák” tesznek konfliktusok lehetséges forrásává. A szentírási antropológia arra indít, hogy a szexuális különbséggel járó, magán- és közéletben megjelenő problémákat a kölcsönös kapcsolat és nem a versengés szemléletével kell megközelíteni.

Ki kell emelni a szexuális különbségnek mint a férfi és a nő természetébe mélyen beleírt valóságnak a fontosságát és értelmét: „A szexualitás a férfit és a nőt nem csupán testi, hanem szellemi és lelki szinten is meghatározza, sajátos jelleget adva minden megnyilvánulásuknak”.[11] E különbség nem redukálható merő és jelentéktelen biológiai adattá, hanem „a személyiség alapvető összetevője létezésének, megnyilvánulásainak, másokkal való kommunikálásának, érzéseinek és az emberi szeretet kifejezésének és megélésének módjában.”[12] E szeretet-képességnek, mely a Szeretet-Isten tükröződése és képmása, egyik megnyilvánulása a test jegyesi jellege, melybe bele van írva a személy férfiúsága, illetve nőisége.

A szexualitás antropológiai dimenziója (természete) nem választható el a teológiai dimenziótól. A teremtmény embert a maga test-lélek egységében kezdettől fogva minősíti a másikkal való kapcsolat. E kapcsolat egyidejűleg mutatkozik mindig jónak és torzultnak. Jó a teremtés pillanatában Isten által kinyilvánított eredeti jósággal. De torzult az Isten és az emberiség között a bűn következtében előállt diszharmónia miatt. Ez a torzulás azonban nem felel meg sem Istennek a férfira és nőre vonatkozó eredeti tervének, sem a férfi és a nő kapcsolata igazságának. Ebből következően ezt a jó, de megsebzett kapcsolatot gyógyítani kell.

Milyen útjai lehetnek ennek a gyógyításnak? Ha a férfi és a nő kapcsolatának problémáit csak a bűntől érintett helyzetből kiindulva szemlélnénk és elemeznénk, szükségszerűen a fentebb említett tévedésekhez jutnánk el.

Meg kell tehát szakítani a bűn e logikáját, és olyan kiutat kell keresni, mely lehetővé teszi, hogy ezt a logikát kizárjuk a bűnös ember szívéből. Világosan ebbe az irányba mutat arra az Üdvözítőre vonatkozó isteni ígéret, amely az „asszonyról” és az ő „ivadékáról” szól (vö. Ter 3,15). Ennek az ígéretnek a megvalósulását hosszú történet készítette elő.

9. A rossz fölötti egyik első győzelmet Noé története mutatja, az igaz emberé, aki Istentől vezetve családjával és az állatok különböző fajtáival együtt kimenekült a vízözönből (vö. Ter 6–9). Különleges megerősítést nyert az üdvösség reménye Ábrahámnak és az ő ivadékának isteni kiválasztásában (vö. Ter 12,1 sk.). Isten így kezdte föltárni a maga arcát, hogy a választott nép által az emberiség előtt megnyíljon az út, mely az Istenhez való hasonlósághoz, azaz az életszentséghez és a szívcseréhez vezet. A sokféle mód között, ahogyan Isten – hosszantartó és türelmes pedagógiával – kinyilatkoztatta magát a népének (vö. Zsid 1,1), ott van a férfi és a nő szövetségére való hivatkozás is. Ez ellentmondásosnak látszik, ha meggondoljuk a Genezisben bemutatott drámát és sokszoros ismétlődését a próféták idején, valamint a szent és a szexualitás keveredését az Izraelt körülvevő népek vallásaiban. És mégis ez a szimbolika föltétlenül szükséges annak megértéséhez, hogyan szereti Isten az Ő népét: Isten úgy mutatkozik be, mint Vőlegény, aki szereti menyasszonyát, Izraelt.

Ha ebben a kapcsolatban Istent úgy írják le, mint „féltékeny Istent” (vö. Kiv 20,5; Náh 1,2), Izraelt pedig „házasságtörő” vagy „parázna” menyasszonyként bélyegzik meg (vö. Oz 2,4–15; Ez 16, 15–34), annak oka éppen az, hogy a próféták igéi által megerősített reményben az új Jeruzsálemet tökéletes menyasszonynak látják: „Miként az ifjú egy szűz menyasszonyt, úgy fog eljegyezni téged a te Alkotód; amint örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy fog örülni a te Istened teneked” (Iz 62,5). Az a menyasszony, aki elment, hogy az életet és a boldogságot az idegen isteneknél keresse, újjáteremtve „igazságosságban és jogban, jó akaratban és szeretetben” (Oz 2,21), visszatér, és Vőlegényének, aki majd szívére beszél, „énekelni fog, mint ifjúságának napjaiban” (Oz 2,17), és hallani fogja a kijelentést: „A te Vőlegényed a Teremtőd” (Iz 54,5). Lényegében ugyanezt erősíti meg Izaiás könyve, mely – párhuzamosan annak a műnek misztériumával, melyet Isten a szenvedő Szolga férfi alakjában valósít meg – fölidézi Sion női alakját, akit transzcendencia és olyan szentség ékesít, mely az Izraelnak szánt üdvösség ajándékának előképe.

körlevél4Az Énekek éneke kétségtelenül páratlan a kinyilatkoztatás módozatai között. A testek szépségét és a kölcsönös keresés boldogságát ünneplő nagyon emberi szerelem szavai Isten népe iránti szerelmét is kifejezik. Az Egyház tehát nem illúzió áldozata lett, amikor – az Énekek énekének kifejezéseivel merészen egyesítve azt, ami a legemberibb azzal, ami a legistenibb – fölismerte Krisztussal való kapcsolatának misztériumát.

Az egész Ószövetségen végig egy olyan üdvtörténet bontakozik ki, amelyben egyszerre kap szerepet a férfi és a nő. A vőlegény és a menyasszony és a szövetség olyan szavak, melyek jellegzetesek az üdvösség kibontakozásában, jóllehet nyilvánvalóan átvitt értelműek, mégis sokkal többek az egyszerű metaforánál. Ez a házassággal kapcsolatos szóhasználat annak a kapcsolatnak a természetét érinti, melyet Isten a népével hozott létre, jóllehet e kapcsolat sokkal mélyebb annál, amit egy emberi házasságban meg lehet tapasztalni. Hasonlóképpen a megváltás ugyanilyen konkrét föltételei valósulnak meg a módban, ahogyan a jövendölések, például Izaiásé, összekapcsolják a férfiúi és női szerepeket az üdvösség Isten által megvalósuló művének jövendöléseiben és bemutatásában. Ez az üdvösség az olvasót egyrészt a szenvedő Szolga férfi alakja, másrészt Sion női alakja felé irányítja. Izaiás ugyanis hol Sionról, hol Isten Szolgájáról beszél, mígnem a könyv végén a csúcspont Jeruzsálem titokzatos látomása, mely egy nap alatt népet szül (vö. Iz 66,7–14). Ez annak a nagy újdonságnak a próféciája, melynek megvalósításán Isten már munkálkodik (vö. Iz 48,6–8).

10. Az Újszövetségben mindezek az előképek beteljesednek. Egyrészt Mária mint Sion választott leánya a maga női mivoltában összefoglalja és átformálja a menyasszony-Izrael állapotát üdvössége napjának várásában. Másrészt a Fiú férfiúi mivolta felismerhetővé teszi, hogyan veszi magára Jézus a maga személyében mindazt, amit az ószövetségi szimbolika Isten népe iránti szeretetéről mondott, amikor úgy írta le azt, mint a vőlegény szerelmét menyasszonya iránt. Jézusnak és az Ő anyjának, Máriának alakja nemcsak folytonosságot biztosít az Ó- és az Újszövetség között, hanem meghaladja az Ószövetséget, mert Jézus Krisztussal – miként Szent Ireneusz mondja – megjelent „minden újdonság”.[13]

Ezt a szempontot különösen is világossá teszi Szent János evangéliuma, mert például a kánai menyegzőn Jézust anyja – akit „asszonynak” nevez – sürgeti, hogy az emberiséggel kötendő házasság új borát adja jelül (vö. Jn 2,1–12). Ez a messiási nász a kereszten valósul meg, ahol – újra az Anya jelenlétében, akit megint „asszonynak” nevez – a Megfeszített Szívéből az Új Szövetség vére/bora fakad.[14] Nem meglepő tehát, ha Keresztelő Szent János, amikor megkérdezik, kicsoda ő, úgy mutatkozik be, mint „a Vőlegény barátja”, aki örül, amikor hallja a Vőlegény hangját, és akinek érkezésekor háttérbe kell vonulnia: „Akié a menyasszony, az a vőlegény; de a vőlegény barátja, aki jelen van és hallja Õt, ujjong az örömtől a vőlegény hangja miatt. Most az én örömöm beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig csökkennem.” (vö. Jn 29,30).[15]

Apostoli tevékenysége során Szent Pál kibontotta a megváltás teljes házassági jelentését, amikor a keresztény életet úgy mutatta be, mint egy misztikus házasságot. Az általa alapított korintusi egyháznak írja: „Én Isten féltékenységével féltelek titeket, mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz” (2Kor 11,2).

Az Efezusiakhoz írt levelében újra fölidézi és teljesen elmélyíti Krisztus és az Egyház jegyesi kapcsolatát. Az Újszövetségben a szeretett Menyasszony az Egyház, és – miként a Szentatya a családoknak szóló levelében tanítja – „e menyasszony, akiről az Efezusiakhoz írt levél beszél, jelenik meg minden megkereszteltben és személyként ajánlja föl magát Vőlegényének, aki »szerette az Egyházat és önmagát adta érte; ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, melyen sem szeplő, sem ránc, sem más efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen« (Ef 5,25–27).[16]

A férfi és a nő egységéről elmélkedve, ahogyan azt a teremtés pillanatában látjuk a Szentírásban (vö. Ter 2,24), az Apostol fölkiált: „Nagy misztérium ez: én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom!” (Ef 5,32). A férfi és a nő szerelme, melyet a megkeresztelt életben élnek, immár Krisztus és az Egyház szerelmének a szentségévé válik, és tanúságtétellé azon hűség és egység misztériuma mellett, melyből megszületik az „új Éva”, s melyből földi vándorlása idején az örök nász beteljesedésének várásában él.

11. körlevél5A keresztény házastársak – miután beoltattak a húsvéti misztériumba s ezáltal Krisztus és az Egyház szerelmének élő jeleivé váltak – megújultak a szívükben, és el tudják kerülni a bűnös vágynak és annak az önzésnek a csapdáit, melyet az Istennel való bűnös szakítás hozott az ősszülők kapcsolatába. Általuk a szerelem jósága, melyre a megsebzett ember annyira vágyódik, hangsúlyosan és új lehetőségekkel mutatkozik meg. E megvilágításban emlékeztethette Jézus azokat, akik a válásról kérdezték őt (vö. Mt 19,3–9), a férfi és a nő Istentől szándékolt kezdeti, vagyis bűn előtti szövetségének követelményeire, melyet a későbbi mózesi törvény szentesített. Jézus e szavai nem kemény és elviselhetetlen törvény terhét jelentik, hanem „örömhírt”, tudniillik a bűnnél erősebb hűség örömhírét. A föltámadás erejével győzhet a házaspár hűsége a gyengeségek, a kapott sebek és bűnök fölött. Krisztus kegyelmében, aki megújítja a szívüket, a férfi és a nő képessé lesz arra, hogy megszabaduljon a bűntől és megismerje a kölcsönös ajándék örömét.

12. „Valamennyien, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra, (…) nincs többé férfi és a nő” – írja Szent Pál a Galatáknak (3,27–28). Az Apostol nem a férfi és a nő megkülönböztetésének kiiktatását hirdeti – amiről másutt úgy beszél, mint Isten tervének részéről –, hanem inkább ezt akarja mondani: a férfi és a nő kapcsolatát eltorzító versengés, ellenségeskedés és erőszak Krisztusban legyőzhető és már le van győzve. Ebben az értelemben a férfi és a nő közti különbség minden korábbinál nagyobb megerősítést nyert, és vonul végig az egész szentírási kinyilatkoztatáson. Szent János Jelenéseiben a jelen történelem utolsó órájában, miközben körvonalazódik „egy új ég” és „egy új föld” (21,1), látomásban Jeruzsálem úgy jelenik meg mint nőalak, „aki szép, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony” (21,2). Az egész kinyilatkoztatás a Menyasszony és a Lélek szavaival zárul, akik sürgetik a Vőlegény eljövetelét: „Jöjj el, Uram Jézus!” (21,20.)

A férfi és a női mivolt tehát a kinyilatkoztatás szerint ontológiailag tartozik a teremtéshez, és arra vannak rendelve, hogy a földi időn túl is megmaradjanak, nyilvánvalóan átalakult formában. Ily módon sajátos jelleget adnak a szeretetnek, „mely nem múlik el” (1Kor 13,8), jóllehet a szexualitás földi és időbeli dimenziója mulandó, mert a nemzéssel és a halállal megjelölt élet idejére van rendelve. A férfi és a női mivolt eljövendő létezési formájának a próféciája az Isten országáért vállalt cölibátus. Akik élik, azok számára a cölibátus egy olyan élet elővételezése – mind a férfiak, mind a nők számára –, mely többé nem lesz alávetve a házastársi kapcsolat jelen korlátainak (vö. Mt 22,30). Ezen túlmenően a házasságban élők számára a cölibátus annak a beteljesedésnek a hirdetése és próféciája, melyre az ő kapcsolatuk majd az Istennel szemtől szemben való találkozásban jut el.

Az egymástól különböző férfi és a nő, miután beoltattak Krisztus húsvéti misztériumába, különbségüket – mely a teremtés kezdete óta fenn áll és megmarad az örökkévalóságban is – már nem a széthúzás okának tekintik, melyet tagadással vagy kiegyenlítéssel kell legyőzni, hanem mint együttműködési lehetőséget, melyet a különbségek kölcsönös tiszteletben tartásával kell kimunkálni. Innen új távlatok nyílnak a nő méltóságának, valamint a társadalmon és Egyházon belüli szerepének mélyebb megértése számára.

III. A női értékek aktualitása a társadalom életében

13. A nő konkrét életéhez kapcsolódó alapvető értékek közé tartozik az önzetlenség, a „másikért való” lét, amit ma „capacitas alterius”-nak neveznek. Annak ellenére, hogy egyes feminista mozgalmak az „önmagáért” (per se stessa) való létet követelik, a nő őrzi a szívében a belátást, hogy élete legnagyobb értéke az a tevékenység, mely egy másik élet fogadását, növekedését és védelmét célozza.

E belátás kapcsolódik a nő életadó képességéhez. E képesség, akár megvalósul fizikailag, akár nem, olyan valóság, amely a női személyiséget teljesen meghatározza. Ezzel összhangban nagyon gyorsan éretté válik, érzékeny az élet nehézségeire és az érte viselt felelősségre. Kifejlődik benne a konkrét valóság érzékelése és tisztelete, mely szembefordul azokkal az elvont dolgokkal, melyek gyakran mind az egyén, mind a társadalom halálát jelentik. Végül ő az, aki a legkétségbeejtőbb helyzetekben – tanúja ennek a múlt és a jelen történelem – egyedül képes szembeszállni a bajokkal, élhetővé tenni az életet szélsőséges helyzetekben, makacsul bízni a jövőben, és mindezek után könnyek között emlékezni minden emberi élet értékére.

körlevél6Jóllehet az anyaság a női identitás kulcsa, nem hatalmaz föl arra, hogy a nőt csupán a biológiai szaporodás szempontjából lássuk. E téren súlyos túlzások fordulhatnak elő, melyek magasztalják a biológiai termékenységet, miközben a nő ijesztő megvetésével társulnak. A keresztény szűzi hivatás – melyet az ószövetségi hagyomány és sok mai társadalom megvet – ebből a szempontból a legnagyobb jelentőségű.[17] E szüzesség ugyanis határozottan tiltakozik minden olyan próbálkozás ellen, mely a nőt csupán biológiai célok szolgálatába akarja állítani. Miként a szüzesség számára a testi anyaság fölhívás arra, hogy tudja: a keresztény hivatás arra szól, hogy konkrétan ajándékozza el magát a másiknak; hasonlóképpen a testi anyaság számára a szüzesség fölhívás alapvetően lelki természetének fölismerésére: aki valóban életet ad a másiknak, nem elégszik meg a testi élet ajándékozásával. Ez azt jelenti, hogy az anyaság akkor is megtalálhatja teljes megvalósulási formáit, ha nincs szó testi életadásról.[18]

Ebből a szempontból lehet megérteni a nő mással nem helyettesíthető szerepét a családi és társadalmi életben, melyek magukban foglalják az emberi kapcsolatokat és a másikkal való törődést. Itt mutatkozik meg egészen világosan az, amit II. János Pál pápa „női géniusznak” nevezett.[19] Ez mindenekelőtt azt foglalja magában, hogy a nőknek tevékenyen és állandóan jelen kell lenniük a családban, ami „őseredeti közösség, és bizonyos értelemben »szuverén« ”,[20] mert elsősorban a családban formálódik egy népnek az arca, és tagjai benne kapják meg a legalapvetőbb tanításokat. A családtagok megtanulnak szeretni, ha ingyenesen szeretik őket; megtanulják más személyek tiszteletét, ha tisztelik őket; megtanulják megismerni Isten arcát, ha az első ismereteket figyelmes édesapától és édesanyától kapják róla. Valahányszor hiányoznak ezek az alapvető tapasztalatok, a társadalom egésze szenved erőszakot és válik sokféle erőszak forrásává. Ez azt is magában foglalja, hogy a nőknek jelen kell lenniük a munka és a társadalmi szervezetek világában is, s hozzá kell férniük olyan felelős állásokhoz, melyekben hatással lehetnek a nemzetek politikájára és előmozdíthatják a gazdasági-szociális problémák új megoldásait.

Nem szabad azonban megfeledkezniük arról, hogy a két tevékenység – tudniillik a család és a munka – összefonódása a nő esetében más jellegű, mint a férfinál. Ez veti föl a problémát, hogyan lehet összehangolni a törvényhozást és a munkaszervezést a nő családon belüli küldetésének követelményeivel. A probléma nem csupán jogi, gazdasági és szervezési jellegű; sokkal inkább a lelkület, a kultúra és a megbecsülés problémája. Megköveteli ugyanis a nő családban végzett munkájának igazságos értékelését. Ily módon azok a nők, akik szabadon ezt választják, egész idejüket a házi munkának szentelhetik anélkül, hogy társadalmilag megbélyegeznék és gazdaságilag büntetnék őket. Ugyanakkor azok a nők, akik megfelelő óraszámmal más munkát is szeretnének végezni, megtehetik anélkül, hogy választaniuk kellene családi életük elhalása és a munka között, illetve nem kell állandó stresszeket viselniük, melyek nem kedveznek sem személyes lelki egynsúlyuknak, sem a család harmónikus életének. Miként II. János Pál pápa írta: „Becsületére fog válni a társadalomnak, ha lehetővé teszi az édesanyának – anélkül, hogy szabadságában akadályozná, pszichológiai vagy gyakorlati megkülönböztetéssel sújtaná társnői előtt –, hogy egyedül a gyermekek gondozásának és nevelésének szentelje magát az életkoruknak megfelelő szükségletek szerint.”[21]

14. Mindazonáltal emlékeztetnünk kell arra, hogy az imént említett női értékek elsősorban emberi értékek: az Isten képmásául teremtett férfi és a nő emberi állapota egy és oszthatatlan. A nők csak azért lehetnek ezen értékek reklámjai és kiváltságos jelei, mert közvetlen közelségben vannak ezekkel az értékekkel. Végső soron azonban minden ember, akár férfi, akár nő, arra van rendelve, hogy „a másikért” éljen. Ebből a szempontból az, amit „nőiességnek” neveznek, több, mint a női nem egyszerű jelzője. Ez a szó ugyanis a másikért és a másik kedvéért való élet alapvető emberi képességét jelenti.

Éppen ezért a nő társadalmon belüli helyzetének jobbítását úgy kell érteni és akarni mint humanizációt, amely olyan értékek által valósul meg, melye fölfedezése a nőknek köszönhető. Minden olyan program, mely a nemek harcát tűzi ki célul, illúzió és veszedelem: férfiak és nők között elkülönülések és összeütközések, valamint a szabadság hamis felfogásából táplálkozó önzés (solipsizmust) születik belőle.

Ezek az észrevételek nem előítéletek az erőfeszítésekkel szemben, melyek a nők társadalmon és családon belüli jogainak érvényesítésére irányulnak, hanem azt a szemléletet akarják helyesbíteni, mely az emberekben legyőzendő ellenségeket lát. Nem lehet várni, hogy a férfi-nő kapcsolat megtalálja az őt megillető helyet a szembenállások, bizalmatlanságok és védekező álláspontok közepette. Ezt a kapcsolatot békességben és a kölcsönösen megosztott szeretet boldogságában kell megélni.

Konkrétabban: a politikának – a nevelés, a család, a munka, közszolgálat vállalása, közéletben való részvétel terén – egyrészt harcolnia kell minden igazságtalan szexuális megkülönböztetés ellen, másrészt meg kell hallgatnia és pontosan meg kell fogalmaznia minden egyes ember szükségleteit. Az egyenlő személyi méltóság és a közös személyes értékek megvédését és támogatását összhangba kell hozni a kölcsönösség és a különbözőség figyelmes elismerésével ott, ahol ezt a sajátosan férfiúi és női emberség megvalósítása megköveteli.

IV. A női értékek aktualitása az Egyház életében

15. Ami az Egyházat illeti, a nő jele sokkal inkább középponti jelentőségű és termékeny, mint korábban. Ez magának az Egyháznak a mivoltából következik, melyet Istentől kapott és hittel fogadja be. Ezt a „misztikus”, mély és lényegi identitást szem előtt kell tartani, amikor a férfi és a nő Egyházon belüli szerepéről gondolkodunk.

Az első keresztény nemzedékektől kezdve az Egyház úgy látta önmagát, mint Krisztustól életre hívott közösséget, mely olyan szeretet-kapcsolattal kötődik hozzá, melynek legjobb képe a házasság. Ebből fakad, hogy az Egyház első feladata, hogy jelen legyen Isten szeretetének Jézus Krisztusban megnyilvánult misztériumában, ezt szemlélje és ünnepelje. Ebből a szempontból Mária az Egyházban a legtökéletesebb minta. Hasonlattal élve elmondhatjuk, hogy Mária tükröt tart az Egyház elé, és hívja: e tükörben ismerje föl a maga mivoltát és azt, hogy Isten milyen szívbéli készségeket, magatartásformákat és cselekedeteket vár tőle.

körlevél7Mária személye fölhívás az Egyház számára, hogy a léte Isten igéjének hallgatásában és befogadásában gyökerezzen, mert a hit nem annyira az ember istenkeresése, hanem inkább annak elismerése, hogy Isten eljön hozzá, meglátogatja és beszél vele. Ez a hit – melynek „Istennél semmi sem lehetetlen” (Ter 18,14; Lk 1,37) – él és mélyül el abban az alázatos és szerelmes engedelmességben, mellyel az Egyház el tudja mondani az Atyának: „legyen nekem a te igéd szerint ” (Lk 1,38). E hit folyamatosan válaszol Jézusnak – „tegyétek meg, amit mond nektek” (Jn 2,5) – és elkíséri őt egészen a kereszt lábáig. Mária a legsötétebb órákban is bátran kitart a hűségben, melynek egyetlen bizonyossága az Isten szavába vetett bizalom.

Az Egyház Máriától tanulja Krisztus benső életének megismerését. Mária, aki ölében tartotta a betlehemi Kisdedet, tanít megismerni Isten végtelen alázatát. Ő, aki karjaiban tartotta Jézus keresztről levett, halálra kínzott testét, megmutatja az Egyháznak, hogyan kell ölbe vennie minden, e világban erőszaktól és bűntől eltorzított életet. Az Egyház Máriától tanulja meg, mit jelent a szerelem hatalma, miként azt Isten kinyilatkoztatja és elmagyarázza szeretett Fiának életében: „szétszórta a gőgösöket szívük gondolataiban (…) és fölmagasztalta az alázatosakat” (Lk 1,51–52). A tanítványok Máriától kapták az érzéket ahhoz, hogy Isten csodálatos tetteit dicsérjék, s tőle kapják ennek ízét is: „Nagy dolgokat cselekedett bennem a Hatalmas” (Lk 1,49). Tőle tanulják meg, hogy azért élnek ebben a világban, hogy őrizzék e „nagy dolgok” emlékezetét, és az Úr napját várva virrasszanak.

16. Mindazonáltal Mária szemlélése és követése nem azt jelenti, hogy az Egyház olyan passzivitásra van kárhoztatva, melyet a nőiességnek már túlhaladott fölfogása sugall, és veszedelmesen sebezhetővé teszi egy olyan világban, melyben az uralkodás és a hatalom mindenek fölött áll. Valójában Krisztus élete nem az az uralkodás (vö. Fil 2,6), nem is az a hatalom, amiről a világ beszél (vö. Jn 18,36). Isten Fiától meg lehet tanulni, hogy ez a „passzivitás” valójában a szerelem útja, királyi hatalom, mely legyőz minden erőszakot; olyan „szenvedés” (passió), mely megszabadítja a világot a bűntől és a haláltól, és újjáteremti az emberiséget. Amikor a Megfeszített Szent János apostolt anyjára bízta, Egyházát hívja, hogy tanulja meg Máriától a győzelmes szerelem titkát.

Amikor Máriára hivatkozunk, nem a nőiesség bizonytalan modelljére építjük az Egyház identitását, hanem Mária figyelmes odahallgatása, befogadása, alázatossága, hűsége, istendicsérete és várakozása az Egyházat Izrael lelki történelmének folytatójává teszi. Ezek az erények és magatartásformák Jézusban és Õáltala minden megkeresztelt ember hivatásává válnak. Eltekintve a külső körülményektől, az életállapottól, a különféle hivatásoktól, akár visel közhivatalt valaki, akár nem, ezek határozzák meg a keresztény élet igazi mivoltát. Jóllehet olyan magatartásformákról van szó, melyeknek minden megkeresztelt emberben érvényesülniük kellene, ténylegesen a nő sajátossága, hogy különös erővel és természetességgel éli meg ezeket. Ily módon a nőknek nagyon jelentős szerepe van az Egyház életében, amennyiben minden megkeresztelt előtt képviselik ezeket az erényeket, és páratlan módon hozzájárulnak ahhoz, hogy megmutatkozhasson az Egyháznak, Krisztus menyasszonyának és a hívők anyjának igazi arca.

Ebben a távlatban értjük meg, hogy az a tény, mely szerint a papszentelés kizárólag a férfiak számára van fönntartva[22], mennyire nem akadályozza a nőket abban, hogy eljussanak a keresztény élet mélységeibe. A nők arra hivatottak, hogy az összes keresztény számára mással nem helyettesíthető modelljei és tanúi legyenek annak, hogyan kell szerelemmel válaszolnia a Menyasszonynak a Vőlegény szerelmére.

BEFEJEZÉS

17. Jézus Krisztusban minden újjáalkottatott (vö. Jel 21,5). A kegyelemben való megújulás azonban nem lehetséges a szívek megtérése nélkül. Amikor Jézusra tekintünk és Urunknak valljuk Õt, kezdjük megismerni a bűnt legyőző szerelemnek azt az útját, melyet Ő mutat tanítványainak.

körlevél8Ily módon a férfi és a nő kapcsolata átalakul, és a hármas kívánság, melyről Szent János első Levele beszél (vö. 2,16), elveszti hatalmát. A nők életének tanúságtételét úgy kell fogadnunk, mint azoknak az értékeknek a kinyilatkoztatását, melyek nélkül az emberiség önelégültségbe, a hatalom álmaiba és az erőszak drámájába zárkózna be. A maga részéről a nőnek is engednie kell megtérítenie magát, és neki is el kell ismernie a másik iránti szeretet páratlan és nagyon hatékony értékeit, melyeknek a maga nőiességével hordozója. Mindkét esetben az emberiség Istenhez megtéréséről van szó, úgy, hogy mind a férfi, mind a nő megismeri Istent, mint az ő „segítőjüket”, mint gyöngédséggel teli Teremtőt, mint Megváltót, aki „annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16).

Az ilyen megtérés nem történhet meg anélkül, hogy alázattal ne imádkoznánk azért, hogy megkapjuk Istentől a világosan látó szemet, mely fölismeri a maga bűnét, s ugyanakkor a kegyelmet, mely meggyógyítja azt. Különösen is kell kérünk a Boldogságos Szűz Máriát, az Isten szíve szerinti nőt, az „áldottat az asszonyok között” (vö. Lk 1,42), a kiválasztottat arra, hogy megmutassa az emberiségnek, férfiaknak és nőknek, milyen a szeretet útja. Csak így tud megmutatkozni minden férfiban és minden nőben – mindegyikükben a maguk sajátos kegyelmének megfelelően – Isten „képmása”, mely annak a pecsétnek lenyomata, amellyel meg vannak pecsételve (vö. Ter 1,27). Csak így lehet visszatalálni a békesség és a csodálat útjára. E békesség és a csodálat tanúja a szentírási hagyomány az Énekek énekének soraival, melyekben a testek és a szívek egy ujjongással énekelnek.

Természetesen az Egyház ismeri az egyes személyekben és a társadalmakban működő bűn erejét, mely olykor kétségessé teheti a házasság jóságát. De a megfeszített és föltámadt Krisztusba vetett hite által még inkább ismeri a minden seb és minden igazságtalanság ellenére gyakorolt megbocsátás és önajándékozás erejét. A békesség és a csodálat, melyet az Egyház bizalommal mutat meg a mai férfiaknak és nőknek, a föltámadás paradicsomkertjének békéje és csodálata, mely megvilágította a mi világunkat és az egész történelmet annak kinyilatkoztatásával, hogy „szeretet az Isten” (1Jn 4,8.16).

II. János Pál pápa az alulírott Bíboros Prefektusnak adott kihallgatás alkalmával a jelen levelet, melyet e Kongregáció rendes ülése elfogadott, jóváhagyta és közzétételét elrendelte.

Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció székhelyén,
2004. május 31-én, a Boldogságos Szűz Mária látogatásának ünnepén

Joseph Card. Ratzinger prefektus
Angelo Amato SDB silai c. érsek titkár


 

körlevél9

 

Jegyzetek:
[1] Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio szinodus utáni apostoli buzdítás (1981. XI. 22.): AAS 74 (1982), 81-191; Mulieris dignitatem apostoli levél (1988. VIII. 15.): AAS 80 (1988), 1653-1729; Levél a családokhoz (1994. II. 2.)): AAS 86 (1994), 868-925; Levél a nőkhöz (1995. VI. 29.): AAS 87 (1995), 803-812; Catechesi sull’amore umano (1979-1984): Insegnamenti II (1979); VII (1984); A Katolikus Nevelés Kongregációja: Orientamenti educativi sull’amore umano. Lineamenti di educazione sessuale (1983. XI. 10) Ench. Vat. 9, 420-456; A Család Pápai Tanácsa: Sessualità umana: verità e significato. Orientamenti educativi in famiglia (1995. XII. 8.): Ench. Vat. 14, 2008-2077.
[2] A „gender” összetett kérdéséről lásd a Család Pápai Tanácsa: Famiglia, matrimonio e „unione di fatto” nyilatkozatát (2000. VII. 26.), 8: Supplemento a L’Osservatore Romano (2000. XI. 22), 4.
[3] Vö. II. János Pál pápa: Fides et ratio enc. 21: „Végső soron ez a kitárulás a misztérium felé, amely a kinyilatkoztatásban érte el őt, lett számára a valóságnak megfelelő ismeret forrása, ami ugyanakkor lehetővé tette, hogy értelme a végtelen területére hatoljon előre, így képessé válva a megértés korábban nem remélt módjainak birtoklására.”
[4] II. János Pál pápa: Mulieres dignitatem, 6.; Vö. Szent Ireneusz: Adversus haereses, 5, 6, 1; 5, 16, 2-3: SC 153, 72-81; 216-221; Nisszai Szent Gergely: De hominis opificio, 16: PG 44,180; In Canticum homilia, 2: PG 44, 805-808; Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 4, 8: CCL 38,17.
[5] A „segítőtársnak” fordított „ezer” héber szó olyan támaszt és segítséget jelent, amit csak személy tud nyújtani személynek. A fogalomban nem szerepel sem alárandelés, sem eszközszerű használat, amit az igazol, hogy olykor Isten is „ezer” az ember számára (vö. Kiv 18,4; Zsolt 9–10,35).
[6] II. János Pál pápa: Mulieres dignitatem, 6. p.
[7] János Pál pápa: L’uomo-persona diventa dono nella libertà dell’amore, katekézis 1980. I. 16-án, 1: Insegnamenti III, 1 (1980), 148.
[8] II. János Pál pápa: La concupiscenza del corpo deforma i rapporti uomo-donna, katekézis (23 luglio 1980. VII. 23-án.), 1: Insegnamenti III, 2 (1980), 288.
[9] II. János Pál pápa: Mulieres dignitatem, 7. p.
[10] Uaz 6. p.
[11] A Katolikus Nevelés Kongregációja: Orientamenti educativi sull’amore umano. Lineamenti di educazione sessuale (1o novembre 1983. XI. 10.), 4: Ench. Vat. 9, 423.
[12] Uott.
[13] Adversus haereses , 34, 1: SC 100, 846: „Önmagát felkínálva elhozott minden újdonságot”.
[14] Az ősegyház egzegetikai hagyománya a kánai menyegzőn Máriájában a „zsinagóga képét” és az „Egyház kezdetét” látja.
[15] A negyedik evangélium elmélyíti a szinoptikusoknál is jelenlévé témát (vö. Mt 9,15; párh.). Jézusról mint vőlegényről vö.: II. János Pál pápa: Levél a családokhoz (1994. febr. 2.), 18.
[16] II. János Pál pápa: Levél a családokhoz 19; vö. Mulieris dignitatem 23–25.
[17] Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio 16.
[18] Uaz 41; Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció (1987. II. 22.), II, 8: AAS 80 (1988), 96-97.
[19] Vö. II. János Pál pápa: Levél a nőkhöz (1995. VI. 29.), 9–10: AAS 87 (1995), 809-810.
[20] II. János Pál pápa: Levél a családokhoz (1994. II. 2.), 17: AAS 86 (1994), 906.
[21] II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 90. p.
[22] Vö. II. János Pál pápa: Ordinatio sacerdotalis apostoli levél (1994. V. 22.): AAS 86 (1994), 545-548; Hittani Kongregáció: Risposta al dubbio circa la dottrina della Lettera apostolica Ordinatio sacerdotalis (1995. X. 28.): AAS 87 (1995), 1114.

Nők, akik mélyen lenyűgöztek (Nőnap felé közeledvén)

Álljon itt néhány nő, akik így – vagy úgy lenyűgöztek, hálára késztettek.

kálmán olgaEgy NŐ, akire mérhetetlenül büszke vagyok. Akikkel egy követ fújok (a konzervatív oldal, tényleg, rájuk szoktam szavazni), általában veszélyes liberális boszorkánynak tartják, de én nem akarom, hogy ez engem érdekeljen.
Ugyanis a Ceausescu rendszer idején, Romániába, amikor ott éjjel táncos mulatságot kellett rendezniük éjjel a falvaknak, ahol jártak a barátnőjével, mert csak nappal alhattak valamennyit, Bibliát csempésztek az ottani embereknek. Annyit, hogy majd beszakadt a hátuk a cipelésbe.
Olga, ha véletlenül olvasná ezt a bejegyzést, a következő pár sort, kérem vegye nagyon komolyan!
Folyt a könnyem, amikor arra gondoltam, írok ma Önről. Annyira átjárt annak a borzalma, mi történhetett volna magukkal, ha a rendőrség elkapja a Bibliás hátizsákokkal. Amit a vonaton elrejteni se tudtak, mert még a poggyásztartóig se bírták felemelni. Nagyon örülök, hogy bár a hatóságok végig gyanakodtak, de soha nem jöttek rá semmire.

Kálmán Olga a hölgy teljes neve.

 

bagdy emőkeA másik csapatból egy tiszteletreméltó asszony. Amikor a Férfiak Lapja munkatársa, Göröcs Sramkó Katalin „Transzperszóna” címmel leközölte egyik előadásának tömörített anyagát (Transzperszonális pszichológia témában), és értesítettük erről, bizony nem sajnálta az időt és energiát, és megköszönte. Pedig a lap ismertsége meg sem közelíti (még) az övét.
Amúgy a Református Ligában játszik (jó csapat, remek iszákosmentő szolgálatuk van, a Kék Kereszt). Vele egy követ fújunk. Akit elvetettek, de szegletkővé lett végül. (Alappá; Bázispont; Ahonnan indulunk és visszatérünk; Otthon; Alfa és Omega – Jézus Krisztus)

Prof. asszony Dr Bagdy Emőke.

 

angelinaTegnap éjjel láttam Angelina Jolie, tudtommal első filmjét, melyben nem játszik, hanem rendezte azt. Tavalyi film, az eredeti címe „Unbroken”, magyarul „Rendíthetetlen”. Az egész film egy mérhetetlenül erős tiszteletadás felénk, férfiak felé. Gyakorlatilag női szereplője nincs is. A főhős Louie Zamparini, aki lezuhant a II. Világháborúban, kb 45 napig hányódott a Csendes óceánon, elveszítette egyik bajtársát közben, japán hadifogoly lett egy személyiségzavarral küzdő altiszt táborában, ám maga volt a megtestesült lelki erő és oszlop társai számára. Igaz keményen sportolt és versenyzett előtte, az Olimpián is szerepelt Berlinben arannyal térve haza, hosszútáv futásban. „Ha megmered, elnyered” volt a jelmondata.
A film végén keresztény gondolatok sora következik (Angelina is hívő? Vagy „csak” tiszteli a keresztény hitet? Sorra érnek a meglepetések, egyszer már leesett az állam, mikor Beyoncé énekesnőről kiderült, hogy mélyen hívő keresztény, lásd önéletrajzi filmjét „Az élet egy álom” címmel) mint pl., hogy Zamparini kiengesztőlődött fogvatartóival, és sorra látogatta őket, békejobbot nyújtani. Érdemes megnézni a filmet!
Mennyire lehet erős és magabiztos egy asszony, aki ennyire mélyen képes tiszteletet adni nekünk, férfiaknak: EGYNEK az érdemeiért, egy olyan korban, amikor sok férfi is tehetetlenül gúnyolódik saját magán és férfitársain?
Tessék, egy lélekben erős NŐ képe: Angelina Jolie

JoyceBocsánat, találtam még két közfigyelemnek örvendő asszonyt, akiket ki kell tennem. Aztán valóban a még kellően el nem ismert nők következnek. Ha még száz hírességet találok, akkor is. Egyikük elismert igehirdető és tanító, valamelyik amerikai protestáns felekezetben, de ők egymástól gyakran átvesznek tanításokat, hatóköre szélesebb a saját felekezeténél. A New York Times bestseller szerzője, és a Joyce Meyers Ministries alapítója. Eddig több mint száz könyvet írt lélektani, és keresztény spirituális témában. És most jön a java: pedofíl apja évtizeden át zaklatta őt szexuálisa, kiszámíthatatlan, alkoholista, félelmetes alak volt. És Joyce, bár hosszú munka árán, de megtanult megbocsátani és elengedni, és nem igazságért és bosszúért lihegve dobolni pl. egy bírósági tárgyalás épülete előtt. Természetesen az erőszakot és a beteges viselkedést mélyen elítéli.
somaÉs úgy illik, hogy megemlékezzek magyar megfelelőjéről, Soma Mamagésáról, aki ugyan nem keresztény berkekben, és nem a keresztény szimbolikát használva tanít, de a maga körén belül szerintem igen pozitív módon hatékony. És az élete is mellette beszél, mert hiteles ember. Őt például érdekli nő létére az igazság férfioldala, előítélet mentesen igyekszik közelíteni a kérdéskörhöz és nem csak saját személyiségének és a nőiség fejlesztésével van elfoglalva, hanem igyekszik tőle telően segítő kezet nyújtani nekünk, férfiaknak is.

EZ, UGYE tiszteletre méltó?

Joyce Meyer és Soma Mamagésa

 

itterA következő asszonyról nem találtam képet, de amúgy is kétséges, hozzájárulna-e a közléséhez.
A neve Herta Astner. A fiát gondoztuk ketten, és egyértelműen irányítás problémái voltak: iszonyúan maximalista volt. Bevallom amíg náluk dolgoztam, havi 100 euroval többet kaptam, mert én a cég többedik alkalmazottja voltam náluk. Senki sem felelt meg neki, és akinek jönnie kellett, nem igazán bánta. Pedig nem volt alapvetően rossz természet, és nagyon tiszteletreméltóan hordozta, hogy felnőtt, ügyes, tehetséges fia egy váratlan hipoglikémiás állapot miatt (a vércukorszintje órákig a szükséges minimum alatt volt) agykárosodást szenvedett, és értelmi fogyatékossá vált, aki sem önállóan enni, mozogni, beszélni nem tudott, és pelenkát kelljen viseljen.
Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor egy átlátszó füllentéssel le akartam rázni, és ő elgondolkodott, mélyen a szemembe nézett, majd megmondta, szerinte hogy is van az. Akkor esett le, hogy zsigerből palira akartam venni. Nagyon megjegyeztem, hogy soha ne becsüljem le a velem szemben álló embert, mert józan esze, az van neki.
De amiért a legszívesebben emlékszem rá vissza, azok azok a kis nápolyiszeletek voltak, amik időnként vártak engem a konyhaasztalon, mikor a déli egy órai pihenőm véget ért. Ezt színtiszta nagylelkűség volt, egyáltalán nem volt kötelessége adni.

 

ágiNyúl Áginak hívják azt az asszonyt, aki közeli jó ismerősöm, és mélységesen kivívta az elismerésem. Egy otthonban dolgoztunk együtt, és váltunk barátokká. Egyedül nevelte fel a lányát, márpedig az amúgy igen csinos fiatal hölgy nagyon magas szintű képesítést szerzett, ha jól emlékszem, építőiparban, és mérnök szinten. Némi tévesztés lehetséges részemről.
Emlékszem, milyen szorgosan dolgozott a „C” osztályán az adott intézménynek 100%-ot beleadva, és amikor hétvégén az ő autóján mentünk dolgozni, csak hosszas unszolásra fogadta el a pénz hozzájárulást a benzinért, és csak mert éppen nem volt osztrák melója, ahol nagyon kemény fizikai munkát végzett, hogy két fős családját fenntartsa, és a lányát elindítsa egy minőségi életbe.
Évente egyszer mentek síelni a barátaival általában Franciaországba, és ki gondoskodott a csapatról? Ő.
Egy végtelen barátságos és nyílt szívű teremtés, aki végre nyugdíjas, és eljutott Románia csodálatos helyeire, és egy héten szívhatta töményen magába a természet és kultúra szépségeit.
Egy másik volt kolléganőnkről is röviden írnom kell, akiről az évek múltával sajnos kevesebb infomáció jut az eszembe, ő nem kőszegi, nagyon régen nem láttam. Zsuzsának hívják, Répcevisen lakik. Takarítónő volt az intézetben, szintén dolgos teremtés, munka, háztartás és beteg édesapjának a gondozása hárult rá (bár a férje se kutya, többször fiatalemberként megtette, hogy 36 órákat nem aludt, mert a 24 órás portai szolgálat után még elment nappal ide-oda dolgozni, ahol éppen alkalom volt rá. Azt akarta, hogy jól éljen a családja.)
Amiért Zsuzsára halálomig emlékezni fogok, hogy harmadik napja dolgoztam az intézetben, azon az osztályon, ahol ő, és megszorultam anyagilag. Első kérésre, szó nélkül adott ezer forintot. Mélyen meghatott a bizalma. Több új felvételis ugyanis pár nap után már nem ment dolgozni.
Nyúl Ágnes (Zsuzsáról sajnos nem találtam képet.)

v Kulcsár ISzerintem még kisfiú voltam, de már a Nők Lapjánál dolgozott. Emlékszem, vezette egy időben a „Ne félj, mesélj!” rovatot, de rengeteg cikket is írt. Én keveset olvastam ugyan tőle, (férficikkeket nem igazán írt) de úgy vélem, sok nőnek hozott szükséges információt, erőt, vigaszt és bölcsességet az életébe. Legalább egy könyvéről tudok, amiben párkapcsolatokban elakadt férfiaknak és nőknek igyekszik segíteni. Érdekesen szerkesztették a könyvet: az egyik oldaláról a nőknek szól, keresztbe megfordítjuk, és máris mi, férfiak vagyunk a címzettek.
Sejtek valami megfoghatatlan szigorúságot a lényében (de talán csak én képzelem oda), ami vonz. Vonz – mert amúgy meg aranyból van a szíve.
V. Kulcsár Ildikó

 

zsiraA következő asszony, egy jó értelemben egyszerű falusi asszony volt. Nekem öt évig volt főnököm. Segítgetett, elnézte a szórakozottságom, vezette az értelmi fogyatékosok egyik osztályát. Amikor azt mondtam neki, hogy mentálhigiénés tanfolyamra szeretnék menni, rögtön mellé állt, pedig ez azt jelentette, hogy szombatonként helyettem másnak kellett vállalni a szolgálatot. Mégis megbeszélte a többiekkel. Volt aki morgott miatta.
Neki köszönhetem azt a munkahelyet (így és közvetve), ahol három évig dolgoztam, és nagyon szerettem lenni. A Pszichiátriai Gondozót Szombathelyen. A mai napig tartjuk az ottaniakkal (igaz, hébe-hóba) a kapcsolatot, pedig ez olyan csajos dolog. De szeretem az ottani nőket. (Egyedüli kiskakas voltam köztük. Mondjuk kis emancipunci, sok vizet nem zavartam, de szerettek úgy is.)
Oláh Erzsi néninek hívják azt az asszonyt,akit tényleg, hiába engedte meg – nem voltam képes tegezni. ENNYIRE tiszteletre méltó volt. A csontja velejéből sugárzott elő.
Képet nem találtam róla, így az egykori közös munkahelyről teszek ki. A Zsirai Értelmi Fogyatékosok otthona. (Valahogy mindig kigazdálkodták, hogy kapjunk jutalmat. Szerintem zseni volt a gazdasági vezető. Szintén nő. Férfi is képes rá, de itt nő intézte.)
A mi osztályunk, és az irodaépület nem látszik a képen. Jobbra az ebédlő és a „B” osztály, balra a „C” osztály, ahol kezdtem. Szemben a kastély, ahol eljövetelemkor három osztály működött. Nagyon szép hely.

 
Andi és Viki története
barinő ölelésEgyszer volt, hol nem volt, volt két kolléganő: hívjuk őket Andinak és Vikinek. Viki Andi közvetlen főnöke volt, de nagyon jó barátnők voltak, a szó legjobb értelmében egy húron perdültek, és munkaidőn túl is összejártak, a családjaik is többször találkoztak, ahogy az a nőknél lenni szokott.
Egyszer Viki úgy érezte, szóvá kell Andinál tennie valamit szakmailag. Andi ezt meglehetősen zokon vette, hisz azt a bizonyos dolgot addig mindig úgy csinálták, most miért kell rajta változtatni, és eleve: pont Viki szól érte? Hát egy napig kerülgették egymást szótlanul.
Aztán másnap délelőtt a kis lakóinkat sétálni vittük a közeli focipályára, és Józsi bemutatta hogyan kell a pálya korlátján úgy átperdülni, hogy fejre érkezzen. Ennek mind nagyon örültünk, de legjobban annak, hogy nem történt baja. Amúgy is rendes gyerek volt, és a vezetőség sem szerette, ha kirándulás közben rongálódik a gondozotti állomány.
Tavasz volt, éppen Nőnap környéke, amikor is leginkább nyílik az ibolya. Hát Andi (ketten kísértük a lakókat) olyan csokor virágot szedett Vikinek, hogy még az én férfimarkomban is alig fért volna el. Azt hiszem, soha nem mondtam el neki, mennyire meghatott ezzel a töredelmes belátással és kiengesztelni akarással. Pedig közöm nem volt az ügyhöz, csak hát én is szerettem őket.
Mint minden mesének, ennek is jó a vége: úgy emlékszem, Viki egy hatalmas öleléssel köszönte meg a virágot, és hát azóta is jó barátnők.
Viva la barátság!

líviÉs végül, persze nem utolsó sorban, valaki, aki tudatosan szakított az otthonról hozott több generációs mintával, ahol a nők bizalmatlan kontroll alatt tartották a férfiakat, akik ittak, menekültek otthonról, és keserűen húzták a mindennapok igáját. Engedték, hogy kizsarolják belőlük, amit önként akartak adni. Amikor a bizalom, és nyitottság helyére a saját egóban való bizakodás, és erővel való kicsikarás áll. Interjút is ő készített velem a Talita.hu-ra, és a géppisztolyos prédikátorról készült filmről is ő írt ugyanoda: egy nő, aki képes megérteni teljes terjedelmében, mit is jelent az, hogy: Férfi. Fentről le, és balról jobbra.

Gedainé Kölnei Lívia

 

 

;-)

 

Zoli

 

 

 

 

Lehet tűz egy apácában? Tudhatja, hogy mi az, hogy: szenvedély?

Az igazi „Apácashow.” Ezt az Élet adja nektek, nekünk. Utánatok megyünk a Pokol kapujáig? Ha kell: tuti p…a. (Bocs.) Bármelyikőtök nélkül kevesebb lenne a Mennyország.

 

 

 

 

 

 

 

Félreértés ne essék, ez nem a mi szeretetünk felétek: nem hívők (és felénk is, mert nekünk is ajándék Krisztina nővér). Ez az Isten rajtunk átsugárzó szeretete. Persze mi is benne vagyunk. Mert nélkülünk egy lépést sem tesz Ő. Velünk akár tízezret is.

Zoli

;-)

Ez is feminizmus – vendégcikk a Talita.hu-ról

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat a keresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.