Az Index.hu tájékoztató anyaga: Így okozzunk férfiaknak ablakos bordatörést.

Múltkor említettem, hogy Ertsey Katalin nem volt eléggéfeminista, ezért saját, radikálisabb természetű társnői ugrottak a torkának. Namármost mit gondoljunk egy olyan “botlásról”, amit már ezek a radikálisok is kifogásolnak?

Sztorink az indexen kezdődik, ahol valamelyik szélütött jó ötletnek tartotta, hogy egy nőknek szóló önvédelmi tanácsadó cikket férfigyűlölő, radikálfeminista köntösbe öltöztessen. Miért is ne köphetné a feminista halandzsát, miszerint országunkban a mocsok férfiak minden nőt naponta vernek és fojtogatnak, tehát az egyetlen “megoldás” ezeket a latrokat addig rugdosni, amíg csak pislákol bennük az élet. A kedves olvasó azt hiszi, hogy túlzok? Nézzünk egy idézetet az indexről:

És ha a támadó lekerült, akkor ne kockáztassuk meg azt, hogy dühösen feláll, rúgjunk inkább bele két-három nagyot! Itt a fejet és a bordákat egyaránt tudom ajánlani, de fontos, hogy cipőorral találjuk el az erőszakoskodót, így lehet csak finom ablakos bordatörést okozni, vagy eltüntetni az orrát. Férfiak esetében – már csak a büntetőjog miatt is – a földön fekvő ember cipőzésében fontos az önmérséklet, de ha nőként védekezünk, akkor erre nem kell ügyelni.

Ha leküzdtük a hányingert, akkor külön felhívnám a figyelmet az utolsó mondatra, amiből bizony kiderül, hogy a magyar igazságszolgáltatás pozitívan kivételez a nőkkel – mert ez már csak egy ilyen nőelnyomó patriarchátus. Egy nő nyugodtan rugdoshat egy férfit 28 napon túl gyógyulóra, mert a bíróságon úgyis megvédi a női mivolta. Feministáink ezt nem csak tudják, de egyenesen buzdítanak az ezzel való visszaélésre!

Ez persze minden normális embernél kiveri a biztosítékot, sőt, többnyire még a nem egészen normálisoknál is. Éppen ezért az a baloldali feminista közösség, ami Ertsey Katalint még megfeddte, amiért nem volt eléggé radikális, most felszólalt, hogy ez azért már mégiscsak sok. Meglátásaik jók és jogosak:

Az Indexes gyűlöletművelet első része, hogy az erőszak konkrét helyzetét, valóságát és a személyeket kiiktatja a diskurzusból, a helyét egy általános és elképzelt erőszakszituáció veszi át, ahol a szereplőknek nem személyük van, hanem csak nemük. Az erőszaktevő pedig „Férfi”.

Majd a második lépésben minden szabad erőszak és gyűlöletpotenciált, a fizikai bántalmazás glorifikálásával, a deperszonifikált „elkövetőre” irányítja.

A véresszájúaknak viszont eszük ágában sem volt magukba szállni, és kicsit lejjebb tekerni a gyűlölködés hangerejét – inkább írtak egy válaszcikket, hogy igenis jogos a férfiak démonizálása és a velük szembeni erőszakra való uszítás, mert a feminista statisztika szerint minden férfi aljas mocsok, míg minden nő ártatlan angyal. Eközben mintegy mellesleg olyan poénokat is elsütöttek, miszerint az Ertsey Katalint megfeddő feministák őszerintük valójában antifeministák… Bravó!

És most, hogy eljutottunk a lényegi részhez, részletesebben is kivesézném ezt az erőszakpártoló szennyhalmazt. Lehet, hogy hosszas lesz, ezért az olvasóktól vagy türelmet, vagy elnézést kérek :)

Néhány hónapja egy szociológia szakos PhD hallgató közölte velem, hogy férfi és nők között nem léteznek egyenlőtlenségek. Próbáltam rámutatni, hogy a kutatások nem ezt mutatják és példaképpen a bérek közti különbségeket hoztuk fel.

Frappáns dolog egy nem létező egyenlőtlenség bizonyítására a nem létező fizetési különbségeket felhozni. Aki esetleg nem olvasta volna a vonatkozó magyarázatainkat, annak összesűrítem a lényeget: a közszférában a bértáblák nem tesznek különbséget férfi és nő között, a versenyszférában pedig hülye lenne bármely cég a szükséges minimumnál többet fizetni valakinek csak azért, mert lóg valami a gatyájában. Aki szerint a multik filléreken marakodó menedzserei önként “fütyibónuszt” adnának bárkinek “patriarchális összekacsintás” okán, az kezeltesse magát egy megfelelő intézményben.

Erről ment egy kis vita, amelyet az említett hallgató azzal zárt, hogy különben is, minden genderrel foglalkozó kutató feminista, tehát elfogult és férfiellenes. Erre én megkérdeztem, hogy például ki? „Hát mindegyik.” „Na jó, de akkor néhány nevet tudnál mondani?” „Mindegyik.” „Jó, de azért egy nevet mondj…” És persze név az nem volt (…)

Mondok én egyet szívesen, kedves Ámon Kata: Ámon Kata. Ennek az illetőnek a megnyilvánulásaiból teljesen egyértelmű, hogy elfogult és férfiellenes. Miért? Mert olyan bizonyítottan hazug vádakkal támadja a férfiakat, mint hogy valamiféle láthatatlan és értelmetlen összeesküvés segítségével elnyomják a nőket – például kevesebb fizetést adnak nekik. Aki ilyen hülyeségeket elhisz, az máris elfogult és férfiellenes;  ha terjeszti is őket, azt nevezik gyűlöletkeltésnek.

Ahogyan a Fent és lent cikkben is ugyanez a rejtőzködő, megfoghatatlan férfiellenes feminista szellem bújik meg, amelyet csak az tud felfedezni (és ezáltal a szöveg „logikáját” is), aki azonosulni tud ezzel az ellenségképpel.

Nem nagyon rejtőzködik az a férfiellenes feminista szellem, ami az egyik legnépszerűbb magyar online portálon nyíltan hirdeti, hogy ha nő vagy, nyugodtan rugdosd pépesre a földön fekvő magatehetelen férfi arcát, mert a bíróság úgyis elenged egy ejnye-bejnyével… Most Ámon Kata tényleg úgy tesz, mintha az a cikk, amiről az általa kritizált írás beszél, nem is létezne??? Mintha itt valakik minden ok nélkül támadnák a szegény ártatlan feministákat, nem létező fantomokra hivatkozva.

Sőt, erre a dupla leszúrt rittbergerre még rádob egy hátraszaltót két csavarral: arról beszél, hogy “az ellenoldal gyárt ellenségképet”. Ezt már nehezemre esik áttolni a billentyűzeten, de a férfiakat en bloc mocskoló, az ellenük durva fizikai erőszakra buzdító nyílt uszítás nem ellenségképzés – de ez ellen felemelni a szavunkat, az igen?!

Ez kész. Erre nem lehet mit mondani.

„a feminizmust” kritizálóknak fogalmuk sincs arról, ki az a feminista, mi az a feminizmus (…)

De, sajnos van. Annak ellenére, hogy többségük szándékosan hazudik a kép eltorzítására. Mint például Ámon Kata, aki egy kritikán aluli férfigyűlölő szemétkupac védelmében ilyen blőd színfalak mögé próbál rejtőzni, mint hogy az őket kritizáló tulajdonképpen nem is tudja mit kritizál. Ami már csak azért is félcédulás mellébeszélés, mert a Fent és Lent írása nem “a feminizmust”, vagy “a feministákat” kritizálja, hanem egy konkrét cikk fortyogó gyűlöletét.

A Fent és lent cikk tehát részben azért zavaros, mert hasonlóan nem képes megnevezni a kritikája alanyát. Néha az Index az, néha azok, akik Balogh családon belüli erőszak ügyéből politikai kampány csinálnak, néha feministák, akik „rámenős civilek”, később meg CEU-sok.

Nincs ebben semmi zavaros – a hiba az ön készülékében van. Egyetlen csoportról van szó, a radikális feministákról, akik az indexhez éppúgy betelepedtek, mint a parlamentbe. A mismásolástól függetlenül teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar közéletben van egy nem túl széles, de annál hangosabb tábor, ami a saját politikai és anyagi hasznára előszeretettel mocskol férfiakat, hamisít statisztikákat, vagy importál svéd propagandát. Ezek a szexista megélhetési gyűlöletkeltők azzal védekeznek, hogy az ő gyűlöletük nem támadható, mivel a láthatatlan és megfoghatatlan patriarchátus elnyomja őket. Mármint őket, akik a parlamenti, felsőoktatásbeli, államilag támogatott alapítványi, vagy médiabeli állásaikból viszik haza azt a fizetést, ami a férfiak 98%-a számára elérhetetlen. Vagyis mivel szegények hátrányos helyzetűek, nekik szabad a rablás uszítás terén, némi képzavarral.

A férfiakat mocskolni, ellenük erőszakra buzdítani polkorrekt, tehát büntethetlen. Sőt, ahogy fentebb megtudtuk, férfiak ellen erőszakot elkövetni is büntethetetlen, amennyiben nő teszi azt.

sokan, de elsősorban a rendszerváltás környékén születettek a liberalizmust és a liberálisokat okolják a rendszerváltás utáni politikai-gazdasági rendszer kudarcáért

A tündérmesékben. Amiknek az ideje lejárt. Az embereknek azért van baja a “liberálisokkal”, mert a cselekedeteik egyértelműen kultúra- és emberellenesek – hogy a magyarellenességről ne is beszéljünk. A liberális szót pedig azért tettem idézőjelek közé, mert akik ma annak nevezik magukat, a közelében sem járnak a fogalom eredeti jelentésének. A szabadság eszméje nem arról a burkolt, de szándékos társadalom- és értékrombolásról szólt, amit manapság a leszaggatott rongyai mögé rejtőző ideológusok képviselnek.

Míg a lakhatási szegénység „belefér” az egyenlőtlenség kategóriába és ki kell állni ellene, addig az LMBT jogok és a nők jogai automatikusan a liberális középosztállyal azonosítódnak.

Félretéve, hogy micsoda képtelenség a “lakhatási szegénység” szóösszetétel, ezt a verbális maszatolást így lehetne lefordítani magyarra: a szegénység egy létező hátrány egyes emberek életében, míg a “nők jogairól” ebben a formában papolni csak (neo)liberális szócséplés – a valódi problémákkal már nem szembesülő, jólétükkel mit kezdeni nem tudó entellektüel nők hobbija. Nem véletlen, hogy a paraszti józan ésszel még rendelkező egyszerű emberek nem ugyanúgy kezelik a két témát, hiszen érzik az erkölcsi különbséget a szegények megsegítése, illetve a hamis feminista áldozati kultusz építése között.

A feminizmus mint férfiellenesség nézet népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy rögtön az első kommentben eldördül egy jó kis feminácizás.

A körülményeket tekintve ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. Ahogy azon sem, hogy aki nem hülye, az azonnal rájön: ezek a feministák bizony tényleg férfiellenesek. Épelméjű embernek hogyan lehetne azt bemagyarázni, hogy a földön fekvő férfiak véresre rugdosását népszerűsítő cikk nem férfiellenes?!

nyilván nem véletlen, hogy a cikkel egyetértők kb. az amerikai férfi jogi aktivisták szintjén érvelnek.

Ámon Kata lekezelőleg egy wiki bejegyzésre linkel, ami többé-kevésbé épkézláb módon elmagyarázza, hogy a feminizmus hol téved, és a férfiaknak milyen jogos problémafelvetései vannak. Ehhez képest hogyan kellene értelmezni azt, hogy “ezen a szinten érvelnek”? Ez az üres nagyképűsködés jól jellemzi a feministákat; úgy tesznek, mintha politikai ellenfelük minden érve megbukott volna, holott ez gyakorlatilag pont fordítva igaz (mint pl. a fentebb említett fizetési különbségeknél).

Azaz a férfiak és a nők közötti hatalmi különbséget ignorálva, a feminista beszédmódot átfordítva (nőgyűlölet helyett férfigyűlölet, a férfi privilégiumra rámutatás mint uszítás, szexizmus, stb.) érvel a feminizmus ellen.

Férfiak és nők között nem létezik “hatalmi különbség”, mert a férfiak és a nők nem homogén csoportok. Ahogyan a nők, mint csoport, nem gyakorol hatalmat, úgy a férfiak, mint csoport, sem gyakorol hatalmat. Ezt egy hatéves gyerek is azonnal belátja, amint megmutatunk neki egy híd alatt lakó hajléktalan férfit, aki semmiféle privilégiumban vagy hatalomban nem részesül csak azért, mert Orbán Viktor történetesen férfi. Ez a “férfiak a nők ellen” csoportos számháború a marxista osztályharc elvének egyszerű lemásolása, illetve elferdítése – csak míg a gazdagok-szegények viszonylatban van értelme, hiszen minden gazdag gazdag és minden szegény szegény, addig férfi-nő kontextusban teljesen értelmetlen, hiszen nem minden férfi gazdag és nem minden nő szegény. Vagyis vannak “elnyomott” férfiak és “elnyomó” nők, akik megtorpedózzák a feministák szexista dogmáit.

A “feminista beszédmódot” egyáltalán nem kell átfordítani (sőt, botorság lenne), hiszen a férfirugdosás reklámozása tökéletesen bemutatja a háttérben megbújó szellemiséget. Különösnek tartom, hogy Ámon Kata nőgyűlöletről beszél, amit a csúnya gonosz hókuszpókok “átfordítanak” férfigyűlöletre, mivel én még sosem láttam olyan cikket, ami a nők véresre rugdosásához adott volna képes útmutatót, illetve jogi jellegű megnyugtatást, miszerint ne fogd vissza magad, a bíróság úgyis szemet huny. A valós férfigyűlöletet akarja egy nem létező nőgyűlölettel kimagyarázni, és még van bátorsága azt állítani, hogy mi forgatjuk ki a tényeket.

A “férfi privilégiumok” emlegetése sem menti meg, ugyanis ez is csak tartalmatlan mellébeszélés. Semmiféle valós példát nem tud hozni arra, hogy miféle privilégiumai vannak egy férfinak egy nőhöz képest. A törvényeink, az alkotmányunk a nők többletjogait rögzítik, amihez képest minden feminista hablatyolás jelentéktelen.

a szerző nem ismeri a statisztikákat, amelyekkel bizonyítható (nem félreveztő femináci-statisztikák ezek amúgy, hanem rendes, jóravaló bírósági, rendőrségi adatok): a bántalmazók többsége férfi, az erőszakot elszenvedők többsége nő.

Amikor valaki azzal kezdi, hogy magyarázza a bizonyítványt, veszett fejsze nyele után kapkod. De az igazi röhej, hogy fából akar vaskarikát csinálni, mert hiába mutat bármilyen statisztika bármilyen arányt az elkövetők terén, bizonyos tények mindenképpen elkerülhetetlenek:

– Nem minden férfi bántalmazó.

– Nem minden bántalmazó férfi.

És aki ezekkel tisztában van, az nem beszélhet “férfierőszakról”. Egyszerűen nem teheti meg. Ha mégis erre vetemedik, az csak annyit bizonyít, hogy elfogult és férfiellenes, hiszen a tényeket félresöpörve a férfiak ellen uszít. Különösen akkor szembeszökő ez, ha – mint az index cikkben – ott lebeg a hallgatólagos megegyezés bűze, miszerint mégiscsak minden férfi bántalmazó, nő meg egy sem. Ezt például onnan lehet észrevenni, hogy nem elkövetőről, nem erőszakos emberről, de még csak nem is erőszakos férfiról, hanem A FÉRFIAKRÓL beszél. A férfiak erőszakosak, a férfiak vernek, és ezért a férfiakat halálra kell rugdosni. Aki bármiféle statisztikából ezt az eredményt hozza ki, az beteg.

Igen, ezt szó szerint értem: beteg. Titkos féreg foga rágja az ő lelkét, szellemét. El kellene zárni a közterületektől, mert nagy valószínűséggel ön- és közveszélyes.

A probléma az, hogy nem látja, a feminizmusok többsége alapvetően rendszerkritika, de egyik sem férfikritika.

Ha a rendszer meg akarja tapogatni a melled, két-három ütéssel vidd földre és aztán törd el néhány bordáját… Biztos én olvastam rosszul a cikket. A feministáknak semmi bajuk a férfiakkal, csak teljesen véletlenül terejesztik róluk, hogy mind egy szálig nőelnyomó, agresszív állatok. Miféle férfiellenesség???

A feminizmusok döntő többsége nem úgy tekint a társadalmi nem alapú egyenlőtlenségekre mint egyéni döntésekre, hanem mint egy társadalmi nem alapján létrejövő hatalmi szerkezet működésére.

Igen, és itt van a bibi. Hogy egy marxista elmélet csontvázára ráfeszített idióta nemi háború torzképét vetítik minden egyes emberi élet, minden egyes emberi cselekedet hátterébe. Géza nem azért üti meg Julist, mert ideges, hanem mert szerves része a nők elnyomására szőtt összeesküvésnek. Pontosan ez az aberrált elmélet a gond, mivel elkerülhetetlenül leszögezi, hogy minden egyes férfi “gyalogos katona” a patriarchális nőelnyomás háborújában – vagyis a nők ellensége. Hiába a díszes körítés, a könyvespolcokat megtöltő mellébeszélés: a feminizmus egyetlen valódi központi gondolata az, hogy a férfiak elnyomják a nőket, tehát legyőzendő ellenfelek egy örök küzdelemben. És nincs kivétel, nincs kiút: a híd alatt élő hajléktalan is élvezi a “férfiprivilégiumokat”, ő is fogaskerék a gépezetben, akinek a körülményei és tettei rávetíthetőek az egész férfinemre. (Természetesen csak azok a részletek, amik a férfiak ellen felhasználhatóak: a férfiak felső 1%-a vezető, tehát minden hatalom a férfiak kezében van; a férfiak alsó 1%-a bűnöző, tehát minden férfi bűnöző. Hogy a férfiak x %-a kedves, tiszteli a nőket, segíti az elesetteket, az lényegtelen.) Paradox módon még a feminista férfiaknak sincs menekvés: nekik kiadják az ukázt, hogy pofa be, és csak serényen az önostorozással!

A privilégiumok része, hogy bizonyos erőszakfajtákat nekik nem kell megtapasztalniuk és bizonyos erőszakfajtákat nekik elnéz a társadalom.

És van bőr a képén nyíltan az olvasó arcába hazudni. Ráadásul gyermeteg módon olyat, amiről messzire süt a hiteltelenség. A férfiak sokkal több erőszakot tapasztalnak meg életük során, mint a nők. Másfelől bármit is tesznek, azt senki nem nézi el nekik. Főleg a társadalom nem, ami a fizikai erőszakot börtönnel szankcionálja. Az ilyesfajta hagymázas feminista képzelgés, amit Ámon Kata delíriumos állapotában világra hozott, precízen jelzi, hogy ezek az emberek semmilyen kézzelfogható kapcsolatban nem állnak a valósággal. Az ő álomvilágukban a férfiakat soha nem éri semmilyen baj vagy nehézség – mindannyian lubickolnak a privilégiumaikban, és ha épp nem túl lusták, kicsit elnyomogatják a nőket szórakozásképpen. És ezt elnézi nekik a társadalom, sőt, kifejezetten tapsol hozzá – hiszen a társadalom is ők maguk. (A nőket rég kizárták.)

több az esélyem nőként, hogy megerőszakolnak, megjegyzéseket tesznek a külsőmre, kevesebb fizetést adnak azonos munkáért, stb.

“Sajnos” még ezt is rosszul tudja, mert ha a statisztikákból nem felejtjük ki a börtönöket (végső soron miért is tennénk), akkor számszerűen megállapítható, hogy több férfit erőszakolnak meg, mint nőt. A megjegyzések többsége dícsérő (oh, a borzalom!), s mellesleg férfiak is kapnak belőle bőven – a fizetést meg már tárgyaltuk.

létezik egy társadalmi nem alapján szerveződő hatalmi struktúra, amelyben a férfit megilletnek bizonyos privilégiumok, a nőket pedig nem.

Van palatáblám egy marék krétával, megkérném Ámon Katát, hogy rajzolja le az összefüggést a külsőjére tett megjegyzések, és bármiféle “hatalmi struktúra” között. Orbán Viktor, mint hatalommal rendelkező férfi, abból nyerte varázserejét, hogy jó sok nőnek a külsejére tett megjegyzést? Vagy Parafa Gedeon, a sudárpusztai munkanélküli azért tesz megjegyzést kedvenc pultosnője szoknyájára, mert a patriarchális államhatalom erre feljogosítja? És ha a pultosnő visszaszól, akkor Gedeon privilégiuma (sőt, hatalma) hová lett? Mehet a rendőrségre feljelentést tenni rablás címén?

A feministák civilek és ezzel a liberalizmus által propagált civil társadalomhoz tartoznak

Ja, olyan civilek akik nem csak a parlamentben ülnek, de az EU és az ENSZ kifejezetten nekik dedikált bizottságaiban is. Ami tulajdonképpen a civil-ség, vagyis a mezei állampolgárság tökéletes ellentéte.

valaki vagy érzékeny az osztályalapú egyenlőtlenségek iránt és eluasítja a feminizmust, vagy pedig feminista és akkor érzéketlen marad az osztályhelyzet iránt

Ez tulajdonképpen elég jól fedi a valóságot, és bizonyíték rá az, hogy a feministák kifejezetten a szegény nők ellenmunkálkodnak (valamint hogy radarjaikon egyáltalán fel sem tűnnek a szegény férfiak). A GYES lerövidítésére tett folyamatos kísérleteik például szegény magyar nők százezreinek okoznak közvetlen, kézzelfogható kárt. Ahogyan az sem véletlen, hogy tulajdonképpen nem létezik szegény feminista. Lehet felháborodni – de amíg a nőkertben a banki középvezető állásban lézengő feministák tárgyalják a parlamenti feministák és a felsőoktatásbeli feministák dolgait, addig inkább csak csendben. Ráteszem egy havi fizetésem, hogy Ámon Kata anyagi helyzete sem indokolja, hogy hátrányos helyzetűként tekintsen magára.

(például a radikális, szocialista, posztkolonialista feminizmus, queer elmélet)

A mákos zserbó feminizmus, az uránbánya feminizmus, az egyenlő felelősséget akarunk feminizmus, ésatöbbi.

a Magyarországon a családon belüli erőszak ellen küzdő feminista emberek, csoportok abszolút nem a feminizmus liberális ágát képviselik.

Nyilván nem, hiszen a férfigyűlölő, hazugságokból anyagi hasznot húzó ágát képviselik. Illetve pardon, az pont a liberális. Vagyis… Ez maga a feminizmus. Üres jelzőkkel dobálózni (posztkolonialista, ez valami vicc?!) teljesen értelmetlen, amíg a közös mag lényege egy férfiellenes hazugság.

a magyarországi feministák nagy része valószínűleg éppen úgy problémásnak tartják az Indexen megjelent gifeket, ahogyan a szerző is, de ők azért, mert az Index újságírói ezzel azt sugallták, a nőn múlik, meg tudja-e védeni magát

Áhá, és most jön a slusszpoén, miszerint a “rugdosd halálra a férget, úgyis megúszod” cikk tulajdonképpen azért problémás, mert még mindig nem eléggé feminista. A “cipőorral rúgj, hogy eltörjön a bordája” nem azért gáz, mert erőszakra uszító szellemi okádék, hanem mert a nőre helyezi a rúgás nehéz feladatát. Holott mindenki tudja, hogy azt a kivezényelt rendőrségnek kellene kivitelezni, amihez egy valódi feminista államban a nőnek csak asszisztálnia kell…

a családon belüli erőszak alapvetően nem azért történik meg, mert a nő nem tudja megvédeni magát, tehát hibázik, vagy mert a férfi fizikailag erősebb, hanem mert hatalmi pozícióban van

Akkor is hatalmi pozícióban van, ha éppen magatehetetlenül fekszik egy kórházi ágyon kómában, hiszen a nem létező patriarchátus illuzórikus hatalmának kerge ábrándja varázserőt kölcsönöz neki. Minden férfinak hatalma van minden nő felett, hát nem értjük? Ez a feminizmus lényege. Orbán Viktor patriarchális pénisze engem feljogosít nem csak a feleségem verésére, de akár Ámon Kata vagy Ertsey Katalin lilára püfölésére is. És a rendőrség nem tartóztat le, a bíróság nem ítél el, hiszen patriarchátus. Családon belül nem azért történik erőszak, mert az emberek együttélése olykor óhatatlanul is súrlódásokkal jár, vagy bonyolult érzelmi helyzeteket teremt, hanem mert a rohadt, gonosz nőelnyomó férfiak rendszerszintű hatalmat birtokolnak a szegény ártatlan elnyomott nők fölött, függetlenül attól, hogy esetleg a női MMA-bajnok gümőkóros férjéről van szó.

És ha történetesen a nő kezdeményez erőszakot, akkor is a férfi van hatalmi pozícióban, és akkor is ő a hibás.

Vagy ha a nő válik, és a bíróság neki ítéli a férfi élete munkájának gyümölcsét, meg persze a közös gyerekeket, akkor is a férfi van hatalmi pozícióban.

Neki van fütyije, tehát ő a főgonosz. Ennyi, téma lezárva. A feminista verdikt előre le van vajazva, fénymásolata szabadon kiosztható bárhol és bármikor. Egyéni mérlegelés nem szükséges, hiszen az egyenjogúság élharcosai pártatlan kutatásaikkal kiderítették: mindig minden a férfiak hibája.

a kifinomult középosztálybeliek ugyanúgy bántalmaznak nőket mint az alsóbb osztálybeliek

Gandhi ugyanúgy verte a feleségét, mint Lakatos Mikelandzseló megélhetési agresszor… Nyilván. Tisztelt Ámon Kata, tagadja-e, hogy olyan propagandát terjeszt, ami szerint minden férfi egyformán erőszakos? Próbál-e hazugságok spanyolfala mögé bújni, miközben a szavai magukért beszélnek?

Az, hogy a figyelem most a bántalmazó politikusokra irányul, szintén ezt bizonyítja.

Aha. A rendszerváltás óta a mostani volt talán a harmadik (de lehet, hogy a második) eset, amikor ilyesmi került szóba. Ezek szerint a férfi politikusok ~0,1%-a bántalmaz, és ha ezt ki lehet vetíteni a néptömegekre is, akkor jöhet a halleluja, mert a CSBE problémája megszűnt létezni.

Komolyabban szólva: a politikai botránykeltés külön műfaj, nem kellene belőle messzemenő következtetéseket levonni a társadalom egészére nézve.

A családon belüli erőszak ellen „rámenős civilek” ráadásul az esetek döntő többségében teljesen ingyen végeznek olyan szociális munkát…

…amit az állam és (többek között) Soros Gy. százmilliókkal jutalmaz.

Az persze igaz, hogy a feminizmus láthatóságát növelni kellene…

…mert az EU és az ENSZ széksoraiban szinte láthatatlanok.

No, kellően elfáradtam az Ámon-cikk végére, úgyhogy különösebb tüzijáték nélkül a sajátomat is befejezem – remélem akadtak páran, akiknek volt elég türelmük végigrágni a feminista agyhalál eme friss látletetét.

Deansdale