Női lét kategória bejegyzései

Helyzetjelentés a vonatról

Nos, legalább ilyen szép volt. De nem ám ilyen szende!

Éppen dominancia harcomat vívom egy szőke hajú nővel. Feltűnően vonzó, romániai, és anyanyelvén kívül az angolt beszéli. Olaszországból utazik haza, két hét szabadságon volt ott. Mindezt szemben ülő szomszédomtól tudom, egy kedves, mosolygós kórházi ápolótól, aki közben már átszállt.

Azt hiszem, a nő egyikünket sem tartott igazi (értsd: számára érdekes) férfinak. Dominanciaküzdelmünkről valószínű nem is tud. Ő csak helyezkedik, feltűnően ásít, a lábát felteszi a szemben lévő ülésre, feltűnően játszik a szupermodern mobiltelefonjával, stb. Közben úgy tesz, mintha itt sem lennék.

Reagálok. A dominancia érzete nekem is fontos. Megdörzsölöm az arcom, igyekszem kitölteni a rendelkezésre álló teret, kifejezem, hogy itt vagyok, jól vagyok, oké minden. Leveszek egy táskát, megváltoztatom a lábam helyzetét, stb. Én is úgy teszek, mintha ez nem neki szólna. ;-)

Mindig az a domináns, aki az utolsó jelzést adta. Aki utoljára közölte, hogy „szép az élet, jól érzem magam a bőrömben, észrevehetsz.” Kvázi: jöhetsz udvarolni. Eszem ágában sincsen, nős is vagyok, a nő nem is az én kaliberem, egymás nyelvét sem értjük…

Szerintem én többet görcsölök ezen a játékon, mint ő. Persze nem látok a lelkébe, de mintha lazábban csinálná, nem tűnik úgy, mintha fontos lenne reagálni az én utolsó jelzésemre. De végül mégis reagál.

Új emberek jönnek be, nők. Romániai utazótársnőm hegemóniája megtört, és ekkor derül ki számomra, hogy valahol tényleg igazam lehetett: láthatóan nem szívesen változtat a kialakult helyzeten. Hosszadalmasan igazgatja a bőröndjét, amit bizony odébb kell tennie, ha nem akar nagyon udvariatlan színben feltűnni. Osztoznia kell a figyelmemen, egyáltalán: alkalmazkodnia kell, s mint nőnek alább száll a presztízse.

Szerintem, mint férfit, valahol az ingerküszöbe alatt „érzékelt” engem, talán magának sem ismerné be szívesen, de számított neki, figyelek-e rá. Amikor kizárólagos figyelmem elveszett (megjelentek a vetélytársak) akkor árulta el magát, hogy mindez számított neki. Legalábbis valamennyire. (Szerelmes biztos nem lett, csak mert a közelében ültem. És igazából, tudatos szinten figyelemre sem méltattam. De szerintem nagyon tudta, hogy figyelem. ;-) )

Hogy rám hogyan hatott ő? Mint vadászó hímre eléggé. Éreztem magamban a felpúposodott hátú, borzas szőrű kandúrt, aki szívesen rávetné magát az egyébként eléggé figyelemfelkeltő csalira. Jó alak, vonzó arc, magabiztos fellépés. Azt hiszem, kicsit savanyú a szőlő. ;-) De azért ez nem erről szól csak.

Meg őszintén: hallottam a telefonban románul veszekedni, és kirázott a hideg. Váh! Inkább ne tartson Férfinak, nézzen el a fejem a fölött, a sértett büszkeségemmel majd csak elbírok. De ez a nő? Ha utánam dobnák, se…

;-)

férfi

A női világ csábító hírnöke

Minden vélemény számít!

A sugárzóan szép hírnök

Ne a betűket nézd! A címlap csak keret.

Sajnos fogalmam sincsen, hogyan hívják. Felteszem, osztrák lehet. Mindent sejtet, semmit sem mutat. Hív, hogy fedezd fel a titkait. Maga a vidám, örömteli NŐISÉG: meglehet, egy új világ kapuja. Más törvények, új szabályok. És rengeteg meglepetés.

Uraim, 13 –tól felfelé a halálig! Kinek lenne kedve anyává tenni a hölgyet? Úgy vélem, a közülünk valók úgy 95 %-nak. A maradék pedig az eltérő szexuális irányultságúak csoportjába tartozik, feltehetően.

Szép, ugye?

Csodaszép!

;-)

férfi

Nyílt levél Görbicz Anitának

2 hozzászólás

Görbitz Anita

Vigyázz Kedves Olvasó! Ezzel a cikkel megpróbállak csapdába csalni. Csak az alaposságodon múlik, hogy sikerül-e.

Kedves Anita!

A „Tény a békemenet lapja” újság 2012. november-december – i számában (11.oldal) nyilatkoztál, egy számomra fontos kérdésről. A cikk címe, amiben ezt tetted: „Görbicz Anita őszinte vallomása: IGAZI NŐNEK kell lenni egy párkapcsolatban”. Ezt mondtad: „Egy nő a sportban is nő, de természetesen nem játszhatunk magas sarkú cipőben. Éppen ezért úgy kompenzálok, hogy a hétköznapokban szeretek nőiesen öltözködni, és csak úgy, mint a legtöbb hölgy én is szeretnék minden nap tetszeni a páromnak. Egy kapcsolatban nem szabad ellustulni és én erre nagyon figyelek.” Szerintem ez mind nagyon fontos, és ezt a fajta hozzáállást én is nagyra értékelem, mint férfi. Azonban végül is mindez csak felszín, cicoma, és bár fontos, de fényévekre sincsen az IGAZI NŐISÉGTŐL. Mit szólnál ehhez?

Versenyre kell menni, mondjuk Brazília ellen. Egy héttel a meccs előtt odaállsz az edző elé, szelíd határozottsággal a szemébe nézel, és ezt mondod:

– Ne haragudj, ezt a megmérettetést nem tudom bevállalni.

– Miért? – hangzik a döbbent kérdés.

– Mert a férjem nem engedett el.

És továbbra is szelíd határozottsággal várod, mit szól ő mindehhez.

;-)

Zoli

Kemény igazság

Minden vélemény számít!

Adél huszonkét éves, öt éve bokszol. Többször tartott edzést már az edző távollétében. Tehetséges, igyekvő.

DE.

A fiatalok sokkal fegyelmezetlenebbek, amikor ő van, mint amikor az edző. Az edzés általában (nem mindig, de majdnem) könnyebb, sokat pajtáskodik. Múltkor energiaitalt és csokit hozott be, és edzés előtt azt ette, a szőnyegen üldögélve. Felmerül bennem, hogy milyen példát mutat? Persze, fiatal, szeretné érezni, hogy szeretik őt a tanítványok. Elfelejti, hogy bokszot oktat, ami rendkívül férfias sport. Az oktatónak elsősorban nem szeretetre, hanem tiszteletre van szüksége.

És hát igen. Nő. Magasabb a hangja, sipítva nem lehet rákiáltani a fegyelmezetlen tanítványokra. Vékonyabb a testalkata, ösztönösen merül fel a kérdés, hogy fegyelmezésnél mekkorát tudna ütni? (És szó nincs róla, hogy valóban meg kéne tennie, de a tudattalanba beépül, hogy hát tőle nem kell félni, mert gyengébb testalkatú, mint én.)

Adél, ez egy olyan versenyfutás, ahol ezer méteren ötszáz hátránnyal indultál, és bizony amiatt, ami a bugyidban van. A nemed miatt.

És megint: DE.

Adél önmagához képest jól csinálja. Fiatal is, nő is, ám ő eddig az egyetlen, aki pl. szólt azért, mert senki nem futja tisztességesen a köröket bemelegítéskor az épület körül. (Ezt eddig az edző is eltűrte.) Tud kemény lenni, bár szemmel láthatólag utálja, hogy emiatt bunkónak kell magát éreznie. Járnak gyerekek is az edzésre, meglehet, nekik Adél pajtáskodása jót tesz.

És nem lehet mindig keménynek lenni. Azt én sem bírnám. A mester is tud haver lenni, és néha nevetünk, vagy a történeteit hallgatjuk edzés alatt.

Nincs kétségem, Adél, ha kitart, jó edző lesz. És ne feledjük, sokkal tiszteletreméltóbb az a teljesítmény, amit valaki hátrányból teljesít, mint aki a génjei miatt előnyből indul.

Jól van, Adél. Rajtam nem múlik, én támogatlak. Megtisztelsz, ha elfogadod a segítségem.

Ennyire emancipált azért vagyok.

;-)

Két hónap telt el, mióta megírtam a cikket. Zoli nem akarta kitenni, mert hosszútávra tervez, és fokozatosan adagolja a cikkeket. Történt valami, hozzáfűzöm az eddigiekhez.

Ma megint Adél tartotta az edzést. Előtte udvariasan megmondtam neki, hogy bár sokra tartom őt (és ezt komolyan gondolom), de nem elég férfias a fellépése. Azt válaszolta, tudja, de dolgozik rajta. Nagyon más volt ma edzeni. Végig Adél bátyjának éreztem magam. Tudtam, hogy tisztel, (kb. másfélszer annyi idős vagyok, mint ő), és én is az értésére adtam (egyetlen szó nélkül), hogy tisztelem őt ebben a férfias szerepben. Nem éreztem versenytársnak, nő volt, aki bokszolni tanít. Átadta a technikákat, (sokkal jobb, mint én) levezényelte az edzést. Egyik tanuló súlyos tiszteletlenséget követett el vele szemben (engedély nélkül kiment a teremből). Adélhoz mentem, és megkértem, ezt ne hagyja szó nélkül. (Az illető nő volt, bár ez talán nem számít.) Adél elmondta, hogy ez a tanuló ilyen, másik klubban is így viselkedik. (Minden megbélyegző szándék nélkül mondom, hogy aki ilyen viselkedést edzésen, rendszeresen megenged magának, az nagyon valószínű érzelmileg sérült. Vagy totális képzavarban és illúziók közt él. Nem tudom, miért tűrik el neki. Talán amúgy nagyon igyekszik; én őt olyan mélyen nem ismerem, edzésről sem.)

Zoli írta nekem többször, hogy a jó feleség a vállain hordozza a férje tekintélyét. Én ma a vállaimon hordoztam Adél tekintélyét. (Akárcsak valamennyi férfitársam, akik felesége több pénzt visz haza, magasabbra jut a munka hierarchiájában, vagy a társadalmi megbecsültségben ÉS a férfi ezt elfogadja. Nem kis áldozat, tisztelet érte nekik.)

Élveztem ezt a báty szerepet, de jó volt hazaérni a családomhoz, a katolikus, Biblia-hű feleségemhez, aki vacsorával és megfürdetett gyerekekkel várt. Aki hordozza az én tekintélyemet.

;-)

férfi

Anonim nő levele a Családon Belüli Erőszakról

Minden vélemény számít!

Apu 20 éve ment el tőlünk egy másik nő miatt. Sajnos a második házassága nem sikerült. Az új felesége agresszív, közönséges egyéniség, aki emellett sokat iszik. Mivel aput fizikailag bántalmazta is, apu úgy döntött, 22 év együttélés után elköltözik tőle. Mi, a lányai ebben maximálisan segítettük. Mivel egy szál ruhában rakta ki a neje, átirányíttatuk az új lakhelyére a nyugdíját, betegkártyáját. Berendeztünk neki egy kis fészket – ami azok után, hogy 10 évig gyakorlatilag nem sokat tudtunk az életérő, nagyvonalú gesztus volt részünkről. Szóval 20 év után visszakaptuk apánkat – 3 hónapra. Merthogy a felesége egy szép napon beállított hozzá és rábeszélte, költözzön vissza hozzá. Ez meg is történt.
Padlóra vágott minket a hír. Egy agresszív, ordenáré nő a győztes??? Mi van a férfiakban, hogy egy apa a 20 éve elhagyott lányai helyett mégiscsak az alkoholista, mocskos szájú feleségét választja, aki meg is verte őt? Az egész rokonság összefogott, hogy mellé álljunk, minden közeli rokon felajánlotta a segítségét – de hiába. És az a legrosszabb, hogy eszköztelenek vagyunk. Egy felnőtt ember azt tesz, amit akar. A törvény a feleség jogait védi – mindenáron.

anonim nő

Házasságom, válásom

Minden vélemény számít!

A Házasság! Biztos vagyok benne, hogy ez a szó mindannyiótokban más érzelmet kelt. Ez így van rendjén. Én izgalommal telve vártam e napot. Igaz fiatal, tán tudatlan, tapasztalatlan voltam e téren. Nem is volt sok párkapcsolatom, hogy megérjen bennem az e fogalomhoz kötődő érzelem. Nem is tudom megmondani miért, de vágytam rá. Jó érzéssel töltött el, hogy szeret valaki, kötődöm valakihez, felnézhetek valakire, tartozom valahová. Sajnos szüleim hamar elváltak, nem tapasztalhattam meg a teljes családi idill érzését. Volt valaki anyám mellett a mai napig is… de Ő nem az apám. Sajnos nem is igazán ismerem az apám. De! A mai napig hiányzik! És ez nagyon kihat az életemre. Sajnos sosem volt alkalmam ezt elmondani. Lehet, mikor férjhez mentem, kerestem egy férfit, akire felnézhetek, aki mellettem van. Persze a szerelem is benne volt, ahogy ez természetes. Az ember fiatal, szerelmes… házasodik. :) Ahogy kellett, így is történt. Viszont tény, mivel fiatal, (friss hús) voltam a környezetemben, az új városban, más is szemet vetett rám. És dúltak a hormonok, az érzelmek. Dönteni kellett. A volt férjem mellett döntöttem. Igen, sajnos már csak volt. Ez kb. 12 év története. Ahogy egy rendes lányhoz illik, ismerkedés, szerelem, leánykérés, házasság, gyermek. Ilyen sorrendben zajlottak az események. Mindenki boldog volt, örömmel teli, ahogy mi is. Teltek, múltak az évek. Szürke hétköznapok eleinte a szülőknél, aztán külön. Persze a gyermek változatossá tette a hétköznapokat, családi kapcsolatokat :) A szürke szó túlzás :)

Szóval mindennek az oka szerintem a fiatalság, tapasztalatlanság. Mármint amit a válást illeti. Nem így terveztem. Igazából nem is lehet tervezni az életet. Sokszor bejött: ember tervez, Isten végez. Mondás. Persze itt nem Isten végzett. Ezt csak általánosságban mondom. Pl: hétvégi buli megbeszélve, erre jön egy fogfájás… stb, stb

Ma már könnyen beszélek. Hosszú évek sora után. Nagyon sok minden történt.

Aztán kezdett a kapcsolat megromlani… ki tudja miért. Féltékenység, gyermek ellennevelése, családi behatások, stb. Külső férfiak behatása. Ezeket így nehéz leírni. Tán volt érzelem más férfi iránt is ez idő alatt. Az emberi hormonok, kémia hatása tán… ki tudja. De… az ember marad amellett, akit választott az oltár, Isten előtt, és igent mondott. Nem vagyok nagyon vallásgyakorló… sőt. De! Éreztem, hogy abban a pillanatban nem csak a pap előtt állok. Az évek alatt változott bennem a vallás iránti figyelem. Pozitív irányban. Nem feltétlen járok templomba, sőt, nem is, de ha szükségét érzem, itthon is tudok imádkozni. Mondom ritkán. És segített. Ahogy a jelenlegi párom is. Aki mindenben támogat. Sajnos a válás alatt, sőt már előtte is lelki beteg, pánikbeteg lettem. Rettenetes tünetekkel. Álmatlanság, halálfélelem, arra riadni, hogy nem veszek levegőt, rettenetes fejfájás napokig. Sokat jártam orvosomhoz különösebb képzelt bajokkal. Bár nem mind volt képzelt, mivel fájdalmakkal jártak. Sokat fogytam, a nem étkezés miatt. Sajnos idegi alapon jött elő. Egyszer mentőt is hívtak értem, mert olyan rosszul lettem. Nem kapok levegőt, megfulladok, vérnyomás 200, stb…. pánikroham. Féltem.. A háziorvos nyugtatót írt fel, nem igazán segített. A munkahelyemen leépítettek kevesebb munkaidősnek. Felmondtam… ez előtt egy hónappal kimondták a válást. Egy évig pszichológushoz jártam, aki gyógyszert írt fel, gyenge hatásút, de folyamatosan szedve segített. Nem vették észre rajtam az új munkahelyen sem. Szinte csak pár barátom tud az ügyről, még a családom se. Se a testvéreimmel, se anyámmal nem alakult ki olyan kapcsolat, hogy ezt elmondhassam. Tán majd egyszer… De egy kedves régi barátommal igen :) Nagyon lelkis ember vagyok, egy bajjal. Sajnos sok mindent inkább magamban tartok, lenyelek, gyűjtögetek. Aztán egyszer csak robban minden. Ja, és van egy már lassan kamaszkorú gyermekem. Na erről is tudnék mit írni :)

Blackeagle