A legnehezebb időszakokban hajlamosak vagyunk önmagunkat riogatni azzal, hogy ezt aztán már csoda, ha túlélem. Utána magunk csodálkozunk a legjobban, amikor nemcsak, hogy sikerül túlélni, hanem még  több új is keletkezik. Egyéntől függ, hogy milyen magyarázatokat adunk erre. Van aki hálát ad a gondviselésnek. Van, aki úgy véli az őrangyala segítette. Olyan is van, aki úgy könyveli el, hogy korábban önmagát leírta, kevesebbre tartotta, mint amennyi erőket mozgósítani képes. Az önismeretünk mindenképp fejlesztendő. Tudjuk, fejben dől el minden. A jövőnk tervezésekor, helyes, ha  viszonylag reálisan mérjük fel mire vagyunk képesek. Ne legyünk elbizakodottak, de kishitűek sem. A pánikot is elkerülhetjük. Hiszen a félelem, szorongás gyakran ehhez vezet. Jellemző is sajnos a népünkre. Van olyan, amikor a rossz történések sokasodnak. De az élet vegyesen dob és utána szokott következni egy jobb sorozat. A jót ugyanúgy bevonzzuk, mint a rosszat. Csak táncolj tehát, a zene is meg fog jönni valahonnan, :) Kata