Toplak Zoltán

Cseppben a tenger – az emancipált nő gondja (testvércikk a Talita.hu-ról)

Toplak Zoltán - 2014-03-14 07:24 - 4 hozzászólás

Hiányzik a teológia női arca – Interjú Perintfalvi Ritával

2014. február 26. szerda, 00:07 | Írta: Kölnei Lívia
Perintfalvi_Rita1

Perintfalvi Rita

Ritka a teológusnő Magyarországon, mint a fehér holló. A vallásos, különösen a katolikus közvélemény eddig úgy gondolta, a hittudomány művelése férfiak, elsősorban papok dolga. Perintfalvi Rita a kevesek egyike: magasan kvalifikált teológusnő, aki a Bécsi Egyetemen tanít.

 – Hogyan jutott eszedbe, hogy teológiát tanulj?

– A kommunizmus évei alatt lettem elsőáldozó és bérmálkozó, amit csak egy rövid templomi hitoktatás előzött meg. A rendszerváltás után szülővárosomba, Szombathelyre domonkos nővérek érkeztek. Dinamikus közösséget alkottak, és maguk köré gyűjtöttek fiatalokat, akiknek a csoportjába meghívott egy ismerősöm. Később, egy kora tavaszi, húsvét hajnali közös kiránduláson volt egy nagyon bensőséges Isten-élményem, aminek a hatására elhatároztam, hogy többet akarok tudni Jézusról, Istenről, aki ott megszólított engem. 21 éves korom ellenére gyerekes elképzeléseim voltak csak Istenről. Akkor már felsőfokú tanulmányokat folytattam, mégis óriási szakadék volt a világi és a hitbeli műveltségem között. Intellektuális megfontolás is szerepet játszott tehát a döntésben, hogy teológiát szeretnék tanulni, de az igazán döntő momentum mégis a személyes megérintettség volt. 1994-ben kezdtem teológiával foglalkozni.

– Hogyan alakult a pályád?

– Szombathelyen főiskolai hittanári szakot végeztem. Négyévi sikeres és örömteli általános iskolai hitoktatás után kezdtem úgy érezni, hogy ez a színvonal nem elég már nekem, annak ellenére sem, hogy a legkedveltebb tanárok közé tartoztam, és közben másik két diplomát is szereztem. Szerettem volna fiatalokkal, felnőttekkel foglalkozni. Ferences jó barátaim meséltek nekem a Szegedi Hittudományi Főiskolán működő teológiai fakultásról: hogy mennyire nyitott szemléletű, modern az oktatás, és milyen magas a színvonal – ezért oda felvételiztem. Ez a szak a világi hallgatók számára is nyitott volt, és abban az időben még nem érezte magát az ember fehér hollónak. Mindez 1998-ban történt, amikor az Egyházat még a rendszerváltás utáni lendület hatotta át: nagyon sok fiatal akart teológiát tanulni, és nemcsak papok, hanem világiak is, sok nő is. Sőt, Szegeden akkor több világi nő tanult, mint pap vagy akár világi férfi. Világmegváltó gondolataink voltak, és erősen hittünk abban, hogy az Egyháznak szüksége van ránk, és fontosak vagyunk a számára.

– Akkoriban egy többdiplomás nőismerősöm elvégezte Budapesten az ötéves teológia szakot is. Őt idézem: „Tudomásul kell vennem, hogy egy szint fölött labdába sem rúghatok a férfiak, vagyis a papok mellett, mert nem hagyják“. Mi a Te tapasztalatod?

– Ez valóban nagy kérdés. Jó lenne látni egy statisztikát, hogy milyen arányban vesznek részt a nők a magyar katolikus teológiai felsőoktatásban. Én Magyarországon hét évig tanultam teológiát, Szombathelyen és Szegeden, és ez alatt összesen három női professzorom volt. Szombathelyen egy hölgy katekétikai rajzot oktatott nekünk, Szegeden pedig egy apáca, az ókori nyelvek zseniális specialistája tanított. 16 nyelvet ismert, ebből 9 ókori nyelv, a többi újkori. Egyikük sem volt teológus végzettségű, mert ez akkor, amikor ők tanultak, számukra nem volt lehetséges. Szegeden volt még egy tanárnőm egy félév erejéig. Akkor tért haza római licenciátussal, és biblikus tárgyakat taníthatott. Hát ő volt a fehér holló, bár az ő példája nyomán azt gondoltuk, hogy érdemes tanulni – akár külföldön is –, mert az Egyháznak a megnyílt új lehetőségekkel és kihívásokkal küzdve fontos lesz a laikus teológusok segítsége.

– Dolgoznak ma teológusnők Magyarországon?

– Azt gondolhatná az ember, hogy a rendszerváltás óta eltelt majdnem 25 év alatt az Egyház is kitermelte a maga jól képzett, külföldet is megjárt teológusnőit. De a valóság sajnos teljesen más képet mutat, nemrégiben nézegettem a Szegedi Hittudomány Főiskola oldalát, és jelenleg egyetlen női professzor sincsen, sőt egyetlen laikus férfi sem. Már a két említett hölgy sem tagja a tantestületnek, és a korábbi laikus férfi professzoraim közül sem találtam meg egyetlen egyet sem. Akkoriban pedig hatan-heten bizonyosan lehettek. Tehát az elmúlt 25 év sajnos nem fejlődést, hanem komoly visszaesést hozott a laikusok és a nők szerepvállalása terén a teológia felsőoktatásban, ez pedig éppen ellentétes folyamat a II. Vatikáni Zsinat célkitűzéseivel. Amennyire a teológiai karok nyilvános adataiból látszik, ez a probléma országos szinten fennáll. Egyedüli kivétel talán a Sapientia Szerzetesi Főiskola, ahol tanít néhány szerzetesnő is.

Ferenc pápa: „A nők mély kérdéseket tesznek fel, melyeket nekünk kellene feltennünk. Az egyház nem lehet önmaga a nők és az ő szerepvállalásuk nélkül. Az egyháznak elengedhetetlenül szüksége van a nőkre. Mária – egy nő – fontosabb, mint a püspökök. Ezt azért mondom, mert nem szabad a funkciót a méltósággal felcserélni. Éppen ezért a nőről való gondolkodást az egyházban el kell mélyíteni. Alaposan ki kell dolgozni a nő teológiáját. Csak ezen az úton járva lehet jobban átgondolni a nő funkcióját az egyházon belül. A női géniusz szükséges azokon a helyeken, ahol döntések születnek. A ma kihívása reflektálni a nő speciális szerepére ott is, ahol az egyházi élet különböző területein az autoritást gyakorolják.” (Forrás)

– Milyen lehetőségei vannak ma egy katolikus teológusnőnek itthon?

– A válaszom elszomorító: semmilyen lehetősége sincs egy magyar teológusnőnek, legalábbis katolikusként. Én négy éve a Bécsi Egyetem Bibliatudományos Intézetének munkatársa vagyok. Csodálatos dolog, hogy kelet-európai teológusként bekerültem oda. Rengeteg női teológus dolgozik a Bécsi Egyetemen – tudományos asszisztensként, docensként és professzorként is –, tehát ott azzal soha nem volt probléma, hogy nő vagyok. Inkább azzal az előítélettel kellett megküzdenem, hogy vajon mit tudhat szakmailag egy magyar tudós. De idővel, ha az ember bizonyít, ez már nem probléma egy olyan egyetemen, ahol alapelv a nemzetköziség.
Perintfalvi_Rita2

– Szeretnél Magyarországon tanítani?

– Igen, romantikus elképzeléseim voltak arról, hogy mennyire jó lesz majd elhozni kis hazánkba mindazt a tudást, amit Nyugat-Európában összegyűjtöttem. A mesterem, Georg Braulik professzor a német nyelvű biblikus tudomány egyik legnagyobb szakértője, az ő neve a garancia arra, hogy a tudás, amivel rendelkezem, Magyarországon kiemelkedő és ritka. Egyszer egy evangélikus biblikus kolleganőm itthon azt mondta nekem: „Rita, én nem értem. Az ajtód előtt ott kellene sorakozniuk a jobbnál jobb állásajánlatoknak, mert annyira ritka az a tudás itthon, amivel te rendelkezel, és olyan nagyhírű mestered volt.” Hát ehhez képest nemhogy nem sorakoznak, hanem egyáltalán nincsenek lehetőségek.

A magyar katolikus teológia teljesen férfiarcú, és emiatt egyoldalú. Persze itthon ez természetes, senki észre sem veszi, senki fel sem teszi a kérdést: jól van-e ez így? Vagy hogy mit veszítünk azzal, hogy ennyire férficentrikus a teológia.

– Van annak jelentősége, hogy férfi vagy női nézőpontból műveljük a teológiát?

– Ezt igazából csak akkor lehet megérteni, ha az ember kívülről, egy tágabb kontextusból nézi. Egyáltalán nem természetes és nem magától értetődő ez a fajta szemléletbeli egyoldalúság, és az, hogy női teológusok számára minden tér és kapu zárva marad. Ez óriási veszteség az egész Egyház számára. Nem is beszélve a teológusnők társadalompolitikai szerepéről: ahogy ők látják a társadalmi és politikai élet kérdéseit, az merőben más látószög. Sokkal nagyobb empátiával, nyitottsággal és érzékenységgel rendelkeznek, mint a férfiak. Eléggé abszurd például, hogy a magyar Egyház úgy alakít ki álláspontot a család teológiája vagy a nők társadalmi és egyházi szerepvállalása kapcsán, hogy ebben a női teológusok szerephez sem jutnak.

– Gondolom, nincs elegendő képzett nő, aki véleményt formálhatna.

– A probléma ott kezdődik, hogy az Egyház nem támogatja sem erkölcsileg, sem anyagilag a nők teológiai doktorálását, habilitálását, főként nem külföldön. És mindezt elintézik azzal, hogy úgyis nagyon kevés hívő van, és egyre kevesebben akarnak teológiát tanulni a mai szekularizált világban, így ezt a feladatot bőven el tudják látni a papok is. Holott szerintem ezt a kérdést meg kellene fordítani: miért nem vonzó a teológiai képzés? És hogyan lehetne azt újból vonzóvá tenni, hogyan lehetne vele a ma emberét megszólítani? Nem igaz, hogy az embereket nem érdekli a vallás és a spiritualitás, csak meg kellene találni az utat hozzájuk! Így aztán nincsenek teológusnők sem, akik számon kérhetnék az egyoldalúságot. Ez egy könnyű stratégia. Hogy ki mennyire tudja ezt a saját lelkiismeretében összeegyeztetni Krisztus tanításával, a kirekesztést nem ismerő testvéri szeretet parancsával, arról mindenkinek magának kell elszámolnia. Persze azért Isten valahogy mindig küld egy angyalt… Én elsősorban jezsuita támogatóimnak köszönhetem mindazt, amit elértem, és egy érsek atyának, aki hitt bennem, annak ellenére, hogy nő vagyok. De az utam nem volt könnyű, és most sem az.

– A munkád ugyan Bécshez köt, de aktív vagy itthon is. Hogyan tudod gyakorolni itt a hivatásodat?

– Amit jelenleg itthon csinálok, azt én „hobbi-teológiának” nevezem. Elnöke vagyok a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének, akikkel most egy előadássorozaton dolgozunk a misztika témakörében. Nyolc előadó, nagyon izgalmas sorozat, mindenki mindent pusztán lelkesedésből, anyagi haszon nélkül tesz. Nagy az igény erre a másfajta, tudományos igényű, ugyanakkor közérthető teologizálásra, és izgalmasak a viták is. Modern nyelvezetet használunk, így próbáljuk megszólítani az értelmiséget, köztük a fiatalokat is. Mindebből jól látszik, hogy mennyi dolgunk lenne itthon női teológusként… Szóval az igény hatalmas, a lehetőségünk pedig nagyon is „apostoli”: nem jár fizetéssel, sem elismeréssel, csak az evangelizáció örömével. Nem látjuk még, hogyan fog ez működni hosszútávon. Ami engem illet, én még mindig hiszek a „csodákban”. Komoly bátorítás számomra Ferenc pápa Evangelii Gaudium c. apostoli buzdítása, melyben a nők szerepére irányítja rá a figyelmet:

„Ki kell szélesíteni azokat a tereket az egyházban, ahol a női jelenlét hatékonyabban megjelenhet. Mert a női talentum nélkülözhetetlen a társadalmi élet minden megnyilvánulási területén. Ebből az okból kifolyólag garantálni kell a nők jelenlétét a munka világában és a legkülönfélébb helyeken, ahol az egyház és a társadalmi élet fontos döntései születnek.” (EG 103)

Ferenc pápa reform gondolatvilága és emberséges, minden kirekesztéssel szemben fellépő szavai nagy bátorítást adhatnak minden nőnek, hogy ők is megtalálhatják egyszer helyüket és méltóságukat az Egyházban. És nem csak anyaként – ami csodálatos hivatás –, hanem sok más talentumukkal, a női géniusszal is szolgálatára lehetnek az Egyháznak.
A képek Perintfalvi Rita tulajdonai


Címkék: , , , , ,

A cikk megjelent a Női lét rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


Otthon szült a feleségem! - cikk a Talita.hu - ról
2014. július 14. hétfő, 05:05 | Írta: Tóth Szabolcs Június 10-én reggel 6 óra 20 perckor megszületett második kislányunk, Julianna. Maga a szülés...
A netes guminő
A netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé...
Vékonyságvágy
 A vékonyság utáni vágy rengeteg nőnek tölti ki az agyát és a napját. Egy nő talán fontosabbnak érzi, mert úgy véli, a férfi majd felfigyel a karcsú a...
Honnan is jön az erő?
"Jó lesz vele vigyázni, magasabbról vannak összeköttetései"! :) A legmagasabb szinten levő összeköttetés, a legerősebb segítő, ki is? Kire m...


[facebookall_comments]
Hozzászólások (4) Hivatkozások (0)
  1. A cikk kapcsán egy hölgy (Dove) és köztem a következő kommenetlés folyt le.

    zoltan1:

    Én igyekszem belátni a cikk igazságát, és jogos igényeit, de férfiként megint azzal az érzéssel küzdök, hogy de jó, már megint, mi, férfiak lépjünk hátra és engedjünk teret a nőknek. Mit kezdjek vele? Egyszerűen lényegtelennek, lecserélhetőnek és a jelentéktelensé g érzésével kell megküzdenem. És azok a férfiak, akik Ritát nem engedik érvényesülni, valószínű szintén hasonló érzésekkel küzdenek. Oké, mondjukjófiúkle sznek a teológusok, és elkezdik tolni a nők szekerét. Mit kapnak cserébe? Egy “köszönöm szépent”? Jó, menjenek a nők a munka világába (úgyis ott vannak már) rendezkedjenek be tartósan a korábban csak férfiaknak fenntartott területeken, belátom, sokkal járulhatnak hozzá a közös jóhoz. De mi férfiak hol és miben éljük megf egyediségünket, m nők általi pótolhatatlansá gunkat? Hogy mi mások vagyunk, mint a nők, hogy olyasminek vagyunk a birtokában, aminek ők nem, olyat adhatunk a világhoz, amit ők nem?

    Könnyen alakulhat ki az élmény egy férfiben, hogy férfias területen maga mögötthagyja őt egy nő, miközbenb pő nem versenyképes – és legtöbbször nem is akar az lenni – a hagyományos női világban a háztartás, kisgyermek nevelés területén. És akkor még nem beszéltem a legtöbb férfiben benne élő dominancia igényről, hogy ő szeretne a domináns lenni – mondjuk most szintet váltok – a párkapcsolatban . De visszatérve a munka világába, esetleg milyen nehéz lehet egy nő dominanciáját elviselni főnökként? (Bárki bárkinek a főnöke) Vagy kollégaként? Mi erre a megoldás? Mert férfioldalról ez a kérdés pl. így is kinézhet.

    Dove:

    Kedves zoltan1!
    Azt hiszem éppen ezeket a régi sztereotípiákat kellene elengedni. Miért kellene dominánsnak lenni? Mi nők egyenrangú partnerek szeretnénk lenni, és nem alárendeltek. Szeretjük a gyerekeinket, a családunkat, de kaptunk más talentumokat is Istentől. mint a porszívózás képessége, amit a férfiak is megkaptak. Segítséget kérünk, hogy mi is megélhessük az egyéb talentumainkat. Veletek szeretnénk táncolni. Együtt többre vagyunk képesek.

    zoltan1

    Kedves Dove!
    A női oldalról nézve egyszerűbb a kérdés. Képes vagyoik valamire, miért ne teghetném. Benem él egy csodálatos szabadságvágy, miért ne indulhatnék utána? Meg szeretnék kapni valamit, miért ne lehetne az enyém?
    De a mi nézőpontunkból más a helyzet. Nekünk kell azt a valamit odaadni, és ettől jelentőségünk és fontosságunk tudata veszít. Úgy veszem ki,hogy te is inkább csak a női oldal megközelítését látod, a miénk idegen tőled. Nem azt állítom, hogy pl. az a megoldás a férfiak önértékelési gondjaira, hogy Ritának igazságtalan gátakat szabnak, de akkor mi? Éppen a cikk elolvasása után láttam egy filmet a neten Gerard Buttlerrel, aki egy életveszélyes szörfteljesítmé nyre tanított meg egy fiút. A kifejezte, amire vágyom, és amit az emancipáció úgy vesz el tőlünk férfiaktól, hogy cserébe nem nyújt semmit. Az a két férfi megélhette, hogy egészen egyedi és különleges férfi miviltában. Senki, egyetlen nő sem akarta a környezetükből 7 – 8 méteres hullámokat meglovagolni, érezhették, hogy ez lyasmi ami sazért vonza őket, és azért teljesítenek benne messze jobban, mert féfiak. És nem nézték le ezért a nőket, egyszerűen nem várták tőlük, hogy férfimód éljenek. A filmbeli nők megértették őket, tisztelték őket, és picit (vagy nagyon) aggódtak értük. Vagyis ezek a férfiak fontosak vokltak a számukra. (egyébként ez visszafeké is igaz volt.)

    dove

    Már megint: “fölény”. Miért kell fölény? Mint mond neked az a szó: “partner”? Anima és animus?
    Az én fejlődésem és növekedésem véres verejték árán történt. Megértem, hogy alólad kicsúszott a talaj. Képzeld, alólam is. Ha a búzaszem nem hal el, nem fejlődik tovább. Ha összedőlt a világod, azt jelenti: esélyt kaptál a növekedésre, új területekre való belépésre. Rajtad áll, elfogadod-e a kihívást. Az új életet nekünk magunknak kell felépítenünk, közösen. Fáradságosan és fájdalmasan. De annál értékesebb lesz. Nekünk még talán nem, de az unokáinknak biztosan.

    zoltan1

    Örülök, hogy válaszoltál, mert közben tovább agyaltam a dolgon, de a levegőnek nem szívesen adtam volna tovább.
    Először a kérdésed: Dove én nem egy álatlános fölényt értek a férfi dominanciája alatt. Vagyis pl. a nőnek szüntelenül hajbókolnia kell, elrejteni a kpességeit, mert szerencsétlen férfi egója nem bírja ki ha a párjsa (kollégája) jobb valamiben, mint ő. A hulámos hasonlattal igyekeztem rávilágítani arra, hogy nekünk férfiaknak is (úgy vélem, de nekem egész biztosan) igényünk van rá, hogy nemiségünkben rejlik valami ergészen egyedi és a másik nem által utánozhatatlan, amit csak mi adhatunk a többieknek a világnak. Vagyis fölényben vagyunk (meglehet itt nem voltam eléggé egyértelmű) azon a területen a nőkkel szemben. És erre soroltam azt a vitathatatlan női fölényt, hogy új életet csak egy nő képes adni a családjának, a világnak, a kis jövevényt csak ő tudja pl. szoptatni, stb. Vagyis igenis, mint nő azon a területen fölényben van a férfiakkal szemben. És bocsi, de ez tök normális, természetes dolog.
    Köszönöm, hogy biztatsz a magad példája nyomán, de remélem, a problémámról őszintén beszélni még nem nyavajgás. Ha mást sem tennék, az már minden bizonnyal az lenne.
    Na szóval agyaltam a dolgon, és arra jutottam, hogy megoldás lehet, az árnyaltabb megközelítés pl.

    Ha pl. én teológus lennék, gondolkozhatnék így is: “Itt ez a Perintfalvi Rita, szeretne részt venni a magyar teológiai életben. Miért ne? Egyszem nő, nem fog a lesz a területr rögtön nő-uralta, megmarad a férfidominancia . Hogy esetleg követik a példáját többen is? Próbáljuk ki! Vajon tényleg követik? És hányan? 60-40% férfi-nő teológus arány még mindig férfidominancia ! Hogy esetleg 60-40% lesz az arány a nők számára? Mecsoda kihívás! Legalább lesz egy újabb kérdés az életünkben, amire megoldást lkereshetünk! Haez a kérdés egyáltalán felmerül. Mert nem biztos hogy tológusnő növendékek fogják elárasztani a fősulikat.” Több szakmával is ez történt ugyanis. Ugyan megnyíltak a nők előtt, de a jelentkezők száma messze elmaradt a várttól. Nem érdekelték a nőket a férfias szakmák. A legtöbbjüket ugyanis – úgy tűnik – a humán területek vonzza, ésahol más e,mberekkekl kerülhetnek kapcsolatba. Vagy biztonságos kisegítő mumnkát végezhetnek, havi fixért. Könyvelés, adminiszzráció, stb. A nők kockázatvállaló halama alacsonyabb, és ez jó eséllyel még az őskorból jön, amikor fizikailag sokkal nagyobb veszélyben voltak, mint a férfiak. Tudták, hogy jobban kell magukra vigyázniuk. És genetikus is lehet: a természet jól tudja, hogy az utód körül a nő a biztosabb pont. A férfi könnyebben lehet erőszakos halál áldozata, és bizony nem monogám. Bár ez utóbbi jellemzőnkbe azért én nem nyugszom bele, élhetünk monogámul függetlenül az ösztöneinktől.

    Vallásosan a bűnbánat tartása hiányzik szerintem itt, ahol mélyen és őszintén (és szeretettel) magamba nézek, és megvizsgálom: miért is akadályozom az Életet annak szabad és természetes áramlásában? Miért állok útjában a fejlődésnek? Miért nem teszem az Isten akaratát?

        
  2. Egyébként beszéltem a cikk szerzőjével, hogy ne tegyünk-e Rita ügyében valamit. Akár közösen megkeresni az érintett püspököt. De Lívi azt mondta, Rita nem csak olyan helyzetben van, mint Krisztus, de úgy is gondolkozik és cselekszik. Türelmes. Nem tesz úgy, mintha nem lenne gondja (a Talitának is őszintén elmondta), de nem csapkod és türelmetlenkedik. És az Élet hozza a lehetőségeket. Foikozatosan, de tágul a szolgálatának köre, egyre több emberhez elér, bár teológiai karriert egyelőre nem fog befutni. De amiért tanult, azt végezheti: szolgálhat, és hirdetheti Isten bölcsességét. Per pillanat szenvedélyből, ingyen.

        
  3. Kérdezzétek meg a protestáns felekezeteket, hogy ők hogyan is tudják ezeket a kérdéseket kezelni.

    (nekünk például egy csodálatos lelkész asszonyunk van)

        
    • ramroad, nem fog megtörténni. Az ötlet jó, sőt Ausztriában láttam női diakónust aki igeliturgiát tartott, és nálunk a Karizmatikus Mozgalomban is vannak női csoportvezetők, a történelemben pedig számos rendalapító és házfőnök volt nő. Hát, papok nem nagyon lesznek. Az Egyház énképének kéne ehhez mélyen megváltozni, valamint, hogy ezt önmaga és a Világ előtt fel tudja vállalni. Márpedig egy férfi ösztönösen a saját potenciáját kérdőjelezi meg, ha a helyére egy nő áll. És ez közösségi szinten sincs másképp.

          

Szólj hozzá Te is!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Férfiak Lapja

Kedves olvasó, ez itt a Férfiak Lapja. Leginkább férfiaknak szól, de nem csak. Igyekszünk olyan témákat keresni, ami érdekli a ma férfiait, és hasznos is a számukra. Hatalom, pénz, szex. Hogy a sztereotípiákkal kezdjem. De család, hit, és érzések is. Férfihobbik. Feminizmus és antifeminizmus. Nők, ahogyan ők látják magukat. Nők, ahogy mi látjuk őket. Erő, szabadon és vadul – mégis mederbe terelve, és szükségtelenül nem ártón. Nagyon fontos, hogy a lap amatőr. Szeretnénk élvezni, amit csinálunk, és szerzőink legtöbbje egyelőre a levélírásban profi. De lelkesek, és tenni akarnak ebben az értékvesztett világban. Hiszünk a karizma erejében, abban, ami belülről jön, őszintén, hittel. Kell a tudatosság, a szervezettség, és igen: némi profizmus is. Mi igyekezni fogunk.