Toplak Zoltán

Darázsfészekbe nyúltam – vendégcikk a Talita.hu – ról

Toplak Zoltán - 2014-10-27 09:52 - 0 hozzászólás

Hátborzongató a számomra, hogy gyerekek élete múlhat ezen. És milyen gyávák az emberek az apparátussal szemben! Amely éppen egy ártatlan és magát megvédeni képtelen gyereket készült bedarálni. A cikk alján link van a tiltakozó petícióról. Nem csak a kórt tárja fel, de orvosságot is ad hozzá. – Zoli

 

Darázsfészekbe nyúltam… – Egy édesanya kálváriája

2014. október 22. szerda, 05:47 | Írta: Pintérné Baksa Zsuzsanna
nimrodhoz

Talita illusztráció

Áprilistól szeptemberig kellett várnunk annak a genetikai vizsgálatnak az elvégzésére, amelyből kiderülhetett, hogy gyermekem tésztás izomzatának, izomgyengeségének hátterében genetikai eredetű izomsorvadásos megbetegedés áll-e. Áprilistól-szeptemberig… Már az első héten éreztem, ezt lehetetlen ép ésszel elviselni. A szóban forgó két leggyakoribb izombetegség legfeljebb 6 évesen tolókocsit, maximum 20 évesen halált jelent. Egy hét elviselhetetlen lelki fájdalom és vergődés után a természet okosan szürke, bénító fátylat borított a gondolataimra, hogy túléljem. Nem volt egymilliónk, hogy magánlaborban hamarabb eredményt kapjunk. Szeptemberben vérvétel, négy hétre rá postán jött az eredmény. NEM kromoszóma-rendellenesség! Neurológián kontroll. A doktornő velünk örült az eredménynek.

És akkor újra előhozakodtam az oltáskérdéssel.

Felkészültem, megmutattam neki a betegtájékoztatókat és az EPINFO oltási szövődményeket felsoroló részét. Elolvasta. Tudtam, ha létezik a földön emberséges, tisztességes orvos, akkor ő az. Nem csalódtam. Ő már kizárt minden más lehetséges okot, és most leírta, hogy IGEN, valószínűleg oltási szövődmény! Nehéz megfogalmazni, mekkora dolog volt ez nekem. Eddig szinte egyedül vittem ennek a súlyát, ezután már a családom is kénytelen volt elhinni, hogy ez lehetséges.

A félelem diktatúrájának egyik híres víziója - FL illusztráció

A félelem diktatúrájának egyik híres víziója – FL illusztráció

Akkor már bőven zaklatott az ÁNTSZ felszólításokkal, telefonhívásokkal. Egyszer sem azt kérdezték, hogy van a fiam, vagy miben tudnak segíteni, fel sem merült, hogy szeretnék kivizsgálni az ügyet.

Mit akadékoskodunk? Oltassunk, aztán punktum! Jeleztük, hogy félévet kellett várnunk a legutóbbi vizsgálatra, és még egy hónapot az eredményre. Kérték, mindent küldjünk el a védőoltási szaktanácsadóhoz, megtettük. Aztán egy hétfői napon felhívtak, hogy küldjünk egy nyilatkozatot azonnal, hogy van-e már időpontunk az oltásszakértő doktornőhöz, különben csütörtökön határozattal elrendelik az oltást. Mondtuk, rendben, és kértünk időpontot az oltásszakértőhöz. December 2-ára tudtak csak időpontot adni. Erre az ügyintéző hölgy annyit mondott: „Á, az nagyon soká lesz. Inkább elrendelem az oltást.” És így is történt.

Még szerdai napon, mindenféle vizsgálat nélkül határozattal elrendelték Nimród oltását, amely „8 napon belül végrehajtandó”.

Ezután megérkezett az oltási szaktanácsadó válasza levélben – „ambuláns lap” címmel, pedig soha életében nem is látta a gyermeket –, miszerint csak „kiragadott” leleteket kapott, és nem lát ok-okozati összefüggést az oltások és a beteg állapota között. Ezután a járványügytől hívott egy hölgy. Mégis hogy gondolom, hogy nem oltatok, mi lesz, ha mumpszos lesz a gyerek?? Na bumm. Én is voltam mumpszos. Felnőttem, van 3 gyerekem. Ellenben az oltástól lebénulhat, meghalhat. Nem olyan nehéz mérlegelnem. Félórát vitatkoztam vele. Talán megértette, hogy nem egy kósza gondolat miatt lettem oltástagadó, hanem mert belehalhat a gyermekem. Azt kérte, 2-án minden leletet vigyek a szaktanácsadóhoz, utána ő egyből megkapja onnan a vizsgálat eredményét, és ő fog dönteni. Nem igazán értettem, hiszen ilyen esetben hivatalosan nem egyszemélyben kellene valakinek dönteni, hanem az orvosokból álló OKNE Bizottság elé kellene tárni az esetet. Rákérdeztem, erre már azt válaszolta, ja persze-persze, a bizottság dönt…

December 2-án édesapámmal és férjemmel együtt vittük Nimródot a László Kórházba. Szerencsés volt tanúkkal érkezni. 45 perc várakozás után a doktornő és az asszisztens furán kémlelgetve nézett ki az ajtón, többször végigmérték öltönybe öltözött édesapámat, talán találgatták, ügyvéddel jöttünk-e. Aztán kiszólt az asszisztens: „Pintér? Csak anyuka jöjjön be, a gyerek is maradjon kint!” Ragaszkodtam hozzá, hogy Apu is bejöjjön, majdnem rácsukták az ajtót. A méteres folyosón szorongtunk, úgy „tájékoztatott” a doktornő. Indulatosan közölte, hogy ő már mindent leírt a levélben, amit akart, fél napját elvette, mire megfogalmazta. És hozzátette:

„…most majd szépen be lesz rendelve a kedves neurológus doktornő, aki vette a bátorságot, hogy ilyen szakvéleményt leírjon”!

Nem volt kíváncsi a mappányi leletünkre, ami a kezemben volt, és rá sem nézett Nimródra. Hát így fognak újra döntést hozni, mert természetesen fellebbeztünk. Ezután ismét hívott a járványügytől a doktornő. Várta, hogy a vizsgálat után megkapja az anyagunkat, és a szakértő javaslatát. Megdöbbenésemre közölte, hogy azt az információt kapta, hogy mi meg sem jelentünk a szaktanácsadáson. Megértettem, miért nyomta az asszisztens a kezembe távozás előtt az érkezéskor lefénymásolt vizsgálati lapunkat: hogy még nyoma se maradjon, hogy mi ott jártunk! Ez volt az utolsó utáni huszadik csepp a dézsában. Kerestünk egy ügyvédet. Most várunk. Még nincs döntés, de nem is zaklatnak.

Csöndben viselném sorsunkat, ha az egyedi lenne. Ha az a nagyszerűen működő, igazságos rendszer apró félrelépése volna. De sajnos korántsem az…

Egy másik híres alkotó víziója a diktatúráról - reménykeltőbb és fájdalmasabb képpel.

Egy másik híres alkotó víziója a diktatúráról – reménykeltőbb és fájdalmasabb képpel. FL illusztráció

Kicsit erőt merítettem karácsonykor a gyerekek mosolyából, öleléséből. Egy alkalommal kettesben voltam Nimróddal, némán, rajongva figyeltem minden kis mozdulatát, gesztusát, és egyszer csak suttogva kikívánkozott belőlem, hogy „Ne haragudj, nem tudtam!” Ő szigorúan rám nézett, és azt kérdezte: „Nem?!” Aztán látva potyogó könnyeimet a vállamra tette fehér kis kezét, odatolta az arcát, és azt mondta: „Szejetlek”.

Segítsen a Jóisten, hogy minden oltáskárosodott gyermek tudjon megbocsátani majd az édesanyjának, s az édesanyák önmaguknak… S legyen ezekből a gyermekekből orvos, ügyvéd, és becsülettel kezeljék majd az akkorra megvénült, megrokkant jelenlegi lelkiismeretlen döntéshozókat.


Pintérné Baksa Zsuzsanna
elérhető: pinternebaksazsuzsanna@gmail.com

Petíció a kötelező helyett választható oltási rendszerért.
A “Kötelező helyett választható oltás” Mozgalom honlapja és Facebook-oldala

Előző rész:  Felelőtlen oltástagadó vagyok?
A cikk forrása.    A kép csak illusztráció.


Címkék: , , , , , , ,

A cikk megjelent a Mai család rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


Elhasaltam. És nincs kedvem felállni. (Gondolatok Soma Mamagésa: Új Egyensúly című könyve nyomán)
Recenziónak, vagy ahogy én szeretem hívni: olvasói beszámolónak indult, de ez lett. Ez is az, végülis, de mégsem. Nem jutottam el a könyv végéig. Egys...
Kun Magdolna: Éjszakai vágy
Éjszakai vágy Mikor a varázsmesék éjszakáján feléd száll egy sóhaj, és szíved dobbanásában hallod hangom dallamát, akkor lépj oda az ablakhoz s n...
Mindenütt jó, de legjobb: az Otthon! (Férfitalálkozó Erdély közelében)
A XXI. -ik század: A Magány Kora. Széthulló családok, tönkrement kapcsolatok, ezerarcú, éppen ezért láthatatlan ellenség, mely emberi kapcsolatainkat ...
Ariadné fonalán 6. rész
Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VI. rész   Családunk nagyrészt meghatározza, hogy nemiségünkhöz, nemi szerveinkhez miképpen viszonyu...


[facebookall_comments]
Hozzászólások (0) Hivatkozások (0)

Még nincsenek hozzászólások.


Szólj hozzá Te is!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Férfiak Lapja

Kedves olvasó, ez itt a Férfiak Lapja. Leginkább férfiaknak szól, de nem csak. Igyekszünk olyan témákat keresni, ami érdekli a ma férfiait, és hasznos is a számukra. Hatalom, pénz, szex. Hogy a sztereotípiákkal kezdjem. De család, hit, és érzések is. Férfihobbik. Feminizmus és antifeminizmus. Nők, ahogyan ők látják magukat. Nők, ahogy mi látjuk őket. Erő, szabadon és vadul – mégis mederbe terelve, és szükségtelenül nem ártón. Nagyon fontos, hogy a lap amatőr. Szeretnénk élvezni, amit csinálunk, és szerzőink legtöbbje egyelőre a levélírásban profi. De lelkesek, és tenni akarnak ebben az értékvesztett világban. Hiszünk a karizma erejében, abban, ami belülről jön, őszintén, hittel. Kell a tudatosság, a szervezettség, és igen: némi profizmus is. Mi igyekezni fogunk.