Toplak Zoltán

Egy vidám fickó

Toplak Zoltán - 2013-09-27 02:05 - 0 hozzászólás

EmilŐ Emil, Romániából. Szegény, alig tud németül, mégis eljött Ausztriába szerencsét próbálni “majd csak lesz valami” alapon.

Egy bolt előtt végzi munkának álcázott koldulását. Először megvettem tőle a lapot. Csak később jöttem rá, milyen oktondi voltam. Most nem tud mivel tovább “dolgozni”. Emilnek nem könnyű, csak amit tudok róla, sem túl vidám. Szegényes körülmények közt lakik, és naponta órákat kell ácsorognia valamely forgalmas helyen, hogy kolduljon. Hogy rossz időben mit csinál, nem tudom, olyankor ugye a sétáló, vásárló ember is kevesebb. És a jövője? Idegen a nyelv, s vajon van-e hasznosítható szakképesítése? Elveszik-e a pénzt, amit kap – kérdés. Mivel valaki adta neki az újságot, ez célszerűnek látszik. Egy bécsi lakó, Traude azt mondta, koldusnak csak élelmiszert, mert a pénz túl sokmindenre költhető, és eléggé kiterjedt a koldusmaffia. Elvben amúgy sem túl erkölcsös koldulásból élni a munkabíró embernek. “Aki nem dolgozik, ne is egyék!” – írta Pál apostol, nyilvánvalóan a munkaképesekre gondolt, akik tehetnék, ám mégsem dolgoznak.

No, Emil egyszer jobb kedvében volt, és akkor megcsinálta ezt:

 

Érdekes lenne elfilózni, hogy miért csak bal kezet épített neki, vajon mennyire kezdeményező típus ez a fiú? Persze nem minden kezdeményezni, sok hülyeséget kezdeményeztek már zseni emberek, aztán jókat szívott miatta a csöppet sem ártatlan, kényelmes, saját világába zárkózó, önző és gyáva nép, amely úgy viselkedik, mintha ostoba lenne, és akkor bizony lehet is úgy bánni vele. Nem a petárdapukkanásnyi agresszív hőzöngés hiányáról beszélek, hanem a kitartó, akár hangos, akár szerény civil szerveződések szükségességéről, a “Tegyük rendbe a városunkat/falunkat!”, “Problémával küzdő házaspárok közössége”, “Plébániai hittancsoport”, “Kékkereszt”, “Kismama klub”, “Értékőrző férfiközösség”, és hasonló csoportok hiányáról beszélek. Vannak ugyan ilyenek, de kevesen! És a meglévők sem terjeszkednek! Apostolkodni, “téríteni” kéne. Szórólapot osztani, plakátolni, hangszóróval kiállni a Főtérre és belekiabálni az arrajárók arcába, hogy: Hé, jöhettek ám közénk! Nem harapunk. Meg: segítünk, ha segítesz. Meg akkor is segítünk, ha segítenél, de nem tudsz.

Vajon én milyen hóembert építenék? Hova kerülne a répa és a két széngolyó? Vagy két karja lenne jobb oldalt?

(Jó ám, hogy vannak Emilhez hasonló derűs, passzív emberek a világban. Nem minden futkosni, intézkedni és fontoskodni. A nők tudják ezt a legjobban.)

 

;-)

 

Zoli


Címkék: , , , ,

A cikk megjelent a Egyéb, Lélek és hit, Munka, Önkéntesség rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


Haladó keresztényeknek - high school
   http://hu.gloria.tv/?media=581147 Egy lenyűgöző interjú és fantasztikus prófécia. Jim, aki megélte Krisztus szenvedését: fuldoklott ...
Gyorsulásra reakciók
Felgyorsult a világunk tempója. Lényegretörőbb mindenki. Jelekkel üzen. A távolságok az emberek között a technika segítségével rövidülnek. Azért az em...
A földbe döngölő
Az a fajta ember, aki a másikat túl sok kritikával illeti. Önmagát pedig túlzottan dicsőiti. Létezik nők és férfiak körében is. Ha nő viselkedik így, ...
Hazudni boldog szeretőt
Láthattam 3 színdarabot a párkapcsolatban való hazugságról: Az "Ügyes kis kis hazugságok"-at a Madáchtól, a "Házassági leckék középhala...


[facebookall_comments]
Hozzászólások (0) Hivatkozások (0)

Még nincsenek hozzászólások.


Szólj hozzá Te is!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Férfiak Lapja

Kedves olvasó, ez itt a Férfiak Lapja. Leginkább férfiaknak szól, de nem csak. Igyekszünk olyan témákat keresni, ami érdekli a ma férfiait, és hasznos is a számukra. Hatalom, pénz, szex. Hogy a sztereotípiákkal kezdjem. De család, hit, és érzések is. Férfihobbik. Feminizmus és antifeminizmus. Nők, ahogyan ők látják magukat. Nők, ahogy mi látjuk őket. Erő, szabadon és vadul – mégis mederbe terelve, és szükségtelenül nem ártón. Nagyon fontos, hogy a lap amatőr. Szeretnénk élvezni, amit csinálunk, és szerzőink legtöbbje egyelőre a levélírásban profi. De lelkesek, és tenni akarnak ebben az értékvesztett világban. Hiszünk a karizma erejében, abban, ami belülről jön, őszintén, hittel. Kell a tudatosság, a szervezettség, és igen: némi profizmus is. Mi igyekezni fogunk.