Elfáradnak a férfiak?-rettegett 56

koporsóTemetésen voltam. Várakozva, beszélgetve a lányok panaszkodtak, hogy 56 évesen ment el a családjukból az apa. Az ott álldogáló mindhárom lánynak! Apáik, akik felnevelték, kitaníttatták a gyerekeiket, dolgoztak, hogy legyen a lányoknak diploma, jogosítvány, nyelvvizsga, párkapcsolat. Aztán elfáradtak. Erő a nyugdíjig, sőt még a 60. évig sem maradt. Anyáik pedig gyászban, egyedül, szomorúan. Pedig még élvezni kéne az életet, már kevesebb teherrel – kettesben. A sírnál egy hölgy árvácskát ültetgetett. Kérdeztem: jól érzik magukat a párjával? Elmesélte a sok zsémbelést és, hogy szerinte ez már így nem élet. Emlékszem a nagyszüleimnél és a szüleimnél is láttam ezt. A sok év után a mellettük élővel ugyanolyan szigorúak, mint önmagukkal. Vagyis a régóta együtt élő korosak  azért nem boldogok, mert telítődtek egymás jelenlétével. A megözvegyültek pedig a gyászuk és a magányuk miatt nem. Kevés az olyan ember, aki idősen is élvezi az életet. Állítólag régen átlagosan 7 évig éltek együtt az emberek – amikor még sok volt a gyógyíthatatlan betegség és háború. Mostanra hosszabb ideig is együtt élhetnek  az emberek, ám telítődnek a másik jelenlétével. Ha elvesztik a másikat, akkor pedig a magányt  viselik el nehezen. Fájdalmasan élik meg.

Szomorú, hogy a férfiak jelentős része még a 60. évét sem éli meg.

Kimerülnek, elfáradnak, megbetegednek. A megbetegedés okai közt ott van a korábbi boldogtalan évek keserűsége. Beszélnek róla vagy sem, ezek sajnos tények. Az elégedetlenség, az ital, a kimerítő munka, a kiégés. Érdemes elgondolkodni ezen és segíteni, ameddig még lehet.

 

:( Kati

Egy oldal, mely segíteni jött létre.

 

3 thoughts on “Elfáradnak a férfiak?-rettegett 56

Vélemény, hozzászólás?