Elhagytam a fámat

egyedül vagyNézek ki a fejemből a halasnál a karácsonyi forgatagban a hosszú sorban állva. Egyszer csak eszembe jut, hogy kis fenyőfámat a sütőtök árusnál felejtettem, mikor a nehéz tököket valahogy sikerült elpakolgassam. Rohantam vissza  és az árus már messziről kiáltott, hogy a vevők olyan rendesek voltak, említették neki: „Valakinek itt maradt a kicsi fácskája.” Nem is mertem remélni, hogy ott lesz. Szívet melengető érzés volt. Lám azon lepődünk meg, ha nem bántanak, ha nem veszik el amink van. Annyira hozzá szokunk, hogy a világ gyarló, az embereket az érdekek mozgatják. Mindenhol hazudnak. Tegnap láttam egy fotót, amin azt írták: Ne legyenek illúzióid. Mindenki hazudik, a saját érdekét nézi. Minden a pénzről szól. Egyedül vagy, csak magadra számíthatsz. Ennek tudatában viszont keserű szájízzel lehet csak létezni. Még ha így is van.:) Kata

1 thought on “Elhagytam a fámat

  1. Toplak Zoltán

    De nincsen úgy! Hát éppen erről írtál, az utolsó mondattal ne vond vissza az egészet. Könnyebb rövid távon cinikusnak lenni, strapásabb bizalmat szavazni másoknak, de épp ez a lényeg! Hogy mégis így éri meg élni. Jó kis yírás, de az a kishitű utolsó mondat, azért kár.

Vélemény, hozzászólás?