A falkavezért a fia hosszú évekig próbálta a helyéről elmozdítani. Ő higgadtan bölcsen megtartotta posztját. Korosodva, a kertben bolyong. A fiának szóltam: „Keresd meg! Hol van?” Ő pedig ment az apja közelébe. s mivel az annak látása már gyengülőben, ezért a szimatolással tájékozódva követte. Megható volt látni, ahogy kíséri befele a kertből az udvarba. Már nem küzdnek. Az idő úgy alakította, hogy a vágyott posztot megkapta. Évtizednyi együttélés tapasztalata: Az állatok gyakran igen szép, megható emberi gesztusokat mutatnak. Hálát érzek, hogy ilyen szép pillanatokat láthattam. Őrzöm róluk a képeket a szívem albumában :)Kata