..És akinek lelkében szép az ének, az hallja a mások énekét is szépnek…..

cica,gyerek állat ember” A saját hangod hallod minden dalban” Csodálatos idézet. Elgondolkodtató, mikor első gondolatunk például az, hogy meglopnak minket. Mikor feltételezünk naivan jót? Mikor reménykedünk rendületlenül a végsőkig? Bizony ott van bennünk amit kivetítünk. El kell ismerjük a gyarló késztetések bennünk is megvannak bizonyos szinten. Ha beismerjük, máris könnyebb lépegetnünk előre. Nagyon fontos az önismeret. Mire is van késztetésem?  Milyen mértékben? Miért pont arra? Honnan ered? Hogyan terelgethetem jó fele? Mikor van az, hogy a kívül állók gyarlóbbnak feltételeznek, mint amilyen vagyok? Miért gondolnak ravasznak, mikor valójában csak botladozom? Izgalmas kérdések. Ha már néhányra sikerül választ bányásznunk a lelkünkben, megérte elgondolkodnunk. :) Kati

Vélemény, hozzászólás?