Évnyi gyászt javasolnak általában valaki elvesztése után. Még akkor is ha nem házastárs volt és nem halál, hanem szakítás. Ne túl gyorsan helyettesítsük be valaki mással a társunkat. Persze rohanó világunkban ez soknak tűnhet. Tanácsos hagyni időt a sebek gyógyulására. Egy év alatt minden megtörténik nélküle. Húsvét, karácsony minden ünnep, minden évszak. Tompulnak a fájdalmak. Keletkeznek új élmények. Hosszú kapcsolat után egy év alatt a nagyobb, három év után a maradvány fájdalmak is csitulnak. Öt év is normális lehet egy édesanya elvesztését követően, hogy már zsibbadni kezd a fájdalom. A gyászmunka egyénenként változó. Míg korábban eröltették azt a nézetet, hogy engedjük el a halottunkat, manapság az a javaslat, hagyjuk, hogy új szintre helyeződjék a kapcsolat. A testet kénytelenek voltunk elengedni. A lelke pedig új kapcsolatban van velünk. Élők az élőkkel, holtak a holtakkal – hallhatjuk. Igaz is számunkra, ha így érezzük, és ez a szemlélet nyugtat meg minket. Tény, hogy az idő gyógyítja a sebeinket, minden nap egy kicsit. Ahogyan a depresszióra is említik: elmúlik, meggyógyul, még ha ellen is állsz a gyógyulásnak. Hiszen az élet él, és élni akar. :) Kata