Fürmöl

kócosanKuszál. Összekuszálja, az életünket az akinek hagyjuk. akinek megengedjük. Engedünk ezt azt, egyszer csak azt vesszük észre, hogy felkavart. Emlékszem az első udvarlómról töprengtem 14 éves koromban. Mondogattam magamnak:”Csak nehogy túlságosan megkedveljem, mert fájni fog, ha esetleg már a közelségem nem akarja”. Aztán azt vettem észre, hogy már négy éve udvarol. (Házasságban is hosszú évekre velem maradt.) Próbálunk óvatosak lenni. Vigyázni a lelki békénkre egyensúlyunkra. Akár haveri, akár partneri kapcsolatban. Ám van amikor egyre fontosabbá lesz valaki és már nem mindegy, hogy van-e vagy nincs. Érthetően. Nem mindegy. Sérülünk-e egy-egy nézeteltérés során vagy sem. A végsőkig nem lehetünk óvatosak. Valamikor kockáztatnunk kell. Össze nem illő pontok, fájdalom is van egy kontaktus során. Csak kizárólag  jó, nem lesz senkivel. Még ha próbálnánk is minimálisra redukálni, elkerülni, megkímélni önmagunkat a nem tetsző részektől. :) Kati

Vélemény, hozzászólás?