Felgyorsult a világunk tempója. Lényegretörőbb mindenki. Jelekkel üzen. A távolságok az emberek között a technika segítségével rövidülnek. Azért az ember, emberibb ritmust igényel. Lassabb tempót, mint amit a gépek eredményeznek. A telefonok, a net a távolságokat csökkenti, az infót gyorsítja. Az emberi reakció pedig a zárkózottabbá válás erre. Szemléletesebben: Például egy szórakozó helyen, van aki pólóján, ingén jelzi a szexben milyen pózt preferál leginkább./69 a francia pózok kedvelője, 89 aki a hátsó szexért van oda/Így időt takarít meg, a lényegre töréssel, hiszen, amelyik hölgy ezt nem kedveli, nem kell, hogy az idejét vesztegesse. Ez egy szemléletes lényegre törés. Az emberibb tempó pedig, amikor lassabban haladva nyilvánul meg, bontakozhat ki, mutatkozhat meg  valaki mennyire érzékeny, figyelmes, odaadó, előzékeny. Van idő találgatni, kételkedni, reménykedni, ábrándozni. Régen egy kivillanó női bokától egy úr tervezni kezdett. Ma egy lábfetisiszta Kanadából, egy lábujj fotót a pesti nőtől, a neten kersztül,üzenetben kérlel. A két történés között 100 év telt el. Merre tartunk? Milyen sebességgel? Hová jutunk el?  Talán a közepes tempó az emberi . Még a lábak tekintetében is. :)Kati