Az első valóságshow műsorokat még láttam. Azt éreztem, mintha állatkísérlet volna. Mennyire szabad kitenni embereket ilyen helyzetnek. Nem lesznek paranoiásak a folyamatos megfigyeléstől. Ez jut eszembe most is, amikor azt hallom, hogy mennyi munkahely van bekamerázva. Pszichésen ez az emberekre milyen hatással van? A betörések ellen vannak felszerelve kamerák, amit a főnökség néz, sőt hallgat. Akar dolgozni ilyen helyen az ember? Milyen hatása van a munkakedvre? Figyel a főnök, a kolléga, figyel, sőt sok helyütt hangot is rögzít a kamera. Ekkora kontroll alatt mennyi életkedv marad? Persze ott a választás lehetősége. Dönthet mindenki, akar-e inkább egyéni vállalkozó lenni, a saját felelősség terhével. Ha nincs rá módja, akkor marad a megfigyeltség, a kontroll alatt lét terhe. Gyúrnunk kell! A szellemi erőink maximális kifejlesztésére! Önismeretünk tökéletesítésére. Így megalkothatjuk a hozzánk legjobban illő, saját, önálló munkakört, vállalkozást. (Ahol esetleg mi figyeljük a dolgozóinkat.) Kérdés, hogy jó e megfigyelőnek lenni. A megfigyelő ül és megfigyeli például, azt, hogy nehogy meglopják. Mert tart ilyesmitől. Fél. Akkor ki is a paranoiás? Az is aki megfigyel és az is azzá lesz, akit megfigyelnek. (A gömb című film jutott az eszembe). Egyik barátném középvezetői beosztásban íróasztal mellett töltötte életét. Nem volt megeröltető a munkája, de a sok üléstől komolyabb mozgásszervi panaszai lettek, mint annak, aki nem főnökként töltötte az életét. Kérdés tehát, hol is jobb? :) Kató