Lesznek, akik ezt a cikket olvasva képzelgőnek fognak tartani, vagy egyenesen bolondnak. Nem baj, nekik azt tudom mondani, hogy az élmény óta férfiasabb a fellépésem, könnyebben megy a csajozás, (értsd: alkalmi flört. Amit nekem szabad belőle ;-)) keményebbeket ütök edzésen, és bátrabb vagyok az életben.

De azért senki ne gondolja, hogy én vagyok az übermacsó.  Nem, erre semmi szükségem sincs. Csak jobban érzem magam a bőrömben, és ha tükörbe nézek, tudom: egy Férfi pillant rám vissza. Így történt:

A vágyam a férfiasabb létre nagyon-nagyon régi. Próbálkoztam sokféle módon megszerezni az áhított kincset: pszichológia, önsegítő könyvek, férfitársaság, stb. Segítettek is ezek valamennyit, de a kívánt áttörés mindig elmaradt. Maradtam belül az a szorongó srác (közel negyven évesen!), aki voltam, akivé kamasz koromban váltam. Vagy már előtte, mert az iskolában a verekedésekben (ha részt vettem bennük egyáltalán) én húztam a rövidebbet. Emlékszem, mikor már szórakozni jártam (nagy néha) a közeli diszkóba, a többi fiú, bátorságát, erejét, férfi voltát bizonyítva sokszor összeverekedett. Én is fantáziáltam erről, milyen dicső lenne megmutatni, hogy képes vagyok győzni, erős ütéseket mérni az ellenfélre! De féltem a fájdalomtól, és persze a megaláztatástól is.

Innen kicsit eltérek a szokásos élménymegosztó, tanító beszámolóktól (de nem az oldal profiljától ;-)), és nem mesélek tuti módszerről, fantasztikus beavatás élményről, vagy éppen a gondolkodásom és önértékelésem teljesen új alapokra helyezéséről. Hiszen a pszichológiai könyvek írói éveken keresztül mondták ezt nekem, és mégsem mentem vele tartósan semmire.

Dolgoztam. Ápoló vagyok, idős embereket gondozok. Nem sokkal előbb volt a férfitársaságunk lelkigyakorlata, ahol a folytonos imáról hallottam. Reggeltől estig ima. Gondoltam, gyakorlom. Talán ezért történt, talán nem, de tény: két fontos lelki élményem volt munka közben. Az egyik, hogy folyamatosan piszkálódó, gúnyoros gondolatok jutottak az eszembe, miközben gondoztam. Én nem ilyen vagyok, nem értettem a dolgot. Aztán jött a gondolat: a Lélek működik bennem, a személyiségem mélyén lévő, letapadt, megmerevedett, bűnös réteget tisztogatja. Meglehet, nem is saját bűneim kérgét. (Bővebben erről: Kenneth Mc All: Útmutató a családfa gyógyításához c. könyvében. A nemzedékek közt átöröklődő bűnökről szól, és gyógyításukról.) Hát ezen valóban nem tud sem pszichológia, sem megváltozott önértékelés változtatni. Ennyire mélyre menni, talán csak összeszokott, évek óta tartó, valóban együtt rezgő csoportterápián, mély és őszinte, és nagyon tudatos párkapcsolatban, jól összeszokott pszichológus – beteg kapcsolatban (és célzott, mély terápiával), vagy az élet szélsőséges helyzeteit közösen átélő emberek közt (pl. hosszú ideje tartó bányában való közös munka során) lehetséges.

Ezenkívül egy másik, végtelen egyszerű dolog történt velem: azt a sugallatot (gondolatot) kaptam, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Bátran szeressem magam önmagamnak. (Azóta is sokszor kapaszkodom ebbe az élménybe. ) Azt hiszem, a közlő évek óta megismert személyisége és tekintélye folytán hatott ez rám ilyen erősen, és hagyott maradandó nyomot bennem. Az elmúlt tizenkilenc évben eléggé megismertem az Istent ahhoz, hogy ezt tehesse velem. Meggyógyított, illetve lerakta az alapját egy tartós helyreállításnak.

Mert nem lettem hirtelen más emberré. (Szerencsére.) Szinte, mintha egy apró magot ültetett volna el bennem az Úr, amely az eljövendő évek során fog szép és élő fává növekedni. És hangsúlyozom, a feloldott, feltisztított lelki réteg mélyen bűnös volt. (Évek során álmodtam róla, hol sátáni önzésű gengsztervezérekkel, hol szadista nácikkal, hol egyéb módon, hogy ez a réteg bennem van. De jelekkel, és álmokkal, csoportos ima közbeni megerősítéssel szintén évek óta jelezte már az Isten, hogy gondja van rám, helyre fog engem belül állítani.) Ezeket a bűnös késztetéseket a mai napig érzem: agresszió, harag, gőg, uralkodni vágyás, időnként felfokozott kéjvágy, férfihiúság. Lesz még dolgunk az Úrral.

De harmonikusabb személyiségnek érzem magam, és jobban esik az élet. Még nagyobb örömmel követem az Urat, ezenkívül bátrabb lett a fellépésem: már többször léptem közbe verekedéskor, vagy akadályoztam meg ilyent. (De azért a „többször” nem jelent egyelőre olyan sokat :-) ) Túl vagyok életem első karate versenyén, és mondhatom, tanulságos volt: először is formagyakorlatból ezüstéremmel jöhettem haza, élő harcban viszont megélhettem, mennyire félek a haláltól, a fájdalomtól és a megaláztatástól. Ott helyben, a vereség után gyakorolhattam, hogyan álljak talpra lelkileg a közönség előtt, akik az ezüstérem után sokkal többet vártak tőlem. Gyakorolhattam, hogy az értékességemhez pontosan elég kb. két másodpercenként levegőt vennem. Erről bővebben kicsit később.

Megéltem, hogy férfiközösségem, a szombathelyi Keresztény Férfiak Társasága egy emberként mellém állt erkölcsileg és érzelmileg, amikor újságíróként meginogtam. Iszonyatosan nagy erő, ha őszintén hisznek benned!

Pál Tibor sensei tanítványaival

Megéltem, hogy egy nyári karate táborban túllépem addigi fizikai és akarati teljesítőképességem határait. Iszonyatosan nagy erő, ha egy férfi, akit tisztelsz, és akire felnézel, bízik benned, és nem engedi, hogy kevesebbet teljesíts, mint amire valójában képes vagy. És bölcs, mert túlteljesíteni sem enged. Akkor sérülhetsz, elmehet a kedved az egésztől, vagy konkrétan, fizikailag is tönkremehetsz. Én a karate edzőmmel így vagyok. Nagy ajándék.

Szerző lehettem egy nagyszerű antifeminista magazinban, a Férfihangban. Ott öntudatos férfiak és nők álltak így vagy úgy mellém, és segítettek levakarni az emancipáció és feminizmus számos tévedését a szemléletmódomról. Elkezdtem gerincet növeszteni, mint Férfi. Elképesztően nagy erő, ha elhiszed, hogy értékes vagy, mint ember. Légy férfi vagy nő, nőies férfi, vagy férfias nő. ;-) Tudod, mit kell ehhez teljesítened? LÉLEGEZNED! Elég, hogy vagy. Mert Isten nem teremt értéktelent. Beza. Ha magadat vagy a másik embert nem szereted, akkor az Isten munkáját veted meg. Tart, ahol tart az az illető. És tartasz, ahol tartasz.  Mert a Mennyországba bejutni csak dátumkérdés – és ezt Weöres Sándor írta. (Okosabb, mint én? Úgy vélem, az.) Jó gyógyszer erre gondolni, lelki hiúság ellen.

Egyébként a feltörő piszkoskodó gondolatokkal szemben az ima segített, és ha valaki ilyet tapasztal, nem biztos, hogy ugyanaz történik vele, mint akkor, ott velem. Lehet, egy tisztátalan, nyugtalan lélek zaklatja, vagy csak a saját bűnös természete gyötri. Mondjuk, az ima mindkét esetben segít.

Ennyi. Gyanítom, sokaknak némileg meredek volt. Tessék utánam csinálni! Alárendelődni Jézusnak, életre váltani a tanítását, csatlakozni egy megbízhatóan jézusi gyülekezethez, és kitartani! Kérni a tiszta, erős férfiasság, vagy a tiszta, erős nőiesség kegyelmét.

Az Úr garantáltan gyógyít.

;-)

Zoli