Így nem lettem … az

csufigaz.Olyan mintát láthattam minden nap, hogy magától értetődő volt, az ember mindig tesz vesz. Legtöbb esetben olyat, amihez ért, tehát szívesen és kedvvel. 13 éves koromtól a nyarakat végig dolgoztam, nyári munkában például újság hordással. Kaland volt. Hajnali 4-kor felkelni, érezni a hajnalt. Ilyenkor az ember a munkát megtapasztalja, megszokja. Ez erőt és tartást is ad. A gyerekeimnek is igyekeztem mintát adni a szorgoskodásra. Amikor egyedül maradva könnyű kalandos rövid távú kapcsolatokra invitáltak volna, tudtam nem az az utam. A szülőknek,különösen a kislányos apáknak fontos lehet a fenti néhány mondat. A pszichológia konferencián kifejtették hazánk neves lelki szakemberei, professzorai, mindezt magasabb szinten is. Konkrétan hallhattam kerekasztal beszélgetést a nők helyzetéről a XXI.században.Valamint a társkeresések alakulásáról napjainkban Dr. Hevesi Kisztina előadását. Utalt rá,sajnos első alkalomra törekednének az ismerkedéskor a legintimebb egyezőséget is leellenőrizni az udvarlók. Szemléletes példát mondott: Ha az elejtendő vad önmagát azonnal a tányéron adja, akkor mennyi dolog kimarad. A tempó felgyorsításával az emberek mi mindenből zárják ki magukat, mennyi élmény marad el. Várakozás, kételkedés, izgalom, találgatás, bizonytalanság. Hogyan taníthatjuk meg a lányainkkal, hogy más út is van? Az írásom elején ízelítőt adtam. A fiainkat, pedig szinén a kitartó, türelmre kell neveljük. :) Kata

Vélemény, hozzászólás?