Jellemzőink

Két hölgy beszélgetését hallgatom. “Tudod volt nekem az a fiatal patikus szeretőm, még a spekuláns, fösvény előtt.” Elgondolkodom. Hogyan emlegetnek majd beszélgetésük során mások. Érdekel egyáltalán mások véleménye? Azért mások szemében megláthatjuk magunkat. Nekünk a többi ember többnyire tükröt tart. Mi a jellemző vonásunk? Miért az? Mit kompenzálunk? Sőt mi a legjellemzőbb? Lehet, hogy nem akarjuk, de van ami mégis jellemez minket. Mi az amire viszont törekszünk, hogy jellemezzen? Igyekszünk és még sem azzal a jellemvonásunkkal emlegetnek. A másikban kialakul rólunk egy kép. Ebben benne van annak a  másiknak az elvárása is. Például a hölgy szeretett volna egy olyan udvarlót, akitől többet kaphat, de az udvarló inkább csak kihasználta. Hát “fösvény spekulánsként” emlegeti. Amit a legtöbbet csinálunk, többnyire az jellemez minket leginkább. Különösen amit szeretünk csinálni. Például, az a “kutyás írónő”, akinek 7 kutyája van. Külön érdekes a nevünkkel mennyire tudunk azonosulni. Melyik becézési forma áll hozzánk a legközelebb. Van olyan ismerősöm, aki Katókának hív. Ez szívet melengető nekem. Anyukámat szólították így, emlékszem. Egy másik barátném azt mondja Katám. Ezt is nagyon szeretem. A dacos makrancosság, kitartás is az énem része. Amikor ilyesmin elgondolkodunk az önismeretünk is egyre alaposabb. A jó önismeret fontos a tisztán látásban, hatékonyságunkban.:) Kata