Borzasztó képet láttam a napokban. Egy éhező gyerek mögött várt egy keselyű. Csörömpölés hallatszik az utcánkban napok óta. A bácsi meghalt a szomszédban és az élete során összegyűjtött holmijait dobálják az utódai. Pakolásznak. Rossz hallani. Amit a bácsi nagy gonddal kezelt, most van aki kíméletlenül csapkodja, hajigálja. Mintha keselyűk dolgoznának. Úgymond rovancsolnak. Rámolnak. Eltakarítják a földről egy élet munkáját. Azt ami az illető után maradt. Elpucolják. Aztán elpucolnak. Persze már az utódai sem túl fiatalok. Nem olyan sok idő múlva az ő holmijaikkal is ugyanezt teszik az utánuk következők. Valahogy mégis lehangoló, hallani. Amolyan felszámolás. Valaminek a vége. Lehet mindezt végezni emberien? Úgy elrendezni, hogy ne fájjon senkinek? Van akik képesek rá? Lehet, hogy igen.:) Kati
1 thought on “Keselyűk”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ez a dolgok rendje. És az Erő rendje.
Ettől miért lenne valaki keselyű.Az én cuccaimat is ki fogják dobni, amikor elhullok. A maradékot meg kisajátítják. Ahogy én is teszem majd a rokonaim cuccaival.
Ennyi.
Ez csak akkor lenne felháborító, ha a bácsi még élne.