Amikor módunkban áll átélni, hogy valaki oda van értünk, érezhetjük, mennyi szerethető tulajdonságunk van. Mi egy főnyeremény vagyunk, hiszen rajonganak értünk. Különösen érdekes, ha ezzel egy időben mi valaki másért vagyunk oda. Ha ez utóbbi viszonzatlan, akkor joggal érezhetjük magunkat elutasítottan. Ilyenkor az emberi értékeink megkérdőjeleződnek önmagunk számára. Elbizonytalanodva az önbizalmunk sérül. Valahogyan egyensúlyba kell kerüljünk újra. A kívül állók adhatnak objektívebb rálátást, de a benyomásainkkal, érzéseinkkel magunknak kell megbirkózni. Az esetek többségében egy korosabb van oda értünk, mi pedig egy fiatalabbért. Fiatalnak lenni, hatalom. Egy igen gyorsan elmúló pozíció. A korosodó a maga megtörtségével figyel a fiatalabbra. Mindezt igen jól kifejezik a nonverbális jelek, melyek a szavaktól mindig őszintébbek. A tekintetek, a nézések, a mimika, a gesztus, az önkénytelen mozdulatok, rezdülések, elhallgatások, jelentőségteljes csendek, mosolyok, elhúzódások, érintések. Beszédesek. Önmagunk számára is. Figyeljünk rá oda. Ne csapjuk be önmagunkat. Az öntudatlan késztetéseinkről üzennek. Fontos segítőink ezek a jelek. A jobb önismeret felé terelnek. :) Kati