A gyerek fölé tornyosul, csípőre tett kézzel. „Bepakoltad a táskád?”, „Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy…”, „Bezzeg a hülye, f..sz apátok…”, „Miért nem vigyázol rá, legalább te, ha MÁS nem teszi meg?” – sanda célzás rám, mert éppen nem lehet tudni, hol a sál a gyerek nyakából.
Nézem őt. Nagyobb, gyorsabb, erősebb a gyereknél, és: süvít a hangja. Azonkívül a fiam FÜGG tőle. Érzelmileg, anyagilag. Éhen halna nélküle. Még elmenekülni se tud: az anyja gyorsabb nála.
Ne gondoljátok, hogy nem próbáltam már megvédeni a gyerekeket tőle. Annál rosszabb lett. Volt, hogy fizikailag megtámadott. NINCS esélyem vele szemben. Ő nő, ő megteheti. Ha kiabál: csak az érzéseit mutatja ki, ha üt: csak a tehetetlensége készteti rá. Hiszen ő jót akar. (Egyébként ez szerintem nagyjából igaz is, <bár nem mindig> csak szerintem nem JÓL akarja azt a jót. A türelemről, úgy vélem, még nem sokat hallott.)
Egyszer megpróbáltam kezet emelni rá. Csak vissza akartam ütni. Egyébként akkor sem felejtettem el, hogy nővel állok szemben, eszem ágában sem volt minden erőmet beleadni. Sivalkodva förmedt rám: „Meg ne merd tenni!”. Ez az ő előjoga.
Ha tűrök: pipogya vagyok. Bár tilos nőt „megnevelni”, mégis ezt várják tőlem. Ha ütök: brutális hímsovén vagyok. Legjobb senkire sem hallgatni.
De ez a történet nem ér itt véget, Babám! Tudok tanulni tőled! Majd hátulról mellbe jövök, és elkezdem a szálakat mozgatni körülötted. Anyádon, barátnődön keresztül fogok hozzád szólni. A gyerek lesz az eszközöm. És igen: legalább egyszer túl fogok lépni a társadalmi megállapodáson: igenis meg fogod tapasztalni, hogy milyen, amikor egy férfiököl mélyed teljes erővel a gyomrodba. Egyszer. Soha többet. Csak, hogy tudd: ez is lehet, ilyen is van.
Nem győztetek le, feminizált társadalom, és jogokkal agyontömött feleségem!
Csak még időben le tudjak állni. Mielőtt széthullik a család kettőnk harcában.
István
István , ha létezel egyáltalán, csodálom hogy a honlap tudós család és párkapcsolat felelősei nem mondták neked valszeg a nejed azért veri a gyereket mert az apjukat (még) nem meri eldöngetni. Valóban gyáva vagy, kérj távoltartást, ha nem mersz drasztikus lépésekkel tisztázni a helyzeteteket ,akkor (gyűjts bizonyítékot mert anélkül senki sem hisz neked, mert nem nő vagy) , értéktelen vagy a szemében gondolkodj miért keltetek egybe ha mindig is ilyen volt (talán csak eleinte leplezte) akkor csak arra kellettél, hogy megtermékenyítsd és ő feljebb lépjen a gyereket szült nők közé. Ha úgy látod nem így indultatok neki , tényleg volt valami ..) akkor próbáld vele megbeszélni. Gondolkodj és tedd azt amit kiválasztottál magadnak.
Tibor a szerzőink magánéletét nem mindig beszélgetjük át. :-D
Persze gondoltam, ez csak olyan bibliai jellegű példasztori legyen egy kis feszkó egy kis agresszió verbális és bármilyen fizikai erőszak még ha csak emlegetve is. Mondjuk mint vitaindító. Nyilván férfiak ilyen jellegű dolgaikat nem szokták kiírni magukból, nyilvánosan sem. Az „admin”-ból azt sem tudtam férfi vagy nő írta a cikket.
:-D Én írtam a cikket és az exemről szól. Hát néhány férfi kiírja… ;-) Köszönöm a tanácsaid, tényleg rohadtul nem tisztelt az ex és már épp ezért el is váltunk.
Véleményem szerint ma különösen igaz, hogy visszaütni sem szabad! Nem marad más mint a sértett mimózát játszani, bárki bármit mondjon is, változnak az idők változni kell nekünk is.Hozzátenném , hogy különösen sokan élnek információ hiányban, egyszerűen nincs meg a tájékozottság , hogy a kapcsolat javítása v megszüntetése nem is olyan lehetetlen dolog.
És akit köt a hite a házasság felbonthatatlanságáról?
Az nagy bajban van, mert párt nem a holtomiglan – holtodiglan szellemében talált, vagy nem úgy élt, gondolkodott valamelyikőjük esetleg mindkettő. Másrészt amikor valóban felbonthatatlan volt a házasság akkor is éltek külön (mással) az egyébként elválaszthatatlan párok.