Aki mer párkapcsolatba beleereszkedni, kiszolgáltatottá válik. Sérülékeny lesz. Van veszteni valója. Olvastam a napokban, hogy az egyik igen nagy tudású, híres ember hazánkban inkább kerülte egész életében, hogy szerelmessé váljon, mert nem akarta átélni ezt a kiszolgáltatottságot. Viszont aki nem kockáztat az kihagyja az életéből az egyik legcsodálatosabb dolgot. Paranoiás félelem úgy élni, hogy inkább nem vállalom a kiszolgáltatottságot és vigyázok, nehogy szerelmessé legyek. Másrészt nem is mi döntünk arról, hogy, akarunk e szerelmessé lenni. Egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy valaki nem mindegy a számunkra. Egyre inkább nem az. Szinte képtelenség lebeszélni magunkat róla.Minden ész érv ellenére vonz. Van amikor nem azért amilyen, hanem annak dacára, hogy több dologban is nem felel meg mégis kell. Ilyenkor válik csak igazán kiszolgáltatottá az ember. Nemcsak a másiknak. A kötődéssel. Hanem a saját szívének is. Hiszen a szerelmesnek megáll szinte az esze. A lelkében pedig zsongó tavasz lesz. Beindul, megbolydul szinte minden. Érdemes?  :) Kati