Aki lamentál, alkot gondolat tirádákat, szóáradatot, terjengős beszédet, hosszú monológot, ömlengést. Bizony a magánynak fokozatai vannak. Például, ismerjük azt a típust, akinek még sok a mondanivalója, de sokat van egyedül és ha végre megértő hallgatóságra bukkan, szinte lecsap rá. Szeretne gyorsan, sokat elmondani. Másik fajta a magányos farkas, aki ezt sem teszi, hanem hallgat nagyokat. Párkapcsolatban élő is érezheti magát magányosnak, ha nagyon magára marad a saját gondolataival. A sokat beszélő leginkább nő szokott lenni. De előfordul férfiak közt is ilyen.  A hallgató típusú magányos pedig többnyire férfi, aki valamilyen monitor fele fordulva töpreng. Visszatérve a fecsegőre, logorrhea a szaknyelvben a neve annak, aki kórósan bőbeszédű. Dialógust folytat, szinte meg sem hallgatja a másikat. Vagyis ő mintha csak előadna. A fürdőben láthattam ilyen nénit. Mindig lecsap egy gyanútlan hallgatóra. Valamennyi rámenősség is van a stílusában. A még magányosabb, beszélgető partner híján magában beszélget, hangosan. A napokban egy ilyen korosodó férfit is láthattam. Az ember mégiscsak közösségi lény. Még ha a szingli lét szabadsága, önállósága olyan csábító is sokunk számára. A háttérben akkor is ott az egyedüllét magánya.  :) Kata