Volt már bizonyára mindannyiunknak alkalma életében olyan egóval rendelkezővel kontaktusba kerülni, aki túlságosan sugározza, hogy milyen erős. Mindezt megtapasztalva, mintegy megkérdőjeleződik szinte bennünk önmagunk ereje. Mintha csak megsemmisítene. Újra kell építkeznünk ilyenkor belsőleg. Elhitetni a legbensőbb énünkkel az értékeinket. Nem egyszerű. Hiszen ha olyan szinten érezteti szuggesszíven a másik az erejét, hogy maga köré mintegy nimbuszt teremt, bizony valljuk be őszintén pillanatokra elbizonytalanodik az ember a saját értékeit illetően. Mégis ez a fajta pillanatnyi elbizonytalanodás egészséges, mert nincs annál borzalmasabb, mint mikor valaki önmaga nagyságát megkérdőjelezhetetlenül elhiszi. Ments meg uram az ilyenek közelségétől. Pontosan az a kis kétely sarkall fejlődésre. Úgy vélem jobbá válni kell törekednünk egész életünkben. A belső elbizonytalanodás pedig motiváció erre. „Jó pap holtig tanul.”- Ahogyan mondták régen. Persze nem kellemes kételkedni, de az ég óvjon a megrendíthetetlnektől. Úgy vélem, alázattal, mindörökre nyitottnak kell legyünk a fejlődésre :) Kati