„Csak nehogy nagyon megkedveljem, mert ha elmegy, akkor nekem nélküle rossz lesz.” Meddig lehet távolságot tartva vigyázni a lelkünkre? Kiszolgáltatottá válunk, amikor már kezdünk elköteleződni valaki mellett. Egy ideig figyeljük azt, aki szimpatikus. Engedjük közeledni valamennyire. Megéri kockáztatni? Engedni önmagunkat szerelmessé válni? A lelkünket az érzésnek átadni? Ha megtesszük és lesz esetleg egy pont, amikor a másik már nem minket akar, a legjobban, hanem valaki, vagy valami mást, akkor magunkra maradunk. Igen lehet az a valami más, akár valamilyen szer is pl. ital is lehet egy életen át valakinek a legfontosabb szerelme. Ettől még udvarol. De  a választottja mindig csak a második helyen van. Hallottam egy kifejezést: Merünk e „beleereszkedni” egy kapcsolatba? Igen, rizikós. De az ember kötődni akar. Hát kockáztat. Tudja, hiba nélküli embert nem találhat. Hiszen önmaga sem az. Így aztán valamit bevállal. Egy viszonylag kisebb, kezelhetőnek tűnő rosszat. :) Kata